Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-01 / 22. szám
Xí. évfolyam. Nagysomkut. 1913. június 1. 22-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÓIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Klőfízol6»l ár: Egész évre .... 8 K Negyed évre . . Z K Fél évre ......................4 K Egyes szem ára 20 fillér A jó asszony nem divatbáb. Dacára annak, hogy a világ nagyobb része vakon követi a divatot, van azért még sok nő, ki nem változtatja át minden negyedévben külsejét teiőtől talpig, de a szerényen meghúzódó hölgyek föl sem tűnnek. A divat nagy hatalom és már azért is jogosult, mert nagyon előreviszi a kereskedelmet, az iparművészeiét és a gyáripart, azonban határozottan káros, ahol túlzásba esik és .önkényesen terjeszkedik, pedig mostanában ilyen hibába esik. Mindennek úgy van divatja, de a „divat“ szó hallatára leginkább az öltözetre gondol mindenki és a hires párisi cégek kreációira és változataira. Aki önérzetesen kikerüli a tömegsug- gesztiót és nem kapkod a „legújabb“ formák és színek után, azt megvetéssel „ó divatuknak minősítik, pedig e kicsinyítő jelzés valójában bóknak is beillik. A divat soha sem eredt magas szellemű körökből, hanem az üzérkedő ipar és kereskedelem, vagy egy véletlen röpíti világgá és az unatkozó, változást kereső tömeg szárnyaira kapja. A szellemi és születési középFöszeikeaztíi: 19 r. OlaavNzky Viktor. Felelős szorkesztö : Itarna Kenő, osztályban tatálja leghívebb közönségét, mert be van bizonyítva, hogy sem az uralkodó családok nőtagjai, sem a hires Írónők vagy női mozgalmak nem foglalkoztak uj divatok föltalálásával. Nem csupán a folyton változó ruhaszabások, de még a különös, feltűnő frizurák sem láthatók igazán előkelő nőkön, ezt mindenki tapasztalhatja, aki udvari estélyeken, vagy színházi díszelőadáson szemügyre veszi a magasrangu közönséget. Különben nem is szükséges olyan előkelő helyen megfordulni, elég egy pillantást vetni a képes lapokra, melyeken minden uralkodócsalád arcképe gyakran megjelenik, olt is látható, hegy finoman, ízlésesen öltözködik és fésülködik a legfelsőbb osztály, de nem követi a divat szeszélyes ugrásait. Nincs nevetségesebb, mint mikor a no megváltoztatja alakját, mozdulatait, egész egyéniségét és egyik nap bő leplekbe burkolódzik, másnap pedig bogáig érő, szűk szoknyát vesz magára, csakhogy ne vétsen a divat szabályai ellen. Ez a folytonos áfidomulás főleg idősebb nőknél igen ízléstelen és arról tanúskodik, hogy aki sokat foglalkozik külsejével, uem sokat törődik lelli műveltségével. Nagyon csaódik, aki azt hiszi, hogy a Szorkesztóség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 »1EUEH.IÜ1DIK MISIIK* VASÁRNAP I. ■ I 11 « —■■MWtmllMWni I Üli i~ ril i7niiyi ^ww^.n^»'ir ■■■«■■■ ■!!■■ u »WW ,4ú*at összes kellékeinek fölhasználásával hamarabb hódítja meg a férfinemet. Komoly férfi nem választ élettársnl olyan nőt, ki életének háromnegyedrészét vásárlással, ruhapróbálással, kéz- és arcápolással és hajbodo- ritással tölti el. Az illatos fürdők, a szépségápolás, az elegáns toilette nagyon emelik a nő szépségét és feltűnést kelthet az ilyen hölgy társaságában és nyilvános helyeken, ahol kiállítási tárgyként szerepelhet. Komoly szerelmet, őszinte barátságot a fényes külsővel nem lehet ébreszteni, azt csak a baj, a szoretetroméltóság, a jóság tudja kivívni. A férj pedig sokkal boldogabb egy szerény, gyöngéd nő oldalán, kit nem izgat föl minden uj divatjelenség. Mert a divatnak sajátsága, hegy minden idény elején sokféle újdonságot vet a piacra, közte sok feltűnő, ízléstelen dolgot is és csak egy részét fogadja el a közönség, másrészt teljesen elveti. A jóizlésü nő a nekivaló, diszkrét formák közül válogat és a nő általános, banális, efemér apróságokról lemond. Épen olyan különös, ha valaki átalakítja külsejét, mintha teljesen megváltoztatja véleményét és modorát. Aki elveihez hü marad, külső egyéniségét sem tudja olyan alaposan A „KŰVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJAA tói vaj. Irta: F. Wessely. Igen tisztelt Főnök url Az iroda üres, a kollégák mind