Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
2 KÖVARVinßK december 2 í. A nemzetet, mely véres penitenciát tart most minden bűnéért és gyarlóságáért, segítsd, hogy uj, nemesebb életre kenhessen temérdek gyászából. A kormányférfiakat világosítsd fel, hogy megértsék a nép szívdobogását és az igazság törvényei szerint vezessék a nemzet életét a szebb, a boldogabb jövő felé. Óvd meg királyunkat, hogy ősz fejét még sokáig ékesítse Szent István koronája és lássa népe boldogságát, örömét. Tégy részesévé mindnyájunkat annak a békének, mely a betlehemi jászolból sugárzott a világra. Hozz igaz, boldog karácsonyt a földre, mikor nem lesz többé köny, nem árad a vér; a szenvedés és aggodalom nem nyomja el az őröm kitörő szavát. Ilyen karácsonyt adj nekünk jóságos Istenünk ! A rokkantak visszavezetése a mezőgazdaságba. Irta: Dr. Ferenczi Imre. (a főváros szociálpolitikai előadója. A jövő egyik legfontosabb problémája részben a rokkantak elhelyezése, részben pedig a mezőgazdaság eredményes továbbfejlesztése. A néme éknél már valóságos rokkanlpolitika alakult ki és az a rokkantpolitika közgazdasági, népesedési és honvédelmi érdekből céltudatosan arra törekszik, hogy valamennyi, a mezőgazdaság köréből származó rokkant ismét visszatérhessen a mezőgazdasággal kapcsolatos foglalkozási ágakba. A rokkantak visszavezetését a mezőgazdaságba nagymértékben előmozdítja a rokkantakról való gondoskodás szervezete, szelleme, irányelvei és az idevonatkozóan tervbe vett teiepitő rendszabályok. A szervezet legfőbb elve a decentrali— Hamarabb meggyógyulsz fiam, ha pontosan veszed be, már pedig több két óránál, hogy nem adtam be. — Hát akkor adj belőle anyáin. így altatják egymást anya és fiú. A láz enged nemsokára és álomba merül szegény Búcsú- mán. Azt álmodja, hogy meghalt és jelen van a saját temetésén a nagysomkuii kórház udvarán. Ott látja koporsója mellett megtört szüleit. Ott van temetésén a községnek majdnem egész úri Közönsége, a lakosságnak apraja nagyja. Koporsója elhalni azva világokkal. Hallja a papnak piedikációjűt, aki hosszan beszél, hősnek nevezi őt többször is hősnek, aki a hazáért áldozta fel ifjú életét. Látja a szemekben a meghatottság és részvét könnyeit, hallja a szókat: Szegény Búcsúmén 1 — Változik az álomkép: Képül, repül az Ég felé, mig hirtelen nagy világosság árad elé. Ott vau a mi nyékben. A csatatéren elhalt baj társait látja özönével maga előtt, magasrangu tiszt urakat is, akik mind mind tisztelegve vouulnak fel előtte. Ismét a régi ifjúi erőben érzi magát, mint mikor a csatába indult. — Egyszerre fe harsait a kürt szava: Rohamral Ő szuronyt szegezve előre tőr az ellenségre. A roham- sorból hitte.en nekiront egy szálas orosz, lesújtani kész, magasra emelt puskatussal. 0 viilamgyorsan felé iramlik, szuronyát mellébe döfi ; egy jajszo és — felébred, és olt találja magát a kórágjon. — Milyen szép volt — mormolja, — megadtam a kölcsönt a muszkának.... Hősök Istenei No hagyj sokáig szenvedni, kü'dd érteni a halál angyalát mielőbb, hogy az égben viszontláthassam bajtársaimat C3 ott velők együtt kérhessem a menyek Urát, hogy ellenségeinket porig alázza és téged d.-ága hazám a iegnagyohb diadalra juttasson. Jer Halál, jer mielőbb ! záció, amely lenyúlik a legutolsó faluig és a rokkantról való gondoskodást a lehető legelső időpontban szülőföldje hatóságára és társadalmára bízza. A rokkantjeiöiteket lehetőleg mielőbb tágabb szülőföldjük utókezelő kórházaiba szállítják. A mezőgazdasági kamarák a íöldmivelésügyi miniszter felhívására már a kórházakban szakemberekkel tartatnak megfelelő előadásokat, hogy a falusi rokkantak érdeklődését fenntartsák és idejüket hasznosan kitöltsék. A tanácsadás az egész vonalon igyekszik a hivatalos színezetet elkerülni és szabad szociális alapon sikerül is a rokkant bizalmát felébreszteni. A tanácsadás elsősorban igyekszik a gazdasági rokkantakban igen elterjedt előszeretetet kiiiönbözö köny - nyü közalkalmazások iránt eloszlatni és a rokkantat aziránt is megnyugtatni, hogy a rokkantjáradék megállapítása és későbbi folyósítása független a luunkakeresetéiől. A gondoskodás nem szorítkozik a vagyontalan elemekre, hanem minden gazdasági rokkantat igyekszik ismét inunk képessé és keresővé tenni, sőt lehetőleg a továbbképzés utján egy fokkal magasabbra emelni. A német közvélemény nemcsak a volt falusi rokkantak, de a városi^^okkantak számára is a legfontosabb rendszabályok egyikét a telepítésben látja. Minden rokkantnak a honi földből legalább annyi föl