Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-08-15 / 33. szám

2

«aguszJus tő.

KŐVÁBVIDÉR

koll ez ünnepen szeretetünknek megnyilvánulnia. Az ünneplés nagyszerűségében azonban nem vehetnek részt azok, akik a harcmezőn küzdenek, akik az árulás és a kapzsiság ellen védelmezik az ősi földet, a mi drága szép hazánkat. S moit a legjobb Hadúr születésnapja elsősorban az ő ünnepük kell hogy legyan, azért a Honvédelmi minisztérium Hadsegélyzó Hivatala elhatározta, hogy [fényessé avatja az idén augusztus 18 át az ő körükben is. A Hadsegélyzó Hivatalé napra szoretetadom dny okát akar küldeni a harctéren küzdő hős csapatoknak.

E nagyszabású terv megvalósitása nagy költséggel jár s ezért kéri ehhez a Hadsegélyzó Hivatal az áldozatkész közönség támogatását is.

Esősorban pénzadományokra van szükség. Hogy a Hadsegélyzó Hivatal maga szerezhesse be a harctéren küzdő hőseinknek leginkább megfelelő ajándékokat. De a pénzadományokon kivid szivesen fogadnak cigarettát, cigarettapapírt, szivart, dohányt, szipkát, pipát, zsebkendőt, törülközőt, kapcaruhát, szappant, gyertyát, népszerű olvasni való könyveket és füzeteket, továbbá csokoládét, kekszet, citrom-savat, limonádé-port, szájharmonikát, stb., stb.

Vidékről a po3ta portómentesen szál- lijta a Hadsegélyzó Hivatalnak cimzett csomagokat, ha a feladó ráirja: „Táborban levő katonák részére szánt szeretetadomány!“ Minthogy nagyon kevés idő áll rendelkezésre, sürgősen úgy adja mindenki ajándékait postára, hogy azok legkésőbb augusztm 8-áig Budapestre érkezhessenek. A természetbeli adományok erre a címre küldendők: Hadsegélyzó Hivatal, Budapest IV. Váci-utca 38, — a pénzküldemények pedig Hadse- gélyző Hivatal főpénztárához (Budapest Országház) cimzendők.

Tegyük fényessé a kedves otthontól távol érettünk küzdő hőseinknek e napot! Akiben érző magyar szív dobog, készséggel hozza meg áldozatát a nemes célra. Budapest, 1915. julius havában.

A hadsegélyező Hivatal vezetője! Kirchner Hermann cs. és kir. altábornagy.

II ÍREK.

Hősi halál. Kapnikbánya nagyközség aljegyzője hősi halált halt. Ez alkalomból a község képviselő testületé és elöljárósága az alábbi gyászjelentést adta ki:

Kapnikbánya nagyközség elöljárósága és .képviselő testületé nevében fájdalmas kötelességgel hozzuk mindenkinek, akit érdekel, a tudomására, hogy a községnek szeretett aljegyzője Oros Ferenc ur a cs. és kir. 101. gyalogezred egyéves önkéntes tizedese Hazája és Királya védelmében, ellenséges golyótól találva, hősi halált halt. Idegen földben pihen a teste, de a lelke itt lebeg az imádott Magyar haza felett, bátorítva, lelke- j sitve annyi sok ezer Magyar lelkét az ősi föld megvédésére. Páratlan szorgalmú tisztviselő, kedves, derék jó fiú, lelkes magyar volt a mi korán eltávozott hősünk, de megnyugszunk az Isten akaratában,, hiszen a legszebb halál éne. Kiömlött vére áldást fog hozni a Hazának, ügy legyen 1 Kapnikbányán (Szatmármegye) 1915. január 5. bicskei Komorócy Péter községi jegyző, Haraga Márton községi biró.

Népfelkelők behivása. A hadvezetőség elrendelte az 1876. és 1877. években született. valamint az 1878. év január elseje és 1890. december 31-ike között, továbbá az 1892., 1893. és 18ü4. években született népfölkelésre kötelezett s fegyveres szolgálatra alkalmasoknak talált egyéneknek augusztus lG-án történő bevonulását.

A kis diákok szinielöadása. Lapunk múlt számában említettük, hogy több helybeli kis diák a helybeli vöröskereszt javára szinielő- adást rendez. Az e hó 8-án megtartott szi- nielőadásnak kezdeményezője Radó Marcika volt, a ki ezért külön dicséretet érdemel. Az előadás mint értesülünk fényesen sikerült. Élvezettel hallgatta a közönség a kis diákok előadását, mindegyik szereplő kitett magáért, különösen kitűnt Blumenfeld Endre, a ki igen kedvesen konferált, do nem maradtak mögötte Jeszenszky (Béczi) Béla, Radó Márton/Havas Gyurka és Havas Palkó sem.

