Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-09 / 32. szám

XII. évfolyam.

. ? *

Nagysomkui, 1914. augusztus 9. 32-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP A „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

EKflxclésI ér:

Égés* évi» . . • 8 K Negyed év»» . . ! K

Fél évre .... 4 1< Egyes szám ár» 20 fillér

FÓszorkerztö : Dr. Olstavszky Viktor.

Felein*) szerkesztő.: llarna lienfi,

Szerkesztfiség és kíad<shív«t«i Nagysomkut,Teleki-tor 484 Telefon szám 2.

Hl EG JE LEM H MIIVHE.V V A N Á It ,\ A I*

Világháború.

Sok szenvedésben, megpróbáltatásban volt részünk és mi mégis a legnagyobb türelemmel és elnézéssel voltunk kiváltképen a kis .Szabiéval szemben, mely egyre merészebb lett, pöli Rendiségében, civakultságá- ban és ’ alávalóságában elment a legvégsőkig.

Türelmünk elérte a végső határt. Mi békét akartunk, <1.5 kívántuk, hogy oly elég- téléit kapjunk azért az egész civilizált vilá- 'gót megdöbbentő cselekedetért, melyre csak oly manaloc had képes, mint a szerb, Nem kaptuk meg ezt az elégtételt és ezért kirepült kardunk hüvelyéből, hogy végleg megtanítsuk azt a csordát a tiszteletre, a meg beésülésre, s arra, hogy bennünket a végtelenségig megbántani nem lehet.

Mi leszámoltunk volna a mi nagy ellenségünkkel s már' azt. hittük és az egész müveit világ, mély mellettünk volt, reménykedett, hogy ez kettőnk ügye marad. A legutolsó órában következett be Oroszország Pálíordulása és pártfogásába vette a maita- lócokat. A béke érdekében az igazán müveit nemzetek, elsősorban hu szövetségesünk, Németország mindent elkövetett, de eredménytelen maradt és elkövetkezett az, hogy Oroszország felkészült ellőnünk.

A jó Isten a megmondhatója, hogy hová fejlődnek a viszonyok. Annyi tény,

bogy mi a béke mellett dolgoztunk és hogy ez nem sikerült, az Oroszország lelkiismeretét terheli. Minthogy minden, mi elkövetkezni fog, a népek, nemzetek nyugalmának, a békének. felbontásáért, az egész világ felbontásáért, szóval mindenért Oroszországot terheli a felelősség. Nem akarta a békét, nem akarta a világ nyugalmát, hanem egy merész fordulattal a gyilkos csorda melló szegődik és mozgósítja ellenünk hadseregét.

Mi igazunk tudatában felvesszük a harcot, ösiuert bátorságunk, félelmet nem ismerő ősi erényünk tudatában és nagy igazságunk szilárd meggyőződésében utolsó czepp vérünkig védelmezni fogjuk azt, ami a mienk s felvesszük majd a nagy ellenséggel is a háborút, meit ránk kényszeri- tették.

Mi józanok marauwik ezekben a válságos órákban is. Egész nemzetünk, egész Monarchiánkmintegy ember száll sikra azzal a szilárd bittel, bátor lélekkel és büszke tudattal, Jiogy fegyvereinknek győzni kell, mert részünkön van az elvitázhatlan hatalmas igazság, — és az igazságnak győznie kell.

De mi nemcsak igazunk miatt széliünk sikra, mi az egész linladó, fejlődni akaró, kulturvilág érdekét is képviseljük. Amott van a sötétség, a visszafelé haladás és maradiság átkos világa, émilt a világosság, a tisztaság, a civilizáció gyönyörű világa. Két különböző, óriás ellentétes két világ. Ott minden fertőzött, miazmás, a sok bűntől, züllöltség- tól, itt minden tiszta és becsületes, mert zászlónkra a haladás, a boldogulás, a kultúra vau ráírva. E zászlót mi fennen lobogtatjuk, e zászlót mi diadalra kell bog)’ vigyük, mert a jelszavak, mik ráírva vannak, még mindig diadalra segítettek népeket,1 mert vértezve vannak a nagy igazságtól, attól az igazságtól, mely legnagyobb akadályokon keresztül is győzedelmeskedik.

Istentől félj ink, de mástól nem..Istenben bízzunk és saját erőnkben. Ellenségeinkkel majd elbánunk és hálával fog ránk tekinteni az egész kulturvilág, hogy megmentettük a haladó emberiséget a fekete tömegtől. ,

Bízzunk Istenben, erőnkben és igazságunkban !

t 1

iSiozgósitás.

Julius hó .fi-én este fél 8 órakor érko- zett meg községüukbe a hivatalos értesítés, hogy Ő Felsége az általános mozgósítást elrendelte.

