Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-03 / 40. szám
40-ik szám. Xill. évfolyam. Nagysomkuf, 19(5. október 3. KÖZÉRDEKŰ íARMADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUT1 JAliASJ JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hl(flietési ár: Kfétt évit . . , 8 H Negyed évi« . 2 K fél évit . . , i . 4 K Egyes ssém éra 20 fillér Végső erőfeszítések. Az entente, amely még ezelőtt néhány hónappal igen nagy hangon beszélt és amelynek sajtójában még igen gyakran ismétlődtek a Berlin és Bécs elfoglalására vonatkozó frázisok és jóslatok, most egész más húrokat pendít meg. Az a nagyszerűen megcsinált visszavonulás, amelyet az orosz hadsereg végzett, természetesen a szövetséges haderők nyomásának hatása alatt, igen súlyos következményekkel járt az entente többi államaira nézve. Az orosz sereget ugyan részben sikerül megmenteni e visszavonulással, de szinte úgy látszik a dolog, mintha ezzel szemben Anglia került volna kelepcébe. Legalább erre mutatnak azok a kétségbeesett erőfeszítések, amelyeket az entente a Balkánon kénytelen létérdekében kifejteni. Szinte sajnálja az ember Európa leghatalmasabb államait, Angliát és Franciaországot, amelyek eddig mindig fölényesen és vállveregetéssel kezelték a kis Balkánállamokat, ha látja, hogy most miképen könyörögnek Bulgáriának és Romániának, hogy ne hagyják az ententeot, Angliát és Franciaországot elveszni. Hogy mi lesz a Balkánon kifejtett végső erőfeszítéseknek, a Balkánon most lefolyó hatalmas diplomáciai csatának végső eredménye, kinek fog kedvezni a Balkánállamok döntése, azt ma már tudhatjuk, de valljuk meg, a mi számunkra nem is olyáfí^fon- tos, mint az entente számára. Mert ha a mi számunkra is olyan fontos lenne, mint az ő szántukra, akkor mi is nagyobb erővel és súllyal szólnánk bele a lent folyó tárgyalásba, mint ahogy tesszük. Nekünk ma meg kell elégednünk, sőt örömmel kell tudomásul vennünk azt a változtatást, amit számunkra az jelent, hogy eddig az angol alsóházban még csak halványan sejtetni sem volt szabad, hogy eset- leg Anglia nem győz, ma pedig maga Anglia miniszterelnöke Asquith kimerte mondani az angol parlamentben, hogy a haza ellensége az, aki optimista. Anglia győzni fog, ez biztos, mondta Asquith, csak éppen nem szabad számítani rá. Mi pedig hidegen, bizonyos pesszimizmussal néztük az eseméuyeket, de a legutóbbi idők bennünket is optimistákká tettek. Es nálunk nem akad sajtóorgánom, nem akad felelős államférfi, aki úgy akarná az ország néphangulatát befolyásolni, hogy eltiltja az optimusmustól. De igen, mi ma már lehetünk optimisták, mert ha a harctereken lefolyó események, amelyek számunkra vagy eredményt, vagy az ellenség eredménytelensé- I gét jelentik, nem is adnánk elég okot arra, | hogy optimisták legyünk (pedig ezt igazán ! Sacrkcsitöiég ét kiadóhivatal: Nauyíomkut, Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEtiJELKINIIi MIAIUEN VA8ÍKNAP nem mondhatjuk), akkor azok az események, amelyek a Balkánon lefolynak, azok az erőfeszítések, amelyeket kizárólag csak az entente diplomatái tesznek odalenn, az a harc, amelyet a zöld asztal mellett vívunk meg ellenségeinkkel és amely harcot mi egyáltalán nem provokáltunk, azok is jogot, jogcímet adnak arra, hogy valóban optimisták legyünk és ez optimizmusból merítsünk erőt a harc további folytatására, a küzdelem és kitartásra, egészen a végső győzelemig. Tanítók a tüdővész ellen. (1000 korona jutalom 10 tanítónak.) A tüdövész elleni védekezés sociális ismereteinek terjesztésében nagy szerepük van a tanítóknak. A József Km. Herceg Szanatórium Együsület, ez a par excellence tüdövész ellen küzdő társadalmi és egész- ségügyi szervezet évről évre a magyar tanítósághoz fordult, hogy legyen segítségére a tüdővész elleni ismeretek terjesztésében. A tanítók az iskolájukban a jó levegőnek, tisztaságnak, rendes