Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
XII. évfolyam. _____Nagysomkul, 1914. julius 19.______29-ik szám. KÜ VÁRVIDEK KÖZÉRDEKŰ rÁRSADALHI HETILAP, A „NAGYSOMKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET** HIVATALOS KÖZLÖNYE. EIiriiMéiI ár: Égés* évt* . i t K M»gyrd évi* . Vét évre . . , . 4 K Egye« uAm ára . * K 10 miéi FímerkeMtll: Dr. OliMiikj VikUr, Feleié* szerkesztő: Barma Béni, ScsrkMstÓség és kiadóhivatal. Naflytomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJRLEilH MINUliA VA§ÁRNAP A községi takarékpénztárak. ÖJabb időben úgy a fővárosban, mint a vidéken erőteljes mozgalom indult meg a községi takarékpénztárak létesítése érdekében. Aminek elsősorban az az oka, bogy sorra buknak a budapesti és vidéki pénzintézetek s nemcsak a részvényesek, de a betevők pénze is oda vész. Most van a legjobb idő arra, bogy a régen vajúdó terv megvalósittassék. Biztos menedéket kell nyújtani a kistőkónek, melynek bizalmát a legutóbbi bukások erősen megrendítették. De viszont a községi takarék- pénztárban olyan forrást kell életre kelteni, mely nem az önző nyerészkedést, hanem elsősorban a közgazdasági érdekeket tartja szem előtt. Magyarországon nincsen olyan törvény, mely a takarékpénztárak, de különösen a községek alapította takarékpénztárak jogviszonyait rendezné, Községi (1886. XXII. t.-c.) és törvényhatósági (1886. XXI. t.-c.» törvényünk kizár minden olyan tőkeelhelyezést, mely a községi tőkét pénzintézeti foglalkozásban kockázatnak teszi ki. A községek tehát támpontot arra nézve, bogy takarékpénztári ügyletekkel foglalkozhassanak, egy más törvényben, a kereskedelmi törvényben (1875. XXXVII. t.-c.) kerestek, E törvény alapján, mint a községek kereskedelmi üzletei, egyéni cégek gyanánt létesüllek a fennálló községi takarékpénztárak. Jogilag tehát a községi takarékpénztár mint egyéni cég jelentkezik, de majdnem teljesen oly szervezettel, mint amelyet a kereskedelmi törvény a részvény- társaságokra nézve állapit meg. Magyarországon csak 17 községi takarékpénztár van, amely szám a takarékbetétüzlettel foglalkozó összes magyar részvénytársasági pénzintézeteknek alig egy százalékát teszi. Külföldön a legtöbb államban az arány éppen megfordított. Ausztriában és Franciaországban a takarékpénztárak mintegy 80 százaléka községi alapítás, Németországban pedig szinten a községi jellegű városi takarékpénztárak válnak ki nagy számukkal és eiejükkel. Hogy a községi takarékpénztárak milyen nagy vonzóerőt gyakorolnak a betevőkre, azt a magyarországi szerény példák is mutatják, így a fiumei községi takarékpénztár 25 millió korona takarékbetétet kezel, vagyis többet, mint az összes ottani intézetek A nagykőrösi községi takarékpénztárnak 200,000 korona alaptőke mellett bét millió, a pinkafői községi takarékpénztárnak négy millió betétje van. Ez utóbbinak és a fiumeinek nincsen alaptőkéje. A többi takarékpénztárnak is csak kis alaptőkéje van. Mindazonáltal alap- és tartaléktőkéiket sokszorosan meghaladó betétösszegeket kezelnek. E jelenség a községi takarékpénztárnak egyik jellemző s a betétek szempontjából igen becses sajátságával függ össze, amennyiben ezeknél az intézeteknél a garantiák nem egyedül az alap- és tartaléktőkében nyugosznak, hanem azoknak a hátvédét még külön a község anyagi szavatossága is képezi. Ez a szavatosság a legtöbb községi takarékpénztár alapszabályaiban is megtalálható. Kivételt képez a nagybányai községi takarékpénztár, mely alapszabályaiba) határozottan kimondja, hogy az alaptőke és tartalékalap összegén felül a varos kártérítést nem vállal. Ez az intézkedés azonban ellentétben áll a kereskedelmi törvénnyel, melynek alapjára helyezkedett ez az intézet is. ITgy látszik, az intézet belátta tévedését, mert szükségesnek látta külön közhírré lenni, hogy a város az alap- é*! tartaléktőkén kívül egész vagyonával felelős a betétekén. Megjegyezzük még, hogy az összes magyar községi takarékpénztárak elég szép nyereséggel dolgoznak. A nyereségnek mintegy 50 százalékát