Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
XII. évfolyam. Nagysomkuf, 1914. március I. m r 9-ik szám Égés* érr« Fél évi« . ■ ..... ....—...........................fc.. K} l*ri«eté«i ár: . , 8 K Negyed évr# . . í: s ' ' ’ *i t Ji i » . ' _• , . 4 K Egyes széni ám ; . 2UÍ 20 fillér •\” . : "" ~ FoyiF,erk«f%tö: Dr. OI«avNzky Viktor ÄÄÖ1 ßjCitCKj M ti . ' 1 '• ■ •'' Felelős szerkesztő: liarna llrnő. 8*zri<Bs»t6*ég és ki«dóhív«t»i. Nagy snmkut,Teleki-tér484 Telefon szám 2. MEGJÜLKüVIk AIIAiliKAi VAfv4lt\AP jlíj A jótékonyság. A Mester kitárta karjait. S az előtte állókra tekintett léleklátó szemeivel és •imigyen szólt: , : ' > . ' s — Szeressétek egymást... Megdöbbentek a kiválasztottak :a társadalmi kérdés problémáinak ilyen módion. való elintézésén. És szellemük csodálatos erejével most látták meg a legnagyobb emberi értéket, amihez semmi kincs sem hasonlítható. És megértették a Mester szavát s egyszerre gazdagabbakká lettek minden kincstárak urainál. . • A tudományok tudománya az ember értékeit kutatja, keresi elő. S lelki életre készteti. Mert lelki élet hijáu nem ember az ember. A naay akarások gondolattobzodássá alakulnak s a nagy tettekre vágyódó erő alig jut el a gyermekes kísérletezésekig. , Pedig a szellemi életnek sok szépsége van. A megfinomodott emberi érzés nemcsak saját maga ügyeivel törődik, hanem sokszor részt kér gyengébb embertársa i’osszrafordult sorsából is. Tolongás van az óletuton, törtetnek előre, a nélkül, hogy látnák a célt, szemsugáruk megtörik'az ut felkavart porán. Kevesek látják céljukat. .. Nein egyformák az emberek. A szemek és fülek liiaba adattak meg mindenkinek, nem minden szem lát és nem j mindenik fül fogadja be az emberi lélek j csodálatos vbltát hirdető eszmét’: *,l'■ — Szeressétek egymást! — Dó első- j sorban azokat, akik még ma rászoi ultak a j szeretetre. Milyen sokan vannak, akik még j télváz idején sem veszik észre a rongyos és j vékony gimyáju gyermekeket. Pedig a fogé- j leony gyermeki lélek nem feledné el a ka- \ pott jókat, amelyek csak alkalom adlán jó- j tékony cselekedetek. Hiszen minden cseleke- j detel dömően befolyásolnak a körülmények. i Számos egyesület van, amely a jóié- i konyságot. propagálja. És sokszor a legkü- j lön.félébb módon igyekeznek, bogy az egye- j sülét vagyona szaporodjon, hogy minél több i emberrel tudják jótéteményüket éreztetni. És j itt, amikor tulajdonképpen a jótékonyság i népszerűsítéséről lenne szó, sokszor éppen az j ellenkezőjét érik el a buzgolkodók, mert te- j vékenysógük más irányba is elkalandozik s j ilyenkor a jófékonykodóknak nem csak er- j kölesi mérlege billen fel, hanem könnyen j megtörténik, hogy az anyagiakban is váltó- I zás áll be, pedig a magyar közönség az j adakozás terén a' legmesszebb határig is ! elmegy. Ezt bizonyítják a napilapok, amelyek- j bon állandóan sorozatokat találunk befolyt j összegekről s ráadásul még egy két felhívás j is akad. ■ • ' 1 j Most már elképzelhetjük hogyan állhatna a jótékonyság ügye, ha a nagy adakozó tábor nem fedezné fel árnyoldalait. Egy sajátszerü esetet említünk meg. Jó. tékony célra ünnepséget rendeznek. Rettenetes harcok folynak a közönség és a jótékonyság bájos katonái között. Eredmény : minden jegy elkel. Az ünnepség nagysze- rüen.sikerül, mindenki megjelenik, hogy lássa és hallja a kitűnő művésznőt, aki párisi útjáról mondott le csakhogy itt szerepelhessen. Sohasem volt műsoros ünnepségnek ennyi közönsége s ilyen nagy sikere. A közönség boldogan távozik s otthon is, csak a jólelkü művésznőről .beszélnek. Aztán jön az elszámolás. S még jó szerencse, ha marad valami a jótékony kasszában. Mert a befolyt .pénzt a teremért, azonkívül a szolgáknak, ruhatárosoknak és a művésznőnek [kellett adui. Summa summám in:. á művésznőt ruházták fel. A rongyos gúnyéju gyermekeknek várul kell, mig megérkeznek a felül fizetések. Abból a pénzből aztán legfeljebb megozsonáztatják Őket, mert ruhára nem telnék. Nevetséges állapotok ezek. ideje lenne, hogy aki tényleg jótékonyságot akár Cselekedni az ne utolsó divat szerjnt készült ruhájára fordjtsa a Legtöbb gondot, mikör egy tömeglakás megszemlélésére