Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
XI. évfolyam. Nagysomkut, 1913. február 23. 8-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. ElSfizelési ár: Égés* évra .... 8 K Negyed évre . Fél évre ......................4 K Egyes szem éré , 2 K . 20 Altér Főszerkesztő: Mr. Olwavszky Viktor. Felel/»» szerkeszt,/»: Barna Uenfi, Szerkesztéség és uiedóhívetai. Nagysomkut,Teleki-tár 843 MEGJELENIK MI\1)L\\ YASÁItlVAP Kitelszédelgok msgrendszabáíyozása, Azokról az információs irodákról van szó, melyeknél a hiteltudakozódás kitűnő anyag tisztességtelen visszaélésekre. Az informátor kezében óriási hatalom van ; tőle függ, hogy a kereskedő, iparos, vagy az az e yén, akiről kérdezősködnek kap-e hitelt. Nosza gombamódra elszaporodtak a hiteltudakozók, akik nem lelkiismeretes információk adásában láttak feladatukat, hanem üzletet esinál- tak abból, hogy jó vagy rossz információt adnak. Kézenfekvő az efféle ügyletek romboló hatása. A hitelképes egyén nem kap hitelt, ha a zsaroló tudakozó irodát le nem kenye- rezi, viszont a szédelgő a hitelirodának nyújtott megfelelő baksisért a hitelképesség magas nimbuszával övezheti magát. A bankár, nagy- kereskedő, nagyiparos elveszti a bizalmát, megszűnik a kereskedői hit, a hitel ami nélkül nincs egészséges piaci élet, mint ahogy azt Széchenyi Ferenc kimutatta. Legutóbb a kereskedelemügyi minisztérium kilátásba helyezte a tudakozó-irodák megrendszabályozását. Erre égető szükség is van, csakhogy a megrendszabályozás módozatait megtalálni nehéz. El végre mindenkinek joga van olyan véleményt leadni valamely emberről a hozzá forduló érdeklődőnek, amilyent éppen akar, — föltéve, hogy nem követ ezzel becsületsértést vagy hasonlót; már pedig az a véleménynyilvánítás, hogy valaki szegény, nem büntetendő jellegű. A rendszabályozásnak ott kell rátenni a kezét a tudakozó-iroda torkára, ahol az a vélemény- nyilvánítást a véleményczettel fizetteti. A baj ott van, hogy ezeket a hitelszédelgőkct in- flagranti rajtakapni, mert azok mindig megtalálják a zsarolás megfelelő formáját. Az ügynökük például ily szavakkal áliit be: „X Y úrhoz van szerencsém ? Kérem én a Tőlem függ hiteltudakozó tisztviselője vagyok. Önről épp most kérdezősködnek nálunk s innen nyertük b. címét. Kérem azért jöttem, hogy szolgálatainkat felajánljuk. Ön vesz üOO koronáéi-t egy ilyen füzetet, ebben 200 szelvény van, amelylyel tehát ön 200 tudakozódást kérhet. Utólagos ráfizetés nincs, A 2uQ szelvényt Önnek 6 hónapon belül kell elhasználnia, különben érvénytelenek. Szelvényeket, amelyek a ü if&napi terminuson túl megmaradtak, természetesen, nem veszünk vissza. Irodánk a legelsők egyike, hisz mondom épp most kérdezősködnek Önről is, és a válasz holnap elmegy.“ A szegény hitelreszorult, akinek egész existenciája függ, attól, hogy hiteiét meg ne vonják, kénytelen 200 tudakozódó megrendelést venni, (ha nagyobb vállalatról van s::ó természetesen emelkedik a szám) holott ő 6 hónapon belül legfeljebb 10—20 információra szorul, vagy egyáltalában nincs rá szüksége. Ezek az információk, melyeket kap különben sem érnek semmit, mert hólabda — rendszer szerüleg ott is megjelenik az ügynök és aszerint, hogy kötött-e üzletet vagy nem, érkezik az információ. Az informált tudja ezt is, de hát ő esetleg semmi mást nem tud a kérdezettről, mint amit az információs irodától nyer, igy hát mégis ennek alapján indul, s ha hónapok múltán kiábrándul, megy egy másik hüelirodához ahol ugyancsak hónapok múlva rájön, hogy rajtaveszett. .. Az elmondott sablon csak egyike azoknak a tisztességtelen üzérkedéseknek, melyekkel sok kutató-iroda dolgozik. Ennél olyfor- mán lehetne segíteni, hogy a kereskedelmi miniszter megtiltja a záros határidőn belül lejáró bizonyos számú információ előfizetést. De van a hitelszédelgők zsarolásának sok másféle alakja, ame- 1 lyet kikutatni a minisztérium feladata lesz, valamint azoknak lehetetlenné tétele is, Mennél energikusabban, mennél kérlelhetetleneb- bül üldözik őket, annál jobb, mert e vállalatok rosszabbak a