Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-02 / 9. szám

XI. évfolyam. Nagysotnkuf. 1913. március 2,

_________ 9-ik szám.

KÖZÉRD

EKŰ TÁRSADALMI HETILAP,

A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

K(őrizetéül ár:

Égés» évi« .... 8 K Megyed évié . í K

Kél évre.....................4 K Egyes szem ár* 20 fillér

A gyermekvédelem hézagai.

Irta: Szekeres Róbert, szfóv. gyermekvédelmi előadó.

Midőn a gyermeket — az állami gondozásban — a telepre viszik, megindul számára a közadta javak lavina ja, mely gyakran el is temeti őt. A „telep“ ugyanis — gondoljunk inkább a „gyártelep“ mint a „nyaraló lelep“ értelmezésére a következő főbb elemekből áll: orvosokból, gyermekekből és űzetett gondozókból. Milyen viszony van e bárom tényező közt? A lehető legrosszabb. A gondozók nehezítik az orvosi tudomány munkáját és — viszont. Az élet és bánásmód lehetetlenné teszi az orvosi segítséget. Természetes a tömeg-nevelésnél azért a pár koronáért nem is lehet máskép. Adjanak tehát többet a mesterséges — pótszülőknek ? Nem lehet. Nincs miből.

Az állami gyermeknevelésből — már e nehány sorból is kitűnik — hiányzik az állami érdek istápolása, annak meggondolása, hogy amit az állami üstben főznek, azt állami táplálékul kell majd felhasználni. Mert állami meggondolás az nem lehel, hogy arra úgy sem fog kerülni a sor, hogy a gyermek — mint becsületes munkás — meghálálja mind azt a jót, amiben öt a köz gyermekkorában részesítette.

A bánásmód keserűségeihez a falanszteri jelenetben olvasottakra emlékeztető intézkeFíSszorketat/l: Or. Olsavuzky Viktor.

Felelő« B7,erlí6«xtö: Barna Menő,

S*«rues*t5*ég és ki*dóhív«t«!. Nagysomkut,Teleki-tér 843 MKGJRIiFNKK MINDEN VASÁKNAP

dések járulnak. Ha a gyermeknek az asztalos mesterséghez van kedve, egészen biztosan szellemi munkára fogják és viszont. A pályaválasztás szabadságának ilyetén korlátozásiról liü tanúságot tesznek a levelek, amelyekben a gondozottak szüleikhez megmentésért könyörögnek. Az egyéni ambíciók soha, semmi körülmények között nem tesznek eleget, az állami nevelésben; t. i. mikor a rossz hajlandóságú gyermek a különben sem fényes bánásmódot megunva — megszökik a telepről. Ilyenkor a nyomozás utána lanyha, sőt gyakran semmi.

Három módja van tehát az állami érdek előmozdításának az állami nevelésben és pedig:

1. A telepi élet és bánásmód.

2. A pályaválasztás korlátozása.

3. Haszontalan személyes ambíciók érvényesülésébe való belenyugvás.

Mi ennek a következménye? A csene- vész, beteges mesterségéért nemcsak hogy nem lelkesülő, de azt egyenesen gyűlölő, vagy folytonosan változtató nemzedék keletkezése. Ez pedig nem államgazdasági szempont. Hogyuu lehetne ezeken a bajokou segíteni ?

Felmerülhetne azon reform eszméje, mely szerint a meglevő rendszert az összes említett szempontokból beható vizsgálat tárgyává téve — azon újításokat eszközölnek. Nem valószínű, hogy a fennálló rendszer

elfogult híveit ez újításra rá lehessen venni, de még oly sokoldalú volna e relormálás, hogy a velejáró nagy rázkodtatás nagy társadalmi felkészültséget kívánna.

Lehetne a fenálló rend mellett, főleg közigazgatási tekintetben olyan újításokat i eszközölni, melyeknek hatása jó eredményei ! azonnal mutatkoznának. Ilyen a hatósági ! ellenőrzés szigorítása, illetve az intézmény igénybevételének nagyfokú megnehezítése.

Mert kétségkívül sablonossá és céljának meg nem felelővé teszi az intézményt, a nagy általánosság, a mindenkinek megadott lehetőség arra, hogy az intézményt igénybe vegye.

Ez is nagyban hozzájárul ahoz, hegy a gyermektől való megszabadulás kérdése meg- I oldást nyerjen.

Természetes, hogy ez a nagy általános- : ság úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben ; érezted a hatásait a gyermeken, de rninde- nekfeleit a nagy összeségben, a társadalomban.

