Kővárvidék, 1915 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-11 / 28. szám

XIII. évfolyam.

Nagysomkut, !9!5. julius II. 28-ik szám,

'*></. V

e

KÖZÉRDEKŰ 1’AU.SADALMi HETILAP, A „NAGYSOMKUT! JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

KiafExetéai ár :

Egt1»* évr# . . . 8 K Negyed tvr* . "i K

Físi évi* K Egyes szám ára 20 fillér

Az import pótlása.

Irta: Gelléri Mór kir. lonácsos.

Mindenki tisztában van azzal, hogy a mostani háború nemcsak a harctereken folyik, hanem a közgazdasági tevékenység minden vonalán is érvényesül. Különösen Anglia az, amely kizárólag gazdasági szup- remáciája érdekében ment bele a háborúba és igv senkit sem lep meg az a mozgolódás, amely jó idő óta elsősorban Angliában észlelhető, a Németországból, Ausztriából és Magyarországból importált áruk kiküszöbölése érdekében. Ezt a célt kívánja szolgálni az a sok szakszerű és helyi kiállítás, amely Londonban és Anglia más nagy városában, a lipcsei vásár mintájára, de tulajdonképen a lipcsei vásár ellen létesült, amelyeknek az a tendenciája, hogy minden a szövetséges államokból eddig Angliába került iparcikket jövőre maguk az angolok igyekezzenek gyártani és forgalomba hozni. Anglia különben is nagyon jól érti az ipari kémkedés rendszerének kiterjesztését és a lapokból is ismeretes ebben az irányban évek óta rendszeresen folytatott munkája, amelynek aknái Magyarországon is le vannak rakva, amiként ezt a magunk réizéről már több ízben konstatáltuk.

A velünk ellenséges viszonyban levő többi államok ezen a téren talán nem köFőszerkesztő: Pilcz Ede. Felelős szerkesztő: Barna Benő.

vetik rendszeresen Anglia példáját, de elvi kijelentésekből és hírlapi agitációjukból tudjuk, hogy a többi államokat is hasonló tendencia hatja át, kivált ami a német, az osztrák és magyar iparcikkek nagyhangú bojkottját illeti.

Ezt a több oldalról ellenünk is irányuló munkát még akkor sem nézhetnénk ölbelett kezekkel, ha az bennünket ne igyekeznék tervszerűen és súlyosan megkárosítani. Nekünk erre a szervezkedésre hasonló szervezkedéssel kell válaszolnunk. Kívánatosnak látszik tehát, hogy az importnak legalább részbeni megszüntetése érdekében szintén olyan tevékenységet fejtsünk ki, amely a mi gazdasági érdekeinknek legjobban megfelel.

Ezeket a teendőket,’ három csoportra osztanám fel.

Az első csoportba tartoznak a mezőgazdasági termények. Az akciónak ez a része teljesen átutalható volna az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hatáskörébe, amely leginkább és legelsösorban van hivatva az eddig importált termények helyettesítését tervszerűen megkezdeni, akár uj cikkek termelésének meghonositasa által.

A második kategóriába tartoznék ama cikkeknek a kiszemelése, amelyeket nálunk meghonosítani különböző okoknál fogva nem lehet (gyapot, juta, stb. stb.) amelyeSserkesztóség és kiadóhivatal Nagysomkut,Teleki tér484 Telefon szám 2.

MEtiJELEI^iU MIAIitftlN YA8ÁIINA)'

két azonban pótszerekkel lehet helyettesíteni. (Zárjel között említem meg, hogy nemcsak pótszerekről, hanem helyettesítésekről is lehet szó e munkában, mert például könnyű szerrel lehetne kiküszöbölni u közforgalomból az ízetlen makkarónit és azt ízletes magyar tésztafélékkel helyettesíteni. És ilyen példát többet is találhatunk).

A harmadik kategóriába tartoznak azok az importcikkek, amelyeket a magyar ipar is képes volna előállítani. A íősulyt arra kellene helyezni, hagy mindazok a cikkek, amelyek eddig az ellenséges terűiéiről hazánkba importáltattak, a magyar ipar által feikaroltassanírk. Meg kell tehát csinálni ezeknek a cikkeknek az inventáriumat. Ezt a célt pedig legjobban lehet elérnünk a negativ kiállítások által.

Nézetem szerint mindenekelőtt meg kellene állapíttatni az importjegyzékböl azokat a cikkeket, amelyeknek előállítására a hazai ipar volna hivatva.

Másodsorban igénybe kell venni ennek a munkának teljesítésében a nagykereskedőket. Amikor az uj iparágak meghonosítására nézve megtettük javaslatainkat, egy;- szerüen elmentünk nehány nagykereskedő üzletébe és kiemeltük azokat a cikkeket, amelyeket addig külföldről szereztek be. Ezt az eljárást most is lehet követni, különösen : olyan cikkekre nézve, amelyeknek mintái

Ä „KUVARVIDßK“ TÄRÜAJAindulunk 7 óra és éjfél között, érkezik a következő napokban, mert „ki tudja bot all meg, hol áil meg."

