Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-09 / 6. szám
XI. évfolyam. Nagy som kút, 1913. február 9. 6-ik szám. Égést évrs Fél évr. . HUfiicUii ár: . . . , 8 K Kegyed évr# . , I X . . , . 4 K Egyes ssám ára 20 fillér Főszerkesztő: Dr. OUamky Viktor. Feleli!« szerkesztő: Horn» Honfi, SserktRztíség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 IIKGJIDLBNIK lHlNUfilN VASÍllNAr A látszat országa. Széchényi „Hitel" c. munkájában a gazdasági bajok főokaként a vállalkozói szellem teljes hiányát említi. Ha Séchényi korában ez baj veit, bízvást elmondhatjuk, hogy megfordított időket élünk, amennyiben a mai gazdasági bajok főoka a vállalkozói szellem tultengése. Nálunk, ahol gipszpaloták, fényes öltö- zékü existenciátian emberek, nagyhangú vállalatok élik aranykorukat, érdekes bepillantani az üzleti kulisszák mögé. A legnagyobb hangú, legcifrább cimü vállalatok mögött bízvást valamelyik pincehelyiségben meghúzódó üzemet kell keresnünk és ez a tempó a komoly vállalatoknak megbízhatóságát is rontja. Bizonyos nagyzási mánia vált uralkodóvá a kis kaliberüeknek piacán, és az üzleti könnyelműségnek ilyen genre-e nyugateurópai szint kölcsönzött a napi életnek. Ugyanolyan ez, mint azok a fényes paloták, amelyeknek homlokzatáról, ha levakarjuk a gipszornamentumot, meglátjuk mögötte a törmelékből épített falakat. Csakhogy a gipsz magátől is lehull, és a törmelékial nem bir el nagy súlyt. Az épület, amely büszkén hivalkodott márványtömbös szomszédai között, egy szép napon összeroppant. Ez volna nagyon sok vállalkozásnak a képe amin nem is kell csodálkozni, mert ermészetes, hogy a nagyzási hóbort, amely kikezdte a divatot, a családi életet és minden lényegesebb dolgunkat, az üzleti életben is felüti a maga fejét. Csakhogy a mi más külsőségekben a puszta külsőségnek problémáját képezi, a gazdasági életben fontos lényegbevágó kérdéssé nő, rajta épül fel a bizalom, ő képviseli az üzleti tisztességnek nimbuszát és előni unkása a nagy közönség jóhiszeműségének. Ezek a dolgok tehát, amely külföldön például egy hosszú és becsületes üzleti múlt után jár csak ki, nálunk a komoly vállalatok csekély száma folylán, sokkal könnyebben elérhető visitkár- tyára nyomtatandó cim és látszatkórsággá degradálódnak. Egészséges gazdasági élet csak úgy képzelhető el, hogyha az a lolytonos fejlődés törvényszerű kereteibe illeszkedik. Elvégre nem szükséges az, ho$y minden vállalat, a nagyvállalkozás látszatával birjon, szükség van a kis vállalkozásokra if. És, ha az üzlet és üzemalapitásoknál az emberek nem vállalkoznának erejükön felül, hanem a fantasztikus optimizmusuk helyett, a józan számítások kis kaliberű méreteiben mozognának, bizonyára általánosabb volna a boldogulás. A kis vállalatokból azután idővel fejlődésszerü- leg keletkezhetnek nagy vállalatok, ezen nagy vállalatoknál azonban már van mire épiteni a múlt eredménye áll biztosítékul a közönség előtt és a gazdagabb tapasztalatok, a szakmáknak jobb ismerete minden esetre komolyabbá és tiszteletreméltóbbá teszik a vállalkozás hasisát. Egy érdekes jelenséget tapasztalhatni manapság. Ha rta-g^hángu vállalatokról van szó, úgy annak vezető emberei rendszerint valamely egészen más szakmából kerültek ki, ugyannyira, hogy mikor az ügynökök megjelennek egy-egy ilyen uj cégnél sohasem mulasztják el megkérdezni a főnök, vagy igazgató urat „Pardon, uraságod szakember ?