Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-25 / 52. szám

XII. évfolyam. Nagysomkut, 1914. december 25. 52-ik szá > A KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTJ JÁRÁSI JEGYZŐI EGY LEI" HIVATALOS KÖZLÖNYE. BKriieMil ár: Kg«» évi* * . . . 8 K N*gy«d évr* . . * Fél évr* ...............4 l< Egyes itim ára SU Öli*» F< í»xerk*»Rt(t: Or. Olaavir ky Viktor. Feleli’)» ««rkoaxtö: Ílíiií, SisrkMxttisé» á* kiaddhivetal. fiagyiomkut,Teleki i«( 4@4 Telefon szám 2. IIURJKLEIilM MIKIillA l ASÁIlAAI' i ___ _ _ ..... _ _ _ * m i'■ «I 'I ■ii»»a—ew*— ■■■■ iiruMa «■"— ■*■»«■■■*•»» Karácsony. Irta: Pilez Ede. A béke, a nyugalom ünnepe volt min­dig. E napon elnémulnak a pártharcok, a szenvedélyek pihenőt tartottuk. Elült az élet vasári zaja. A mindent kibékítő szeretet töitötie el az emberiség leikét. Földre szállt a Béke fejedelme. Krisztus Jézus született, örvendezzünk . . . hangzott az angyali ének. És ma? . . . örömhírt hozó angyal, ki bezörget a családi tűzhelyekre, bánatos tekintettel áll meg, könybeboruit szemmel távozik. Nem találja a vidám arcot, nem hallja a szívből fakadó örömé: eket. Még az ártatlan gyermekarcok mosolya is íuka- rabbá lett. Néma fájdalom borong a szememben ; remény és kétség közt sajog a szív és fájó nehéz gondolatokkal vergődik a tépelödö lélek. Az ünnep fenséges szépségét, a szent estének boldog nyugalmát hirdető éjfél harangsző fegyverek ropogásába, ágyuk bömbölésébe vész el. Véres háború van a Béke fejedelmé­nek születés napján. A meghusonlas, békét­lenség elűzte a nyugalmat, az örömöt a tőidről. Hiába hangzik az angyal örömszava : * Dicsőség a menyben Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek.« Hiába. Az emberiség rég nem ád már dicsőséget Istennek és megfogyatkozott a jóakaratu emberek száma. Nincs is béke. Hisz a ki születésével a megértést hozta a földre, az igazság és szeretet törvényét hirdette, a békés munkálkodás szellemét ültette a szivekbe; aki a testvét iséget, egyen iöséget tanította. Azt nem érti az ember. Nagyon megérintene a mai kor lelkét az anyag szeretete, a világ szellem bódiló hízelgése. A hatalmas fejlődés, művészet, tudomány, kultúra ; a levegő meghódítása, a tőid mélyének kikutaiása megtévesztene a lelkeket, önhitségében feledte, hogy mindez csak parány az örök XöKéletesség fényforrásából. Nem szolgálok, hangzik a modern po­gány ajkairól a lázadás szava. Megtalálok mindent magamban. Élek magamért. És a világ magára öltölte, a hamis próféták csá­bítására al önzés visszataszító köntösét. Az egyesek önzése átragadt a csalá­dok, a társadalomra; érdekszálaival behá­lózta a nemzeteket és felidézte a háború borzalmas rémét. A béke angyala fáradtan szállt el a földről. Helyét mohón foglalta el a harag és gyűlölet gyilkoló szelleme. Elérkezett az ő ideje. Ez a tér az ö birodalma. Amit Istentől elfordulva keresett az ember, mikor hit és erkölcs nélkül akart boldog lenni — megtalálta. Most már az ágyuszó és fegy­verdörgés közt áhítoznak az elűzött béke után. És hull a vér a harcmezön, a lövész­árkokban az otthon, a hazáért; itthon pe­dig csendesen tolyd gal a köny a harcié- 1 ren küzdőkért, s megtört leikekbö! ima | száll a betlehemi kisded felé nemzetünk győzedelmes jövőjéért. És az ima hangjára a Béke fejedel­mének bölcsejéből ismét fény