Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-27 / 48. szám
XII. évfolyam. Nagysomkui, 1914. november 27. 48-ik szám. KŐZÉ11DEKÜ rÁ HSAD ALMI HETILAP,' A „NAGYSOMK.UTJ JAKASl JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KKflzMéHl ár: Iliiéit ív•» . . . ? K Negyrd ívr» . , I K Pí) évi* ..... 4 K Egyes szám ám 20 8'lít Több búzát kell termelni. Aligha van ma nagyobb óhaja a magyar gazdának mint az, hogy búzatermését^ lo- j ltozza, mert a mai magas gabona árak tend- kívül jövedelmezővé teszik a búza termését. Nagyobb területek bevetésével azonban aligha íokozhalja a gazda búzatermését, mert üres területek nincsenek, tehát nagyobb termésátlagotokén elérnie. Ezen nagyobb termésátlaga pedig első sorban is a talaj jobb megmüve- | lése állal lehet elérni, s itt igazán szegre keli akasztani azt a régi elméletet, hogy a j szántásnak göröngyösnek kell lennie, mert a göröngy megvédi a vetést a szél s hideg ellen. Mennél göröngyösebb a talaj, annál j rosszabbul táplálkozik benne a növényzet, mert gyökere annál kevesebb talajt, s annál több hézagot érint, tehát annál könnyebben kifagy, Died az üregekben levő zárt levegő könnyen atvészi a külső fagyasztó hideget és igy kárára van a növényzetnek, Szántani, boronáltii addig kell búza alá a talajt, inig az teljesen alapzódik, mig lehat belső szerkezete hézagmentes lesz. A másik kelléke búzatermésünk fokozásának n helyes es okszerű trágyázás; e tekintetben is nagyon sok hibát követnek el a magyar gazdák. Bő termést csak akkor várhatunk, ha elegendő kész taplaió anyag áll Föiizorkesztá : l>r. OI«avnzby Viktor. Felelő* szerkesztő: Unnia llenS, Sierkeszti'iség és kiadóhivatal. Nay y SOiilkut.Teleki tSl'484 Telefon szám 2. MEUJKLEKlit UIMIIiV VASÍK.V4 V a növényzet rendelkezésére ; ha a talaj nem szenved hiányt könnyen okiodó tápláló anyagokban. Ezt pedig a búzánál annyival is nehezebben lehet elérni, mert búza alá istálló trágyát tudvalevőleg nem szabad alkalmazni, mert a frissen ti ágyazott földben a búza könnyen megdől, de meg könnyen meg is gyomesodik. A búzára rendszerint legjobb, ha az clőviteményo alá adjuk az istálló trágyát. Közvetlenül a búza elvetése előtt foszlor- trágyát, — könnyeu oldható szupei foszfátot adjunk, mert ez tartalmazza azon tápláló anya- got a foszfort, a melyre a búzának legnagyobb szüksége van. Ezer és ezer tapasztalat bizonyítja, hogy egy mázsa szuper foszfát hatása pedig ezen többletet még jelenteké nyen fokozz?. Egyrészt az állandósult magas búza árak, másrészt az a körülmény, hogy M i- gyarurszág állatállománya alig fél annyi Hagyat termel mint a mennyire nagy termések elérése céljából szükségünk volna, nagyon is indokolttá, s nagyon is elodázhatatlanná i teszik a szuperfoszfát kiterjedt használatát, * a melyből búza és rozs alá 200 kg.-ot kell ! kiszórni kát holdanként a velőszáutás előli. ft siénaszü ságiét fokozódása a háború következteben. a melynek ára 8—9 korona, átlagosan ugyancsak egy mázsa termésiöbbletet eredményez, melynek maiára 24korona körül ingadozik, vagyis alkalmazása háromszoros haszonnal jár, de nem ritka az az eset sem, hogy 4—5 mmázsa többletet eredményez, s igy sokszoros hasznot ad. Hosszadalmas volna elsorolni azon kísérleteket, melyeket csupán a M .