elmentek, az imént köszönt ei az öreg szolgánk, s jó niumtsa- got kívánt vasárnapra. Egyedül vagyok . . . Minden csendes ... Itt az ideje, hogy uio.só munkámat megkezdjem. Ha ezt a levelet megtalálják knálam, s átadják önnek, nagyon meg lesz lepve. Gyakran, mar gyermekkoromban, mikor különösen rossz kedvem volt, elképzeltem, mit fognak mondani azok az emberek, akik ismernek, ha halálom hírét meghallják. Soha sem voliam elég képzelődő, hogy azt higy- jem, hogy a halálom valakinek gyászt okoz. Most valamivel változott a dolog: szeretett feleségemet bizonyara súlyosan fogja érinteni. Mégis, az idő szorongat dologra ! Tehát, igen tisztelt Főnök ur, az az ember’ akire mindig atyai jóindulatával gondolt, akii mindig támogatott, s legutóbb ennek a nagy vállalatnak főpénztárosává, tett, kinek kezén naponta sok ezres ment keresztül, tolvaj! De nem kell megijedni, egészen fölösleges, hogy hosszadahna vizsgálatot tartson a könyveiben, a mi vállalatinknak nincs egy fillér kára ; nem szükségből voltán tolvaj, hanem szenvedélyből 1 Igen, másktpen nem jellemezhetem a dolgot, ma harminchat (Vés vagyok és harminc év óta lopok 1 Ezt bizonytra nem érti, mert csak a csendes, figyelmes s szorgalmas hivatalnokot ismerte, akr mindig voiam. S a kollégáim bizonyosan hiába fogják a lejiket törni, hogy megállapítsak, mi kergetett a haalba. De ez mgis igy van. Hat éves koromban olyan uapszuraon ősiem Keresztül; utóbb mondtak, hogy nyolc npig voltam önkívületben. Ettől az időtől lógva lopk tuiajdonkepeu nem önként. Ráüljön és iopnomkell. Reszketek . .. elpirulok ... a szivem ver, hgy attól felek, meghalljak ... szemeim elemelhtő tárgyakat keresnek . .. hozzá közeledem . . .megragadom . . . izzadság tör elő minden pórusoibol . . . Valósággal mennyei érzés reszket at egéz testemen, ha a lopott holmit valamelyik rejtetlzsebembe csúsztatom. Igen, nyíltan beismeiem^ennek az érzésnek nem tudom párját, s ezért midig igyekeztem, hogy amilyen gyakran csak lehet hozzájussák ehez az élvezethez. Az iskolaan minden lehetséges dolgot elloptam a társaimtl. Minél nagyobb e.s nehezebb volt a lopás, annál lvezetesebb volt. Tollakat, füzetekéi, meseküuytket, gyűjteményeket, bélyegeket, bogarakat, minent elloptam, s miután mindig a íegeiso voltam az osztályban, a gyanú soha sem esett rám. A felső gimnáziumban, ahol, mint tudja, óraadásból szép zsebpénzt szereztem, alkalmam volt „jobb emberektől“ is lopni. Nagy élvezettel emlékeztein mindig első ilynemű lopásomra. Japáni elefántcsont csoportozatot loptam el egy miniszter hazából, ahol a miniszter fiát tanítottam. Pompás érzés volt, midőn az értékes csecsebecsével zsebemben a villamosba léptem. De nem szabad bőbeszédűnek lennem. Tehát mindig loptam. A tett alatti izgalmat mindig a kétségbeesés borzasztó ideje követte, egészen a legközelebbi alkalomig. Most megérti miért goadoiüoztam olyan sokáig azon, hogy elvegyem a feleségemet, akit gyermekkorom óta ismertem. Öt évig haboztam. Hogyan vegyem magamra azt a tudatot, hogy a mit sem sejtő szerencsétlent magamhoz láncoljam I Egyszer, midőn különösen lehangolt voltam — teljes három hétig semmit sem lophattam — az a gondolat vett erőt rajtam, hogy ez ártatlan lénynyel való házasságom rossz szokásomtól megszabadít. Megkértem, s a legnagyobb örömmel igent mondott. Tudja, hat hónapos házas vagyok. Boldogságom zavartalan lett volna, ha ezen idő alatt csak egy napra elfelejtettem volna szenvedélyemet. Esküvőmtől a múlt hétig semmit sem loptam. Mennyi kint, álmatlan éjszakát jelentett ez, senki sem tudja elképzelni. TTi borból V ŐS loílrász-ii/lpt Van szerencséi at. közönséget értesíteni, hogy Nagysomkuton Fö-ut 506. számú házban a Nagysom- J J ' * kuti Kereskedőn JiankKai szemben nyitott modern oerendezésü borbély és fodrászüzletemre tóvárosi tapasztalatom reményében a nagyérdemű közönség legkényesebb igéye és könuyed megfelelő kiszolgálásban részesül. Üzletemben eivaialok hajmunkák készítését, raktáron tartok női toulet és pipere cikkeket. A nagyérdemű közönség pártfogását kéri iiiő tisztelettel Tóth Sándor borbély és fodrász.
