Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-15 / 7. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. EHmietési ár: F,g(‘s* évre . . , 8 K Negyed évre . . 2 K Fél évre .... 1 K Egyes szám ara 20 fillér Főszerkesztő: Itr. Olnavszky Tiktor. Felelős szerkesztő; llama He nő, Szerkesztésé« és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 484 Telefon szám 2. MKGJHMCnni I1IAIMA lANÍltNAI’ H nagysomkuti szegény házról. A „Kővárvidék“ múlt évi december hó 7-iki számában egy „Szegényháznak“ Nagy- somkulon való létesítésére nézve irt cikkemben röviden megemlékeztem ennek szükséges válláról, előnyeiről és mikénti feularlá- sáról. A beszerzett adatok szerint a nagysom- kuti járás községeinek gyümölesöztelós végett ellieiyezelt szegényalapja körülbelül 20.000 koronát teszen. Az évenként kivetendő és a szegény- alap gyarapítására szolgáló 1%-os póladó a járás összes községeiben 1233 koronára rúg. Fedezetül szolgálna tehát az évi fentar- tási költségekre a 20.000 kor. szegényalap- nak évi kamatja 1000—12000 korona és a 10 százalék pótadó 1233 korona összesen 2433 korona. A fentartási költségekhez bizonyos évi államsegély is kieszközölhető lenne. Fedezetül szolgálna még végül a dologházban végzett munkából befolyó jövedelem. A szegényház szervezetére nézve az alábbi alapszabály volna megállapítandó: Szív.sen veszem az esetleges észrevételeket úgy előbbi, valamint jelen cikkemre is. A nagysomkuti járási szegény menház szervezete. Az intézet célja és rendeltetése. 1. §. A nagysomkuti járás községei által Nagysomkuton felállítandó és fenntartandó szegény inen házba ellátásra lefog,‘'diainak a nagysomkuti járáshoz tartozó községekben illetőséggel bitó mindkét nemhélioly vagyontalan szegények, kik előre haladott koruk vagy gyógyithatlan betegség és testi elnyo- inorodottság miatt kereset és munkaképtelenekké váltak, oly rokonokkal pedig, kik Őket eltartani kótelezteinének nem bírnak. A szegény menliáz rendeltetéséhez ké pest dologházzal lévén összekötve, az abban befogadott szegények testi erejükhöz mért és Nagysomkut község képviselőtestülete által meghatározandó valamely munkával foglalkoztatnak. A munkadij, melyet időközönként Nagy- somkut község képviselőtestülete határoz meg, fele részben a munkát végző szegényt, másik fele részben pedig az intézetet illeti, a foglalkozás időtartamát a házi szabályok ide vonatkozó szakasza hatú-üzza meg. 2. §. Az intézeti dologházba kényszer- munka teljesítése végett utasíthatók a közigazgatási hatóság által letartóztatott munkakerülő és kolduláson ért csavargók is; ezen intézkedés rendőri fenyitő eljárást képezvén, az eljárás külön e célra készítendő szabályrendeletben lesz megállapítandó. A felvétel rn ó d o z a t a i. 3. § A felvétel a s; ogény meoházra lehet állandó és ideiglenes, a szerint a mmt a megvizsgált egyén állandóan vagy csak ideiglenesen kereset és munkaképtelennek nyilváníttatott. A felvclclt Nagysomkut község képviselőtestülete állal választolt 5 lapból álló bizottsága a járási főszolgabíró elnöklete alatt eszközli. A f e1v é t e 1 a 1 apjót képezi: a) A járási tiszti orvos által kiállított orvosi bizonyítvány, melylyel az illető állandó vagy csak ideiglenes kei eset és munka képtelensége bizony ittál ik. b) A felvételért folyamodó teljes vagyon- lalanságát igazoló községi bizonyítvány, c) Annak igazolása, hogy a folyamodó oly rokonokkal, kik őleltaitnni kötelezletné- nek nem bir. Sürgős esetekben a felvételt a községi biró és községi j rgyző együttesen is elrendelhetik, kötelesek azonban utólag szabályszeúi vizsgálatot eszközölni s erről eljárásuk jóváhagyása végett a felvétel eszközlésére hivatott bizottságnak jelentést tenni. 