Kővárvidék, 1914 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-01 / 1. szám
XII. évfolyam. _____Nagysomkul, 1914. január________l-sö szám. KÖZÉR DEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. í \ \ V * Előfizetési ár: Égés* évre . . . 8 K Negyed évre . Fél évre .... 4 K Egyes ssám árs . í K 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Kenő. Szerkesztőség és kUdőhiVírfai. Nagysnmkutjeleki-tér 484 Telefon szám 2. MEGJELENIK MINKEN VASÁRNAP Uj év napjára, Sjkféleképpen ábrázolja a képzőművészet az ó év elmúltát és az uj esztendő megszületését. Az angolok szeretik az öreg embert kaszával és a halálnak egyéb külső szinbolumaival a kezében ábrázolni az elmúlt esztendőt. Az aggastyán ott áll a küszöbön, a gyertyát tart a kezében, amelyet elfuj és az elfujt láng kirajzolja az 1913 as évet, mig mögötte egy bájos meztelen gyerek áll: az uj év, teli reményekkel, teli titokzatossággal és csak a jóhoz való birodalommal. Olyan életfilozófia nyilvánul meg ebben a képben, annyi invenció és költői melegség sugárzik belőle, hogy bátran tehetjük ezt ez év szimbólumává általánosságban. A gyermek háttere a fölkelő nap, amely sugaraival beanuiyoz mindent ami körzetébe kerül: igy látjuk az uj évet, igy mutatja azt nekünk a művész és mi igy szeretnők azt beteljesülve látni. A gyermek, az minden olyan érzésnek az eredője, amihez az emberi vágy odacsatolja a reményeit. A keresztény vallás kezdete a gyermek Jézushoz fűződik, testté lett ártatlanságához, Jézushoz az ideálhoz, aki azzá maradt, ami gyermekkorában volt: egyszerű, keresetlenül természetes és bizakodó. Csak igy válhatott Megváltó belőle, csak igy volt képes bájos naivságával egy o'y községet toboroznia maga körül, amely még évszázadok múltán is és remélhetőleg évezredekkel utóbb is megtartotta az Istenember emlékét. Ám az öreg emberről is szót kell ejtenünk. Az öreg emberről, aki egyik kezével a homokórát, a másikban az alvó lángot tartja. Erről se feledkezzünk meg, mert nem elég a bizodalom a jövőbe, liánéin szükségünk van a tanulságra is és ezt csak a múltból — és ezt jelképezi az aggastyán — tudjuk meríteni. Az elmúlt esztendő pedig elég anyagot ad tanulságra, szemlélődésre és mindarra, amiből megkonstruálhatjuk az uj jövevény számára a nevelési irányt. így vagyunk a múlt esztendővel, igy vagyunk minden más évvel is. Amint alkaliflazhat<>~ez 3z egyénre, akként szóíeziienízetekre és nagyobb közüliekre is. Kérdezzük már most, hogy Magyarországon mit j lent a múlt év mit jelenthet a jövő észtén ,c? A múlt óv kínos izgalmakkal volt tele. A törvényhozás körül olyan jelenségek mutatkoztak, amikre példa a parlamentarizmus történetében még példa nem volt, az ország fővárosa a nyíri hónapokban egy ideig mint egy katonailag megszállt város olyan volt és ezen izgalom átszárinazott a vidékre is. Ehhez az egyik bajhoz hozzájárult a másik: gazdasági pangás, amely minden reményünk ellenére, hogy meg fog szűnni, mindinkább erős- bödött, félelmetesen nagyobbodott, egy lavina volt, amely elpusztulással fenyegette ezt az országot. Szerencsére az uj év nem talál bennünket ebben a katasztréfálisan kirios helyzetben. A gazdasági helyzet némileg javult és bízvást remélhetjük, hogy a jövő év meghozza mindazt, amit az előző évben nélkülöztünk. Gondoljunk csak a múlt év kellemetlenségeire, keressük az anomáliák okát és rá jövünk majd arra nézve, hogy az uj évet miként rendezzük be. Ha öreg ember szimbonizálja a tapasztalatot, a gyermek a reményt, az erőt, a munkakedvet, a fejlődést. Ha az öreg ember tapasztalataival irányítjuk a gyermek fejlődését^ akkor bizhatunk abban, hogy az uj év külőm'b lesz a réginél, hogy az uj évben minden téren javulás lesz észlelhető, hogy a következő év, az 1914-iki meghozza a várva-várt jólétet, a lendületet