Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-05 / 27. szám
XII. évfolyam. Nagysomkul, 1914. julius 5. 27-ik szám. KÖZÉRDEKŰ I’ARSADALM] HETILAP, A „NAGYSOMKIJTI JAIiASi JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E I ft f i z e < ft s i á r..:';' Egész évre . . . 8 K Negyed évre . 2 K s Fél évre .... 4 lí Egyes szóin ára 20 fillér ^ Főszerkesztő: Or. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysnnikut.Teleki-tér 484 Telefon szám 2. MEG.IEI.EftBK VAMÁIl.Vtl* illlllli iSBSWS-g A nagy tragédia. Nem akartuk és nem tudtuk elhinni az első híradásokat, melyek a trónörököspár rettenetes, vérfagyasztó tragédiáról szóltak. Fájdalmas valóság volt ez s a borzalom, a megdöbbenés, az ijedelem és még mindig a kétkedés érzete töltötte el az embereket. Az egész világon keresztül üvöltött a rémséges hir, hogy a magyar trón várományosát és annak szépséges hitvesét, Zsófia he’cegnőt egy őrjöngő suhanó golyója megölte. S A csapás, mely váratlanul ért benin ltot ér a ufyoi lapunk külön kiadá- | sában is hirt adtunk már ónási, mert egy minden tekintetben egész embert, kiváló katonát veszítettünk Ferenc Ferdinand trónörökösben és tetézi e szörnyű csapást, hogy kétszeres a gyász, mert cgyfenkölt lelkületű, nemes szivti hercegasszonyt veszítettünk Chotek'Zsó- tiában. Mély megilletodéssel állunk a két fenséges holttest ravatalánál és a rettenetes tragédia beléunrkol szivünkbe, mert az a tudat, hogy a trónörökös nemes egyénisége és kiváló tulajdonságai teljes bizalommal tölthetik el nemzetünket,— az a tudat átment a nemzet vérke ingésébe. Ezért érezzük és tudjuk, hogy elveszítettünk valakit, akihez igen sok szép reményt fűztünk. Hőn szeretett, agg királyunkat újabb nagy megpróbáltatások ele állója ez a remségosen borzalmas tragédia sokat szenvedett, sok hasonló csapást kellett már végig szenvednie. Imádkozzunk ő felsége tartós egészségéért, hogy ezt a rettenetes csapást is bátor szívvel és acélos lélekkel viselje és bizni tudjon a jövőben. A gyermekek idegességéről. Napjainkban nagyon terjed a panasz, hogy gyermekeink ideges főfájásban szenvednek. Dr. Bresgen ezen jelenség okait négy csoportba osztja. Az első csoportba számítja az agy és agybőrnek betegségeit, amint ezek felnőtteknél és gyermekeknél előfordulnak. A második csoportba számítja az általános testi gyengeséget, előidézve részben rossz, nem elégséges és rendetlen táplálkce zás által. Ide számíthatók továbbá különfél- emésztési zavarok is. Ez utóbbiak oka legtöbb esetben a tápanyagok elnyelése, anélkül, hogy azokat kellően megrágnék, mi gyermekeknél nem éppen ritka jelenség. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy gyermekeinknek megengedünk sokat inni. A gyermekeknél gyakran előforduló gyors elnyelése az ételeknek leginkább a szülők figyelmetlenségére vezethető vissza, kiknek még arra is szigorúan kell ügyelni, hogy a rendes étkezési időn kívül a gyermekek ne egyenek. A főfájás okainak 3-ik csoportja a legnagyobb részt az iskolát terheli. Dr. Bresgen elsősorban az oktatásnak a korai reggeli órákban való siettetés által nem lehet elég alapos, amely hiányosság még egyéb