Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-30 / 48. szám

XI. évfolyam.

48-ik szám

Nagysomluil, 1913. november 30

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

E I ő r i z el éti ár:

Egősz évre . . . 8 K Negyt'd évre . 2 K

Ft) évre .... 4 K Egyes szám ára 20 fillér

Főszerkesztő: l>r. (tlsavszky Viktor.

Fülelőn szerkesztő: Uaroa Hcnő,

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 843

ME<■.!ni.KNIK MI\I»E;\ VANÍll.VAI*

Vásároljunk ha.ai árucikkeket.

Alig egy hónap választ már el bennünket azoktól a szép ünnepektől, amelyek mindenki számára: öregnek — fiatalnak, betegnek és óiiásnak, meghozza a maga kisebb, nagyobb örömeit. Karácsonyra gondolunk és a karácsonyfára, arra a szép szokásra, amelyet Skóciából plántáltak át ide hozzánk és amely' szokás sem fényében sem ideális erejében nem tud elkopni azért mert annyi tartalom és idealizmus van benne, hogy örökkön élnie kell. — Gyermek a szülőt, ez viszont gyermekeit örvendezteti meg ajándékokkal, amik voltaképpen nem is egyebek, a hála vagy szeretet kül»ő jeleinél. A karácsonyfához nemesebb és nagyobb érzések is kapcsolódnak, és kérdezzük, vájjon a hazaszeretet nem-e nagy és magasztos érzés és kifejtjük, hogy ezt éppen úgy oda lehet vonatkoztatni a karácsonyfa szimbólumaihoz, akárcsak az említett egyéb szép tulajdonságokat.

Volt miuálunk egy kor, nem is olyan régen, amikor a hazaszeretet jelvényeként egy hollandus virág, a tulipán, szerepelt. Kifejezője volt e virág annak a gondoláinak, hogy immár mi magú ik is eléggé lejlettek vagyunk ahoz, hogy nem szorulunk a külföld portókaira, lmgy ha gyári iparunk nem is annyira képzelt és előrehaladott, mint a külföldnek ilyenfajta terméke, mindazonáltal vágynak ilyen helyzetben, hogy a magunk

A „KÚVÁRV1ÜKK“ TÁRCÁJADoktor Unhold.

S/.0lt és negyven esztendeig kutatta a magis- teru.uoK Magistériu.uat. a virágágy e:e.u legnagy*. szerubb titkát, az emüorkészites ree ptjét. Nincs aüat a nemet érdekben, a kát pali íengeiekb.n, Afrika pusziasagain es mesés India ősvadoaailian, meiynek szivét, velöjOt ne vette volna, vérével ne i Tona kozott volna, kevervén azokat aranynyal, igazgyöngy gyei, vassal es ólomnál, feleresztvén ei- szam aiiiatatian bűvös vizeletei, miknea gyógyitó erejük van. Nincs az a varázslata egyiptomi mágusoknak, római augurokuaK, zs do c 4.1 gjósokuak es arabs bü/es e<uek, a mit ő «.eg ao tanún volna. Tünt.k az évek, mint a könnyelmű kockás tarsolyából a ;al érok, szigorú ősz tzakad borult a m 1- iére, szép férfiúi arcán, mit annyi nemcer csókolt, ranenk ezr i hrde.teü az elviharzott múltat es doktor Unholdot minden éjszaka ott találta a la- bora óriu nában az izzó tégelyei lóié hajolva, va- r zslatokat rendezve. Negyven évig dolgozott! Ez alatt sok mindenfele történt odakiinn a nagyv lúgban, de a doktor alig vette észre, mer. csak a nagy7 feladatúnak é.t. Büszke méltóságod termete, mely után hajd nta minden nő megfordult Nü.nsziikségleteit, még nkkor is, ha e szükségletek tulmeiitek azon a határon, amelyet ini mindennapinak nevezünk, még a luxuscikkeket is képesek vagyunk a magunk etej* bői előállítani és kereskedőink utján azokat a publikumhoz közel juttatni.

Miután a tulipán mozgalom nem bi/.o nyúlt egyébnek, mint múló divatnak, természetesen még mindig nem verhetett gyökeret nálunk az a tudat, hogy nemcsak angol, hanem magyar posztóból is lehet ruhát készíteni, hogy magyar kalapos is el tudja az i/Jés és praktikusság szempontjainak megfe- lclőleg készíteni kalapjainkat., h agy fehérneműt nem kell okvetlenül Csehorsz gból beszerezni és cipóinkét nem muszáj feltétlenül Németországból imponálnunk.

Úgy látszik azonban, hogy a magyarban jóval erősebb a hiúság és utánzási vágy, mint a külföldiekben, a kiknél büszkeség az, a saját országuk terményeit fogyaszthatni. Csak Németországra gondoljunk, amely az egységének megteremtése óta nem hadseregének köszönheti annyira azt, hogy a világpolitikában első helyt n van, hanem iparának és a nép ama gondolkozásának, hogy a hazai ipar mindig előbbre helyezendő a külföldi iparnál.

