Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
2 ok tóin r IB.' Hton, lui erro a vásárra megisszák az áldomást ? Egy-cgy kéz mindenre ráteszi a kezét: teára, babra, lepedőre, kávéra, kenyérre, szénre, cukorra, zsírra, mindenre, ami nélkül huszonnégy óráig nem tudunk meglenni. Ennek azután az a következése, hogy az áldomás megivása után a fogyasztók egyik napról a másikra, kellemetlen meglepetések érik. Az uzsorások fiskálisai ugyan váltig állítják, hogy a meglepetések a háború természetes következményei. Nincs munkaerő, a szállítóeszközök száma megcsappant: ennek tulajdonítható a rendkívüli áremelkedés. Erre az elég gyakran előkerülő évre igen találó példát citált valaki. —' Élt Budapesten égy bank — be- szclto — amelyiknek volt egy dióosztálya. Ez az osztály összevásárolt annyi diót, ameny- nyil birt s azután úgy lölverte a dió árát, ahogy csak bírta. Nyolcvan krajcár volt ilyen időtájbau a dió kilőj '. A bank megbukott, vele halt, persze, a dióosztály is. Alust háború van, szállítóeszközök megdrágulták, munkaerő sincsen, de azért a dió kilója harminc krajcár. Mert most a fogyasztó és u termelő közé nem feküdt oda a spekuláció ... Majdnem mindegyik uzsorás úrról ki lehel igy mutatni, micsoda oszkozőkkel fo- gantatták. Ha a háborús viszonyok lendítettek is valamit az árakon, ez úgy hasonlít az „egykéz“ szülte árakhoz, mint a gyertya lénye a lángokban álló házsorokhoz. Sajnos, a hatóságok nem sietnek azoknak a vizipuskáknuk az elővontalásával, amelyeknek segítségével ezt az óriási tüzel cdolthatnák. HÍREK. A király ajándéka a sebesülteknek. Őfelsége a gödöllői vadászatok egész eredményét a sebesülteknek adományozta Az elesett hetven mázsa küldeményt útnak indították. És ezzel'Auaga a király ő felsége a legelső magyar vadász döntötte el a vadász vitát, melyről mi is megemlékezünk. Hogy t. i. a vadászat nemes szenvedélyét hogyan lehet és kell a jótékonyságnak forrásaivá tenni. Vadász uramék kövessék hát a legelső magyar vadásznak a királynak példáját. Orvosok helyett orvosnövendékek. A belügyminiszter megengedte, hogy olt, ahol a körorvos helyettesítése orvosdoklorra! nem lehetséges, orvosszigorlókat vagy ötödéves orvosnévendékeket alkalmazhassanak, akik a szomszédos köroivos felügyelete mellett működnének. A kisegítő orvosnövendékeket és szigorló orvosokat a vármegye alispánja alkalmazza és ő gondoskodik tiszteletdíjukról. Azok a szigorló orvosok és ötödéves orvos- növendékek, akik ilyen föladatra vállalkoznak, jelentkezzenek írásban vagy személyesen a budapesti egyetem orvosi fakultásának dékánjánál: VIII. Údői-ut 2ö. sz. a. A köztisztviselők magatartása az ellenségtől megszállott területen. A kormány Fiúméra is kite* jedo körrendeletét bocsájtott ki arról, hogyan viselkedjenek a törvényhatósági és községi tisztviselők akkor, ha székhelyüket ellenséges, megszállás közeli veszedelme fenyegeti, vagy ha a megszállás meg- meglörtént. A kormány elrendeli, hogy az állami, törvény hatásági és községi hatóságoknak mindaddig helyükön kell uiaradniok és; hivatali tevékenységüket szabályszerűen el kell lálniok, a mig az ellenség az illető hely közvotetlen közelébe nem jutott. Arról, hogy Valamely vidéket az ellenséges megszállás k öv aív i n fc r _ ________ ez ek a hiboru tartania alatt? Hiszen ezek esik eléggé magasztos ideálok. — Lá'ji kérem, éppen ezzel fogom meg önt. A tudomány és a művészet mindig a háború útin következő első periodu ban indulnak fejlődésnek. A háború megújítja, felfrissíti őket, megerősíti a gondolatokat és bizonyos mértékig nagy lökést ad nekik. A hosszú békében azonban elsitnyul a tudomány is. Tagadhatatlan, hogy a tudománynyal való foglalkozás bátorságot, önfeláldozást követel. Dj hány tudós tud cllentállni a béke mételyének? A hazug becsület, az önzés és a felületesség, az állati élvhijhászás a tudományt is megmérgezik. A