étkezésnek egészség- ügyi fontosságát már a múltakban is hangoztatták, újabban azonban a tuberkolózis elleni védekezés országos szervezése folytán e tanítások céltudatosabbak leltek és 1 A „KUVARMK“ TARCAJAA sors akarata. Irta: Dr. Szászné Grósz Gizella. Ezúttal cserben hagyta Smolernét a józanul látó német esze és elvakitotta az a káprázatos kép, amely emlékezetében összefolyt mindazzal, amit Pétervár, Moszkva és a Néva parti orosz palotákról olvasott. Ki tudja hátha valamelyiknek úrnője Jesz az ő leánya ? és még szinte siettette, mi rósz- szat sem sejtő türelmetlenséggel az utazást. — Az öreggel majd kiegyenlítem ezt a kis difereneiát, hogy a beieogyezesét sem kértem. Még azt az aggályát is e oszlatták, hogy csak a társaság megbízható tagj ival — az orosz főnemesi viLig gyakran látogat Borlinbe — fogják Fricit haza engedni. Smolciné mikor haza utazott, mintha elpárolgott volna abból a káprázatos képből, ami csillogó, csak a puszta valóság igazi conturját látta, amelynek keretéből az ő egyetlen leánya — hiányzott, sőt füldKözileg távolodott tőle és valami megbánás felét, az elhamarkodottság érzete nyomasztólag hatott reá. — De megnyugtatta magár, még elvi hibát sem talált a hölgyek viselkedésében, akik nagyon visszavonultan éltek férfiakkal éppen nem foglalkoztak, olykor, ha kettesben kirándulást tettek, de ismeretséget senkivel sem kötöttek. A Fiiéi egész szótárában nem volt annyi szó, amely vissza adhatta volna azt az elragadtatást, amelyet az utazás alatt érzett. Kissé meg- l.-pte, hogy Berlinben másik két fiatal leány is társult hozzájuk, akik szintén nem látszottak egymást ismerni, sőt a kisérő mamájuk is idegenül köszöntötték egymást, no de hát valamennyien a grófnők vendegei voltak, akik megkönnyítették az ismerkedést a három fiatal leány között, akiknek csevegései kedve nein szállott alabb az egész utón. Az orosz határállomásnál — Virhalienben — ahol mint hadifoglyok a csendölök sorfala között kellett a vámvizsgáló terembe vonulniok. az útleveleket is átvizsgálták, amely szintén nem okozott nehézséget, a papiiok szintén rendben voltak — a két grófnő és kísérete megjelölve három személyben. Nem egyenesen a fekete tengerre utaztak, mert úgy mondták a grófnők, hogy előbb a toilet- jeiket ke 1 kiegészítsék erre a célra és igy első stációjuk Moszkva volt — ahol a saját palotájukban szálltak meg. A palotában miudenik leány külön vendég szobát kapott. Bár a vonatok kényelme minden comfortat nyújt, a hosszú utazás mégis megtörte a fiatal teremtéseket s csak másnap a dinérnél találkoztak, melyet egy pazarul berendezett tágas teremben szolgáltak fel, amely olyan ünnepélyesen hatott reájuk, hogy szinte félszegen érezték magukat. Már Frioi majd nem bírta leküzdeni tudni vágyát és kérdezni szerette volna ha : ilyen kevesen vannak, akkor is ebben a nagyteremben étkeznek, de a bon-ton tiltja a felszolgáló személyzet előtt bizalmasabban beszélgetni és igy várt a kérdésével, ám az idősebbik Feodora grófnő megelőzte e kíváncsiságot, mert jelezte, hogy gyakran szokta vendégeik jönni bár a jelen előha- ladt évadban már kevés ismerősük tartózkodik bent a városban, de azért egy pár tiízt felkeresi őket. Ennek igazolására már csakugyan kardok csörtetése hallaitszott é3 néhány tiszt, csupa fiatal, daliás alakok érkeztek, akikkel a grófnők pár szót oroszul besz ltek, arai felette derűs tárgy lehetett, mert a tisztek arca csupa mosolyra vált s azután francia lett az általános társalgási nyelv és francia volt a pezsgő is, amelyet ezüst [vedrekben, jégbe hütve hordoztak körül. Valahonnan egy fehér plastronos frakkos alak is került, akinek úgy látszik elkerülte a figyelmét a bemutatkozás — csak általánosságban köszönt és leült a zongorához. Meladikus Strauss keringöt játszott. A német * Fő szerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő.
