Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-25 / 43. szám
XII. évfolyam. Nagysomkuí, 1914. október 25. 43-ik szám. «Iffl re U»! ér: *vr* . . . £ K Megyéd *«>« . Föl évi* .... 4 K Egyes »»Am ára X K 20 m léi Főszerkesztő: l>r. Olnarszky Viktor. Felöli)* szerkesztő: llsras Iteuő. Seerkesztíség éi kíadóhívsia). Nayysomkut,Teleki tér 484 Telefon szám 2. lUllUJKLIJNIK lllMUJi* t AN4k.1AI' A Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerése. Ő Felsége a Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére diszérmeket alapított. Az erre vonatkozó alapszabályokat egész terjedelmében alább ismertetjük. Alapszabályok a Vöröskereszt díszjelvényekről Az () császári és apostoli királyi Felsége állal az 1914. aug. 17-én kelt legfelső kézirattal a Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére alapított díszjelvényre vonatkozó s az ugyanazon a napon kelt legfelső elhatározásával jóváhagyott alapszabályok. 0 császári és apostoli királyi Felsége az emberiségre oly áldásos Genfi Konvenció létrejöttének ötvenedik évfordulója napján legk egy elmésebben díszjelvényt mélióztatott alapítani a monarchiában működő Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére. K díszjelvényt illetőleg a következő alapszabályok érvényesek; 1. § A Vöröskei észt körűi szerzett érdemek elismerésére szánt díszjelvénynek három fokozata van. M díszjelvényhez íovábbi kitünleléskép még dísztéréin is csatlakozik, mely „Díszeiéin a Vöréskereszt körül szerzett érdemekért,“ nevet visel s két fokozattal bir. A díszjelvény fokozatai a következők ; 1. A Vöröskereszt éí domcsillaga. 2. A Vörös- kereszt I. oszt. díszjelvénye. 3. A Vöröske- icszt II. oszt. díszjelvénye A díszjelvényhez csatlakozó diszéiem fokozatai a következők: 1. A Vöröskereszt ezüst-diszórme. 2. A Vöröskereszt bronz-dis/érme. 2. §. A díszjelvény legfőbb tulajdonosa 0 cs. és apostoli királyi Felsége. 3. § A díszjelvény adományozható mindazoknak, akik a monaichiában működő Vöröskereszt önkéntes segélyszolgáltatásának a téren békében vagy háborúban érdemeket szereztek maguknak. Háborúban szerzett érj demek elismeréséül a díszjelvény hadi ékít- | ménnyel is adományozható. 4. §. A díszjelvény első és második 1 fokozatát 0 cs. és apostoli királyi Felsége a Vöröskereszt védnökhelyettesének előterjesztésére adományozza ; a díszjelvény harmadik I fokának, valamint ti diszéremnek Ó cs. és ! apostoli királyi Felsége nevében való ado- í mányozására a védnökhelyettes van felhatalmazva. A védnök helyettes a legalázatosabb előterjesztés, illetve adományozás előtt meghallgatja a kitüntetendőkre nézve illetékes j állami hatóságok véleményét. 5. §. Az érdemcsillag zománcozott eziist- ! kérészi, melynek szárai közt, a találkozás I alkotta négy sarokból sugárzó ezüst kévék törnek elő. A kereszten, melynek külső | szárszélei kifelé hajlanak, fehér alapon hasonló alakn kisebb vöröskereszt látható. A kereszt fehér és kerek középpajzsában a genfi keresztmintájárazománcosvöröskereszt ékeskedik. A középpajzs alsó szélén „Patriae ac Humanitali“ felírás olvasható. A kereszt szárai hátul, mint elől; a hátlap középpajzsán feltér alapon az 18GI—1914“ évszámok fényeskednek. Az érdemcsillag 69 mm. széles s ugyancsak 56 min. a kévék átmérője. Az érdemcsillag a jobb mellre tűzve viselendő. Az I. és 11. osztályú díszjelvény a sugárkévók híján úgy alakban, mint kivitelben teljesen olyan, mint az érdemesillag. Az i. oszt. disz jel vény 56 mm. magas és 4 ti mm. széles. A li. osztályú díszjelvény 45 mm magas és 37 mai széles. Az I. osztályú díszjelvény 50 min s.éles, kettős keskeny söiéivörös vonallal szélezelt fehér szalagon nyakban viselendő; a másodosztályú díszjelvény ugyanilyen, de csak-37 mm széles szalagon a bal mellre tűzendő. A diszónnek. tojásdad alakúak, 44 min magasak és 36 mm szélesek. Az elórészen két stilizált angyal feli r zománc-pajzst, benne a genfi Vöröskereszttel; alul az érem szélének menten a „Patriae ac Humanitali“ felírás olvasható. Az érem hátlapján csupán az „1801—l'Jl4.