rablóknál. A rabló kiszemel magának egy áldozatot és azt teszi tönkre, ezek a cifra cim alatt dolgozók azonban egész osztályrétegeket szemelnek áldozatai maguknak. I A legradikálisabb segítség az volna^ hogy tekinteüel a hiteltudósitás óriási fontosságára, hatósági alapon rendeznének be információs irodát. A községi elöljáróságok úgy is be vannak rendezve a vagyoni viszonyok kinyomozására, amelynek A „KÍÍVÁRVIDÉK“ TÁRCÁJAft gyermekbirósác. A kővárvidéki patronázs egyesület által az úri kaszinóba e hó 8-án tartott estélyen felolvasta: Dr. Berényi Antal kir. járásbiró. (Fu!ytatás és vége.) Sajnos az élet nem ritkán szolgáltat olyan példát, hogy szülői környezetben esik a gyermek züllésnek és sülyed a büa fertőjébe. Kétségtelen ugyan, hogy aa ilyen környezetben felnőtt gyermek caeíekménye más szemmel nézendő, de ez nem jelenti azt, hogy szemet is hunyjunk cselekményének, hanem inkább azt teszi kötelességgé, hogy mentsük meg ezt a gyermeket a társadalomnak, mentsük meg az által, hogy kiragadjuk Ct eddigi környezetéből és bízzuk nevelését és felügyeletét, vagy az állami menhelyre, vagy a hol patronázs működik, ennek felügyeletére. Ezt teszi a gyermeküké is. Büntető eljárás nem indítható ugyan az ilyen gyermek ellen, de a törvény módot ad a bírónak, arra, hogy éreztesse az államhatalom tiltakozásának erejét az ilyen bűnössel szemben is, mert elrendelheti, hogy házi fenyítéket alkalmazzon a szülő, vagy ha a gyermek családi körülményei olyanok, hogy eme fenyítéktől eredmény nem várható, iskolai fenyíték alkalmazását rendeli el, s a fenyíték foganatosítása végett az illetőt az iskolai hatóságnak adhatja át, s ezen kívül, ha családi környezetében a züllés veszélyének van kitéve, a gyámhatóságot keresi meg azon célból, hogy vegye el a gyermeket szüleitől és gondoskodjék annak megfelelő elhelyezéséről. iLiaos közigazgatási szerveink működése még nem olyan gyors, hogy nünden biztositó intézkedés felállítása nélkül tehetne az ilyen gyermek feletti intézkedést a gyámhatóságra bízni, ezért a gyermekbiró, ha szükségesnek taiálja, már a gyámhatóság intézkedése előtt kiveheti a züllésnek iudu.t gyermeket családi környezetéből és ideiglenes e.helyezésóről és felügyeletéről az állami inenhely, vagy valamely jótékony intézmény, pi. a patronázs utján gondoskodik. Ez is egyik érintkezési pont a gyermekbiró és patronázs egyesület között. De hug/ a patronázs egyesület a maga áldásos működését és hatását annál jobban érvényesíthesse, szükséges az is, hogy a bűnbe esett gyermek ellen lefolytatott bírósági tárgyaláson valamelyik tagja által képviseltesse magát és ennek a lehetőségét szóig dja az a körülmény, hogy a gyermekbiró minden fiatalkora elleni bűnügyben értesíti a tárgyalásról a patronázst. Nem lekicsinylcndő jelentősége van ez intézkedésnek. A gyermek a legtöbb esetben a szokatlan környezet hatása alatt megtörik a bíró előtt és töredelmes vallomásával alkalmat ad a hallgatónak leikéhez közelebb férkőzhetni, s cselekménye rugóit megismerve a megmentése érdekében teendő intézkedésül is tisztában lesz, s ha a patronázs működését venné a biró Igénybe, midjárt jelezhetné a patrouá/s egyesület ülésén, hogy mit észlelt a tárgyaláson és mily intézkedések szükségesek a fiatalkorú ellen. Az eddig elmondottak egyszeri hallásra igen természetes dolgoknak látszanak. De ha azok jelentőségét méltatni óhajtjuk, tudnunk kell, hogy rnig a fiatalkorunkra vonatkozó törvényes intézkedés nem létezett, — s ez még négy évvel ezelőtt sem volt meg — á bírónak nem állott módjában a '12. évet alig meghaladt gyermekkel szemben sem mentorként szerepelhetni, mert ha kellő értelmi fejlettséggel birt és bűncselekményt követett el, alkalmazta vele szemben is a törvény betűjét. Hogy mily hatással lehetett ez a fiatal gyermekember életére, azt abból sejthetjük, hogy a gyakran gyermekes csínyből bűnbe ese t lelkében a fogház és börtönök levegője volt a későbbi gazemberség előmozdítója, mert itt érintkezhetett azokkal, a kik már valóban veszélyesek a társadalomra, s akiknek
