Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-19 / 16. szám
3 K 'A n 1 r meg is mutatja a könyveit a hitelező kívánságára, csak az fél, aki gyenge. A gyenge cégek támogatásának problémája más lapra taztozik. ' Ez az egyetlen helyes mód, ahogyan a hitelezés alapját biztosabb bázisra lehetne fektetni és megakadályozhatnék azt a sok kellemetlenséget, amely azáltal származik, hogy rosszakaratú mende-mondák alapján, a hirtelen megvont hitel hiánya folytán, fizetési nehézségekbe, fizetésképtelenségekbe sodortatnak cégek. Úgy a kereskedőknek, mint mint a pénzintézeteknek ajánlatos, hogy ilyen előforduló eseteknél, mielőtt a hitelt megvonnák, személyesen győződjenek meg egy rossz hir alaposságáról és akkor úgy magukat, mint a kereskedelmet sok kártól fogják megóvni. E sorok írója is azon véleményen van, hogy előterjesztései az alkotó és reformáló munkának csak vázát képezhetik. De az újjászervezés feltétlenül tontos, mert elengedhetetlen; mert a dolgozó kereskedők létérdekeivel és létfeltételeivel forrott össze és így a hitelnyújtási módozatok megjavítása csak eszköznek tekinthetők azon célhoz, amely a kereskedők életstrandjának emelésében áll. áprili< 10. ________________________________ HI K E K. Közgyűlés. Nagysomkut község képviselő testületé a folyó április hó 26-án délelőtt 11 órakor tartja rendes tavaszi közgyűlését, melynek tárgyai a következők: 1. A községi 1913. évi pénztári számadás megvizsgálása. 2. A kórházi 1913. évi pénztári számadás megvizsgálása. 3. A községi közmunka és különféle alapok 1913. évi pénztári számadásainak megvizsgálása. 4. Mátyás Izsák és Hirsch Béla felebbezése a járda hozzájárulási költségek ellen a vármegyei közigazgatási bizottság 4 711/913. kb. sz. határozata alapján. KŐVÁR VIDÉK 5. Az 1913. évben befolyt anyakönyvi kivonat! dijjaknak Barna Benő aktő. részére való átengedése iránt« kérelme. 6. A múlt évben befolyt és fel nem használt végrehajtási költségeknek a községi végrehajtó és irnoki fizetés kiegészítésére való kiutalás iránti előterjesztés. 7. Gróf Teleki Jenő kérelme a vadászati jognak 10 évre részére szabad kézből való bérbe adása iránt. 8. özv. Fried- mán Anniimé itteni illetőségű budapesti lakos segély iránti kérelme. 9. Karácsonyi Pál és Kovács Dánielné kérelme a községháza és állami iskola előtti kerítésért még járó és megállapított vállalati összeg kifizetése iránt. 10. A tűzoltó egylet kérelme 400 korona a községi pénztárból való kiutalása illetve kölcsönadása iránt. II. A közgyűlést megelőzőleg 24 órával osetleg még beérkező ügyek tárgyalása. Sorozás. Az idei sorozás Nagysomku- ton jnnius 15-től—18-áig lejedé 4 napon át fog megtartatni éspedig: Junius 15-én a kovási, karulyi, kővárremetei, magyarber- keszi, berkeszpataki, nagyfentősi, szappanpataki és nagysomkuti hadkötelesek kerülnek sor alá. június 16-án a kővárhosszufalusi, magosfalvi, kisfentősi, pusztahidegkuii, hagy- másláposi kolcéri, kisbozintai, nagybozintai, csolti, bucsonfalvi, törökfalvi, jávordi hadkötelesek állitaudók elő. Junius 1 7-én pribékfa'vi, szamoshikácsi, fehérszéki, dánfalvi, nagynyiresi, szamostölgyesi, gyökeresi, jávorfalvi, kővárgarai, duru sai, jóházai, kőváraljai. Junius 18-án a szakállasfalvi, erdőaranyosi, kővárkölesei, költői, jederi, sojnkutpataki, nagykőt tvólyesi és szamosfericsei hadkötelesek kerülnek sor alá. Ló osztályozás. A f. évben megtartandó ló osztályozás határideje junius 13., 15., 16., 17., 18. és 19 ik napjaira tűzetett ki és pedig: Szakállasfalván junius hó 13-án a hová Erdőaranyos, Karuly, Koltó és Kővárköleséről is elővezetendők a lovak. Junius 15 én Kő vár h ossz u faluban, a hová