Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-13 / 50. szám

XII. évfolyam. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Sí ! 6 f i * «• t 6 « í ár: Égés* évre ♦ . . 8 K Negyed évre . 2 K Fid‘évre . . « » 4 K Egyes szám ára 20 öllér A nagysomkuti járás há­borús mozgalmának rövid ismertetése. Printzip bombájának nyomán keletkezett világfoi’gatagából Nagysomkut nagyközség és járás többi <10 községének is kijutott a inága része. Az 1914. évi július 28 án elrendelt részleges mozgósítás során bevonult 208 tar­talékos és póttartalékos. A július 31 ikon el­rendelt általános mozgósítás során bevonult 373 honvéd és (358 hadseregbeli összesen 1031 tartalékos és póttartalékos. A 15000,911. ein. H. M. rendelettel bellivolt 1892 — 1893. és 1894. évi népfelkelők közül bemutató szemlén a f. évi október hó 5-én és 0 án megjelent 538 egyén, kik közül az alkalma­sak azonnal bent is maradtak. Az 1000 - 1914 ein. H.'M. rendelettel 187 8-tól—1890. évig született népfelkelők közül december 7, 8, O, 10, 11 és 12-én bemutató szemlére meg­jönni köteles 1280 egyén. A többszöri behívások során a bevonu­lások a nagy célnak és feladatnak megíele- ioleg úgy magyar, mint román ajkú véreink részéről a legpéldásabb és, a leglélekemelőbb módon tői télit, különösen megható jelenet volt az, a midőn a tisztán román ajkú csolti körnek hadkötelesei a magyar trikolor alatt Fíiszorbcr/tA: l>r. Olsurüikj Viktor. Felel«’!» 8KorkttN'/.t<i : U«tnta Steiiő, egetverő lelkesedéssel vonullak az állomáshoz, ahol is minden egyes induló vonalnál ma­gyar és román nyelvű lelkesítő beszédekkel buzdítalak a hadba vonulók. Mindjárt a mozgósítás legelején a fő­szolgabírói hivatal kezdeményezésű folytán Nagysomkut község társadalmának vezető elemének bevonásával segélyező bizottság azonnal megalakult és már ezen augusztus G-án tartott első gyűlésén a li dbavonultak család tagjainak segélyezésére 4 15 kor. ada­ton össze a jelenlévők által A helybeli tovább gyűjtésre a bizottság felkérte Dr. gróf Teleki Jenő főszolgabírót és Mán Lajos országyil­lési képviselőt, akik is rövid 3 nap alatt dúl kor. 91 fillért gyűjtöttek össze. Ugyanakkor főszolgabírói hivatal iészéről ezen célra a gyűjtés az egész jáwsra ki lelt terjesztve, ennek eredménye 2038 kor. 10 fillér kész­pénz lelt. Ezen adományok közül különösen kiemelendő Gróf Teleki Pál pribékfalvai föld- birtokos 1000 koronás adománya. Miután a segélyezés megindultának kezdetén egyelőié elegendő pénzünk nem állott rendelkezésre augusztus hó 15-én Jeszenszky Béla tb. fő­szolgabíró a segélyző bizottság számlájára a Ivővárvidéki (lakárékpénztáihol 2000 koronát vett kölcsön, melyet aztán október hó 15-én | űzetett vissza. A pénzintézet kölcsön alán I kamatot nem számított, hanem még azon i Szerkesztőség és biadőlú'vntal. KagygOtTlklít. 1 nlokl tér484 Telefon szám 2. j ,V8 5í<«»ilNUfelH V ASÁltNAf* felül 50 koronával- hozzájárult a segélye­zéshez. Ezen pénzből továbbá szeptember 3-án Csaba A dórján Sza'tmárvái megye főispánja szeptember 18 an a Földiiiivetésugyi Minisz­ter ur ajándékképpen küldött 1 1 vaggón tengerit továbbá Goldstein József állal aján­dékozott 1 méténnázsa so hozzáadásával segélyző bizottságnak rendelkezésére állott , '327 méteriuazsa tengeri liszt és 8 ' méter- , mázsa só kb. 8000 korona értekben. Ezen mennyiség Jeszenszky Béla tb. fös/.ojggbiró személyes felügyelete és utalványára augusz­tus 10, 17, 24, 31, szeptember 7. és 14-én a hadbavonullak családtagjaik közt szétoszla­tott úgy, hogy minden családtagra holankint 3 kilo uiáléiiszt adatott. . Az államsegély szeptember 26-án ctko- zelt meg, amikor is a további helyisegélye-. zés beszüntottetelt s ezen idő óta, a segé­lyezést az államkincstár viseli. Járás terüle­ten segélyeztelik 800 család fél huvonkinc mintegy 40000 