vissza» 1 „KDVARVIDEK“ TÁRCÁJAA keztyü. Irta: Roberto Bracco. Lucianna di Pimonte bárónő pontban egy órakor eltávozó t a fehér házikóból, amelyben Vigo- leni Arturo lakóit. Az utcasarkon kocsiba ült. Amikor már benn volt a kocsiban, akkor vette észre, hogy az egyik keztjüjét elvesztette. Egy pillanatig azon tűnődött, ne menjen e vissza, részben hogy visszakapja elvesztett keztyüjét, aztán meg hogy viszontlássa kedvesét s meglepje. De a reggeli ideje volt s ma kedvesebbnek kellett a férjéhez lennie mint máskor. Halállanság lett volna tőle, hogy megvárakoztassa. Becsapta a kocsi ajtaját és boldogan a kis áldozattól, amelyet a férjének hozott, erélyesen odaszólt a kocsishoz : „Előre !“ Ám az ura c<ak este jött meg. Amikor Lu- cianna meglátta, hogy milyen fakó az arc i, s milyen szokatlan, szinte erőltetett, tűzött nyugalom* mai vette ki a kezéből a svéd keztyüt, amelyet talán a kedvese házában felejtett — ő is elsápadt s érezte, mint reszket a térdé. Mindazonáltal a nők s: játságos merészségével amely finom s érzékeny kedélyének mindig segítségére volt a végső vészé delemnek pillanatában, villámgyorsasággal kész volt a tervével s így szólt: „No lám, hiszen ez egy női keztyü I“ Enrico, ki a kandallón levő csecsebecsék 1 özó d ibta a keztyüt, anélkül, hogy a feleségét egyetlen pillantásra méltatta volna, felelt: J.ren.“ — Es kié I — Valószínűleg a tied, — szólt Enrico, miközben egy hintaszékbe vetette magát. Luc anna nem vesztette el önuralmát, s tovább beszélt: — Te tréfálsz. — Mért tréfálnék ? Ma reggel ilyen keztyü volt í aj tad. Egyebekben ráismertem a parfümö ure s a keztyü számjára. — En Istenem ! Nem csak én használok ilyen parfümöt; s a keztyüm számjárói is lehetne beszélni. Milyen biztos vagy most benne ? — Azt hiszed nem ismerem a kezedet ? Ne győződnénk meg róla ? — De igen. Hozd fel a keztyüt. — Ha örömed telik benne .. , Lucianna felhúzta a keztyüt s megkockáztatta a megjegyzést: — Látod, hogy nekem nagyon is bő! . , , — Nem látom, de az nem baj. — Nem lenne sokkal becsületesebb dolog, ha bevallanád ? — Mit? — Te a barátnémnak, Castigliani Guiliának udvarolsz. — Pompás. Mindenki észrevette. Én is, — Es aztán ? — Ma regf. el nála voltál . . . — És aztán ? — Nincs tovább. Annyi bizonyos, hogy Giuliá- nak is, nekem is egy divatárusnénk van, egy kez- tyüsünk, egy illatszerünk . . . — Egyforma kezetek. .. — Igen, egyforma kezünk ! S talán még ugyanegy férjetek is. Ugylátszik. Nos, kedves Lucianna, a keztyüt, amelyet a kandallón látsz, nem a barátnőid egyikének a há- zábanT hanem egy barátomnál leltem. — És az ? — A nevét is tudni akarod ? Ám jó: Vigoicni Arturo. — Ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy Gastigliani Giulia ő nagysága meglátogatta Vigo- reni Arturo urát, —• Az lehetetlen I ( — Óh, te féltékeny vagy ? — Az lehe étien .,, mert Castig'iani Giulia nagyon tisztességes asszony. — De özvegy. — Akár özvegy, akár sem, egy nő nem megy egy fiatalembernek a lakására, ha csak nem a kedvese. — És ki mondja, hogy Giulia nem kedvese Vigoreni Arturonak ? — Senki. De kötelességein nagyon tiszteletreméltónak tartani ezt a hölgyet. I
