Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-15 / 46. szám
XII évfolyam. Nagysomkui. 1914. november 15. 46-ik szám. Üi r 4** RÖZÉKDEKO rAJtSADALMI HETILAP. A ,,NAGYSOMKUTI JAltASi JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Kl 11 f 11 c (A i i ár: Egén* évi# . . . 8 h iNegyi'd évi# . Z K F«l évi# ... . 4 K Egy#» stam sr# 20 8lí«r FöHzerkenxtö: Klr. OI«*f*zky Viktor. Felelő* M'/.otkeHXtő: Horn« llenfi. 8*erkes*t(S*é(! és kiadóhivHUi. Hagyaomkut,Teleki te? 484 Telefon szám 2. IHÜltíJELE^IU MIADLA VÁM itt* AI" Hadi kölcsön. VefeorJo Sándor az Estben meleghangú szakavatott cikket közölt a magyar hadi kölcsönről, amelyben a nagy pénzügyi kapacitás többek közölt ezeket mond ja : „A Vitám el, tangimem sevevmam tton. légi jelszó abban a régi időben sem bírt; belső tgazollsággal ma meg éppen tart hatatlan állapotokat teremtette, ma midőn a háború s különösen a mi háborúnk a nemzet legnagyobb erőkifejtésének tüzpróbája, mely- bon erkölcsi és anyagi erőnk egészét visz- szük a küzdelembe; eredményt csak úgy várhatunk, ha a pénzszükségltiek előállításában a nemzet egészére támaszkodunk első sorban ugyan lóke erősvagyonosnak, nemcsak erkölcsi kötelessége, hanem tisztesség!' feladata, hogy rendelkezésére álló tőkéjét még áldozatok árán is a nemzet nagy erő- kiíeszitósének támogatására bocsássa, de igazában a támogatás valódi lő forrásában a széles nép rétegében kell a kérdés nagy fontosságánál meggyőző tudatat felkeltenünk. Nem csak a nagyobb, hanem a kisebb pénzintézeteknek is hazafias feladata, hogy előmozdítsák, népszerűvé tegyék a tőke elhelyezésének azt a nagy átalakulását, melyei ma nem csak közgazdasági, liánom kiváló politikai érdekek tesznek sürgősebben szükségessé. Jó lélekkel, igaz tudaüal munkálkodha- tik ma mindenki e cél elérésében, mert uj kölcsöncvel az állam nem áldozatot követel, hanem előnyös és biztos viszontszolgáltatással űzeti meg azt a készséget, inelylyel nemcsak az állami érdekeket szolgálja, hanem általános közgazdasági helyzetünknek és saját tőkéjének biztonságát is növeli az, alp kölcsön sikerét e.ömozdiija. Hadi kölcsön és vidéki pénzintézetek hadi kölcsön kibocsátása előreláthatólag azzal fog járni, hogy pénzintézetektől betétek egy részét elvonja, ily körülmények között aggodalmat lehetett táplálni az iránt, hogy különösen kiseidi tőke erejű vidéki pénzintézetek nem fogják teljes odaadással szolgálni . nemzeti fontosságú ügyet már eddig beérkezett jelentések is azonban teljesen megcáfolnak minden ily irányú föltevést. Vidéki pénzintézeteink oly tömegesen jelentkeznek és kérik, hogy aláírási helyekül jelöltessenek ki, li"gy immár biztosra vehető, hogy minden jelentékenyebb vidéki pénzintézetünk kölcsön jegyzés céljából a nagy közönség rendelkezésére fog állani. Örvendetes jelenség ez nemcsak -abból a szempontból, hogy ily kölcsönjegyzés helyei legszélesebb nép- rélegek részére is könnyen hozzá terhelőkké válnak, hanem azért is, mert ez teljesen alaptalanná teszi hiedelmét, hogy vidéki es kisebb pénzintézetek betéteik felvevésében hadi kölcsön támogatásától tartózkodni fognak, sőt esetleg betevő közönséget a kölcsön ellen próbálják hangolni. Vidéki pénzintézeteink szolgálatuk önkéntes felajánlásával hivatásuk magaslatára emelkednek és bizonyítják, hogy szüklátköríi önző szempontok mellőzésével és pillanatnyi érdekek háttéibe szoiitásával képesek a nemzet j nagy és egyetemes érdekeiért áldozatok árán is teljes lélekkel síkra szállani. A készség másrészt amellett tanúskodik, hogy a vidéki pénzintézetek elég erőseknek érzik magokat, és betéteik egy részének esetleges elvonását nem tartják súlyosabb következményekkel járónak. A vidéki pénzintézetek eme magatartásának lehetősége a legjobb világot veti pénzintézeteink megalapozottságára. Cenzúrázva küldi: A Mmisztérehiökség sajtó