Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-16 / 7. szám
KŐVÁRVIDÉK 2 február 16. A népélelmezés érdekében. Sokat beszélnek mostanában arról, hogy a közólelmezés minden irányban megdrágult, a városok lakóinak konyhakerti szükségletei ellátása tekintetében is általános a panasz, ciodálatosnak látszik tehát, hogy a magyar földmivelésügyi kormányzat csak az ntóbbi években kezdett akciót abban a tekintetben, hogy a konyhakerti szükségletek ellátása tekintetében olyan jól bevált bolgárrendszerü zöldségtermelő telepek létesítését előmozdítja. Bizonyos csodálkozással kell ezt a kérdést napi rendre hoznunk, mert megállapíthatjuk, hogy nem annyira a vezetőkben volt a hiba e kérdés elhanyagolása tekintetében, mert hiszen gazdatestületeink is régóta mozgolódtak ily irányú kertészeti telepek létesítése körül, azonban mindig sikertelenül, mert a magyar földmunkás érthetetlenül és megfoghatatlanul nem volt kapható ily kertészkedésre. Különös jelenség ez, de tényleg a magyar gazdálkodó és földmivelő nép, külön természetrajzához tartozik ennek a huzódo- zásnak megoldása, melyet legközvetlenebbül maga a földmivelésügyi kormányzat is akkor tapasztalt, amidón Dunántúlon megalakított legelső ilyen bolgárrendszerü kertészethez keresett résztvevőit. Igen tekintélyes tanukra hivatkozhatunk, midőn megállapíthatjuk azt a tényt, hogy az első ilynemű kezdeményezéshez jóformán kötéllel kellett fogni a vállalkozó zöldségtermelő munkás családokat, holott a földmivelésügyi kormány áldozatkészségéből ugyancsak előnyös feltételekkel lettek szerződtetve, most már azonban ugylátszik, a jég meg van törve és az ország minden vidékén foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ilyen zöldségtermelő telepeket létesítsenek. Erre az újabb földbuzdulásra ugylátszik, egy igen szomorú körülmény adott biztatást és pedig az, hogy a mostani balkáni háború következtében az ősszel igen sok ilyen bolgárrendszerü kertészet munkásai vonultak ki az országból és siettek a harctérre, igen sok helyen még fáradságos munkájuk gyümölcsét is betakaritatlanul és értékesitetlenül hagyva és igy magától kínálkozott egyes vidékeken az, hogy a bolgárrendszerü zöldségtermelő munkások elvonultával a magyar zöldségtermelők folytassák azok megkezdett munkálatait. Ez a körülmény is egy kissé furcsa világot vett a mi közállapotainkra, amikor a magyar földmunkás csak akkor kapható további munkára, ha hózzá szükséges befektetést már más megcsinálta, de már most ennek erkölcsi helyességéről, vagv helytelenségéről nem vitatkozunk, hanem közgazdaságunk érdekében adjuk ki a jelszót, hogy a bolgárok által megkezdett munkát igenis magyar termelőkkel folytassuk és fejlesz- tessük. Előljár e téren földmivelésügyi miniszterünk is, aki szívesen és készséggel támogatja az erkölcsi testületeket és különösen a városokat ilyen zöldségtermelő telepek létesítésében, most még csak az van hátra, hogy a gazdatársadalmi testületek, a vármegyei gazdasági egyesületek, a különféle gazda-körök vezetői is vessék fel társaik körében ezt ' a gondolatot és esetleg szervezzenek konyhakerti termelő szövetségeket, szövetkezeteket, | hiszen e téren nemcsak a földmivelésügyi minisztérium, de a Magyar Gazdaszövetség is készséggel és örömmel támogatja munkálkodásukat. A kertészet ezen ágának felkarolása mondhatnánk a legjövedelmezőbb gazdasági foglalkozás, amit a bolgár