Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
i / XI!!. évfolyam. Nagysomkuf. 1915. december 5. 49-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Rlőfixcléal Ar : Epés* ívr» . , , t U M*gyed ívr« Z K r í) évi* . . , . . 4 K Egyes szám ára 20 fillér Főszerkesztő: Pi!cz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő. Sserkesstóség és kiadfihivutRi: Nagysomknt, f«leki tér 484 Telefon szám 2. tat Müvmrv visliivtr Közélelmezési központ A háború okozta nehézségek közöli rém utolsó helyen áll az, hogy ámbár ellenségeinknek az a törekvése, hogy a központi hatalmak népeit kiéheztessék, kudarcot vallott, senkinek éhséget szenvednie nem kell, mégis egyes élelmiszerek és elsőrendű közszükségleti cikkek árai aránytalanul magasra szöktek fel. Nehéz megvonni a határvonalat a magánvállalkozás — termelő és kereskedő — legitim haszna és az élelmiszeruzsora között, úgy, hogy a hatóságoknak ebben az irányban tett intézkedései többnyire nem tudják tökéletesen elérni ezt a célt, hogy elsőrendű szükségleti cikekkel mindenki el legyen látva, még pedig nem túlságosan magas árakon. A mondottak helyességét úgyszólván a háború elején már felismerték Németországban, erős szervezeteket létesiteltek, amelyek az élelmiszerek és egyéb fontos áruk beszerzését centralizálni törekedtek, működésük odairán)u!i, hogy a rendelkezésre álló árumennyiséget arányosan osszák szét. A német példát Ausztriában is követték, mind a két országban van egy egy organizmus, amely társadalmi és kereskedelmi alapon szervezve, a vázolt célt majdnem teljesen el tudja érni. Csak nálunk nem történt eddig ebben az irányban mélyreható intézkedés. A városok és községek közvilágításnak, csatornázásnak, egészségügyi berendezéseinek, egyéb közintézményeinek létesítésére és fentartására alakult Magyar város és községfejlesztési rt., amelynek működését természetesen a háború kitörése megakasztotta, egyelőre eredeti céljait félretéve, a fentiekben vázolt élelmezési központ szervezéséhez látott hozzá. A részvénytársaság ezt a központot dr. Némethy Károly államtitkárnak, mint miniszteri biztosnak közvetlen felügyelete alatt az érdekelt törvén)hatóságok, városok és községek irányítása és ellenőrzése mellett szándékozik vezetni, de a kommu- nhásoknak anyagi érdekeltséget is akar ebben az üzletben biz ositani. Az élelmiszerek és elsőrendű élclszükségleti cikkek központi beszerzése é* eredményes elosztása, ha abszolút allruisziikus alapon történik is, mégis csak üzlet marad, mert hiszen egyébként a vele járó költségekre nem lehetne fedezetei találni. A kommunitások- nak anyagi érdekeltségét olyanformán biztosítja a társaság, hogy a belügyminisz- tetiummal történt megállapodás értelmében részvénytőkéjének feléig a főrészvényesek a részvényeket névértékben bocsájiják a törvényhatóságok, városok és községek rendelkezésére és a nagyobb összegű rész- vénynyel érdekelt kommunitások képviselőit a társaság vezetésébe is bevonják. Számos törvényhatóság, város és község már eddig is nagyobb összegű részvényeket jegyzett és egyre erősebb érdeklődés mutatkozik ezek részéről a részvények átvétele iránt. ; Ezzel kapcsolatosan a Város és községfejlesztési rt. kötelezte magát a belügyminisztériummal szemben, hogy az áruforgalom terén elérhető nyereség limitálásba beleegyezik. A szóban forgó központ működésének egyik ága az lesz, hogy kikutatja, hol van az országban aránylagos, vagy abszolút bőség egyes árucikkekben, — húsban, zsírban, főzelékfélékben, baromfiban, kőszénben, tűzifában, stb. Ezeket a feleslegeket elszállítja azokra a vidékekre, ahol hiány mutatkozik és igy az áraknak aránytalan megnövekedését meggátolja: az olyan cikkeket pedig, amelyekben a szükségletet a hazai termelés nem tudja ellátni, vagy amelyekből az országban nincsenek elegendő készletek, a társaság a semleges országok fontosabb piacain jó! szervezett képviselőségei utján bevásárolja és onnan importálja. Különös gondot szándékozik a központ arra fordítani, hogy az egyes városok és községek között csereforgalmat létesítsen, lehető!