Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-29 / 13. szám
XI!. évfolyam. Nagysomkul. Í914. március 20. 13-ik szám. KÖZßRDEKÜ rAllSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JÉGYZÖI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KIfi r i z clé 4 i ér: Egész év® • . . 8 K Negyt;d évre . Fél évto .... 4 !{ Egyes szára ár» . 2 K 20 fillér Fönzei kea/tö: Bír. OUavszky Viktor Felelős szerkesztő: ISurti» Etcuő, Szerkesztőség és kiadóhivatal, péagySRIilklit,Telckí-tél 484 Telefon szám 2. »SKÍiJKI-Jilft’llSi. IMINl«!»« VASÍ Si> AV jtpo;giri perrendtartás életbeléptetése, Irta: Nagy Zoltán szegedi kir. törv. bíró. Törvényben van kimondva, hogy a polgári perrendtartás ez év szeptember 1 -ón életbe lep. Alig egy fél esztendő választ el tehát annak a korszakos alkotás gyakorlati életbe viteleiéi, a mely alkotás nemcsak a bíróságok tárgyaló termeiben és az eljárás mikénti alkat inazásábanteremt uj eljárási szabályokat, hanem valósággal átalakító hatással érint kézgazdasági, társadalmi és egyéni érdekeket. A magyar jogászvilág meg nem szűnő érdeklődéssel és —bátran hozzátehetjük,— nem kisebb megértéssel készült-e reform élet- beléptetéséhez és az igazságügyi kormány felügyeleti utón meglett mindent, hogy az uj intézmény szellemben, felfogásban és meg* értésben vérébe menjen át azoknak, a kik a törvényt alkalmazni hivatottak. Mindanyiunk előtt ismeretesek azok a vita ülések, felolvasások, értekezések, melyek a reform előkészítése során szakkörök és testületek előtt lefolytak s nem volt olyan társadalmi osztály, mely a maga nózszempontjából nem szólt volna hozzá ezen törvényalkotáshoz. Mindez azonban csak egyik oldala volt a retorm sikere biztosításának, nem kevésbé fontos és jelentőséges az az adminisztratív eljárás, a mely a megkívánt helyiségek felállítása, alkalmas munkaerők kiválasztása, az ügyvitel egyszerűsítése által kívánt gondos- < kodni. Hiszen ismeretes, hogy ebből a cél- ! bői épült fel a fővárosban a központi járás- ! biióság és vidéken is megfelelő intézkedések j történtek ; törvényben kimondottan luggesz- tetett fel 2 évre a bírói áthelyezhetetlenség és lilái* gyakorlati alkalmazásban van az ügyvitel egv szcriisiiése a kezelésre nézve. Nem lehelünk illetékesek és hivatottak megállapítani vájjon mindezen, felsorolt előfeltételek minden irányban és részében keresztül vannak-e hajtva: abban a tekintetben sem arrogálhatunk magunknak csak kijelentést is vájjon teljesen elő van-e készít.e a talaj a polgári perrendtartás közel életbeléptetéséhez, de nem hallgathatjuk el megdöbbenésünket, a mely a jogi szaksajtóban egyenes felhívás formájában kifejezésre jut, mikor a bíróságokat és az ügyvédi kamarákat szólítja fel, hogy előterjesztést tegyenek a kormányhoz a polgári perrendtartás életbe léptetésének elhalasztása iránt. A mivel pedig ezt a felhívás megmagyarázzák abban sok elfogadható ok és érvelés mint tény és valóság melleit van egy súlyos kijelentés, mely azt mondja, hogy a magyar igazságszolgáltatás csődje következik be, ha a reformot illet e ennek életbeléptetését megfelelő időre cd nem halasztják. Es ez az, a mi hozzászólásra készt bármennyire is tudjuk, hogy erőtlen a hangunk s nem Jericho falai, de meg egy kártya vár sem dől össze, ha egyedül illetékes helyen másként határozták. Mert felelőségteljes kijelentés igy érvelni, pláne jósolni és nagyon alkalmas diskieditálni azt a komolyságot és felelősségteljes energiát, a mely a reform életbeléptetését naptár szerint már előre megállapította, törvényben kimondotta és mindent megtett, a mit szükségesnek, időrendszerint elkövetkezőnek tartott. A magyar igazságszolgáltatás csődje? Talán tulmerész is és lekicsinylése annak az önfeláldozó munkának, áthatolt hivatássze- rüségnek, a mely mint egyedüli elismerés jut a jog gyakorlati alkalmazóinak, a magyar bíráknak. A vagy féltés, figyelmeztetés az elővigyázalra és ama publikus mondás alkalmazása csak, , hogy „soha sem volt jó a nagy sietség“ — úgy nem a nagy közönséghez kell ezt adreszálni, hanem meggyőzően kifejteni, a hol tehetnek, a mit bizonyára tennének vagy tesznek is minden igazolt esetben. A „félrevert