A rendezőség a következő sorokban mond köszönetét:

Kedves szerkesztő bácsi! Van szerencsénk tisztelettel értesíteni, hogy az általunk rendezett előadáson 53 korona bevétel volt, mely összeget a helybeli vereskereszt védnöknő Gróf Teleki Sándorné Ó Méltóságának adtuk át.

Egyben köszönetét mondunk mindazoknak, a kik szívesek voltak előadásunkon megjelenni. A rendezőség nevében: Blumenfeld ! Endre, Jeszenszky Béla, Radó Márton, Havas György, Havas Pál.

Gróf Teleki Sándorné Ő Méltósága a vereskereszt egylet elnöknője felelős szerkesztőnkhöz intézett levélben az 53 korona vételét elismeri és megköszöni a derék kis fiuk buzgolkodását, elsőnek említve mkisRa- dót, mint rendezőt kitől a szép eszme eredt.

Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 16-án d. e. Nagykárolyban rendkívüli közgyűlést tart, f. hó 14 én pedig az állandó, választmány ülésezik.

Bárczy Iván elöféptetétése Bárczy Iván p. ü. tanácsost, helyettes pénzügyigazgatót a király a VII. fizetési osztályban való meghagyással Trencsénbe pónzügyigazgatóvá nevezte ki.

leánya volt igazgatómnak — a munkában találta legnagyobb örömét; nem jártak zsurokra, színházakba, sőt ruhájukat is maguk varrták Családi életük is mintaszerű volt; valakány.-zor felmentem a legnagyobb boldogságot és megelégedést láttam arcukon. Ez a környezet nem maradt rám hatás nélkül. Megkedveltem a szép életet, mintául válasz tottam a jövőben. Egy félévi ismeretség után, őszinte érzelem fejlődött ki bennem a legnagyobb leány, irma iránt — de nem mertem nyilatkozni. Ismertek már annyira fiuk, hogy könnyen jutok szélsőségbe. Most is úgy jártam, önérzettül tengésbe estem. Féltem, hogy a leány kétségbe vonja őszinteségemet, tudva azt, hogy előmenetelem atyja jóakaratától függ. Ez a gondolat lehetetlenné tett társaságában : félszeg voltam, ügyetlen és hallgatag. De nem is akartam itt bombasztozni, külsőségekkel hódítani; cselekedetemmel, komoly munkámmal óhajtottam szivéhez közel férni. Csekély jövedelmemet megosztottam családommal, ebből hathatta volna, hogy majdan u hozzám közelebb álló családra is lesz gondom; cikkeket írtam, s ezzel intelligenciámról tettein tanúságot; ragaszkodásomnak, hűségemnek azzal adtam kifejezést, hogy állandóan az ő társaságát kerestem. Nagy sok kedves családtól és leánytól kaptam dorgálást, amiért nem járok most már hozzájuk! Én nem törődtem senkivel: ő volt minden gondolatom, ő adóit ihletet, kiiartást, buzdítást minden munkához. Közben titkári állassal kínálták meg egy nagyobb vállalatnál, ha egyik igazgatósági tag leányát nőül veszem: hallani sem akartam róla. Minden hasonló ajánlatot a legridegebben visszautasítottam. Önzetlen, igaz szeretetemet azzal is kiakartam mutatni, hogy bar szép jövőm lett volna a papírgyárban, összeköttetéseket keresve, faradságot nem kímélve sikerült az „Első Bank Egyesület“ hez kerülnöm. Nem is hiszitek barátaim, mily fölemelő volt az a gondolat, hogy a leány elé állva, kijelenthetém: ímo teérted küzdöttem, elmenlein tőletek, hogy emelt fővei vissza megyek hozzátok, légy enyém én szeretni, imádni tudnálak.

— Nem is kételkedem benne, hogy a leány ozekután becsült és beléd szeretett — szakította meg elbeszélését Ligeti Géza. Tévedsz barátom,

ha azt hiszed, mert csak most kezdődött az én kálváriám. A leány élhetetlenül hideg lett hozzám, de csak attól az időtől kezdve, mióta észrevette lángoló szerelmemet. Az igaz, hogy kijelentette, nem érzi, hogy nőm tudna lenni, másfelől azonban tudomásomra juttatta, hogy nagyon szivesen lát társaságában. Ebből azt láthatjátok, hogy még sem akart teljesen eldobni magától. Jövedelmem még nem volt olyan nagy, hogy elvehettem volna ő pp- dig nem akart a jövőre néz.ve Ígéretet tenni. Én rajongó idealizmussal küzdöttem azért a lányért, ő a legridegebb számítással helyezett tartalékba. Egy bizonyos : a lány nem szerethetett, mert ellenkező esetben nem nézhette volna a legnagyobb részvétlenséggel szenvedéseimet. A hideg ész nem tudta megérteni az izzó szív fájdalmat.

