Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-23 / 47. szám
f KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. XI. évfolyam. Nagysomkui, 1913. november 23. 47-ik szám. El«fiz«té»l ár: Egész éve . . . 8 K Xegyi-d évre . í K Fel évre .... 4 K Egyes szám áru 20 fillér Ffiszerkogzt/i: lír. OlwavMzky Viktor. Felelris szerkesztő: Marna Menő, Szerkesztőség és kisdóhíváta!. Nagysomkut,Teleki tér 84$ MEGJI3LEKIK MIKIIÉN ViSiltKAF ft* * * kö^sigi jegyzők törekváse. Két évtizede annak, hogy Magyarországon a községi jegyzők megindították a maguk aktióját, hogy állásuk méltóságához képest megfelelő munkakört kapjanak, hogy ez a munkakör ne legyen műveltségi nívójuk számára loalázó, hogy magát a kart magasabb értelmi színvonalra emeljék ; és — ami a legfontosabb --az ő ét deklikből, hogy fizetésük arányban legyen azzal a teljesítménnyel, amit a köz javára ezek az emberek elvégeznek. — Húsa év óta csak azt tud ták elérni, hogy a jegyzői minősítés egy magasabb képzettséghez köttetett, a jegyzőknek érettségi vizsgálatot kell tenniök, egy közigazgatási tanfolyamét kell végig hallgatni és csak egy állami vizsga letétele után foglalhat el jegyzői állást, olyan hivatalt, amelynél felelőségteljesebh, terhesebb, figyelmet és körültekintést igénylő alig van. Elértek a magasabb minősítéshez való kötöttséget, elérték, hogy tnaga a kar most már csak értelmes és képzett etnb rekből jekrutálódhatik, de nem élték el azt, hogy kevesebb munka sulyosodjon a vállaltra, mint amennyit magasabb képzettségű emberek és szellemi munkát végző hivatalnokok elbírni képesek. Egyleteik utján, lapjaik hasábjain már régóta követelik azokat a kedvezményeket és jogokat, amelyeket nekik már rég óta Ígért az egyik kormány, ugylátszik csak •gért, liogy ezeket az Ígéreteket egy másik kormányra átkenje. Ezeket az embereket most már elfogta a türelmetlenség, ezek az emberek most már nem érik be ígéretekkel, az állami tisztviselőkéhez hasonló ,ogokat és előnyöket kívánnak, úgy szolgálati, mint fizetési tekintetben. A mostani kormány végre kezd velük is komolyan foglalkozni. Ne kutassuk az okokat, ne nézzük nem-e azért kedveskedik ez a kormány nekik, mert viszontszolgálatra vár a községi jegyzőktől, annyi bizonyos, hogy az ország községi jegyzői mindenképen megérdemelték azt, hogy existentiájuk és működésük határai törvényben legyenek megállapítva. Ennyit megérdemeltek és lu a kormány ezt taktikából csinálj i, akkor okos taktikái folytat, mert befolyásosabb ember a faluban alig van a jegyzőnél, akihez ügyes- bajos dolgában bizalommal fordul a nép. A falu jegyzője egyike a magyar nép legszimpatikusabb alakjainak és ez a szimpátia visszanyúl még azokba az időkbe, amikor a jegyző mindene volt a magyar népnek : Íródeákja, tanácsadója, jobbkeze. A függetlenségi mozgalmakban mindig ott találjuk a jegyzőt, aki biztat, aki túzesit, aki áldozatra ösztökéli a magyar népet. Az elnyomatás idejében is JátjUk u jegyzőt, hogy a magyar népet kitartásra, türelemre inti és főleg vigyáz arra, hogy a magyar nép ne veszítse el szé[> és nemes egy* niségét, karrakterét. Egy újság, amely megmilékezik a községi és körjegyzők tizctésrendezéséről szóló törvényjavaslatról a következőket jegyzi meg: „Igazán még ebben a szűk világban is szívesen látjuk ennek a javaslatnak törvénnyé válását. A falu jegyzője a magyar kulturális törekvéseknek olyan fontos tényezője, hogy nemzeti szükséglet sorsa javítása. A nép a maga politikai és nem egyszer erkölcsi irányításában jegyzője után indul. A pap, a jegyző és a tanító a magyar falu szentháromsága. Ha ők hivatásuk teljesítésében komolyan járnak el, az ország javát mozdítják elő. Főleg pedig a jegyző. A legtöbb magyar vidéken úgy hívják, bogy a falu pennája. Amivel kifejeződött az is, hogy ami írásos dolog, ami ügyes-bajos dolga a falusi embernek, azt a jegyzőjére bízza. Ha tehát az ő anyagi helyzete javításáról gondoskodik az állam, a népjólét egyik legfontosabb szervéről gondoskodik.