*g kölcsönös kompenzálás alapján, da a semleges, külföldről való behozatalnál is természetszerűleg igyekszik a A „KŐVÁilYIDÉíí“ TÁRCÁJAViszonyos fogalom. Irta: dr. Fényes Samu. Ez aztán egészen másforma it oda, mint az övé. Itt az irodavezetőhöz is három ajtón keresztül leltet csalt hozzájutni. Az irodavezető azttn leülteti, inert a nagyságos képviselő ur tárgyal bent a kegyelmes urakkal. Leül hát és vár, amig egyszer csak a főnök kiüti a fejét az ajtón. Kér valamit az irodavezetőtől. Ekkor veszi észre a vendéget. — Te vagy az, priacikém? — szóit s megölelte. — S itt vársz : Szigorú areeal fordult irodavezetőjéhez: — Vezető ur, ön nem ismeri az ország egyik legértékesebb koponyáját ? Kisérje a kis szalonba a kolléga urat. Kedves princikém — fordít t vendégéhez — ezeket a kegyelmes urakat, egye meg a fene, eltuszkoloin és a te szolgálatodra állok, mert — itt hangosabban beszélt, hogy a vezető figyelmét felhívja — becsületszavamra mondom, nagyobb megtiszteltetés nekem a te látogatásod, mint a kegyelmes uraké, hogy a feae egye meg őket. Az irodavezető aztán kellő tisztelettel bevezette a „prineii,“ a szalonba Pmcinok hivta, mórt valamikor az irodájában dolgozott. Azaz, hogy a fizetést húzta, mert dolgozni nem szeretett, ami előnyére szolgált különben úgy a feleknek, mini az irodának, mcvt amit csinált, úgy is hasznavehetetlen rossz volt. Es mennyire vitte ez az ember! Az iiod ivezetö kérdezés nélkül elbeszélte, hogy mit akarnak a kegyelmes urak a nagyságos képviselő urnái. A kegyelmes urak egy cukorgyárat létesítenek és az egésznek a lelke a képviselő ur, ő lett az ügyész s az egyir igazgató, újra 50 ezer koronával szaporodik az évi jövedelme ... A princi ezen se nem csodálkozott, se nem haragudott. Mi köze iiozzá, hogy mennyi a jövedelme A csodálkozásról már rég leszokott. Végre kijött a képviselő. — No, csakhogy szabadultam ezektől. Fogalmad nincs, hogy fellázítják minden demokratikus érzésemet ezek a kegyelmesek. De tudod, közérdekű dolog, felig kerületi • rdek, egyszóval politikai érdek a háta mögött, úgy hogy vissza nem utasíthattam pártom éi deliében. — Azt hittem, hogy nem is érdeklődői a politika iránt, már évek óta nem hallottam, hogy felszólaltál volna. — Barátom, ebben az országban csak a hallgatás éltesenszóió. Mióta hallgatok, mindent ki tudok eszközölni a kormánytól és annyi a dolgom, hogy inár kergetem magamtól a klienseket. Édes Istenem, a rongyos sommás keresetkék ! a sok lótás-futás, az ostoba bírák!... nem, nekem sikerült olyan prakszist szerezni, ahol én vagyok ura az ügynek. Éi mondom ki az ítéletet. Ez jó, ezt megcsinálom és m-g is csinálom. — Ezért persze, hallgatni keli ? — Nem kell, de hallgatok. Beszéltem eleget, megmutattam a népnek, hogy önzetlenül szeretem, de a népen kívül senkisem hallgatott a szavamra. Most hallgatok és még a kegyelmes urak is hozzám járnak és amellett egyetlen meggyőződésemet sem kellett eladnom, egyetlen elvemet se feláldoznom. De édes princim, mivel leltetek szolgálatodra ? — Kedves barátom, az Általános Szövetkezet kitűzte ellenem ez árverést, te képviseled. Én bizony a múlt havi részle et nem tudtam betartani, sőt most sincs. Arra akarlak kérni, szíveskedjél elhalasztani az árverést . . . — Do kérlek ! . . . Hát ennyire vagy ptin- cikém ? Ütvén koronái nem tudsz űzet ni és áivo- relnek . . . Te a legnagyobb elméje ennek az országnak, milyen fényes karriert csinálhattál volna. De ugylátszik élhetetlen vagy üregnn, pedig lis: képviselő is voltál . . . é.heteden vagy, nagyon nyugtalan . . ,