Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-31 / 22. szám
XII. évfolyam. Nagysomkul, 1914. május 31. 22-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. BMflsetéal ár: Eg«s( é»f• . ..DK Negyed évi* . Fél évr* . . , . * K Egye* Mém ár* , l K 10 fillér Főazerkeaztft: l>r. Oliamkj VlkUr, Felelős szerkesztő: Barna Beat, SccrkautAség ét kiadóhivatal. Nagy somkut.T alaki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJRLEIVIK MINDEN VAiiltNAP Az orvosi tudomány jelene és jövője. Dr. Tauszk Ferenc királyi tanácsos, egyetemi tanár előadása nyomán. (Folytatás.) Á myxoedőmának nevezett betegségnél, amelynél az egész arc sajátos bamba kite* jezést nyer, duzzadt, puffudt bőre rugalmasságot veszitett, pajzsmirigyből készült gyógyszer adagolására, szinte csodálatos jó eredményt lehet elérni. A vérszegénység, az izületi csuz, a vérzésre való hajlam, az elhízás, a köszvény, csontlógyulás, az angolkór, az epekő és vesekő, az asthma, a veszettség, a dermekór slb. ma mind biztosan gyógyítható betegségek sorába tartoznak, a melyeknél az orvo sok, feltéve a beteg kitartását, igen kiváló eredményeket érnek el. A rák gyógyítása a mely eddig a hozzáférhető helyeken a sebészi beavatkozás kizárólagos és sok sikerrel járó területét képezte, ma kiséi letek tárgyát képezi más kezelési módoknak is, amint látszik, több kevesebb sikerrel. Különös n eredménynyel kecsegtettek a radiuaetiv anyagok, amelyekhez a rádiumon kívül az aklmium és mezőthorium is tartozik. Bizonyos az, hogy a rádiummal kisebb rákos álképlcteket teljesen el lehet tüntetni és bizonyos az, hogy legalább mulékony javulásokat lehet elérni a rádiummal ott a hol a sebészi beavatkozás különböző oknál fogva ki nem vihető. A jövő úgy látszik azonban az lesz, hogy a sebészet és rádiumtezelés együttesen fognak bizonyos esetekben alkalmazhatók lenni. Kevesebb eredménynyel biztatnak, cholin, kovasav, fulgurátó, diaihermia és eleetrikus tény kezelés. De még azon mindinkább fogyó betegségeknél is, ahol véglegesen gyógyítani nem tudunk, a tüneti gyógykezelés oly nagy és az orvosra váró feladat oly hálás, hogy igy is képesek vagyunk betegeink és a nagy- közönség háláját és elismerését kivívhatni. Ma már kezd vezetni azon nagy, az igazi humanizmus által vezetett elv az orvosi tudományokban, mely mindenképpen arra törekszik, hogy egy beteg ne szenvedjen és arra gvógj szerkincsüúk napról-napra értékesebb gyógyszerekkel és eljárásokkal szaporodik. A beteg gyógyuljon, de sohase szenvedjen. Ez a modern orvosi tudomány jeligéje. De sz orvosi tudománynak még egy harmadik ágazata is van, mely nemcsak a betegségek felismerésében és gyógyításában nyilvánul, hanem a betegségek megelőzésében áll. Ide sorolandók a legkülönbözőbb védőoltások, amelyek közül nagy sikerrel alkalmaztatnak a diftheria, a veszettség stb. elleni oltások, a mely védőoltások az állatoknál elterjedt betegségek egész sorozatánál már fényesen beváltak. Ide sorolandók a pestisnél több kevesebb eredménynyel megkísérelt oltások és ide soroljuk azt is, a hol Ehrlich uj szerével egy fejlődő még méhen belüli életében, a ki aiyai részről lett fertőzve, meg tudunk menteni és meg tudunk gyógyítani. Á védőoltásokra még nagy és fontos feladat vár. Az óvintézkedések pedig, melyek a fertőző betegségek továbbterjedését meggátolni vannak hivatva, ma már nemzetközi megállapodás alapján létesülő eljárásokon alapulnak, Világjárványok, mint egykoron, ma már nem létezik. Az utolsó években láttuk, hogy a pestis hiába emelte fel fenyegető fejét Indiában, mert ha el is jutott egy-egy eset, egyik vagy másik európai kikötőbe, tovaterjedését a modern hygiena útját állotta és láttuk, hogy a balkáni háború alatt, közve:- len szomszédságunkban dühöngött a cholera és szerény eszközökkel, de lelkesedéssel és kitartással küzdő szakembereink meggátolják azt, hogy nálunk nagyobb mértékben