koronával. Augusztus 18-án királyunk születése napja fáklyás menetteli és zenével lett megünnepelve, a mikor is Pile/. Ede róm. ka 111 plébános magyar, Illyés János gör. kálit esperes román nyelven tar­tottak emlékbeszédet. Ezen ünnepségen a járás községeiből is sokan megjelentek. Szeptember 24-én a Magyar szent korona 4 „KŐVARVIDÉK“ tárcája A páholy. Irta : Szomaházy István. . Az operettet; melyet Színház barna pzinlup- jai hirdettek, lipótvárosi ember irta. Valami gaz­dag műkedvelő, akinek apja en gros kereskedett u cllil'fomial és kaltuukkal, a fiú zencko í polásn-.k szentelte az időt, ami a napi udvarlásból fonnia- radt. A színház piros zsölléi, a páholyok, az eme­letek kinyúló erkélyei, mind tele voltak emberekkel. Még ki-sé őszies volt az idő, a sznhtz fülledt levegőjében akként hullámzott a sok világos le­gyező, mintha egy központi gépezet hajtotta volna valamennyit. A páholyokban hangosan helyezked­tek el a city legszebb asszonyai, iit-ott már lát­ható volt egy frakk is, a kőzeJgő farsang első fecskéje. A földszinten izzadva jártak ide-oda a vörös atlilás színházi szolgák, a !.a-,zinó széles karszékein is helyet foglalt egy két aranyzsinóros huszártiszt. A zenekarban, mely elé gukkerezve támaszkodott néhány habituá, mar cincogni kezd­tek a hegedűsök s az opereite egy elsuhanó töre­dékével kellemes hangulatot keltettek. Hét felé járt az idő, az ouverturo megkezdődött. A hangok khaolikus tömegéből egyszerre csak kivált a leg­első fülbemászó me! dia a G«iguoa-apród poé’.ikus kis dala, melyet három nap mu.va szvitében éne­keltek Budapesten ... Es mintha pajkos bujósdit játszott volna ; a kis arieíte eltűnt a trombiták har­sogó zugásaban, du m gint szelíden, édesen bon­takozott ki, a triangulum cs.ngésétől kísérve. Min­dig iansa; b úi, miauig elhalóbb .n, roig a nagy, grá- nutszinü előfüggöny egyszer csak fölhuzódik a ma­gasságba . . . Az ehő felvonás nagy karteljeienetei k zt, a tarka csoportok hu lámzásabiu, jóformán seuki sem vette észre, amint Ciyll Sárika fehérszőkelmja a földszint második páholyában megjelent. Pedig min­denki, aki a budapesti társaséletet számon tartja, okvetlen ismeri ezt a gazdag leányt, ki a Cayil Antal fóívagyonát örökölni fogja valaha . . . Sárika az angol nővel jött, anyj i tiz év óta nem élt. A kis lány már nyolc éves korában egye­dül maradt; mert atyja, legalább az ö számára, alig számított valamit. ■ Cayil, akit a rossz sors már harmincöt éves korában özvegységgel sújtott, eléggé meg tudta válogatni a vigasztalás külön­böző módjait, s parvenu maradván sokszoros száz­ezrei dacára, minden p ró fán szerelmet végigkóstolt, amit a körülményei megengedtek. Fiáról, akit va­lami katonai intézet vett föl a konvi,<tusába, ha­marosan le tett minden gondot s a kis Sárikával is csak egyszer jött össze napjában : n ikor az ebédet föltalálták. A nagy droguista üzlet, mely ma már idegen cégtáblát hordoz, milliomossá tette az élelmes kereskedőt, aki most csak kedvtelésből vagy unalomból vesz részt egy-egy jelentékeny válla­latban. Az első felvonás tréfás sex'etlje alatt Keleti dr. észrevette' véletlenül Cayil Sárikát s egy kissé zavarodottan bókolt zsö léjéből a páholy felé. Török Vilma, a bankigazgató leánya, aki ált* ellenben ült, lögtön meglökte az édes anyját.-- Láttad ? . . . Keleti odaköszönt . . . A mama árra feli fordította a kukkerét. — Az ám ! még most is ki van pirulva . . . Vilma hátraszólt a vőlegénynek : — Mit szói hozzá, Keleti köszön, mintha semmi sein történt volna . . . A Lipótváros, mely mindent meglát, egy­szerre tárgyalni kezd e .a friss pletykát s a sejt- tett legszebb részét úgyszólván nem hallották a páholyokban, az erkélyen, s a földszint ama ré­szein ahol a Fduburg St. Leopold kivánci közön­sége tanyát ütött.

Next

/
Thumbnails
Contents