det kíván tulajdonul, vagy pedig közhasznú alapon biztosítani, amennyi elégséges lakás és élelmezési szükségletének fedezésére. Úgy a gazdasági, mint a pusztán lakó telepítés kérdése Németországban hosszú, eredményes múltra tekint vissza. A rokkantügyben kibocsátott alapvető porosz miniszteri rendelet felhívja a tanácsadó szerveket, hogy a gazdasági rokkantak figyelmét idejekorán keltsék fel a birtokszerzés ama könnyű lehetőségére, a melyet a három évtized alatt kifejlesztett (áradékbirtoktör- vényhozás számukra is nyújt. A rendelet meglévő közhasznú telepitőszervezetekre kívánja bizni a rokkantak telepítését is és elvileg állást foglal külön a rokkanttelepek létesítése ellen. Az állami járadékbank azonban Poroszországban is csak az ingatlan 75 százalékáig nyújt olcsó járadékkölcsönt és igy a rokkantak közül csak azok juthatnak földhöz, akik a szükséges saját tőke felett rendelkeznek. A rokkantak érdekében tehát egész sor reformjavaslat merült fel, amelyek közül legfigyelemreméltóbb a telepítő társaságok szövetségétől az illetékes fórumok elé terjesztett kívánság, hogy a törvényhozás olyan irányban módosítsa a fennálló katonai nyugdíjtörvény eket, miszerint a járadék megfelelő részét a rokkant tókésiteit formában fordíthassa járadékbirtok szerzésénél a maradékkölcsöu fedezésére. Ez a kívánság, amely a birodalmi gyűlésen is visszhangra talált és a kormány egyik legutolsó hivatalos közleménye szerint már előkészítés alatt van, némi aggállyal találkozik. Egyesek attól tartanak, hogy az egyöntetű eljárás esetén a rokkantak egy része belebukhatik a vállalkozásba és a megmaradt járadékból megélni nem tudván, koldusbotra fog jutni. Nagy szerep vár a rokkant telepítések ügyében, a szó komoly értelmében vett kertvárosokra, aminó Németországban harmincegy van keletkezőben. Az utóbbiak úgy a mezőgazdasági, kertészeti, mint az ipari rokkantak telepítésére és foglalkoztatására a legszerencsésebb módozatokat nyújtják, amint azt a kertváros társaságnak nagyszabású emlékirata gondos javaslatokkal és pontos számvetéssel igazolja. A németek azonban az egészségesen hazatérő harcosokat, valamint a külföldről, nevezetesen Oroszországból visszavándor- lókat is nagymértékben kívánják a mező- gazdaság körében telepíteni. A uéinet mezőgazdasági rokkantpolitika hazai tanulságaira nézve ezúttal csak azt említem fel, hogy nálunk ez az akció olyan szüle körben és olyan titokban fo- lyik, hogy a nagyközönség teljesen tájékozatlan. Fel kell hívni a kormánvt tehát J tájékoztassa sürgősen a társadalmat, hogy a rokkantak elhelyezése tárgyában milyen tervek foglalkoztatják. A második fontos kérdés, a telepítés kérdése, aminek egészséges megoldásával volnának a rokkantak leginkább a mezőgazdaság körébe vonhatók. Erre a célra volna hivatott az Altruista Bank, amiért is kívánatos, hogy működése szoros kapcsolatba jöjjön az Állami Rok- kantiigy Hivatallal. A közelebbi teendőket megjelölni ma még lehetetlen, éppen ezért sürgetni keli a kormányt és Állami Rokkantügyi hivatalt, hogy minél előbb tájékoztassák terveikről a társadalmat) hogy ez is hozzászólhasson. n I R E K. Boldog karácsonyi ünnepet kívánunk lapunk t. olvasóinak és munkatársainak. Lapunk mai száma a karácsonyi ünnepre való tekintettel vasárnap helyett karácsony első napján jelenik meg. Lapunk mai számával lezárjuk — lapunk fennállásának XIII. évét, azon reményben, hogy a reánk következő uj év áldást és békét hoz. Nehéz küzdelemmel tartottuk fenn lapunkat az utóbbi 2 év alatt, különösen azóta amióta a rósz gazdasági viszonyok beállottak és a világháború kiütött. Mindazok dacára nem sajnáltunk anyagi áldozatot hozni, hogy lapunkat — a melynek fennállása közérdekből feltétlenül szükséges — fenntarthassuk. Mielőtt tehát lapunk a XIV. évfolyamba lép, teljes bizalommal fordulunk a kővárvidék — vagyis a nagysomkuti járás — összes olvasni tudó közönségéhez azzal a tiszteletteljes kéréssel, hogy lapunkat támogatni szíveskedjenek. Lapunk előfizetési díjjá oly csekély, hogy azt a csekély évi 8 koronát még a legszerényebb jövedelemmel rendelkező olvasni tudó is megfizetheti. Felkérünk tehát mindenkit, hogy eme csekély anyagi támogatással tegyék lehetővé, hogy lapunkat továbbra is fenntarthassuk. Fizessen elő mindenki lapunkra elöle- gesen, mert lapunk előállítási költségeit csak akkor tudjuk fedezni, ha az előfizetési díj pontosan befolyik. Hátralékos előfizetőinket pedig arra kérjük, hogy fizessék ki régi tartozásaikat és ne kívánják, hogy mi még rá is fizessünk.
