Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-25 / 52. szám

XII. évfolyam.

Nagysomkut, 1914. december 25. 52-ik szá

> A

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTJ JÁRÁSI JEGYZŐI EGY

LEI" HIVATALOS KÖZLÖNYE.

BKriieMil ár:

Kg«» évi* * . . . 8 K N*gy«d évr* . . *

Fél évr*

...............4 l< Egyes itim ára SU Öli*»

F<

í»xerk*»Rt(t: Or. Olaavir ky Viktor. Feleli’)» ««rkoaxtö: Ílíiií,

SisrkMxttisé» á* kiaddhivetal. fiagyiomkut,Teleki i«( 4@4

Telefon szám 2.

IIURJKLEIilM MIKIillA l ASÁIlAAI'

i ___ _ _ ..... _ _ _

* m

i'■ «I 'I ■ii»»a—ew*— ■■■■ iiruMa «■"— ■*■»«■■■*•»»

Karácsony.

Irta: Pilez Ede.

A béke, a nyugalom ünnepe volt mindig. E napon elnémulnak a pártharcok, a szenvedélyek pihenőt tartottuk. Elült az élet vasári zaja. A mindent kibékítő szeretet töitötie el az emberiség leikét.

Földre szállt a Béke fejedelme. Krisztus Jézus született, örvendezzünk . . . hangzott az angyali ének.

És ma? . . . örömhírt hozó angyal, ki bezörget a családi tűzhelyekre, bánatos tekintettel áll meg, könybeboruit szemmel távozik. Nem találja a vidám arcot, nem hallja a szívből fakadó örömé: eket. Még az ártatlan gyermekarcok mosolya is íuka- rabbá lett.

Néma fájdalom borong a szememben ; remény és kétség közt sajog a szív és fájó nehéz gondolatokkal vergődik a tépelödö lélek.

Az ünnep fenséges szépségét, a szent estének boldog nyugalmát hirdető éjfél harangsző fegyverek ropogásába, ágyuk bömbölésébe vész el.

Véres háború van a Béke fejedelmének születés napján. A meghusonlas, békétlenség elűzte a nyugalmat, az örömöt a tőidről.

Hiába hangzik az angyal örömszava : * Dicsőség a menyben Istennek, békesség a földön a jóakaratu embereknek.« Hiába. Az emberiség rég nem ád már dicsőséget Istennek és megfogyatkozott a jóakaratu emberek száma. Nincs is béke.

Hisz a ki születésével a megértést hozta a földre, az igazság és szeretet törvényét hirdette, a békés munkálkodás szellemét ültette a szivekbe; aki a testvét iséget, egyen iöséget tanította. Azt nem érti az ember.

Nagyon megérintene a mai kor lelkét az anyag szeretete, a világ szellem bódiló hízelgése. A hatalmas fejlődés, művészet, tudomány, kultúra ; a levegő meghódítása, a tőid mélyének kikutaiása megtévesztene a lelkeket, önhitségében feledte, hogy mindez csak parány az örök XöKéletesség fényforrásából.

Nem szolgálok, hangzik a modern pogány ajkairól a lázadás szava. Megtalálok mindent magamban. Élek magamért. És a

világ magára öltölte, a hamis próféták csábítására al önzés visszataszító köntösét.

Az egyesek önzése átragadt a családok, a társadalomra; érdekszálaival behálózta a nemzeteket és felidézte a háború borzalmas rémét.

A béke angyala fáradtan szállt el a földről. Helyét mohón foglalta el a harag és gyűlölet gyilkoló szelleme. Elérkezett az ő ideje. Ez a tér az ö birodalma. Amit Istentől elfordulva keresett az ember, mikor hit és erkölcs nélkül akart boldog lenni — megtalálta. Most már az ágyuszó és fegyverdörgés közt áhítoznak az elűzött béke után.

És hull a vér a harcmezön, a lövészárkokban az otthon, a hazáért; itthon pedig csendesen tolyd gal a köny a harcié- 1 ren küzdőkért, s megtört leikekbö! ima | száll a betlehemi kisded felé nemzetünk győzedelmes jövőjéért.