— Hát miért nem hagytad ott ezt a lányt, hisz megsem érdemelte a te igaz szerelmedet ? — szakította félbe haragoshangou Ligeti.

Könnyű ezt mondani barátom, hát te nem tudod, hogy a szerelmesnek legtöbbször tüzes szenvedés jut osztályrészül féreteszi önérzetét megta- tagadja: férfiasságát. Ezen érzelemnek óriási hatalma van a logikus ész felett. Nalam is Így volt. Minden megaláztatás dacára kerestem az alkalmat, hogy rólam szerzett felfogását megváltoztassa. Nem adott alkalmat Rideg maradt. Sőt minden cselekedetével, szavával érzékenyen bántott. Szinte úgy látszott mintha örömét találná ebben. Kitűnő emberismerőnek tartotta magát s nagy érzelmeimet ily utón vélte fokozni. Gőgösnek tartott, ki nem tudja magát belő élni abba a gondolatba, hogy az általa kiválasztott leányt nem vallhatja azt egykor magáénak. Tévédéit! A hurt is csak bizonyos ideig lehet feszíteni. Kezdett bennem viaskodni az önérzet a szerelemmel. E küzdelem óriási volt s csak most láttam mily gyenge és tehetetlen egv férfi, ha szerelmes. Hányszor mentem el házuk kapuáig s ott küzdöttem magammal. Felrepültem volna, de szégyeltem magamat; féltem a leány sajnálkozó, lesújtó tekintetétől. Nehéz napok voltak ezek. Első napokban azt hittem, hogy öngyilkos leszek. Da | nem voltam mégsem gyáva! Megmertem küzdeni a szenvedésekkel. Hónapokon keresztül álmatlan éjszakákat töltöttem, beteg, ideges lettem. Kedtem

más társaságokba járni, mindenütt szeretettel ked' vesen fogadtak; a leányokkal azonban nem foglalkoztam komolyan : csak a kölc önös szórakoztatás vitt közéjük. Forrongó lelkemnek nem adóit megnyugvást, a társaságban járás ; a munkában a tanulásban kerestem menekvést és mondhatom nek- I tek, ott megtaláltam nyugalmamat, és pályámon a szorgalmas munkával előre haladtam.

— Barátaim ! Tanulhattok ebből a históriából ! Ha egy leányt megakartok hódítani, csak az általuk helyesnek vélt formák betartásával tudjátok ezt elérni, mert még a legszegényebb leánynál sem imponál komolyság ós szorgalom. Higyjétek el fiuk, mi sokkal szerényebbek vagyunk mint ők, mi megelégszünk szorgalmunkkal s elég ha lelkűket a szemükben megismerjük.

Ők nagyon sokat várnak tőlünk, azt várják, hogy mindenkor szellemesek, bölcsek legyünk, elfo- lejtik, hogy a szív igazi érzése elnyomja az ész szavát és hallgattaggá teszi az ajkakat. Még egyet fiuk! Vigyázzatok ha egy lány nagyon tetszik va- lamelyiteknek, sobse mutassátok azt ki; mindig a leánynak kell előbb belétek szeretni, mert különben nektek is olyan tartalékos szerep jut, mint amilyenben nekem volt részem.

Fenséges idealizmusunk valóságos barokko- mikummá válik: hősök leszünk a szándékban, de ! bolondok a kivitelben

— Édes baráíom — szóla t meg Dezsei Pista — nekem nem volt szükségem olyan tapasztalatra mint : neked, mégis tudom ezt. Nem érdemli meg egy leány sem, hogy komolyan és ideálisan szeressük őket. Udvaroltam egyszerre tíznek is úgy viccből s mondhatom egyik jobban bólém gabalyodott mint ! a másik, — közlük a kisebb Sándor lány is. — Milett azzal a leánnyal és mi lett a te szerelmeddel, netn ujuit meg néha-néha ? kérdi a társaság egyik tagja Dénestől. Nem tudom milett a lánnyal, egyáltalán nem érdekei; szerelmem azonban nem veszett el, csak átalakult. Ismeritek az energiák megmaradásának törvényét: semmisem vesz el, csak átalakul. E törvény áll az érzelmek világára is. Az én szerelmem is átalakult munkaszeretetté. A sikeres munka örömei elfelejtették velem a szív gyötrelmeit.