osztálya. Élelmezésünk olcsóbba tetele. Ezidei termésünk — sajnos, nem volt valami elsőrangú, minélfogva a mai nehéz viszonyok egyenesen köteleségünkké teszik a kenycrmagvukkal való legnagyobblöku takarékoskodást, a mi annál is fontosabb, mert hadseregünk kellő ellátása — s ez most legelső rangú kötelességünk —óriás meny* A „KUVÁRVIDÉ&“ TÁRCÁJASzatmáriéi — Kőrösmezőig. Tisztelt Szerkesztő ur I Nincs az a volt — veszélyes hely a hová én il ne mernék elmenni. Kőrösmezőre is elmentem és Ígéretemhez híven irok egy pár sort úti tapasztalataimról b. lapja számára. Ha sorszámra méltatott B.nziny volnék, inasom (értsd Wecker) éjféli csilingelősén kezdeném „hadi tudósításomat“ felsorolnám a csomagolás legapróbb részleteit, nevén szólítva a táskára minden kis keféjét, két hasab titán nagynehezen elindulnék és egy oldal vége felé megérkeznék Máramarosszi- {jelre. Én mindozeket átugorva máris Szigeten vagyok habár míg odaérkeztem nálam is vége volt egyik oldalomnak, annak, amely a nagy zsúfoltságban a kocsi falához szorult. Teljes 12 óráig kígyózik előre a kilométer hosszú hadivonat és szállítja vissza a szegény máramarosi népet kifosztott •is félj erzselt kunyhóihoz, hogy a romokon uj fészket rakjon. Elzsíbbadva, félalombau gubbasztok a heiyeuien Hosszúméiig. Ez a helység már kiveri i az álmot a szemünkből, fri es élet pezsdül a kocsi- ! ban, mart a máramarosi jeremiádokat felváltják a ! hős győzelmi epizódok katonáinkról, miként tar- i loztatlák fel e község tájékán az orosz betörőket és kergették fi az országból. Az orosz úszt urak is csak addig hencegltk, hogy >gy meg úgy vonulnak be Budapestre — vagy inég tovább nagy várunkat és védbAstyáukat Duna- MocsoL is elfoglalják — inig a legelső ellenállásra nem bukkantak, de mihelyt elsült az első ágyunk e neműit a pezsgő melletti hencegés ; hamar asztalt bontottak— éppen ebédnél voltak a főispán lakásán — és takarodlak \i-;sza ahonnan jöttek. Hogy is megy a közmondás: Iutor arm a silent Masáé, magyarul, „ha megszólal a fegyverünk elhallgat a muzsik“ es nem henceg tovább. A szigeti orosz pünkösd királyságról nem sok uj mondanivalóm vau. Azt akartam megírni milyen gyengéje van a kozáknak az aranyóra és lánc iránt. Midőn meglátott egyet az utcán nem volt lusta leszállóit a lóról és elrabolta; de ezt sem irom meg. mert hallottam, hogy már hallották. Hanem érdekes lesz az oroszok tájékozottságáról és kémrendszeréről egy-két szót megírni mit tapasztaltak most M irainarosszigeten. Dobay a rémnapok bátor polgármestere egyizben jelentést tett a tábornoknak, hogy valamelyik utcában garázdálkodnak ;t légé. uyei és iparkodott megmagyarázni merre — mint van az utca. A tábornok mosolyogva elővesz egy térképet és hajszálra leolvassa mennyi korcsma, beépiitelien telek és mi minden egyébb van abban az a cubaii. De ezen nem is lógnak csodálkozni, ha meghalják milyen furíanggal dolgozott itt uz orosz kémszolgalat. Egy-két évvel ezelőtt olyan harmadrendű ló nélküli cirkusz járt Szigeten és a j többi nagyközségben. Ennek a társulatnak a „Her- culese“ nagy riadóval végig járta az utcákat és sorompóba szólította az egesz várost, nem az egész világot 1 Este azonban, midőn mégis akadt egy-egy nagyzási hóbortban szenvedő legény, aki a porondra kiállott — és ilyen mindig akad még hu tudja is, hogy egy csontja sem marad épen — oh egész csodája 1 a Hercules ur olyanokat nyékéül az izmos legény keze alutt, hogy alig bírta összeszedni magát. Csak fizette rendre a kitűzött 10U koronát meg pedig a saját zsebéből, inert az „igazgató ur“ összes bevétele nem tett ki 100 koronát. Most pedig mikor a kozákok bevonullak Szigetre az egyik főhadnagyban ráismer.ek a Hercu’esre és asztalnál eldicsekedett milyen nyugodtan kémlelte ki a vidéket Hercules címere alatt. Hodosy nagybányai fostő iskolájában szintén működött két orosz