harangzúgás“ ellenében, csak a múltra, a tapasztalatra hivatkozhatik az igazságügyi kormány, mikor csak másfélóvtized alatt is, oly jelentős reformokat megvalósított a magyar bírák képessége, tudása és íáradhatlan munkájával. Ezen most sem fog múlni ? csak ezért halasztást sürgetni, csődöt alar- mirozni ok és alapítóikul való. Hogy lehetnek más és egyéb tekintelek, a melyek A IMIDÉ“ TÁRCÁJA Az élet drámáiból. Pezsgőt iszik, fogatot tart, lakomákat ad, pénze van, Szóval ur! Apji ugyan valamikor óos- Kavasat át ült, d-j ma ö a város ansz: okra tája, aki csak perzsaszőnyegen járkál és mindenkit letegez, álint gyakornok kezdte ezelő.t 30 évvei, ma igazgatja azt a bankot, amely meg lio.n régen öt igazgatta. Ki volt kopva a nadrágja alja, a kezét soha se mosta meg, mert nem volt szappanra pénze, senki szóba nem állott vele, még a több csavargó is megvetette, mim beszélt egyebbről csak a pénzről. Ez volt az Istene, ezt imádta, ennek élt, erről beszélt folyton. Reggel 7 kor ment fel a bankba, 1 órakor jött ki, megtörtént olykor, hogy napokig nem evett rendes ételt, mert nem volt pénzel Hová teszi hát,akkor a fizetését, a havi óisen körmit? Elajándékozta! I^en elajándékozta az a fukar ember, oda adta valamelyik barátjának, oda ad.a egy megszorult embernek, akinek kellett a pénz, hogy kötelezettségének eleget tehessen. Oda adta; igaz, hogy három, négy nap múlva a kétszercsit kerté érte kamatba 1 És azért mégis kértek kölcsön tőle! Holend ie.t volna, ha nem ad. amikor kérnek tőle 1 Es ez az ember, aki nyomorgóit és éhezett, hogy kiaknázhassa a kamatot, a pénz édes gyümölcsét, aki 7 órakor a bankban volt és foltos cipőben, mosdatlan kézzel és kikopott nadrágban járt, ma automobilon megy el 12 órakor a bankjába megnézni hogy mi újság. Dal- ben elhozza husi a lőísdejsEmes", ez ia legkedvesebb olvasmánya és latja, hogy uapról-nápra kedvez neki a szerencse, minden nap több és több pénze vau. Nézi az árfolyamot, összead, kivon, másnap százezreket reszkíroz' meg a tőzsdén. És nyer, nyer szakadatlanul. O.yaa a feje, mint egy csontváz, amelyben szemei, mint apró lepkék pislognak a teste összeesett, megtört: megtörte a pénz. Milliói vannak, de még több kell neki, több, mindég több; és meg is kapja amennyit kiván, kedvez neki a szerencse. El és mulat, olyan emberek keresik a kegyét, akik azelőtt még rá se néztek volna és ő az uzsorás, akinek apja vasatj árult, királyi tanácsos lesz, nemesi előnevet kap és mindezt a pénz tette. Embereihez, alkalmazottjaihoz szigorú, amit parancsol meg kell tenni, mert: ő parancsolta, írni, olvasni alig tud, de ha számok vannak eiőtte, otthonosan érzi magát, hiszen egész életét számolással töltötte, abból élt, az tette úrrá. Tudott számolni, tudott számítani és mindég szerencsésen számítani. És az az ember, aki még nem régen maga is koldus volt, elzárja erszényét az éhező előír, inasával dobatja Ki a koldust, a könyörgőe, mit tehet ő a más szegénységéről, elég neki a saj it gazdagsága, mi köze neki a más bajához, neki vau pénze, ő boldog, ő élvezhet, és van e : nagyobb élvezet miut a pénz. Gyémántgyűrű van az ujjain, lakcipőt hord, fehér keztyüt és parókát, de a teste,- a lelke a gyémántgyűrűvel, a lakcipővel, a fehér kesztyűvel is csak az uzsorás teste, az uzsorás lelke. Kívül nemes és feakölt, de belül rothadt, férges. Nagy hideg volt, hó lepte el az utcákat, sziute szomorú* bus még a természet is, mintha azért lcune bus és szomorú, mert látja maga előtt a sok kint, nyomort, az életet. A bankár Íróasztalánál ül és havannáját szívja. Csenget valaki! Yra- jon ki az, akinek kedve van ilyen cudar időben kimenni? Egy tépett, kopott ruiiáju koldus, vacognak a logai a hidegtől, maga a megtestesült nyomorazért jött ide, hogy földijétől, a bankártól alamizsnát, kenyeret kérjen. Hogy emlékezte.-se arra az időre, mikor ő is nyomorgóit, mikor neki se volt mit enni. Egyszerre jöttek fel a fővárosba, valami kis dunántnii faluból, egyszeire mentek neki az életnek, csak az volt köztük a különbség, hogy az egyik becsülettel, tiszteséggel akarta keresni a pénzt, hegy kenyeret vegyen rajta, a másik uzsorával, gavsnggal akart pénzt szerezni,