tudomány teljesen elveszti tiszta, eszményi jelentőségét. Az emberek dicsőségre vágynak és igy felburjánzik a sarlatanság, a külső hatások hajszolása, mindenekelőtt pedig az utilitárizinus, azután meg egyidejűleg meg is akarnak g-tzd gedai az emberek. Ugyanígy áll a dolog a művészettel is: ott is a külső hatások, bizonyos finomságok 1 eresését találjuk. Az egyszerű, világos, magasztos és egészséges eszmék ilyenkor már nem diva tosalr, valami tiltottra, egészségtelenre van szükség : a mesterké t szenvedélyeket keresik. Az emberis gnek iassaakint eltompul az érzékük a he iyes mérték fsa harmónia iránt, e helyett meg hamisiij (k éizekéiket, a szenvedélyeiket, az úgynevezett „difi rendelődött“ érzelmek keletkeznek, a mélyek a valóságb in csak torzításai az igaziaknak. Látja k rém : idáig fejlődik a művészet a hosszú békéb- n. Ha nem volna háború a világon, eipusz'ulna, 11,-oth <dna minden művészet. A művészet minden nagy eszméjét, minden legsz. bb alkotását a háború, küzdelem teremtette. Nézze meg egy tragédi t, tekiutsen egy szoborműre: ott vm Horatius..ott van a belvederei Apolló, amely még a vadembereket is ámulatba ejti... — Dj a mid>nnák, a kereszténység? A kereszténység a háború teljes jogosultsá gát hirdeti és mint ismeretes, azt mondja, hogy a kard a világ végéig sem fog visszakerülni hüvelyébe. Magasabb, morális értelemben igen természetesen elítéli a kereszténység a háborút és felebaráti szeretetet követel az emberiségtől. E i m agún örülnék a legjobban annak, ha a kardokból ekevasat kovácsolnának. De hagy kérdés, mikor lesz ez lehetséges ? E; érd -mes volna-e egyáltalában most a kardokból ekevasat kovácsolni ? A jelenlegi báko mindig és mindenütt ro-szabb, mint a háború, auy- nyira rosszabb, hogy Végűi valósággal erkölcstelenné lesz a fen tartása. A kedvezmények gazdasága és durvasága lustaságot ered nényeznek és a lustaságból rabszolgák születtük. Aiilnz, hogy a rab- szogakat rabszolgaságban lehessen tartani, meg kell ökot fosztoguui a szabad akarattól és a fel- világosod is lehetőségétől. Mir mast bárki legyen ön kedvesem, m'g a leghumánusabb ember is volna, a rabszo'g it raégöa is csak úgy kezelné, ahogyan ribszoígu általában kezelni lehet. Meg kell még jegyeznem, hogy a béke p triód asában a gyávaság és a becstelenség mély gyökeret vernek. Az ember természeténél fogva erősen hajlik a gyávaság és a becstelenség felé : ezt ő mag i is nagyon jól tudja. Talán éppen ezért állítja annyira a hí borút, talán éppen ezért szereti olyan nagyon : a gyógyszert sejti benne. A háború kifejleszti benne a felebaráti szeretetet, a háború barátokká teszi a népeket — B iratokká teszi ? — Igen természetes. A háború megtanítja az embereket egymás kölcsönös becsülésére. A bábom felfrissíti az e nbjriséget. Emberszeretet legszebben, sőt kizárói ig a csatamezül Ulá'h vó lel. Látszólag igen külö iös tény. hogy a háború sokkal kevésbbé keseríti el és izgatja fii az e nbereket, mint a béke. Egy politikai sértés békeidőben, egy kihívó természetű konvenció, egy politikai nyomás — 0 yasféle, amilyent 1863 ban állított elénk Európa — sotual inkább elkeserítenek bennünket, mint a nyílt küzdelem. Eilonkezőleg, az embere* közeledtek egymáshoz, úgyszólván baráti viszonyba keveredtek. E dvklödtünk az ellenségeink iránt, gondoztuk a foglyainkat. A fegyverszünet alatt katonáink és tisztjeink e’őreh iladtak az idegen elöör.