Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
4-ik szám., . 4*7 -Ti XII. évfolyam. Nagysomltul, 1914. január 25. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előrizetéii ár: Egész évre . . . 8 K Negynd évre . Fél évre .... 4 K Egyes szem áré 2 K 20 »tiér FöHzerkesztö: I)r. Olsavcizky Viktor. Felelős szerkesztő : Harns Kenő, ___X—______l' Sz erkesztőség és kiedéhívetai: Nagysomkut,Teleki-tér 484 Telefon szám 2. • ' IHEGJEI.EKIK MIKUEM VASÁItKAP Jt magyar, színművészet fejlődése, Valamikor'a nemzeti ujjáébredés kezdetén á színművészet nagy hazafias ügy volt, a színészek magukat félig nyeglén, de inkább Öntudattal a nemzet napszámosainak neveztek magukat. Abban a korban volt az, amikor á nemzet jobbjai féltették önállóságukat, féltették a nemzeti karraktert, azt a .kincset, amely a népek erőforrása, amely egyedül foglalja magában mindazokat a tulajdonságokat, amelyok alapul szolgálhatnak egy.nép kultúrájának tovább fejlődésére. Az elnyomatás idejében a színművészet szabadsága éppen úgy le volt nyűgözve, mint a toll embereinek szabad mozgása, mint a szónokok szava, mint a rajzolók ceruzája. Az elnyomatást követte a hatvanas évek végén , és a hetvenes évek- elején a nemzet fellélegzése, minden téren a jelszó ez volt: a haza mindenek előtt. Azért túlnyomó eleme volt a költészetnek a hazafiság, ami természetesen néhol hellyel közel az iziós, a művészi, felfogás, koncepció és a nyelvi1 esztétika rovására ment. Bizonyos, hogy ez a kor adta klasszikusainkat. Vörösmarty és A anyt, Madáchot és Katona József félreértett Bánk bán-ját is akkor kezdték megismerni. Gyönyörű korszaka volt ez. a művészetek lendületének a magyar karrakter kidomborodásának, a nemzeti jellemvonások fejlesztésének, de ez csak addig tarthatott, ámig e fejlesztési folyamat egy olyan f|kot cl nem ért amikor a nemzeti jellem ^íidomborodása már magától értetődik. .; . • . Ha. manapság egy városi társadalmi-témát dolgoz fél valamelyik iró, ha egyetlen szavával, sem mondja meg, hogy nemzeti akar lenni, ha egyszer sem mondhatja el valamelyik alakjával, hogy .a haza mindenek elölt, azért még nagyon ki lehet érezni e darabból annak sajátos nemzeti karrakterét. A levegője, az alakjai, a párbeszéd teszik nemzetivé, nem pedig a szólamok és a puf- fogó közhelyek A színház, amióta közjogilag teljesen .lüggetlenek vagyunk, elvesztette a karrakterét, hogy tisztára és kimondottan a nemzeti ügyet szolgálja. Ma már a művészetét kell szolgálnia és nem utolsó sorban a színház vállalkozók üzleti érdekeit is. És ez könnyen összeegyeztethető. Az igazán kvalitásos darab, haazt igazán jó‘színészek adják, kétségtelenül elsőrangú üzlet. Természetesen vannak íölülotes silány és a karzati közönség számára Írott darabok is amelyek a kasz- sza szempontjából, kitüuőeknek bizonyultak, de semmi közük a művészethez, ez nem jelenti sem a publikum, sem a színház ízlésének sülyedésót. Az emberek nem mindennap esznek pecsenyét, olykor megelégszenek egyszerűbb táplálékkal is, nemcsak megelégszenek, hanem jó étvágygyai is fogyasztják el. Sőt a fáradt, munkában elcsigázott ember inkább óhajt olyan darabot látni, amelyben nem kell elmélyednie, amely könnyű, játszi humorával elszórakoztatja. Az irodalmi; darabok azok számára valók inkább,-akiknek idejük is, módjuk is van az elmélyedésre és arra, hogy a költőnek minden intencióját átérezzék és élvezhessék a műalkotás szépségét. : . A színműíróinkat a színház maga és a publikum nevelte. így egy érdemes közönség volt az, amely az Íróknak módot adott arra, hogy egy országnak nemesebb értelemben vett szórakoztatója legyen, arra nézve legjobb igazolás a tény, hogy színházi termékeink nem maradnak itt az országban^ hanem kiviszik a külföldre nemcsak .a legjavát, hartem az egyszerűt is. Molnár Fe- 1 renc, Lengyel Menyhért és Biró Lajos nevei a külföld színházai előtt épp oly ismeretesek, mint a francia Bernstein, a német Spielhagen vagy az angol Knoblauch neve. Ez az export igazolása annak, hogy nemcsak egy sorba helyezkedhetünk