Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-06 / 36. szám
Xff. évfolyam. vr Nagysomkut. I9!4. szeptember 6. 36-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KIőMsetési ár: Égési évr» . . , 8 lí begyed évre , 2 K Fél évr* . . , . 4 K Egyes »iám áré 20 fillíi Főszerkesztő: I»r. OlftavKztty Viktor. Felelős szerkesztő : Barna B«ní, Sierkesztóség e* kieiidhívetei. Nagysnmkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. 1IIR>J|;Mi]!UU BIM1I \ VASÁRKéP Felhívás. Ő Császári és Apostoli Királyi Felsége 1914. évi augusztus hó 5-én kell legfelsőbb elhatározásával engem a Magyar S/.ent Korona Országai Vörös-Kereszt Ügyletéhez háború idejére királyi biztosként legkegyeltne- sebben kiküldeni méltóztatott. ■ Ebből a minőségemből kifolyólag első sorban az a kötelesség hárul reám, hogy gondoskodjam a lehető összpontosításáról minden oly mozgalomnak, mely a sebesült és beteg katonai személyek részére való segélynyújtásra vonatkozik. Az általános gondoskodás ügye, a háború tartama alatt hatom munkakörre oszlik fel: 1. A megbetegedett és megsebesült harcosokról való gondoskodás. Ez az ügykör a haderőn kívül, kizárólag a Magyar Szent Korona Országai Vörös- Kereszt Egyletének hatáskörébe esik. Az ügyeket ellátja a budapesti anyaintézet (!., Disz-tér 1.), valamint a vidéki fiókintézetek. II. A behivottak családtagjairól való gondoskodás. Az erre vonatkozó ügyeket a M. Kir Miniszterelnökség kebelében működő „A Hadbavonultak családjainak országos segélyző bizottsága“ intézi. III. A harctéren levő egészséges katonákról való gondoskodás, és minden oly ügy kezelése, mely nem esik az említettek körébe. Az e pont alatti ügyek ellátása a M. Kir. Honvédelmi Minisztei ium kebeléből kirendelt „Hadsególyző hivatal“ hatáskörébe tartozik. Felkérem ezúton a nagyközönséget, — egyfelől az adakozókat vagy az önkéntes munkaerőket, másfelől a segélyre szorulókat, — hogy minden ügyében a gondoskodásnak, amelyet a mostani nehéz napokban mindenki hazafias forró szeretettel karol fel, a 'munkakörök említett hármas megosztására pontosan ügyelni szíveskedjenek. A Kir. Biztos hatásköre. Mint a Magyar Vörös-Kereszt Egylethez kiküldött királyi biztosnak hatásköröm nemcsak a Magyar Szent Korona Országainak Vörös-Kereszt Egyletére, hanem a német lovagi end és a souverain máltai rend kivételével mindazokra az egyletekre, testületekre és egyesekre is kiterjed, amelyek, illetőleg akik a Magyar Szent Korona Országaiban az önkéntes egészségügyi szolgálatban tevékeny részt vesznek. Beteg- és sebesült katonákról való gondoskodás. A beteg és sebesült katonákról való gondoskodás ügyét illetőleg a testületeket, az egyesületek stb. éppen úgy, mint minden egyes magánegyént nem kérhetem eléggé, hogy a hazaszeretet és az emberbaráti érzés eme kiemelendő munkáját első sorban anyagi eszközökkel segítsék megvalósítani. A természetbeni ajándékok (fehérnemű, dohánynemü, italnemü, üdítő anyagok stb.) szintén sürgős szükséget képeznek. Pénzküldemények a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének központjába (Budapest, I., Disz-tér 1.), természetbeni ajándékok pedig a Vörös-Kereszt Egylet Erzsébet-kórházába (Budapest, I., Győri-ut 17.) küldendők. Minden olyan felajánlás, mely a sebesültápolás ügyét szolgálja, legmelegebb köszönettel vétetik. Különösen megemUhető itt, mint sürgős szükségesség, sebesült és beteg katonáknak, ellátással, vagy ellátás nélkül való átvétele. Beteg katonatisztek és legénységi egyéneknek nagyobb számban való elhelyezéséi e kiváltkép alkalmasaknak mutatA „KŰVÁRVIDBK“ TÁRCÁJAKiábrándulás. Irta : Perre Frondaie. Egy fiatal, még csaknem gyermekloány 1910-ben Parisba ment, hogy megismerkedjék Jean Racinenal. Azt hitte, Racine még él, el se képzelte, hogy meghalhatott. A gy<.rmekleányt Van- nának hiv.