Ezen hírnek elterjedése után este 8 —9 óra kozott majdnem az egész lakosság az utcákon volt, hogy közvetlenül is tudomást szerezzenek erről az eseményről. •

Járási főszolgabírónk azonnal intézkedett, hogy ezen körülmény a járás összes községeiben kellően kilói detlessék. Lovas

tr i

A ..kuvarvídek“ TAKCAJAAz asszonyi sors.

Irta : Erdösi Dezső,

— Nem is olyan csúf a halál — suttogta a haldokló. — A labaai mar hideg, il j nőm fáj sem.nim. Ahhoz is, hogy valami fájjon, kell valami álete ö Elfogyott .. Nagy nyugalm it érzek a testemben és a lelkemben . . . Tegnap "még borzasztóan sajnál ütni, "hogy itt kell hagyni miaduut. Mindent! A p nzt, a napot, a gyárat, a fiion italokat. To- ged. ’Tegéű és híindenkit. A jut, a mit az éter. ny nj . De ina mar hideg a lábam és nincs már semmi eidekem ... Úgy érzem magamat, mjnt egy szent... A végrendeletem a vaskazettában van, az Íróasztalom melleit...

Az asszony csendest n. zokogott. Szíjához emelte haldokló férje kezét és mohon csókolta.

— Úgy e szerettél ? --- szolt a bet g.

— Végtelenül.

— Én is szeret'elek. Mihdög jó voltjü. Kedves. Jó voltál. Élné ő. Türelmes. Én is szerettelek.

Az asszoy ajka keserű mosolyra fanyarodott. Elferdíto!la fejéy hogy a beteg no lássa. Magasztos gyászába, a mi haldokló férj t ágyánál égisz lényét: b nöliötte, maró üröme épp vegjü.t, és kaj- j m, gyüiöíséges írzés rohant keresztül a szivén. Ez az ember íiyíg heten elölt szép Vjit, erős és daliás,az igazi.főrfl mij’atéfViés akkor megcsalta öt. Srk szór ^hajnalb an jött luxa és ilyén iór nem kellett neki a felesige csókja. A"ntib.ai idegen no nevét gugybgte. Nyaranta ha elutazott, színtelen, kusza leveleset - irt neki, s az ass/.oay tudta, hogy ilyenkor, a. másik v .n meiiette, erre pazarolja min* den tűz t, színét hangulatát. Evekig éli az oldalán a .megoszlott szerelem gyötrelmes tudatában. De ha jött egy éjszaka, a mikor sz ■■relémmel vonla őt a ke.b.ére, akaor napokig, hetekig 'megbocsátott neki és nem gondolt bosszúval a vétélytarsnő/e ,. . Oh, miül szerette ezt az embert! A ni vágy, «létérdek van benne, azt mind magával viszi ez a' férfi a sírba.

R tborult a haldoklóra és sírván, ö ízű gondolata támadt:

— Most végre osztatlanal az enyém vagy. Jaj nekem !

A hald ikló felemelte a fejét.

— Valaki jöa----mond la határozottan.

— Talán az- orvos — sóhajtotta az asszony.

. — Nem az örvös. Valaki jón.

A haldokló szemei megélénkültek, s egy percig azzal a parancsoló hinni dölyffei nézett az aszszonyri, a raelylyel a féltékenység szemrehányásait sz ikla volt visszautasítani.

Az asszony megrendült.

— .Ki jönne ? É i nem hallok semmit.

— De éa hallom. Jöu.

S csakúgy au nesz hallatszott az ajtó mögöit, a mely kinyílt, s egy asszony lepett be rajta.-a másik volt.. •

Nem szólt .csak térdre hullott az. ágy előtt, a felesége mellett. M* gra^adta a kezet melyen imt'nt a le eseg csókja égett és csókolta vad, szere.mes fdjda ómban. Aztán ráborult a haldokló mellére és sirt, zokogo.t, hogy egész teste remegett beié. A h jldok.ó szabadon maradt kezével szelíden simogatta szeretője hajít. A.feleség némán* értehnelL- niíl, tébolyultan nezte őket. Mikor a szerető kisírta magát, az asszonyhoz fordu.t: ...............

— B »csásson meg. Hallo Jani, hogy. rosszul van. L átnom kell őt meg egyszer. <Eu jobban szerettem, mint mag i.

— Menjen innen el 1 -— mondta a feleség. ■.

A szerető kérdőn nézett a beltgre* A feleség

látta, hogy ez a nézés csupa odaadás, 'csupa szerelem. Meghitt órákban ö is igy szokott nézni az urára. Ilyenkor szív es ver és mmden, a mi éltette, kiú t a szeméb', ilyenkor delejes szikiak pattogtak ki tniudkoitőj i.t testéből és vadu , éd sen