-»gyár-óvári növénytermelési kísérleti állomás végűt, melyekből boldogult Cserháti Sándor az állomás vezetője azon szabályt vonla le, hogy minden mmázsa szuperfoszfat legalább ugyanannyi termésiöbbletet eredményez már az első évben, második évi utóA háború következtében a takarmányfélék — de különösen a réti széna fogyasztása rendkívül fokozódott, mert a hadsereg lóállománya csak réti szénával lesz takarnia- nyozva, s ennek folytán főleg tavasz felé ugyancsak keresett és drága lesz a jó széna, sót a nagy kereslet a jövő évbe is bele fog nyúlni, mert a készletek teljesen ki fognak fogyni. Most, késő ősszel van az ideje annak, hogy a jövő évi széna szükséglet kielégítésére gondoljon a gazda, s hozza rétjeit olyan karba, hogy jövőre nagy termést adhassanak azok. November végén, december elején j írassa meg rétjeit kereszlül-kasul meg"fi""«! ft „KÍiVÁRVlDÉií“ TÁRCÁJAFuimusz trojesz. (Folytatás és vége.) Mikor Sállá látta, hogy a kolléga urak a tiszta igazmondást guayoyal, leszólás:*; honorálják, egyszerre süket len. Úgy tett, mint aki nem hall. Azt, hogy mennyi pénzt szerzett és muepp fosztottak meg töie, el sem mondotta. Minek hizlalja a kárörvendezést ? Különben sem hinné el egyik sem. Do a konstantinápolyi nagykövet-éget pontosan értesítette minden lakásváltoztatásról. És nem eredménytelenül. Egy napon ugyanis zsandár jött a színházhoz és S.d!a Dávidot eitáitaa megyefőnök elé. A megyefőnöli nyájasan felszólította Saílát, hogy igazolja magát, vájjon csakugyan ő az a S.-lla Dá’vid-e, ki Törökországban mint emigráns tartózkodott és akit Konstantinápolyban kiraboltak ? A praktikus székely készen tartotta ctrliíikációit és miután azokat bemutatta, nyugtákat és eilcnnyug- tákat írattak vele alá, aztán pedig négyezernégy száz forintot olvastak le kínos gonddal az asztalraE a pénz az öné — mondotta a megyeíö- nök — a konstantinápolyi nagykövetünk küldte hozzám kézbesítés céljából. Parancsolja zsebre vágni. A nagykövet ur ö cxjelientiája azt is tudatja az átiratban, hogy a rablók közül hármat felakasztottak. — H irmát — kérdezte S dia kissé megütközve. — Annyit. A székely a füle tövét vakarta. — Hm — mondotta — kissé sokallöm. — Miért ? — Mert engen» csak kettő r abolt ki... Nem tudom, hogy hol vették a harmadikat. Egyébként ielkük raj,a .. . Salia David talán soha éleiében egy szót sem szóit volna, hogy pénzt kapott és honnan, ha az egyik kancellista, ki á primadonnának udvarolt, el nem árulja a titkot. Mikor a színészek megtudták, egyszerre úgy köriiidongoiták, mint a darazsuk az érett szőllőt. — Hat honnan jött ez a sok pénz, Dávidként ? — kei'dezte a direktor mézédes mosolylyul. — Trójából — válaszolta Dávid rövidesen, szárazon. — Trójából ?I Nono. .. Aztáa ki küldte onaan ? — Az Áron bátyám az Isten tartsa meg ? — Hát mit csinál a te Áron bátyád Trójában, hogy annyi pénze van ? A ravasz székely úgy okoskodott: ha ő most akármilyen buta hazugságot mond, azt feltétlen! elhiszik neki, miután egy szavát se hitték, mikor igazat beszélt. Nekilendült tehát amúgy bakakáp- lárosan. — Jó sefije van annak —mondotta — trójai régiségekkel kereskedik ... Az ám. Mikor nála voltam, épp akkor adta el Akhilleo i sarkantyúját ötezer tallér- rt egy bolond áagliusnak, hói lolt ö már mini az Áron bátyám, egy forint busz krajcáréit vette tucatját. Uiisszesz pápaszemért még többet kapott, pedig üveg se volt benne. Meg is szedte magát szépen, első virilista Trója városában. Most küldött néhány ezer forintot, hogy legyen egy kis költőpénzem. Azt üzente a levélben, hogy ha elfogy, csak Írjak, ámbár az a néhány ezer Print eltart nálam egy darabig. És az egykori gúnyolódok, a rosszmájú színészek, meglapulva, áhítattal halig viták a szemen- szedett hazugságokat. Az a nagy csomó bankó, mit Salia hanyagul rakott egyik zsebből a másikba, cl- eleuálíhatatian, szuagesztiv erővel ruházta fel minden szavát. Képzeletükben megelevenedett, re stau- rálódott a régi Trója mesés kincseivel, márványpalotáival és szinte látni vélték a nagy empóiiumot nyüzsgő népével, »int valarn csudás apoteózist, melyet a színpadon görögtüzzel szokás megvilágítani. Heteken, hónapokon át nem beszéltek másról,