És az ima hangjára a Béke fejedelmének bölcsejéből ismét fény árad. Kará- csouy ünnepen a földre hozott szeretet melegséget terjeszt. A sok vér és köny i tengerében megtisztult lélek bizakodó lesz.

! Lassan megnyugszik a szív, enyhül a fájdalom, a karácsonyi ünnep megnyugtató hangulatát elővarázsolja a remény.

A remény, hogy megbünhödtünk a muitéri, mikor vágyainkat tulcsapangni engedtük s az elszenvedett fájdalom kiengesztelés az elkövetett hibáért.

Visszatér a bizalom az Istenben, aki velünk van. Aki igazságos ügyünk erőssége. Nemzetünk hatalmas oltalmazőja. Katonáink, fegyvereink didalra segítője. Ez a bizalom, ez a remény, ez a meggyőződése» hit töltse el a sziveket karácsony ünnepéit.

Ha a jelen idők nehéz megpróbáltatásai felrázzák az emberiséget nagy tévedéseiből ; a nyomor és szenvedés pedig megtanítja az élet szeretetét az Isten törvényeiben keresni, akkor visszatér a béke, a megértés az egymással meghasonlott népek, a háborús nemzetek meggyötört szivébe.

Ez lesz a boldog karácsony. A béke áldása alatt kőnyen beheggednek a sebek, megnyugvást talál a sok kesergő szív fáj dalom. És ismét boldogan hangzik az an gyali ének : Dicsőség menyben az Istennek békesség a földön ajóakaratu embereknek

Véres karácsony.

Halleluja! Halleluja 1 Száll az ének, az ima az emberek leike mélyéről, a legbel- I söbb hurok rezdülésével, száll, száll . . . oda a Magasságos trónja elé, aki ma megszületett, aki a világmegtartója s idvezitője. Kígyóinak az apró gyertyalángok, betöltik a néma, csendes hajlékokat, ho! most a gond virraszt és sejtelmes világot varázsolnak a fátyolos szemű halandók leikébe.

És van ebben az énekben, i nában titkos sejtelemben valami különös, valami eddig nem érzett mennyei, boldogító érzelem I egy darab az üdvösségből. Oh, mert lehetett moso.ygóbb, örömtelibb karácsonya a magyarnak, de szentebb aligha. Amaz első karácsony lehetett ehhez hasonló. Hiszen a nagy vér- és tűzkeresztség, a sok könny, a sok sóhaj, az együttes szenvedésben való ünneplés, a közös aggodalmak, közös reménykedések — kétszeresen szentté avatják ez ünnepet s a szeretet magasztos érzésében egy nagy családdá összeforrva keresztyén megadással viseljük a ránk szakadt súlyos terheket.

Fájdalom a nemzeti nagy család tagjai széjjelszórva a világ négy tálkán, csak elkökben vannak itthon, vagy talán a mienk siet elejökbe, hogy ez össztöleikezésböl meritiessék uj erő, uj bizodalom, uj reménység a még bekövetkező msgpróbálta- tásokhoz.

Karácsony a szeretet, a szív ünnepe. De nem szembe vezet diadalmasan a hitetlen: ugyan hagyd az elavult szólamokat 1 Hol a szeretet most? Talán az ágyuk gyilkoló tüzében, kifent szuronyok véres munkájában vagy a nekivadult szenvedélyek állati borzalmasságában? Kétségkívül nehéz a felelet s a béke, a szeretet evangéliuma vajmi nehezen egyeztethető össze a láncaikról elszabadult alvilági démonok észbontó munkájával.

Pedig mégis úgy van, hogy hatalmas arányokban szeretet nyilvánul a világtragédia országokat átfogó színpadán, hol milliók áldozzák fel legnagyobb kincsöket, az életet hazájukért, övéikért, a szabadság, kultúra szent ügyéért, a jövendő köz- boldogulásért s pazarolhatja e más érzés mindazt amivel bir egy nagy cél érdekében, mint az önfeláldozó szeretet, mint a hogy föláldozta magát az Isteníia mind-