Kisfentósről, Magosfalváról, Pusztahidegkut- ról, Hagymásláposról, Kisbozintá ól, Nagybo- z ntáról és Kolcérról lesznek a lovak olőve- zetendők. Junius hó lö-án Nagynyiro- sen, a hová Dánfalu, Pribékfalu, Fehérszékről, Gyökeres, Jávorfalu, Nagyires, Sza- moslukácsi, S/amostölgyes és Jederről is elővezetendők. Junius 17-én Nagy som kúton, a mikor a nagysomkuti, berkeszpataki,. somkutpataki és törökfalvi lovak vezelendők elő. Junius hó 18-án ugyancsak Nagy- somkúton, a mikor Havord, Csőit, Kovás, Kővárremete, Magyarberkesz, Nagytentós, Szappanpalaka és Pusztafentős községből lesznek a lovak elővezetendők. Junius 19-én Kővárgarán, a hová Durusa, Jóháza, Nagy- körtvélyes, Kőváralja, Szamosfericsei és Bu- csunfalvái'ól is elővezetendők a lovak. Az osztályozás a kitűzött napokon reggel 7 órakor kezd >Jik. N igysomkuton a ló oiztályo- zás a piactéren a oáJulall iz el Alt fog megtartatni. A mozi legközelebbi műsora. E hó 26-án a helybeli mozgófényképsziuházban felemelt holyárakkal bemutatásra kői ül Budapesten az Onnua moziban ötvenszer bemutatott Engel és Horst által megírt „A kék égéi“ cimti 5 felvonásos bohózat. A címszerepet M tdge Lessing a világhírű berlini primadonna jatsza. „A kék egér“ Íróit a jó kedvnek, a mu- lattatásnak múzsája csókolták homlokon a mikor ezt a darabjukat megírták. Régi igazság már, hogy a ki megnevetteti az embereket jót tesz velük. Nos, ez a két iró alaposan megnevetteii az egész világot. K ttn- csatkát'd Botokund országig kacajt, vidámságot, derűt fakaszt két teljes órán át az emberek lelkében ,A kék egér“ bájos, ötletes és kalandos históriája. Százezrek köszönnek már neki egy vidám estét és egy kellemes már jó hatvanasak lehettek, azóta több mint huszonöt év telt el. E két összeg együtt meghaladja az átlagos emberi korhatárt. Azt is furesálatta eleinte, hogy iskolatársoi csupa kopasz, félig megrokkant, szürke, öreg urak. Igaz, hogy az ő haja is erősen deresedett, de ez sohse szerzett neki gondot. Alig hogy észrevette. Egy este az öreg Szekér Antallal találkozott a vendéglőben. Ez az öreg ur egyike volt azok, nak, kiket gyermekkorából ismert. Talán kilencven evesnél is több volt már, de keményen küzdött az elagottsággal. Megtöpörödött ugyan, de fürgén járt, mozgott és élénken, megszakítás nélkül beszélt: — Hát emléksz 1 rám, Pista? — kérdezte. — Bizony én az apádnál is idősebb voltam. Hallottam, milyen hires ember lettél. Jó az? Szép, hogy hazádra is gondoltál. Itt bizony nem jók az állapotok. Az emberek szegényednek. Ott van a Sóthy-famiiia. Holnap árverezik a nagykertet, köröskörül jegenyékkel... Milyen büszkék voltak a Só hyak a kertre. A püspök, ha erre járt, mindig odaszáüt. Még a dédapjuk ültette a kertet. Szép is, azt mog kell adni. De már hat év óta nincs kertész benne. — Miért? — kérdezte a tu lés, kit a dolog nagyon érdekelni kezdett. — Mert nagy a szegénység . .. Csak a Sóthy Erzsébet él már közülök. Az is özvegy. H i nem tenne az a kis nyugdija, a templom felé mehetne koldulni. Mert a férje mindent eltékozolt. Orsz gos képviselő volt legutóbb. Haszontalan frátei, ki szegény Sóthyékat teljesen kifosztotta. Küiöuben de mortuis nil, nisi benne. — És hol lakik most az a... Sóthy Erzsiké. — Abban a kis házban mely a birtokhoz tartozott, ott a nagy keit mellett a hid felé. — Tudom. — Azt is elárverezik holnap. — És akkor hová megy lakni? — Kicsoda? — kérdezte az aggastyán. — A Sóthy Erzsiké? — Azt a jó Isten tudja — Válaszolta Szekér — bizony szomorú dolog az .. . ügy tudom, háromszáz forint a nyugdija. Az apja valamikor tízszer annyi adót fizetett. Tudom, mert városi pénztáros voltam .. Másnap délelőtt Zsigmondi István megvette az árverésen a Sóthyék kasté