kertészeknek Magyar- országból hazaküldött százezrei igazolnak, mert hiszen ezen termelési ág művelése a legkevésbbé kockázatos, a piac pedig a termelés értékesítésére mindenütt önként kínálkozik. Gazdatestületeinken múlik, hogy a viszonyok következtében adott jelenlegi legalkalmasabb helyzet a konyhakertészet fellendítése ügyében az ország közgazdasági és népélelmezÓ3e érdekében sikeresen kihasz- náltassék. Mihelyt a gyermekbiró azt látja, hogy az előtte álló bűnös még nem lépte túl a 18-ik életévet, előéletének, családi viszonyainak megismerhetése végett pártfogót kér fel a fiatalkorú részére, akinek az úgynevezett környezettanulmány űrlapját azzal a felkéréssel adja ki, hogy az abban feltett kérdésekre, melyek a fiatalkorú előéletéro vonatkozó tájékoztató ismereteket tárgyazzák, a fiatalkorú hozzátartozóinak meghallgatásával adjon feleletet. Itt jelentkezik azután az első érintkezési pont a patronázs és a gyermekbiróság között. A környezettanulmány adatainak kitöltése ugyanis nagy lelkiismeretességet és ügybuzgóságo* kíván, mert ez fogja képezni a további bírói eljárásban a bűnös ellen teendő intézkedés alapját, s éppen ezért ahol patronázs egyesület működik, a pártfogói teendők ellátására rendszerint valamelyik patronázs egyesületi tag nyer megbízást, aki a környezettanulmányt még a tárgyalási határnap előtt fogja a bíróságnak beküldeni. Ha a pártfogó tevékenységét ebben a vonatkozásban nézzük, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az nem valami alárendelt jelentőségű ténykedés. A pártfogó ezzel részese lesz az igazságszolgáltatás erkölcsi erejének, s éppen ezért megtiszteltetésnek kell tekintenünk, ha a bíróság részéről pártfogói tevékenység kifejtésére kérnek fel. A további eljárás a bíróság előtt folyik le s a tárgyalás adatai alapján teszi meg a gyermekbiróság a bűnös ellenében intézkedéseit. Ezek az intézkedések is teljesen uj irányzat útjelzői az igazságszolgáltatásban. A legenyhébb beszámítás alá eső cselekmó nyéknél megdorgálja a bűnöst a gyermekbiró, mely dorgálás komoly és ünnepélyes intelem alakjában szokott jelentkezni s arra irányul, hogy a bűnös lelkében felkeltse a magába szállás és megbánás érzetét, s ezzel a javulás útjára való térést megkezdje. Nem ritka ám az az eset sem, hogy a fiatal bűnös nem fogadja kellő tisztelettel és megbánással a dorgálást, s ennek a magatartásnak az lesz a következménye, bogy a bíró a dorgálásra vonatkozó intézkedését nyomban hatályon kívül helyezi és büntetést alkalmaz a fiatalkorú bűnös ellenében is. Második lépés a fiatalkorú bűnös ellen tehető intézkedések között a próbára bocsájtás. Ez nem büntetés jellegű intézkedés. Alkalmazza pedig a bíró mindazon esetekben, amikora bűnös egyénisége és az elkövetés körülményei azt mutatják, hogy nem megrögzött és erkölcsileg teljesen züllött egyén áll előtte, ha nem olyan ember a kiből felügyelet mellett még derék, erkölcsös jóravaló polgár lehet. A próbára bocsájtás abban áll, hogy a bíró szigorú felügye et mellett egy évi időtartamra pártfogóra bizza a fiatalkorút azzal a figyelmeztetés mellett, hogy ha egy évig kifogástalan magatartást tanúsít, akkor megbocsájtást nyer bűnössége és büntotést nem kap. Ennél az intézkedésnél jelentkezik újból a kapcsolat a patronázs és gyermekbiró között. A fiatalkorú bűnös felügyelete ugyan első sorban a szülőket illeti, de jól tudjuk az életből, hogy a