S talán ezért is fájt az a csufondáros szó, melyet múltkor két inas-gyerek veszekedése alkalmával hallani volt alkalmunk; mikor már a gorombaságok, illetlenségek egész özönét zúdították egymásra, az egyik nagy erkölcsi fölénnyel vágta ki az utolsót, a legnagyobb sértést, amivel ember csak illetheti felebarátját: „lelenc, mondta, a lelencházban nüttél fel.“ Gyermek-szájából eredt,

A „KÜVÍRVIDÉR“ tárcája.

?enn és lenn.

Irta: Dithmár Anna.

Magas, tágas terom a Cimle Grande egyik palotájában, Velencében. A falakat régi gobelinek l'edik, a padlót értékes szmiraaszőnyeg. Életnagysága szerencse szobrok, — csillogó tarka övékkel, hajukban és karjaikon ékszer diszszel, — kezükben tejüveges gömböket tartanak; ezek szolgáltatják a terem világítását. Magas tükör, amelyeknek keretét művészi kivitelű mozaik képezi, egy karcsú, fiatal leány képét veti viasza, aki a magas ablakban ül és nagy buzgalommal olvas egy könyvben.

A szoba közepén egy hót éves ki« leány ba- básdit játszik egy nagy szőke hajú babával. Meg- táncoltatja, bókolásra tanítja a drága, finom babát. De az, szegény, kis úrnője nagy bosszúságára élig ügyetlenül viselkedik.

— Te buta, kiálihatatlan ! Mást se tudsz, mint nagy üvegszemeiddel mereven egy helyre bámulni 1 — veszekszik a kis türelmetlen, miközben jól megtépázza a babát

Ella ne legyen neveletlen és kérem, viselkedjék csendesebben, — hangzik az ablakból.

Ä fekete gyermekszemek haragosan villognak.

— Mademoiselle, nagyon unatkozom 1 Mikor megyünk le sétáim? — kérdi kissé parancsoló hangon a kis lány.

Ha ilyen hangon beszél, akkor egyáltalán nem megyünk . . Húsz perc múlva megtartjuk a francia óra1, utána megtanuljuk a verset. Estefele majd elmegyünk gondoiazni.

— De én nem akarok gondolázni I Az unalmas! Gyalogolni szerelné*, kirasato. uézm 1

A mademoiselle mar oda se hallgat a gyermekre, siet, hogy busz perc alatt veg.g olvassa az érdekes regényt.

Jfiilus bosszúsan tépázza a selyemiuhás babát, összegyűri a csipkediszt, összekuszálja szép aranyszőke fürtjeit es egy mérges ráugatassal kitépi az egyik karját.

Mint aki jói végezte dolgát, sarokba lódítja megkínzott játékszert es az ablakhoz sompolyog. Beleveti magái egy kagyló formájú karosszék puha párnájába és kib.uuui az ablakon.

— Sötétén titokzatosan nyugszik lenn a Canale Grande. Á fekete vizben tűm űződnek a hatalmas paiotak és a kék égen egymást kergető sötét fölhőfoszlanyok. Noha így gondolat hullámverése torzképp« vá! oktatja vagy egesztn eltörd a tükröződést. De El.us mar reg megunta a hullámok játékát. Számtalanszor nezte, mint folynak és térnek vissza régi medrükbe. Mennyire é.dckei- ték őt eleinte a kis sivitó gőzhajók, a gondolások

mélabus éneke, az urasigi gondolák fekete szövetuszálya, de legjobban mégis a kis olasz gyerekek érdekelték, amint merészen himbálództak ócska csónakokban. De immár közönyössé vált előttem minden.

Az ő kis szive hazavágyódott. Mennyire különb ott a nagyvárosi élet! Minden óra más változatossággal jár. Ott vannak kis barátnői, akikkel városi palotájuk nagy kertjében vigan kergetődzött. Ha itt jól viseli nugát, megengedik neki, hogy a galambokat etesse a Márkus téren, legjobb esetben homokkal játszhatik a Lidón. De minthogy inost tossz időjárás van, utóbbi szórakozásáról le kellett mondania. De különben sem szereti nagyon, mert ott is CSÜÍ egyedül játszhatik, ez pedig egy csöppet sem élvezetes.

— Nem is érti Ellu«, hogy miért tartózkodnak. itt oly sokáig. Ebben a holt varosban, ahol nincsenek szép fogatok, ügyes lovasok, sóin pedig csiilíngelő villamoskocsik.

— Asitozva, uaottaH néz ki az ablakon. Apró ! papirgolyokat gyuiogit és ledobálja őket a vízbe.

I De azok tovausznámak a viz felszínen, epyik só i meiüi el. Ezen még jobban bosszankodik a rossz.- ! kedvű gyerek. Kis habozna után megkeresi a baba | kitépett karját és nagy lendülettel lelöki, ftöktön j alámerül és folyton nagyobbodó gyűrűk mutatkoz- ! nak a viz felszínén.

El.us nagyon elégedett. .Tói esik neki, hogy