yát es kertjét. A tanyát már évekkel azelőtt adtak el. Aztán felkereste azöreg Székért és igy szólt hozza : — Nem hiszem, hogy sokáig maradjak itthon, bár megvertem a Sóthy házat. Intézkedtem, hogy rendbe hozzák és újra lakhatóvá tegyék. Legyen szives egy kis postát elvinni ahhoz a szegény asz- szouyhoz, a Sóthy Erzsikéhez. Szívesen vállalom — bólintott az öreg. — Csak annyit tessék neki mondani, hogy visszaköltözhctik a nagykertbe. H illottam, Ír gy kis fia van. nolut töltse az is ott az ifjúságát, ahol az édesanyja iöltötte. Az öreg Szekér feje meg megbillent, mint aki valamit nem talál egészen rendiben — Ismétlem, mondotta — szívesen elviszem az izanetet. Hiszen öröm ilyen hirt vinni akárkinek is. De...talán m gis rendesebb dolog lenne, kedves Pista öcsém, h i te magad mondanád meg azt neki. Nem gondolod ? — A tudós mélázó szeme egyszerre csodálkozva csiUant meg: — Én ? — kérdezte csodálkozva. — Persze. — De bátyám, ón soha azzal a nővel nem beszéltem. — Soha ? — Soha. Mint gyermek gyakran láttam, hisz egy utcában laktunk, de soha beszédbe nem ele- gyedtünk% — Értem, — értem — legyintett kezével az aggastyán — nagy volt köztetek az osztálykülönb- seg. Te egy sztgény iparos fia voltál, ő meg a megye első alispánjának a lánya . . . Hja ez igy volt . . . Jobban mondva, máig is igy van ... Mindegy ... Majd beszéltek egymással... Sokszor látom bemenni a nagy kertbe, amely most már a tied. 0.t köuuyen találkozhatsz vele. Szép ám még most is. Néhány nap múlva a tudós nagyot köszönt egy elég elegánsan öltözött magas, sovány úrnőnek, a most már tulajdonit képező nagy kertben. A nő. ki látható zavarral fogadta a köszönést Sóthy Erzsiké volt. Félénken, pirulva közeledett a tudóshoz. — Szekér jbácsi — kezdette Jkezét nyújtva — már értesített az ön nagylelkű szándékáról. Súlyosan vétenék gyermekem es magain ellen, ha el nem fogadnám. — Köszönöm— mondotta meghatottan a tu<# dós, ki nagyon szeretett volna a további hálálkodó s elől kitérni. Sóthy Erz.-ike folytatta. — Ön tehát visszaemlékezett annyi év után mi reánk, kik valamikor jó szívvel voltuuk önökhöz. Ugyebár ? — Hozzánk ? — kérdezte a tudós csodálkozva. — Úgy értem, hogy boldogult szüleihez és bátyjához, ki elutazása előtt való napon éppen itt állt a pad e ott, ahol ön most áll. EJesityám kérésére jött ide... Hisz bizouyosan te szett hallani ? — Azt hiszem ... azaz nem emlékszem. —• Amikor az a rettenetes dolog történt vele, édesatyám, ki akkor alispán volt, reudkivül felháborodott az eset fölött. Hetekig járt utána, mig a/.t a szolgabirót., ki bátyját eltoluneolta, állásától felfüggesztette. Aztán itt volt nálunk az ön egész csaladja vacsorán, mielőtt bátyja kiu azott Amerikába. Csak ön nem, mert akkor Szarvason járt iskolába. Az ön édesatyja még mindig vigasztalan volt amiatt a toioncdolog mialt. Mcgbecatelenitet n k érezte magát. Édesatyám egyszer igy szólt hozzá: „No, Zsignoidi mester uram, látja azt a kis láryt,(rám mutatott) ha a maga diák fia megnő, én hozzá adom feleségül. Itt a kezem tea. Annyin nem látoni meg- bccstelenitettnek a maga tisztes famíliáját.“ — Es mit szólt edesityára ? — Nem szólt semmit, de láttám, hogy köny- nyezett s hogy atyam megnyugtatása mély hatással volt reá. Az ön bátyja másnap elutazott s mi örökre elszakadtunk egymástól... De hát ön semmit sem tudott erről ? A tudós bár tréfásai igyekezett válaszolni, nagyon meg volt idetődve s küzdött a kifejezésekkel. — Semmit, semmit ... Hiszen ha tudtam volna. .. talán rég a feleségem lett volna — Lehet __ — S mit gondol, vájjon végképp elkéstünk ettől? Végképp? — kérdezte nyugtalanul. — Nem tudom — hangzott a válasz nagyon biztatóan, ..
