Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 23. szám
L XI. «vfolyam. Nagysomkut. 1913. junius 8. 23-ik.szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 8 ü Kegyed évre . Fel évre .....................4 K Egyes szem ára —-------------------------------------—-------------~ . 2 K 20 fillér FöBzerke8»t/i: Dr, Olatavszky Viktor. Felelő« Bzerkesztö: Barna Itenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 HIGtiJELENIK MIKIIGV VASÁRNAP Törvényhatóságok az alkohol ellen. Nálunk sajnos, félelmetes módon dü- hpng a modern kor legnagyobb nyavalája. az alkoholizmus, Vajmi kevés törekvést láthattunk ennek a megcsappantására ; elenyé- szőieg csekély volt a buzgóság e téren, noha szomorú statisztikák tanúskodnak arról, hogy mily beláthatatlan károk előidézője a szesz, mennyi rettenetes kórság, uudoritó betegség megteremtője. Mennyire ássa alá az egészséges emberi szervezetet; mily romboló munkát végez abban ; hogy tompítja az agyat; mint mételyezi a lelket; minő veszedelmes szenvedélyek, zabolázatlau, vad indulatok fakdcjnak a nyomán; mily bárgyúvá, tehetetlenné, akaratgyengévé, félénkké és gyávává, önmagával és a világgal meghasoiilottá teszi a legjobb emberanyagot. És így tovább — lehetne a végtelenségig felsorolni az alkohol- okozta rákfenéket. Valóságos mannaként kell tehát vennünk mindolyan törekvéseket, melyek csak némileg is hozzájárulnak az alkoholizmus nagyarányú és rohamos terjedésének megakadályozásához. térfal inán inmi ttttw Feltétlen elismerés és végtelen hála illeti tehát egyes vármegyék törvényhatóságát, melyek rendeletileg kimóhdják, hogy a vármegyéjük területén vasár- és nagyobb ünnepnapokon a korcsmákat és pálinkamérőket csukva kell tartani. Ilyen rendelet megbecsülhetetlen, mert az a célt akarják elérni, hogy ezeken a napokon, a népet távol tartsák, az italméröktől, éppen azokon a napokon, mikor pihenője van e munkáselemnek, az alsóbb néposztálynak, hol ijesztő mértékben grasszál az alkoholfogyasztás szenvedélye. Igen helyes a pihenésnek szánt napokat kizárólag pihenő napokká tenni és ezt a mi sajátságos országunkban úgy lehet elérni, ha elzárják a nép elől az itahnéróket. Az államhatalom, melynek érdekei forognak kockán, nem hoz ily törvényeket vagy rendeleteket. Az illetékes tényezők vajmi keveset törődnek azzal, hogy az értékes, használható, tetterős és munkaképes emberanyag pusztul, veszendőbe megy, teljesen elvész a nemzet számára. Az egyes törvény- hatóságoknak jut itt az a magasztos feladat, hogy idejekorán mentsék meg a még megmenthető polgárokat és főleg a jövő generációja mentes legyen minden alkoholokozfa mételyektől. Mindenkép áldásos nvnden olyan rendelet és intézkedés (bármily szigorú is legyen az), mely az alkoholizmus ellen irányul és megvan ama nagy értéke, hogy a népet szelídségre, vallásosságra szoktatja, megtartja valódi érzésében, nem volja el a komoly és családfentartó munkától. Ha nincs italkimérő vasárnapokon ; van templom, van olvasókör. Az államhatalomnak ennél a kérdésnél teljesen mellőznie kellene a rideg üzleti szempotokat és bölcs meg humánus törvényekkel támogatni egyes törvényhatóságok nagybecsű rendeleteitcit. Azon ideális célnak kell a kormányast előtt lebegnie, hogy a íajfentartó elem megmentéséről van szó és ha sikerül a nagy tömegeket a tisztességes munka terén megtartani, — sokat fog nyerni az állam, a nemzet, mert öuérzetes és józan polgárai hathatósan fognak hozzájárulni az ország lendületes fejlődéséhez. rr r U A „KOVARVIDfiK TARCAJAElkésett szerelem. Az alkonyat ezüstös fátyolát már kezdte teregetni a tájra, az ég pereme kékségével mintha beleolvadt volna a tenger hullámaiba, amely fölött, mint úszó felhő lengett az emelkedő sós pára. A strandot borító apró kavicsok ropogva zörögtek a léptek súlya alatt. Mindenütt a mozgó élet zaja hangos szavakban, dallamos kacagásban nyert kifejezést, csupán a Vetés Tiborné- szobájába nem suhant