* évszám látható. A diszérmek a II. osztályú díszjelvény szalagján ball mellen viselendők. Nők úgy az ’I. és II. osztályú díszjelvényt, mint a diszérmet az előirás szerint csokorba AIOVARVIMK“ TAflCAJASebesültek közt. SajtóJiadiszállás, október. A kapu előtt sárga aufslágos román bakák Acsorognak, legtöbbnek ka após bot a kezében, a vöröskeresztes daráiktól kaptak. Kinek a feje van bo, — kinek a karji f, lleülve. Arcukon a becsületesen teljesített kötelesség nyugodt derűje. Kevés közöttük az ülégcJetlen, rémiató ; a legtöbbje büszkén és jókedvűen beszél az elmúlt nagy napokról. Kvaszaikról, Kieicyról, Tomasovvrúl, Zatnosról, Ko- nwrowról. Grodekrői. Csupa roham, csupa győzelem. A satanoviak, bródyiak, leiubergiek csak itthon tudtak meg, hogy visszavonultak ; amikor mellen, karon, lábon érte a golyó, még ütötték-verték az ellenségot. A seb az semmi. Bekötötték, begyógyul, indulás lobét megint egy kettőre. Fajt a golyóbis ? Nem érezni, csak egy lökést. Ha ver nem folynék, észre se venué. Jól bekötözték ? Jól. Hat ennivaló volt-c mindig ? Volt sok, amikor volt. Jól bánnak itt az emberrel a kórházban ? Az Isten megáldja a derék nagyságákat. Hát a tiszt urak a táborban ? Elhiszem, azt. Az enyém .... És itt mind -gyík tud valami kedveset, meghittet uz ő hadnagyáról, kapitányáról. Bámulatos. Mindezek az émborek korcsmái verekedés után és előtt hihetetlenül pózolnak. A csatáról úgy beszélnek, mint valami búcsúiéi Hogy a vérüket omoltak, onlják és fogjak ontani a „hazáért“ az olyan természetes valami, mintha ágyu- szó mellett eltek volna egész ifjúságukat. A tartalékosokat sorra kérdezem, van e választójoguk ? Aüg egynek, kettőnek. Amint felérek az clsőemelcti folyosóra, Tosca nogy ariaja üti meg a fülem. Belépek az első nagy terembe, a köany'tm sebesülteknél vagyok. Negyven agy áll négy sorban egymás mellett. Közepén üres négyszög, sarkában kerek asztal, rajta óriás grammofon. A grammofon körül vagy tiz baka hallgatja nagy műélvezettel Puccini remeket. Az egyik tartalékos ész nélkül forgalja a lábából kinyúló indító emelty űt, verklinek nézi. Egy 1-jca körűi hárman dominóznak, s az ágynak dűlve vagy tizen tábori levelezőlapét írnak. Ágyban fekvő beteg alig vau kettő három, az egyik osájat iszik s om.ós kiflin harap nagyokat, amelyet uz ápoló nővér nyújt a szájához. — Hát a balkezének mi baja ? — kérdem Most vitte le róla a doktor ur a kis ujjamat. — Fájt nagyon ? — Jobban fajt annak a muszkauak, akit hason szúrtam. — Hát aztán van élvágya most, amikor úgy megszenvedett ? — Hogy van-e? Nem folytatta, hogy ki ne hűljön a csájája. Persze sorra veszem egyeakint a vitézeket. A sebesülésről nem szívesen, inkább fitymálva beszé valamennyi, mintha szégyellenó. De annál többet — s megvallom, nem győztem csodálni — arról hogy „mikor megyünk mar?“ * A szomszéd szobában két ág/ van csak, min- dakettöbea sebesült fekszik, középen vöröskei esz- tes uiiasszony ül egy széken és kötöget. — Jaj kérem, a világért se tessék ezekkel disUurálui, mert összevesznek nyomban. Megtudtam, hogy az egyik magyar, a másik meg orosz sebesült, mindakettö egy csatában sebesült meg tKomarovvnál), inindakettő tud németül s folyton azon veszekednek, melyik győzőit ? Szimpatikus ha az orosz is, átlőtt bordával került fogságba, önérzetesen, de nagy megadással viselkedik, csak a magyar kolicga incselkedését (pedig annak lábát vitte el a gr.inái) nem tuoja szótlan tűrni. Nekik külön ápolónő kell — bókitésre. — Hat hogy is volt az ? —- nem álltam meg, dacára a néue felszólításának. Hanem erre olyau tulkiabálás indult meg a két ágyból, hogy futva menekültem. * Odakünn az ozsonnát viszik nagy tálakon a derék nővérek. Kávét, teát, kuglófot, pogácsát. Az ápolónői fehér ruhában olyan szépek, kedvesek. Sokkal-sokkal előkelőbbek, mint a bukjclszoknyá- ban. És amerre megy az amber, nem győzi hallani a dicséretüket. Azok a legmuukásabbak, legáldozatkészebbek, akik talán eddigi élőtök során log-