a nagy kultur nemzetekkel a színművészet terén, hanem igazolása annak is, hogy egy kulturké- pes faj vagyunk, amely rövid, alig emberöl- tőnyi függetlensége után már oda érkezeit azon nemzetek mellé, akiknek már kiforrott klasszikus irodalmuk volt. akkor, amikor nálunk arról beszéltek az emberek, hogy fönnmarad-e a magyarság vagy pedig alámerül az összbitodalomban. Mohát ez olyan eredmény, amelyre minden magyar büszke lehet. A színművészeinek ez a fejlődése örömmel töltheti el minden hazafi szivét. . • a „kovarvidék“ tárcája nf Irta: dr. Szegő Pál. A „Kővárvidék“ eredeti' tárcája. (Folytatás és vége.) Különösen külsőségekben egyszerit, szinto tudatosan viseli régi kopott, szerény köntösét csillogó, díszes, tollas, aranypaszomántos hercegei, marsalljai között. Nagy az ellentét a pompáskodó szolgák és az ‘egyszerű ur között: ugylátszlk minden nagyember közös jellemvonása ez :■ mintha Attila bőr-köntöse és fakupája elevenedett volna’föl.' A császár annyit költ ruhatárára, mint valamely jobbmódu kis kereskedő, és nem is él máskép. Ebédje, vacsorája rövid í csirke, vagy borju- hus. egy pohár könnyű bor, és az elmaradhatatlan feketekávé, amit nagyin szeret. De ha aztán reprezentálnia kell, akkor, mintha ' elődei közül a' hozzá némileg - hasonlító tapkirály* nak kora jött volna vissza: az uj fölség kápráz-. - tatni is tud. ... y De nőm ez az. igazi Napoleon, rajongó kato- nái nem igy emlékeznek, reá.-„Volt egy kicsi ember, szürke a kabátja .;- , A császár természete is a régi marad, csak: rohamosságában erősödik mégjobban, hisz most mar alig van ami korlátozhatná. Talán sohasem ismert a történelem hidegebb és pontosabban mérlegelő koponyát, mint az övé, de kifőzött terveit aztán tombo.ő, tulideges. rliapso- dikus bár azért vaskivetkezetcsségü módon vitte kiMunkája céltudatos ugyan, de lökésekben dolgozó. Kitartása majdnem határtalan. Mint a notórius nagyivó asztal alá issza társait, úgy „dolgozza asztal alá“ a császár környezetét. Félbeszakítani senki sem meri, ha munkálkodó .kedvében van, — és mikor nincs abban? — foly a munka lázasan. Minden jelentősebb dolgot maga intéz el, ő a francia állam első munkása. Persze az ilyenr tulzó, megfeszített tevékenység vissza is hat: néha letörik, kimerül a császár, de csakhamar újra erőre kap, s aztán ott folytatja, ahol elhagyta. Ha dolgozik, nem jut eszébe semmi, inkább zseniális ő, mint gépies bürokrata. Még az étkezés időpontját sem tartja be :. néha négy-ötszöf elkészítik konyháján ugyanazt az ételt, mivel az .előbbi már kihűlt, megszáradt, vagy összeesett» s a még mindig nem ül asztalhoz. Ha aztán végre időt szájút magának, akkor az étkezésre „áldozott“ időt használja üdülés gyanánt is. Cseveg lekötelező bájjal, kellemesen, aztán föláll és tovább döl- 1 gózik. Emberfölötti munkaereje legjobban mutatkozik a csatatéren, ellenség előtt. Ott cgy-két órát alszik naponta, régi gárdajáíiák valamely négyszögében, a többi időt tervek és parahesadás- töltik ki. Hisz ez az ő igazi eleme : Napoleon végeredményben mindig katonacsászár maradt. . Erejének forrása, szivének igazi szerelme a hadsereg az a virágerdő, amelyet fél Európa fiatalságából köt csokorrá, ápol, gondoz, féltve óv. hogy aztán egyszerre hullassa szét valamely hóborította véres csatatéren. Franciaország és a vele szövetkezett, vagy neki alárendelt országok szine-virága, Spany.olhon- tól Lengyelországig: „a nagy .hajsen-g 1“ . . . „Franciák, németek, olaszok 1 — írja az újkor legklasszikusabb csatafesiője,.gyönyörű müvében,1) — az illyr horvát, korzikai és wallisi . vadászok lila- és iboiyaszine, sötétzöld és barna por ugallok, zöldgalléros, fehér spanyolok : holland gránátosok kar- mazsinhajtókás fehérben- kéklujtókás, fehér bade- ni k, felié;kabátos szászok, rákvörös szász gránátosok, buzavirágszia szegélyű, cinoberpiros svájciak és lengyelek, sárgaboritásu világoskék ruhában. Mintha ibolya, pipacs, napraforgó, alma- és mandulavirág tarká.lanók a fagyos mezőn“ ,... ’ Ca rl B ! eib freu: „Holdenringen.“