be az élet hangjának egy atomnyi nesze sem. Az alkonyat ott is beborította sötét leplével a szobát, de az a szoba nappal sem volt ke- vésbbé sötét, mert a Vetésnó kimerült idegei nem tűrték a fénynek halvány sávjait sem, amely a csukódó ablakon betolakodott. Patyolat-fehér vászonnal bevont ágyán feküdt, narancs sárga szinü, csillogó atlasz-takaróját az áliáig húzta, holló-fekete haj-fonata félig kibontva borította a vánkost s hosszú kigyó vonalakban ott kúszott egy-egy fürt a takaróján és fehér arca kivilágított a levegő sötét kontúrjából, mig fekete szemei fényforrásnak látszottak a homályban. Már két napja feküdt ilyen merev mozdulat- janságban. Az utazás zakatoló lármája még jobban bele-markolt roncsolt idegeibe. Nem győzte pihenéssel renoválni azokat. Abszolút nyugalmat akart, hisz’ utazásának ez volt az egyedüli célja. Nem hozta semmi más terv ide, olyan rettenetes távolságra szeretettéitől, akik lokozodo félelemmel tapasztalták fejlődő ide* gességét. De most csak pihen, ennek az érzésnek él- Mintha kiszakította volna az életéből ezt a huszonkét esztendőt, amelyet házasságuak neveznek. Küiclessegszerüen feküdt ebben a merevségben, hogy mielőbb célját érje és pihent idegekkel mozoghasson ő is a levegőn, bágyadt tagjait fel- ínssithesse a tenger hullámaival, hiszen igy gyűjtött ereje minden pillanatban közelebb viszi az otthonához. Nem terminisra jött, hanem addig, amikor olyan jól érzi magat, hogy nyoic-tagu táborában ismét emelheti a vezényszavait, amelyet az utóbbi időkben mar csak alig hallatott. Par nap múlva karcsú, szabályos formáit kinyújtotta, mint egy eikényeztett cica és úgy érezte, hogy akár niar most haza mehetne, olyan Jól érzi magat, amit sietett is belépő fiával közölni, aki eddig ki volt parancsolva az anya szobájából hogy ne.zavarja öt. — Ugyan, hova gondol, édes anyám — szólt Kálmán, aki inkább testvérének, mint á Vetésné íiáuak látszott. A pelyhedező bajuszu, sugár növésű fiú, aki nem csak. mint az édes anya kísérője szerepelt, de ő maga is pihenésre szorult, hisz a tizenhetedik év alig érintette a vállát és már is az érettek sorában szerepelt, tekintettel gyönge alkatára, kissé megfélemlítette szüleit, akik az ő erősítésére is a tengerpartét vélték célszerűnek. Mikor elegáns fehér vászon ruhájában megjelent a strandon, a fia karjába fűzve kezét, testvérpárnak nézték őket és nem egy bámulója akadt Vetésnének, olyan csodás megjelenésű volt ez a negyven éves asszony, kinek életerejét rugalmas vonásain az átélt negyven év nyara nem keményítette meg, de elragadó báj lágysága vonja be, mintha nem nyolcszori anyaság vajúdása gyötörte volna, hanem nagyvilági hiúságoknak élt volna egész életén át. A penzió asztalánál helyét egy kártyával megjelölve találta. Futó tekintetével érintette a szomszéd jegyeket is, amelyről kibetüzte, Agrikola Ákos dr.-ét es Méhes Ödön dr.-ét. Mikor szomszédai megjeleujek és mohó igyekezettel mutatkoztak be» Vetésnének, az asszony barátságosan, de finom intelligenciáját jellemzően, tartózkodva fogadta az urak hódolatát, akik igyekeztek értésére adui, mennyire bosszankodtak a napokon át gazdátlanul álló hely miatt, hogy éppen ők voltak a szomszéd- nőtől megfosztva és egymás társaságára utalva, mig mások kellemes csevegéssel rövidítették meg a ) hosszú várakazás idejét és nem palástolták ej TTi hnrhplv fiwTr'ie? iivlpf Van szerencsém a t. közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton Fő-ut 506. számú házban a Nagysom- ^ J DUI Utíij La IUU.I UaZ,” U/jILI. kuti Kereskedelmi Bankkal szemben nyitott modern berendezésű borbély és fodrászüzletemre fővárosi tapasztalatom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb igénye és könnyed megfelelő kiszolgálásban lószesük. üzletemben elválalok hajmunkák készítését, raktáron tartek női toulet és pipere cikkeket. A nagyérdemű közönség pártfogását kéri illő tisztelettel Tóth Sándor ■borbély é$ fodrász.