indul: Reméljük azonban, hogy ez az áljótéA „KÜVÍílVIDEK“ TÁRCÁJA" u ..... r i ... I Fe lkavart hullámok:. r r ' 1 * öl**-Í*frta: Máté Sándor. — 39 j (Elegánsan bútorozott szoba. Az ablak mellett elhelyezett hiaizö-aszta ka mellett két hölgy ül. Egy idősebb' 45' év körüli asszony energikus, arcvoná- sókkafj, okos, ny'^t tekintettel. ,Melleltp egy 18-r-20 év körüli leány,' ábrándos, nagy kék szemekkel merül el kézirnunkájába. Mindkettőjükön bizonyos fásultság, a jólét, a gondtalanság unalma latszik. A mély csöndet csak unalmas ásítások és sóhajok . tiésze zavara.) Anya, (miután munkájából feltekint és kinéz az ablakon) Jaj de csúnya őszi idő van pda künn. Didereg a lelkem. Igazán most legjobb ide beüt a kandalló, enyhe iá elege .mellett. Megint eltelt egy esztendő, ismét -ugyanaz a .sárgulás, leyéjhullás, ismét több van egy ősz hajszálammal. Ilyenkor félek az .emberektől, ha rajtatp. állana, palotánk ajtaja mindenki szamára csukva volna és nem nyílna ki csak a csicsergő mudárdal tavaszi zenéjére. — De nézd Rózsiltátn havas eső esik. Jaj de fázom. Nem utaznék most egy világért sem! Adideregve elmegy az ablaktól) Meghalnék az utón. Csak aludni szeretnék, átaludni az őszt, a telet. Leány. Bizony itt az ősz anyám. Ismét kevesebb egy álommal, egy illúzióval. De én most tavaszra gondolok, nem az elmúlt, de a .jövendő tavaszra. Mikor villanyos dübörgésként 'feltámad, mit hoz vájjon ne kein ? Édemes-e átélni ezt az őszt, teleti Valóra válik-e csak egy picürka ál- mom !*? Mit gondolsz anyucim? Úgy szeretném’ most kisírni magámat, de úgy, hogy te is ,velem sírnál... v ; ' Anya. (kémkedve nézi leányál) Enyje te kis*’ csacsiifüles hát-'már te -is? Azt hlsZéd, hegy már ebben is utánoznod kell engemet? Mit öiVvé" tö és mit vársz te ? (hozzá megy ŐS cfirógatjn) Szép is vagy, csinos is vagy, gazdag is v#gy.T; Az én kis leányom minden kivánságaindk-ttéljé’sülnfe kcll.-Az én élettapasztalataimat átszűröm beléd, a te életednek szebbnek, jobbnak keli fennie az enyérattél. Néked sok olyan dolgot kell utana pótolnod, amelyet én elmulasztottam. Hiszen én beírnod-élek és általad tovább, (egy.kicait elgondolkozva) Aztán sok dolgot, amelyet én el nem mulasztottam,-neked el kell mulasztanod,,, (Kiszalasztott szavain kissé . meghöklcep és kiakarja magyarázni, de leánya közbevág.) ...Leány, Mi az, mi az édes anyám? Mi az amit nem kell elmulasztanom és mi az főleg, a mit el kell mulasztanom, Különösen erre vagyok .kiváncsi. Kezdjük el most ezeket a lelki átültetéseket. Mindent tudni akarok. Beszélj, beszélj. , Anya. Semmi, semmi édes leányom. Előbb én is tudni akarok mindent. Majd, majd, még nincs itt az ideje. Bo'ondsig különben az egész. Látod, az előbb is azért vpltam olyan lehangolt, mert elgondoltam, hegy. eljön az idő, midőn elszakitnak tőlem. Jön majd egy idegen , férfi, elrabol tőlem és lefoglaljaja maga számára pzt a nagy, szerete tét, melylyel eddig engem imádtál. Nem furcsa ez? S ,te majd megtanulsz gondolkodni, egy idegen környezetben, egy más világban, melynek az az idegen férfi lesz központja.,Há tudnád .mint gyűlölöm e pérebgn azt a Órfit... mit.. . ó.-. Leány.De édes anyáin ne beszélj oly furcsán, qjert biz’ Isten megrikatsz,, A .te irántadis,imádá- spmban nem tud engem megingatni senki. ,Te vagy előttem a legtökéletesebb lény a földön és te, nélküled npm is tudojn elképzelni az életet. Hiszen ha téged nein tekintenélek, nézeteidet, előítéleteidet ps szabad Folyást engednék az én érzelinéjpi- nélc, ha nem folytinék el mindent kötelességéivel,- ben, munkában, irántatok érzett hálámban, kíméletben ... akkor “... • y fúfíl ‘ ,v Áűya..(.visszafojtott lélekzettel lesi leánya szavait és közbevág) Akkori...’ Leány. Semmi, semmi. A fejem fáj,: egészen megzavartál. Nem is ezt akartam mondani, nincs értelme. —- . Nevetség, s illúzió, céltalanság az egész*.,. Ne, bolygassuk édes anyám. De térjünk vissza az előbbi témára. Úgy érdekel 1.». Mik azok, melyeket nekem nem szabad el.<piulaj*ztanom. Az égre kérlek beszélj. Mindig.éreztem, hogy nem tárod fel előttem egész lényedet, hogy7 . kis lányuau tartasz és egész magamra hagysz gondolkozásom-