Csakhogy a német módját ejtette annak is, hogy az áru minél tovább terjesztessék, minél tagabb körökbe jusson el, messzire, idegen világrészekbe, ku’tiválatlan népek közzé. Hát mi ilyen messzehalóan nem is

be,-g utcain, ossz roppant, férfiúi erői elsorvad-ak és Katharina arcát elfelejtette, mosolyara, , hangjára nem emlékezeti. Csak a gonosz, gyülölséges indulat maradt m g a sziVuboii, ezt táplálták a tűzhely rejtelmes lángjai es a káröröm, a in t ar.a gondo.vu érzett, hogy micsoda rettentő sors vár a női nemre, ha eléri a ce jat! Katliarinutól maradt leányával nem igen toiödott, a minor viruló liaja- donna fejlődő.t, s a szí g :nykét akara a cl enere egy tanítómesterhez adta feles giii, egy hórihurgas, kopott fra.eni z, a ki úgy beszelt, ínuulia ha.ottak fő ott énekelne, csámpas c p.i ükben járt és hegyeseket köpö.t. Meg is hűlt a szegéuy as zonyka, miután egy le.mykanak adó t eletet. S mert mihamar utaua pusz.u t a hórihorgas tanító is, a kis unokának nem volt hol lennie, s igy a nagyatyja hazaba Került.

Éva, neveztetvén a paradicsombeli bűnös nő ről, aranyos kis teremtés volt. Tipegett topogott a do.uor ridig házában s kacagasat ..e igve visszhangoztak az öreg, füstös falak.

— Szert s^, nagyapó, szeress egy késit — szok'a mondani Unlio.dnak. — Nincs senki Nurnbergben, akinek oly szép fehér szakálla lenue, mint neked. Engedj j tszani a szakaiadd 1 nagy p,.

— Ördög fajzata— gondolta i yenkor a doktor. — .Miiyen édes, milyen csókolni va.ó! H legalúlb hu lenne 1

gondolkodhatunk, do arra igen is, hogy a saját ipari termékeink itthon ebben a hazában fogyasztassanak el. Ez hazafiul, kötelesség.

Ámde a magyar iparnak is megvan az az eredendő bűne, mint sok más magyar vállalkozásnak, hogy megáll a félúton. Az idő hozzánk beözönlő lapokból, az ide hozzánk beözönlő német kereskedelmi- és ipari vállalkozásoktól tanulnunk kellene azt is, lu gy ebben az országban az embereket nem lehet tisztara az ipari cikkek piacra hozásával a vételre ösztökélni. Itt egyéhb is kell, hogy az emberek fig/elmc oda rögződjön egy es más árucikk felé. A némeiek a reklámhoz folyamodnak és ahol és ahogy csak szelét tehetik, ott hirdetik árucikkeiket: újságokban, vasutak mentén, közlekedési alkalmatos Ságokon, épülő és felépített házakon. Nem igy van ez mifelénk, ahol a reklám még gyermekkorát éli. Még a fővárosban sem, emelkedett a reklám aria a nívóra, mint egy kisebb német állam fővárosában. Ami reklám itt mifelénk látható, az kevés kivétellel mind idegennek a reklámja, a hazai terméket a nagy publikum nem is látja. Ezek mintha két pecsét alatt tisztára szakkörök számára volnának fönntaitva.

Ebből a hibából kellene kikászolódnia a magyar iparnak, fia a magyar publikum meglátja a magyar terméket is, az újságban hirdetve, bizonyos, hogy akkor megmozdul benne a hazaszeretet és inkább vásáról itt—

És hangosan mondta :

— Mais ki! Nj a szakálamraal, de az olvasóval jats/.szal, úgyis apáca lesz belőled.

Évike ilyenkor rii va szaladt ki a laboratóriumtól, leült a bus ház egy zugába és jó, kicsi szivének fájd Ima szerint kibusulta magit. De egy félóra múlva mar megint vidám volt, kacagott, csintalankodott, felmászott az udvar kerítésén és nyelvét öl’.ögette a szomszéd fiaira.

Miro Unhold doktor é elének nagy célját elérte, É a tizennyolc esztendős vö t. Nem lett- apáct, haszta au próbába erőltetni n igyatyja, a ki egyébként az u.óbbi időben éppenséggel nem törődött vele, mert minden idejét, gnidjlatát a világraszóló felfedezés foglalta le. Magányos leány- szobájának fehér ágyában Éva esténként gyöi-yö. rüeket álmodott a férfiúról, a ki el fog érte jönni, a haja fekete le-z, az arca báur, a szeme szikrázó; a szerelemről, a mely minien jó lélek jutalma ezeu a földár. S mialatt szép Éva egy re szi- lajuló k-'p '.elettel szőtte a szerelem tündén álmait, a szomszéd szobáb.n U h nd doktor kárörvendő, ;onosz izgalmuktól ^yötirve főzte a rettentő és •sodálatos keveréket, mely kiirtandja a földről a szerelmet.

Ama hajnalon, melyem oly vakmerő n káro- uolta Venu-zt, Unhold do .tor di.diá.ak má.no- .aban tobzódott. N gyvea tszfend.i UraJozásanak