4, §. A szegényházba befogadott szegényekről a [községi elöljáróság által rendes anyakönyvi, nyilvántartási könyv vezettetik, melybe minden a létszámra vonatkozó változás pontosan feljegyeztetik; mi tekintetből a szegényház gondnoka a községi elöljáróságnak minden ily változásról jelentést tenni tartozik. Felügyelet. 5. §. A felügyeletet a szegényház fölött a szegény ügyi bizottság gyakorolja, mely áll; a) A járási főszolgabíróból, ki egyúttal a bizottság elnöke, A „K0VÁRV1DEK“ TÁRCÁJA- Edtrne. Irta : Erdösi Dezső. (Folytatás és vége.) Az újság első lapján nagybetűs cim rikolto- zolt: Drinápoly elesett! A török szeme felragyogott; — Edirne ! — mondta és a Drinápoly szóra mutatott. így nevezik törökül a szent Várost. Odaadta a lapot Fityfiritynck, hogy fordítsa le, mit ir az újság Edináéról Fityfirity unott arccal lapozta végig az újságot és szemrehányóan fordult a köszönő emberhez : — Minek az újság a vendégnek ? Aztán felemelte a poharát, — Előbb igyunk ! Ittak és leány szemrehányóan fordult Fityfi- rityhez : — Kuglert akarok. Mondd a töröknek rendeljen Kuglert. A török nevetett és rendelt. Megsin.ogatta a leány haját, aki mohén habzsolta a süteményeket. Füstös, borgőzös volt a levegő, amely ily énkor, hajnaltájt megfekszi már a józan ember agyát is. Az emberek lomhán, e!cs:gázottan ültek, az egyik a mámorral, a másik a fáradtsággal viaskodott, szerelem áradott mindenből. Férfiak, nők egymásra néztek, tekintetek, sóhajok egymásba olvadtak, szürke, «lantos fantáziák nekilendültek és elképzelték a gyönyörűségeket, miket a haldokló éjszaka még rejteget számukra. Fifyiirity két kezébe fogfa fiz újságot és t- nulmányozta a (lrinápolyi híreket. Lassan, óvato- ; san betüzgetett. a szemeit meg-megtörölgette. Han gosan olvasgatott, ahogy az egészen tudatlan emberek szokták, llt-ott megakadt, nem értette, amit ir az újság, ezt olvasta még egyszer. A török feszültén Ügyelt, mintha értette volna a magyar beszédet. Izgalom cs forrósig csapott felém. „Drinápoly mától kezdve a bolgároké“, olvasta Fityti rity, „a nagy mecsetről lekerült a félhold“, „a próféta palástját elrabolták a győzelmes katonák ...“ Én mindezt tudtam már, de ahogy az egész lényével figyelő törököt néztem, gonosz, fájdalmas élményként hatott rám az egész. Ahogy a hangara lélektelen bárgyusággal betüzgette az írást, engem soha nem érzett hangulat ragadott magával el messze Di inápolyig, ahol rommá lőtt utcákon kurjongató bolgárok táncolnak, a mecset tornyáról sebzett madárként hull alá a félholdas lobogó és a próféta köpönyeget szeatségtelen kezek tépik, mocskolják... — Edirne ! -- bőgte a török. Vontatottan, kétségb esetten szakadt ki a szájából a szent város neve. — Edirne ! — bőgte még egyszer, mint a sebzett szarvas Kikapta Fityfirity kezéből az újságot, ö-szegyürte és a földre dobta. Fölállott. A szája tátva maradt, barna, lustái szemében kigyuladt a láng. A borgőzös füstös atmoszférán keresztül a messzeségbe nézett, liza- nyosan a szent várost látta ö is, rommá lőtt házsoraival meggyalázott mecseteivel Fityfirity és a többi lányok he vettek, a harmadik a szomszédos asztalok félfiaival kacérkodott. A cigány vidám csárdást játszott, a prímás a jó vendég fölött érzett 'örömében.- össze-összelUö- gette a bókáját. A török eltolta a poharat. Leült, kezére támasztotta a fejét, mint a két szeméből szivárgott a könny. Aztán ieboiult az asztalra. A köszönő ember nevetve foidult a lányokhoz; — Már teleszivla magát, mi ■? — Nem- részeg ez — mondta Fityfirity. Egy uj vendég ment ei mellette. Fityfi ity ránézett, megigazította hajában a fésűt, édeskésen, mosolygott a férfiúra, aki pillantásra sem méltatta. Fityfi-ity re rászakadt az álmosság s ásítva motyogta; — Nem részeg ez csak a hazáját siratja . . . ,