“ Igaza van a cikkírónak. A falu pennája legértékesebb eleme nemcsak a megyei köz- igazgatásnak, hanem a község kultúrájának is. Mert hiszon alig van inás tényező, aki a magyar jellemre erősebb hatást fejtene ki a jegyzőnél. A pap ja lelkiek gondozását végzi, a tanító az ifjú nemzedéket oktatja ; a meglett nép, a küzdő és a megélhetéséért fáradozó parasztság vezetője: a jegyző. ^És bebizonyította évszázadokon át, hogy megérdemli a magyar nép bizalmát. Az ember- szeretet és hazaszeretet traditiói már a jegyzői karban, mely ellen igazán bűnt követtünk el, hogy mindezideig nem gondoskodtunk törvényhozási lag az existenciájuxról. A „KiiVÁflVIDEK“ TÁRCÁJAMagdolna. Iita: Dóra. A leány a tükör elint 1 ált és nézte magát. HV.rasim Kotta feher honi.okáról a sürü, vöiösrs- barna h.ijat. Szép arcára lazas jiirt f. stelt a nagy Szerencs: fölött erze t öröm. A kastély es a nagybirtok ura, az örtg báró, íeicségül ké.te a Kis gazdatiszt leányát! Az ablak mellől egy bánatos, szeuvedő hang szólalt meg: — Az égre kérlek, gyermekem, ne vakítson el a gizdagság. Csak azért küldtünk nevelőiuté- zetbe, hogy halálunk után is legyen kendered, de te ott hiú lettél és nagyravágyó ! — Más anyát boldoggá tenne a leányt szerencséje, de te, anyain, úgy beszélsz, mintha a szegény öreg báró az életemre törne. Pedig oly keveset kíván tőlem; egy kis jókedvet. Azt akarja hogy énekeljük, zongorázzak neki, hogy örüljek, kacagjak és tálán meg, hogy ápoljam egy kissé és én ezt nagyon szívesen megt nuém. — Ne akarj elámitani, Magda. Te pénzért, hamis fényért készülsz eladni mag-dat. Gőgös lettél. nagyzási hóbort szállt meg. Meggondoltad, hogy nemcsak szóraicoz:ab ja iesztl a bárónak, a felesége, testestől linkes.ól a tulajdona Eszel? Megfeledkeztél B i! áról, aki olyan hűség s n szeret és olyan becsületesen, szorgalma an dolgozik, hogy uiég jószágigazgató is hsz belőle ? Meglásd, ő is magasra viszi. H.szen te is szeretted Ballat. Ne vétkezz, ne szédüj az örvénybe. A leány piros, telt ajka könnyelmű mo olyra nyíltak. Igaz BJia nagyon szereti, szegény... Jó fin, de az ő oldalán dolgozni is kellene és az uraság szeszélyeit eltűrni, mint szegény, jó szülei teszik ... Eh, tálán gazdaszouya lenne az urának,— cselédsoibu álljon, amikor parancsoló úrnővé lehet 1 ?. . . — Összetett kezekkel kérlek. Magda, hallgass rám Nem akarom, hogy boldogtalan legyen az egyetlen gyeiméként. A gazdagság egymaga nem Lo dogit. — Ne gyerekeskedj anyáin. Meglásd nektek is hasznotokra vá ik, ha a báró felesége leszek és... — Elhallga-S !— fortyant fel az asszony.— Bennünket bele no keverj ebbo a becstelenségbe. Mi nem bővelkedünk földi j ivakban, az igaz, de elégedettek vagyunk és boldogok, mórt szeretjük egymá t. — A gazdgság sem tesz boldogtalanná, anyára . . . Szegénynek lenni, ... ez a legnagyobb szeiencaétlenség, én mm bírnám el a szegénységét, e^en még a legodaadobb szerelem sem segíthetne .... — Magda 1 az asszony hangja remegett tíz izgalomtól. — Ismertem egy leányt, aki hűtlen lett a vőlegényéhez; pedig szerette, mák azért, hogy i gy gazdag ember felesége lehessen . . . e adta magát ... és megőrült. Megőrjítette az elaő délutaui vágyódása, a megbánás és az undor.. . * A kastély udvarára hintó érkezett és az inas egy ö.eg urat segített ki a kocsiból, aki lassan ment fel a -vastag szőnyeggel letakart márványlépcsőn A nagy, gyönyörű faragványos bútorokkal díszített teremben, a kandalló mellett, fázósan üldögélt a kaslé y ura. az öreg b író. Apró, vézna ember, csupa ránc arca olyan, mint egy összeasza- lodott alma, Labait melengette és belebámult a sistergő, lobogó lággal égő fatuskók tüzébe. Amikor bejött a vendég, meglepő mozgékonysággal ugrott fel helyéről. Valósággal kelle- metleu és groteszk látvány volt a fiatalos mozgékonysággal ugrándozó hetvenéves aggastyán. A bárót és vendégét, Mándy egészségügyi tanácsolt, gyerekkoii intim barátság fűzte egymáshoz. Külsejükben egyenesen ellentétek voltak.