árad. Kará- csouy ünnepen a földre hozott szeretet melegséget terjeszt. A sok vér és köny i tengerében megtisztult lélek bizakodó lesz. ! Lassan megnyugszik a szív, enyhül a fáj­dalom, a karácsonyi ünnep megnyugtató hangulatát elővarázsolja a remény. A remény, hogy megbünhödtünk a muitéri, mikor vágyainkat tulcsapangni en­gedtük s az elszenvedett fájdalom kiengesz­telés az elkövetett hibáért. Visszatér a bizalom az Istenben, aki velünk van. Aki igazságos ügyünk erőssége. Nemzetünk hatalmas oltalmazőja. Katonáink, fegyvereink didalra segítője. Ez a bizalom, ez a remény, ez a meggyőződése» hit töltse el a sziveket karácsony ünnepéit. Ha a jelen idők nehéz megpróbálta­tásai felrázzák az emberiséget nagy téve­déseiből ; a nyomor és szenvedés pedig megtanítja az élet szeretetét az Isten tör­vényeiben keresni, akkor visszatér a béke, a megértés az egymással meghasonlott népek, a háborús nemzetek meggyötört szivébe. Ez lesz a boldog karácsony. A béke áldása alatt kőnyen beheggednek a sebek, megnyugvást talál a sok kesergő szív fáj dalom. És ismét boldogan hangzik az an gyali ének : Dicsőség menyben az Istennek békesség a földön ajóakaratu embereknek Véres karácsony. Halleluja! Halleluja 1 Száll az ének, az ima az emberek leike mélyéről, a legbel- I söbb hurok rezdülésével, száll, száll . . . oda a Magasságos trónja elé, aki ma meg­született, aki a világmegtartója s idvezitője. Kígyóinak az apró gyertyalángok, betöltik a néma, csendes hajlékokat, ho! most a gond virraszt és sejtelmes világot varázsol­nak a fátyolos szemű halandók leikébe. És van ebben az énekben, i nában tit­kos sejtelemben valami különös, valami eddig nem érzett mennyei, boldogító érze­lem I egy darab az üdvösségből. Oh, mert lehetett moso.ygóbb, örömtelibb karácsonya a magyarnak, de szentebb aligha. Amaz első karácsony lehetett ehhez hasonló. Hiszen a nagy vér- és tűzkeresztség, a sok könny, a sok sóhaj, az együttes szenvedés­ben való ünneplés, a közös aggodalmak, közös reménykedések — kétszeresen szentté avatják ez ünnepet s a szeretet magasztos érzésében egy nagy családdá összeforrva keresztyén megadással viseljük a ránk szakadt súlyos terheket. Fájdalom a nemzeti nagy család tag­jai széjjelszórva a világ négy tálkán, csak elkökben vannak itthon, vagy talán a mienk siet elejökbe, hogy ez össztöleikezésböl meritiessék uj erő, uj bizodalom, uj re­ménység a még bekövetkező msgpróbálta- tásokhoz. Karácsony a szeretet, a szív ünnepe. De nem szembe vezet diadalmasan a hitet­len: ugyan hagyd az elavult szólamokat 1 Hol a szeretet most? Talán az ágyuk gyil­koló tüzében, kifent szuronyok véres mun­kájában vagy a nekivadult szenvedélyek állati borzalmasságában? Kétségkívül ne­héz a felelet s a béke, a szeretet evangé­liuma vajmi nehezen egyeztethető össze a láncaikról elszabadult alvilági démonok ész­bontó munkájával. Pedig mégis úgy van, hogy hatalmas arányokban szeretet nyilvánul a világtra­gédia országokat átfogó színpadán, hol milliók áldozzák fel legnagyobb kincsöket, az életet hazájukért, övéikért, a szabad­ság, kultúra szent ügyéért, a jövendő köz- boldogulásért s pazarolhatja e más érzés mindazt amivel bir egy nagy cél érdeké­ben, mint az önfeláldozó szeretet, mint a hogy föláldozta magát az Isteníia mind-

Next

/
Thumbnails
Contents