A trén.

Tisztelt Szerkesztő ur !

Múltkori kőrösmezői levelein oly kÓzrnegbot- ránkozast szült, nyájas olvasói körében, hogy azt csak egy újabb Írásommal tudom meghálálni.

Nem szívesen beszélek vasúti misériákrói; mindenki tudja mit jelent az : hadi menetrend. A háború tizcsaj/isai közül a harmadik, csak hogy egypíomi elődje kissé serényebben mozgott. Régebben, MontecuccoÜ szerint a háborúnak három íókelléke volt : hadi kölcsön, hadikölesön és harmadszor is h; dikölcsön; a mai mérkőzésben ugyanannyi ideget fogyasztunk és ebben nem csekély része van annak, hogy visszatértünk a régi p< stakucsi intézményhez, mert a postavonat ugyan hatalmas, kilométer hosszú szörnyeteg, de gyorsaságban még avv, 1 a régi kedélyes alliounánynyal sem veteked- Jietik. A vasút pedig megőrizte régi allűrjeit — mint elnyűtt gavallér a pedáns modort — pontosan hirdeti: az esíéli vonat indul t> óra 59 perckor — a világért sem 7 ónkor, mert akkor lekössük a csatlakozó expresst. A vasútnak legszebb eré.yc a pontosság ! Azonban egy kis őszinteség sem ártana Sokkal becsületesebb volna ha azt mondaná :

A Tisza felső völgyének mai képe sokkal barátságosabb, mint az őszi, habár a régi sebek, mit az orosz vert ezen a szegény vidéken, még nem heggedtek lie teljesen. Számtalan család még most is távol van házától, némelyik talán már so- I hasem kerül vissza; életszekere ott rekedt valahol ; a messze idegenben. A bátrabbak azonban kezdtek . lassan-lassan visszaszáll legezni és a romokon uj ! fészket raktak. Eíöeipeltek ki-ki ahonnan talált, községházáról, csendőrségtől, Tiszából, hol egy széket, ágyoldalt, hol mi egymást és igy szalma- szálanként hordták össze a fészekalját ahová — fejüket lerakhassak. Később felütötte léjét egy kis boltocska, ma már virágzó áruház, ahol miudeu kapható a legfelsőbb kabáttól a legalsóbb nadrágig. Ez utóbbit különösen vígan lobogtatja a havasi szél az „Auslagban." Igen kelendő cikk lehet ka- • touáéknál. A rosszmájú untauglich szatócsok szerint az óreg népfelkelők bátorsága csinálja a nagy consumot.

Fegyvereink sikere hűen tükröződik vissza a határszéli városokon Nincs az a fiuom seizmograf, mely jobban megérezné a távoli földrengéseket, mint pl. Kőrösmező a háborús események változat »»ságait. De nem csoda, mert az ő testén leng

ide-oda a háború ingája — a trén. Végtelen hos'z- szu inga ez, mely híven adja a harcok járását. Ha az orosz nyomul mifelénk a gyáva trén félénken hátrál, de ha mi verjük, szorítjuk az oroszt kifelé, hah! mi'y hőssé lesz a trén a „parancsnokló“ hadnagytól a legcudarabb gebéig. „Mind hősök ők,“ mind vágtat előre és ha nem kellene az átkozott regula szerint minden ötszáz lépésnél mcgállania eltiporna az mindent, barátot, ellent egyaránt.

Most képzeljék, ha ilyen pár ezer ló, szekér folyton végig dübörög a községen, mily nyugalom borul e tájra, mily andalhó a kerekek nyikorgása, koc-is káromkodás, ostor pattogtatás ! Ideg, ideg, ideg !

És mégis szivükhöz nőtt a kőrösmezeiknek ez a bekerontó trón, mert a közelükben változó sikerrel vívott harcok idejében szekerük rudja az övé után igazodott. Ha a Iréu Hahónak hátrált akkor a község népe is „Boreiischafiba“ lépett, csomagolta cok-inokját menekülésre készült, de ha jött vágtáivá vissza az isteni trén, bármint is tépte- szakgatta idegzetüket a végtelen Járma zaj, bizo- dalrnas nyugalom költözőn szivükbe és tiszta örömmel üdvözölték kiuzó boldogítójukat.

Az utóbbi napokban, habar folyton előre» ellenséges terület felé halad a íren, mégw mintha elvesztette volna szilajságáí, csak lassan, szinte fáradtan, szenvedőn mozog tova. Mi ez ? 1 Istenért (