ák. Mint árvalcáuy nőit fel szülőhelyén, egy kis román városban. Szü ői körüljárták a világot es egy napon megállották Gannen Sylvia házában. Vannát a véletlen tisztán megőrizte : mindenkinek a gyermeke volt, tehát: senkié se. Mindenki nagyon szerette, mert szemeinek különös, szomorú varázsa hatott az emberekre. A világ története előtte attól a naptól kezdődött, amikor megszületett. Semmit sem tudott a letűnt századokról, s a világegyetem határát számára a legközelebbi falvak jelentették. Mégis valami különös geniálitás lakott benne. Beszélt és énekelt románul, tudott táncolni, anélkül, hogy tanították volna, és tudott franciául is. Ez pedig csaknem a csodával volt határos. Egyik napon ugyanis párisi színészek utaztak a városkán keresztül. A társaság egyik férfi tagja megbetegedett és egy pár hónapon át lakott abban a vendéglőben, amelynek Vanna öreg barátai voltak a tulajdonosai. Ei a szülész tanította őt franciául ; nagyon hamar kezdett érteni, igen bájos kiejtéssel beszélni és minden nehézség nélkül olvasóit is. Valamelyik napon — valószínűleg a színész felejtette ott, — Vanna a h ízban Ricine egyik könyvére talált. Tartalma a két mesterniü volt: Androtnac és Fédra. Vanna azt hitte, hogy megőrül, vagy összeroskad. Nemde, poéta sehasem beszélt még úgy szerelemről, mint Racine ? Az ö verseiben emberi szív lüktet, a szenvedély sir és lázong bennük. Es milyen modern 1 Kortársa minden időknek és századoknak. Öntudatlanul, meg- zavarodva érezte Vanna életében először, hogy milyen szerelmes lélek lakik benne. — Ah ez a Racine 1 — kiáltott fel, —- menynyire szeretem őt. Nem halok meg addig, mig meg nem latom, amíg rá nem hajlóm kezére könnyes arcomat, amíg rá nem forr ajkam áldott ujjaira . .. De Parisba kell mennem ! Milyen messze lakik ez j a Racine ... így töprengett heteken át. Eleinte homályosabban, de aztán mindig világosabban bontakozott ki lelkében a terv. Ez a tapasztalatlan, b íjos fi ital gyermek a maga tizenhét évével, mogfontolás nélkül vállalkozott erre az érzelmi zarándokúira. Titokban minden kis vagyonkáját összekuporgatta s otthagyta a kis várost, amelynek utcáin annyit szaladgált. Ha a cél nemes volt is, ez a távozás inkább hasontitott szökéshez, mint eltávozáshoz. A szegény gyermek elhalványodott a gondolatra, hogy most mindent el kell neki hagynia, ami kedves és ismerős. Semmi bncsuzás. Utazását megvallani annyi lett volna, mint lemondani róla. Tudta jól, senki sem engedné meg, hogy elhagyja őket, hogy elrepüljön tőlük az ő kis madaruk. így tehát kényszeríteni kell a sorsot, hősiesnek kell lennie és tnajd az éj leple alatt oson ki az állomásra. Ah, ez a hirtelen utrakelés Parisba, Racine hazájába ! Megértené-e valaki az ilyen regényes kis fej esztelen rajongását ? A színész, aki a francia mestere volt, még annak idején nála hagyta a címét. Valamelyik „nagy“ színházban, a Montrouge-ban vagy a Mont- parnasse-ban játszott. Hamar rátalált és tudatta yele tervét, am iről eddig a világon senkinek se szóit. A leányka lelkes és komoly volt. A hit lángja égette lelkét. — Számíthatok Önre. hogy bemutat engem Raciuenak ? Ismeri őt jól, vagy egyedül menjek el hozzá ? De várni nem akarok ...