iparban és kereskedelemben és meghozza az áldást a mezőgazdaságra is. Reméljük, hogy ilyen zilált állapotoknak, mint a milyen a mait évben volt az uj esztendőben nem lesz Magyarország a színhelye. Reméljük, hogy most már csak ugyan békés fejlődés útjára tér a törvényhozás, annak a fejlődésnek az útjára, amely osztálykülönbség nélkül mindenki számára meghozza a jogokat, az egyéni érvényesülést és közszabadságokat. Adja Isten, h >gy úgy legyen is A „KOVÁRVIDEK“ TÁRCÁJA- N. Irta: dr. Szegő Pál. A „Kővárvidék“ eredeti tárcája. (Folytatás.) < Pár hét múlva össze van törve az osztrák, s egy csomó köztársaság alakul Italiában, és minden' az ő müve. Az olaszországi harctéren már tipikusan mutatkozik a későbbi Napóleoni zseni. Mi hát az ő túlsúlya? Mi fogja megszerezni neki kissé tág lelkiismeretén kivid a koronát? Elsősorban démoni akaratereje. Minden közelievőt fanatizál az ifjú tábornok, sőt ami több: önmagát is. Mint kilőtt golyó, suhan célja felé, nincs, ami feltartóztassa. Nekimegy mindennek, keresztül gázol országokon, népeken, királyokon. És felszabadult nép ősereje tombol benne, a sima diplomaták díszedényeit földhöz vagdossa, szava nem hízelgés, de parancs, és a liátamögöit ott áll a háromszoros túlerő ellen 30,000 forradalmi katona, akikkel életre-halálra egyesit a hármas jelszó : szabad ság, egyenlőség, testvériség! S a sereg élén egy oly vezér, akiben lehet bizni. Aki soha nem téved, minden intézkedése magán viseli a biz.onság jelét. Tudja a legutolsó közkatona is, hogy őt a „kis káplár“ nem ötletszerűen állította ép oda, ahol van, de azért mert ennek igy kell lenni, és nem máskép. És ő meg is fog tenni mindent, amit hazája és hadvezére elvár tőle. És a bámulatos önbizalom forrasztja össze a sereget, és a vezért, aki mindenkit teljesi.őképes- sége max mumáig tud fanatizálni rövid katonás, csattanó beszédeivel, sőt néha személyes közbelépéssel. A második, ami a sikert biztosítja, az ifjú tábornok újszerű felfogása minden katonai tudományról. Itt az Istenáldotta katonai zseni 1 Stratégiája és taktikája a józan logika alapján áll, és bámulato. san talál a köztársasági sereg p. szühéjéhez. Kidomborítja hadainak előnyeit, s eltünteti hátrányait. Stratégiája búcsút mond a Nagy-Frigyes féle régi hadrendnek. A katonai tudomány uj fejezete kezdődik Napóleonnal, az, amely ma is fennáll, avval a változtatással, hogy a modern háborúban már kevesebbet szerepel az ember, és többet a gép. A huszadik század a technika százada, mig a XIX ik a felszabadult néperőé volt. A régi hadtudomány az „álló háborút“ kedveli. A seregek felvonulnak, állást foglalnak, s aztán megkezdődik a stratésiai huzavona, kanyarodás, oldalmozdulat, fordulat, néha egy egy sortüz, nehezen mozgó és lassan tüzelő csapatokkal, melyek azonban pontos sorban, nyílegyenes vonalakban állanak, és jaj a csata sorsának, ha elvétik a lábváltást! Szóval minden pontos, kiszámított, )assu és nehézkes. Napoleon uj hadrendje a „mozgó háború.“ Gyors íelvouulás, laza csatárláncokban, melyok nem tömegesek, s igy nem árt nekik annyira az ellenséges tűz. Rohamos támadás minden vonalon egyszerre, lehetőleg mindig egy ponton túlerővel, hogy összezúzza az ellenséget. Taktikája sem a régi lassú, szabályos. Egy uj fegyvernem kerül néha döntő sorba: a tüzérség, hisz ő voltaképen tüzértábornok. A tipikus napóleoni csatavezetés: villámgyors támadás, megingató ágyúzás, és végre döntő pillanatban a legrettenetesebb eszköz : a szuronyro- kam. A csata után pedig üldözi a megvert ellenséget, hogy erőre ne kapjon. Ilyen eszközök szerezték meg a kis tábor, noknak az állandó diadalok láncolatát. E csaták tüzében forrt össze vele, a hadsereg, az a tényező, amely végeredményben megdöntötte érte a köztársaságot, úgy, mint Julius Caesarért a galliai légiók.