az illető községi pénztárakba szállítják be, inig átlag 10 százalékot jótékony célokra szánnak. Ebben előnyösen eltérnek a magánintézetektől, melyek nyereségüknek legfeljebb 1 százalékát fordítják erre a célt a, Mindezekből kitűnik, bogy a még igen szcA „KÜVÁRVIDEK“ TÁRCÁJAft falusi kis lány 'festen. — Zsuzsi pesztonka levele édesanyjához. — Közi eadja : Sáréndy István. Édes szüiőanyám, kívánom, hogy a levelem teljes jó egészségben találja úgy édesanyámat, mint édesapámat, én hála iogje.i érte a jó Istennek, cgtszséges vagyok, amelyet kenteknek is tiszta szivemből kívánom. Nagyon kérem, ne haragudjanak, amiért ilyen soká nem irtani. írtam volua én, de nem akadt olyan istenes dolog, amelyet örvendezve tudathattam volna kentekkel. Már pedig — moudtam magamban — ha jó hírrel nem jöhetek, a rosszal uem traktálorn szülőimet. Én ugyanis már nem vagyok a régi helyemen. Úgy történt ugyanis, hogy a nagyságos urat, aki ámbaior nagy ur, egy meg nagyobb ur. aki nyilván neki ts parancsol, elhelyezte Budapestről. Kinevezték Tokajban borászati főfelügyelőnek, ahol most a fimxerának parancsol» nem nekem. En persze szakadásig sírtam, mire azt mondták, hogy gyere vélünk. Nem mehetek, mondok, nekem Pesten kell maradnom, ide irányított az édesapám, meg aztán Pest többet is ad a szemnek, tetszik tudni,« már pedig én is úgy szeretem a szépet, mint akárki leánya. Avval itt maradtam. A havi fizetésem a ládám fenekéie dugtam s a Kati szakácsnő anyjához mentem lakni, amíg helyhez jutok. E i ámbár megfogadtam, hogy nem költők semmit, az ennivalót csak csipegetni fogom, hogy sokba ne kerüljek magamnak, a láda l'euekeről mégis úgy eltűnt lassau-las.-an a pénz, mint a k.unfor. M.igun sem tudom hova költöttéin a rengeteg pénzt, csak az bizonyos, hogy két hét alatt kerek két ptngőfo- rintnak — vagy ahogy errefelé mondjak — négy koronának haglaiu a nyakára. Ennyibe kerüli a kosztom. Éj persze megrémültéin s arra gondoltain, hogy hej, lenne mo«t nekem ezért a pazarlásért, ha megtudna az édesanyám. Pedig a kél hét alatt alig ettem mást, mint egy kis cukrot, meg néha-néha egy kis cukrász süteményt. Mikor aztan már nem volt csak három forintom, azt mondta a Kati mamája: — Hallod, Zu-.ska, ez nem megy tovább. Nem látlak sohasem enni, már pedig enni muszáj, ha dolgozni akar az ember. Én nem adhatok, mert, magamnak sincs.Pénzt kell szerezned addig is, arnig állásba jutsz* — Igen, de hogy ? kérdeztem én szepegve. — Menj el szépen az állásnélküli cselédlányokat segélyző egyesületbe. — És mit c iaatjak én ottan? — Okos do-got. Keresd meg ott a legfőbb nagyságát, akit úgy hívnak, hogy elnökuő és sild el neki a bajodat. Mondd, hogy állás nélkül kódú- rogsz, anyad már két esztendeje fekszik, édesapád meg kint van Amerikában, de nem csak hogy pénzt nem küld, de évek óta levelet sem ir. — Do hisz ez mind nem igaz ám — feleltem én — Hat persze, hogy nem igaz, te kis buta Nem is azért mondod el mindezt, miuUta igaz volua Dehogy is 1 Hat uem érted ? Evvel a megható mesével meglágyítod majd a jo nagysága szivét és Ő megsimogatja majd a fejedet, szagos zsebkendőjével lelüruii a könnyeidet (mert ha sírni is próbálsz, csak annál jobb) és azt mondja: — No, ne busulj Zsuzska, Látom, hogy jó, szelíd, becsül tes ieáuyka vagy, nem hagyunk el. Addig is, amíg egy jó helyet lelünk a szamodra, nesze, itt van par forint. Vidd haza és add oda az anyádnak. — De nem vihetem ám, mert a szülőim messzo laknak. — Óh, te csacsi. Hiszen nekem hozod majd haza. ha sikerű 1 É; ha haza hoztad, a felét nekem adod, hogy megháláld a jó tanácsomat. Én pedig úgy tömlek majd, mind a hizó libát, ha pénz le-'Z. No, elmégy ? — Nem tudora ... Nem merek ... Hazudni kellene, mar pedig arra tanított az anyám, hogy ne hazudjak sohasem, mert pokolra jutok, ott aztán tüzes vasat kell nya.nom a hazug nyelvemmel. De a néni csak nem hagyott bekét, ösztökélt, unszolt eg sz nap, végül azt moni:a, hogy ha nem teszek próbát, ö kidob. Akkor aztán mehetek ágyút vetni magamnak a k»pu alá.