elterjedjen és mindenütt sikerült a külföldről behurcolt cholerát rövidesen izolálni és megszüntetni. Annál nagyobb elismerés illeti ezen embereinket, meit hiszen óvintézkedések kiviteléhez első sorban az kell, a mi nekünk legkevésbbé van, a pénz. Ez nálunk pótolta egyes önfeláldozó munkája. Evvel rövidesen lezárhatom e kis átteA „KÖVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJA- Túl a síron.... Valóban nagy próbára tett engem az Up lemét vele kellett találkoznom. így elhagyott sir- szélén térdelt. Valami elfeledett szegény ember nyugszik alant. A kis fakeresztuek már csak ion. csai feküsznek a sirdombon. Akiért senki sem imádkozik, a ki emlékének seDki sem szentel egy könnyet, azt keresi fel. Mily nemes lélek. Ét én ezt a férfiút akarom felérni ? nőm, nein vagyok méltó. Es mégis szeretem. Korábban szeretem, mint atyámat, barátnőimet. Minden gondolatom minden érzésem az övé. Reszketve kerü tem ki az imádkozót, de ö fel kelt és szemközt jött velem . . . E percben azt hittem, hogy reám szakad a menybolt minden csillagával. Közel voltam az ájuláshoz. ő észre vette megjelenésemet és szelíd hangon vigasztalni kezde»t, hogy jó az Isten, ha ránk merte a bánatot, bizonyára m»g is vigasztal .... Azt hitte, hogy valamely fájó emlékezés borult a szivemre . . . Eu nem tudtam felelni. Egész testemben dideregtem és csak zokogás volt a válaszom, Nem háborgatom fajdalmában — szólott ismét ugyan azon a szelíd hangon és szomorúan ment tovább a sírok közölt. Csak midőn nemes alakja már eltűnt a szemein elöl, csak akkor tértem magamhoz kábultsagombó). Még most is hallom azt a lágy suhogást, a mit talárja okozott . . . Azt mondjak, hogy a talár alatt is dobog szív ... Hát ha lehetséges ? ... De télre ti kísértetek ! Ezután erős leszek. Ki irtok mindent a szívből, a mi reá emlékeztet.... De nem lehet... A temetői találkozás megrázta minden idegemet. Ez óta mindig rosszul vagyok, pedig annak már féléve. — Mindig fázom. Fejem ped;g szétszakad, a hőségtől . . . Beteg vagyok, nagyon beteg . . . Mindenki biztat, mindenki reményt csepegtet szivembe, hogy a szép május uj életet ad. Hiába biztattok 1 már érzem a halál hideg kezét a mint a tavaszi virágok között felém nyújtja, de én nein féiek tőle. Végső kívánalmaimat is leirtam. Talán már holnap későn lett volna, valami sajátságos fény dereng körülöttem; még ezek a fekete belük is rózsaszínben úsznak. A kezein reszket, nem bírok tovább írni, pedig még nem vagyok készen . . . . Óhajtom, hogy ö U messen el ... s midőn már a meggyötrődött test a sir mélyén pihen, akkor, akkor adják at neki a napiót. Eddig tart a napló, melynek mint egy befe- zése megy végbe ma a büszke Kincs Andor föld- birtokos ősi kastélyában. A természet ismét főiébred álmából, az erdőt megint ellepték a vadvirágok ezrei; de Ilona már nem gyönyörködhetik a vadrózsákban nem merenghet a csalogány dalán, ő már halott... Ott fekszik a sötét ravatalon, mint egy angyal, nyugodtan, boldogan ... Kedvenc vi- rágai fölé hajolnak, mintha súgói akarnának neki valamit. Oly sokan állják körül az érc koporsót, oly sokan siratják meg a letört virágot. Az apa nem sir. Végtelen fájdalmának nem szerezhet könnyeb- bülést a köny. Büszkesége, féltett kincse, egyetlen leánya költözik édesanyja mellé cipruslombok alá. .. Eltemették. Az ifjú káplán imái elhangzottak, az ősi sírbolt, vasajtói csikorogva zárultak be . .. s a nemes ezív, mely fcddhetlen maradt annyi lelki gyötrelem között ott maradt az Ősök társasagában .. Es temetése után a megtört atya teljesíti a drága halott utoisú kívánságát s vérző szívvel adja át a jámbor papnak a szomorú naplót. Oly nehéz és mégis oly édes nzt v gig olvasni. És amikor az Isten előtt és aztán köny ben úszó szemekkel, de férfias vonásokkal írja a reszkető végső sorok alá az égbe röppenő választ: „Túl a síron viszont látjuk egymást." A. L.