szülők legtöbb esetben nem rósz akaratból, de a szeretet túlzásából a gyermak feletti felügycHÍREK. A Patronázs egyesület estélye. E hó 8-án a kővárvidéki Patronázs egyesület igen jól sikerült műsorral estélyt rendezett az úri kaszinóban. Az állami iskola növendékei több számot énekeltek, a melyeket nagy élvezettel hallgatott végig a közönség. Az érdem elsősorban a Szabó Géza állami tanítóé, a ki művésziesen tudta betanítani az iskola növendékeit. A Dr. Berényi Antal kir. járásbiró által tartott felolvasást érdekességénél fogva tárca rovatunkban egész terjedelmében közöljük. Zaláni Kiss Laura k. a. szavalatát megható érzéssel adta elő. A Frenda Gizella által igen ügyesen megirt monológot Sze- rémy Etelka általános tetszésre adta elő. Végül Simon Miklós szavalata zárta le az estélyt. Országos vásár. E hó 19. és 2C-án országos vásár lesz községünkben és pedig az első napon barom-, a második napon kirakodó vásár. Közgyűlés. Községünk képviselőtestülete ma délelőtt 11 órakor a községháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek a következő tárgyai vannak: 1. Anka János és nejo által a kórháznak ajándékozott ingatlanra vonatkozó ajándékozási okmány tárgyalása és elfogadása az 1886. évi XXII. t.-c. 110. §-a értelmében. 2. A Pesti magyar kereskedelmi bank átiratára nézve kiküldött bizottság javaslata. 3. A kórházépületének javítására és berendezésére szükséges 4—5000 korona kölcsön felvétele és a kórház 4000 kor. és 2800 koronás kötvényeinek beváltása iránti intézkedés. 4. A kővárvidóki Patronázs egyesület kérelmének tárgyalása. Patronázs ügyek. A „Kővárvidéki Patronázs Egyesület1* tagjai közül az 1913-ik évre 2.—2 kor. tagsági dijaikat befizették: öz.v. Olsavszky Simonná, özv. Darai Ignácné, Merza Dezsőné, Szende Sándorné, Szabó Gé- záné, Frenda Gizella, Darai Rózsika és Pavella Rafólia urhölgyek. A férfi tagok közül: Pilcz Ede, Szerb János, Szende Sándor é3 Ghetie I István urak. letet hibás alapokra fektetik. Ezért szükséges, hogy a próbára bocsájtott fiatal bűnös felügyelete is külön e célra kirendelt pártfogóra hizassék. A pártfogó természetesen itt is annál inkább tökéletesen fog megfelelni feladatának, ha teljeses áthatja a megbízás utján nyert tisztségének jelentősége. Ilyen érzelemmel pedig első sorban a patronázs egyesületi tag fogja fel a hivatást, miért is a legtöbb esetben a próbára bocsájtásnál is a patronázs közreműködése vétetik igénybe. Nem foglalkozom tovább részletesen a fiatalkorúak ellen tehető intézkedésekkel, mert a továbbiak a patronázs egyesület támogató közreműködése nélkül hajtatnak végre a biróság által, csak tájékoztatásul jelzem, hogy a javítóintézeti nevelés és végül a fogházbüntetés kiszabása képezi a további lépcsőfokozat a fiatalkorú büntetésében. De ne gondolják Hölgyeim és Uraim, hogy a gyermekbiróság működése ezekkel kimerült. Távolról sem. Az eddig említett intézkedések csak azokra az esetekre vonatkoznak, a mikor a fiatalkorit bűnös élete 12-ik évét meghaladta és megvan a büntethetőségre, vagyis cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges erkölcsi fejlettsége. De nem vonatkozik azokra az esetekre, mikor a bűnös a 12. évei megnem haladta, vagy ha meghaladta, de még nem annyira fejlett szellemileg és erkölcsileg, hogy tudatával biriu cselekménye bűnösségének. itt valóságos gyámszerepe van a gyermek- bírónak. (Folytatása következik.!