-ökig, megbarátkoztak velük, együtt itták a vödsát és égisz Oroszország mosolyogva olvasta ezeket a lapokban, ami azonban nem akadályozta eket abban, hogy alaposan elpáholyják egymást. Kifejlődött a lovagiasság szelleme. A háború okozta anyagi károkról nem is érdemes beszélni: ki nem veszedelme közvetlenül fenyegeti az illető vidéken működő hatóságok rendszerint idejekorán felettes ha'óságaiktól vagy a törvényhatóság első tisztviselőjétől (az alispántól, vagy a polgármestertől), vagy esetleg a kormányt képviselő vidéki főhatóságtól (kormány biztostól, főispántól) értesítést kapnak. Ilyen értesítés előtt az alábbi rendelkezések értelmében csak akkor szabad eljárni, ha az ellenséges megszállás közvetetten veszedelme kellő körültekintéssel és lehetően a legközelebbi katonai parancsnok is megkérdezése után megállapítható. Ha a veszedelem beáll, akkor mindenek előtt az állami és egyéb közjavakat kell biztosságba helyezni. Ezután a hatóságok tagjai, az alább említetlek kivételével, székhelyüket elhagyhatják, a menynyiben o részben fotel les hatóságuktól niás ulasilást nem kaptak volna. Az elsőfokú rendőrhatóság tagjainak s a közrendet föntartó személyzetnek székhelyűket mindaddig nem szabad clhagyniok, a mig az ellenség ott tényleg meg nem jeleni és a rendőri igazgatást tőlük esetleg át nem velte. Ezután ők is visszavonulhatnak. A városok polgármesterei, valamint a nagy és kisközségek bírái és. jegyzői, vagy mindezek helyettesei még Ilyenkor sem távozhatnak, hanem az ellenséggel való esetleges tárgyalások vagy közvetítés végett az ellenséges megszállás egész időtartama alatt helyükön maradni kötelesek. Azok a hatóságok, amelyeknek nem az egész hivatali hatáskörükben tartozó területét szállotta meg az ellenség, területüknek meg nem szállott részébe vonulnak vissza és ott hivatali tevékenységüket a lehetőség szerint tovább folytatják. Azt, hogy elérkezett-o a hivatali székhely elhagyásának vágy az oda való visszatérésnek az időpontja, mindig a hivatal vezetője állapítja meg és a többi tisztviselők a vezető icndelkezéséhez alkalmazkodni kötelesek. ismerné a régi tapasztalatot, hogy a háború után minden ujüt erővel éled fel? Az ország ökonómiai erői tízszeresre fokozódva érezhetők, mintha csak záporoső hullna a száraz talajra. Azokon, akik a háború következtében szenvednek, azo inai segítenek minden oldilrol, mig békeidőben egész falvak halhatnak éhen, anélkül, hogy csak egy rubelt is sz innának rájuk. A habomnak a nép szempontjából vannak a legjobb és legszebb következményei. Még ha a leghumánusabb ember is ön, ugyebár, mégis csak többre tartja magát a parasztnál. Ki méri manapság a lelket lélekkel, a krisz'ui mértékkel ? Az ember pénzeszacskóval mér, hatalommal és erővel és csak az egyszerű emberek tudják ezt igazán. Nem mintha irigység is vegyülne hozzá, de a morális egyenetlenségnek valami elvisoíhetetlen érzése keletkezik, ami sokkai jobban sérti a népet, semmint hinnök. Bárhogyan is szabadítaná fel őket, bármilyen jogokat is adna ön nekik, az emberiségnek ezt az egyenlődén égét sohasem lehet megszüntetni. Egyetlen eszköz van erre: a - háború. Lehet, hogy csak enyhítő a hatása, de megvigasztalja a népet. A háború emeli a nép szellemet és felébreszti benne önön értékének megismerését. A küzdelem órájában mindenkit egyenlővé tesz a hA- b"ru és kibékíti az urat a szolgával az emberi méltóság leginagasztosabb jelenségeképpen. Valóban hiszi-e ön, hogy a tömegnek, a parasztok és koldusok tudatlan tömegének nem volna szüksége magasztos érzelmek aktiv nyilvánítására ? Mivel bizonyíthatja a tömeg békében nagylelkűségét és emberi méltóságát? A kiontott vér nagyon fontos valami. A közös hősiesség a legszorosa'obra fűzi egymáshoz a különböző társadalmi osztályokat. A földbirtokos és a muzsik 1812 b*. n sokkal közelebb álltak egymáshoz, mint béke időben otthon, a birtokon. A háború alkalmat ad a tömeghez arra, hogy becsülje önmagát, ezért szereti a nép a há-v honit. Dalokat énekei róla és nem tud betelni a háborús mesékkel és történetekkel. Ismétlem: a kiontott vér nagyon fontos valami 1 Bármit is mond uram, a háború manapság teljességgel nélkülözhetetlen. Háború nélkül elpusztulna a világ, vagy lega- j lább is valami piszkos pocsolyává változnék, rot- ' hadó sebekkel teli közönséges sártömeggé,,.