“ Mi ennek az oka ? Nagyon egyszerű. Csizmadia sohasem adja fiát csizmadiának, szabófiából sem lesz szabó. Már most az emberekben, akikben a 1 art pour 1 art való vállalkozás szelleméért születnek meg az üzletalapitási ideák, mindig előnye van az idegen branche-nak, amelyeknek csak jó oldalait látja meg gyermekes optimizmusuk, mig saját szakmájának csak nehézségei élnek szeme előtt. Egyáltalában rósz politika az, amely a nehézségek legyőzése helyett a nehézségek elkerülését tűzi ki, mert a gazdasági életnek mindenféle utján nehézségekkel találkozunk és ha egyik-másik elől ki is mdunk térni, az csak arra jó, hogy újabbakba ütközzünk. Csalódások, csak várakozások után érik az embert, már pedig nálunk a kereskedelmi élet legtöbb ága csupa várakozásra van fel építve és ha az előre elképzelt tervezetbe keresztülhúz serokat a véletlen ujja, akkor A „KOVARVIDKK“ TÁRCÁJAfa első napok, (Egy házitanitó leveleiből.) Irta: llajdn Miklós. A kondíciót, amiről a múlt héten írtam nektek. végre megkaptam. Egy gyárosnál fogok tanítani. A gyárosné alkalmazott tegnapelőtt. Most ti szörnyű boldogan gondoltok rám, hogy Istenem, micsoda szerencse, egy gyárosnál tanitok. Hál mindjárt megmondom, a pesti gyár nem mind olyan, amilyenre az olvasókönyvekben, meg a cifra plakátokon lefestik. Az én gyárosom például szappan- gyáron A gyára kinn van a külvárosban, ahová ki kellett mennem, mert előbb odaküldtek. Nincs ezen a gyáron afféle egekbe nyúló kémény, emeletek sincsenek egymáson, gőzgépnek Ilire se hamva, úgy főzik itt a szappant, mint az ispánué szokta disznóölés után, csak éppen, hogy többet doboznak itt. De a Mözler ur mégis gyáros, biztosan tudom, hogy vasárnap aranylánca is van. A szappanai papírján meg óriási gyár rajza diszlik. Hanem a lakásuk, az már egészen nagyúri. Ilyen pompát és fényt eddig csak az igazgató urnái láttam, amikor ére'.tségi után bucsulátogatásou voltunk nála. Roppant gazdagok lehetnek ezek a Mözlerék. Majd kérdezősködöm felőlük, aztán megírok róluk mindent nektek, tudom, hogy érdekel benneteket, hogy kik között jutok kenyérhez. A gyárosáé pont délben fogadott. Délben. Ti azt hiszitek, ez az ebéd idejét jelenti. Szó sincs róla. Tizenkét órakor itt még nem gondolnak ebédre. — Mi *— mondta a nagyságos asszonv — báromkor ebédelünk, ön, tanító ur. (így szólít engem) a gyermekekkel két órakor fog étkezni. A kis leányaim fölött is öné a felügyelet, az ebéd ideje alatt. Különben napközben csak a Bandira lesz gondja. Nem akarok panaszkodni nektek, de ez volt az első dolog, ami rosszul esett nekem. Eljöttem Pestre, beiratkoztam az egyetemre, indexet kaptam, egyetemi polgár lettem s most naponkint egy óráig vigyázó leszek a gyerekszobában. De sokat lenyel az ember, hogy élhessen. Kapok tiz forintot, ebédet és vacsorát Mözlerékrél. Bizony nagyon megőrültem ennek s már írtam is egy köszönő levelet a doktor urnák, amiért beajánlott hozzájuk. Mások, amint bal lom, hónapig járkálnak itt, amíg egy kis keresethez jutnak. Mikor Mozlerné ő nagyságát megláttam terád gondoltam, édes anyám. Micsoda ruha volt ezen az asszonyon, Hej, ha én neked ilyet vehetnék 1 Csupa selyem lágyan leemelő, valóságos muzsika a Buhogása.Ilyentmég sohasem láttam .lerajzolva van valami ehhez hasonló a Római Régiségek könyvemben. Nagyon drága lehet az iiyen ruha; mert a kirakatokban sincs efajta, én legalább nem láttam egyet sem, pedig végignéztem már minden Ráktci- uti bolt kirakatát. De mikor a gyárosné beszélt, akkor is te jutottál eszembe. Te sohase szoktál bennünket magasztalni. Itt ugylátszik más szokás vau. — Tanító ur. kincset adok a kezébe 1 Ezt moudta a fiáról a gyárosné. Ne, ez nagyon szép, nagyon jó, nagyon szorgalmas fiú lehet — gondoltam. Hát se nem szép, se nem jó, se nem szorgalmas. Mégis kincs és azt nekem őriznem kell. Mert egyebet is kapok, nemcsak azt, amiről szóltak. így első nap. amikor hazakisértem az iskolából a Bandit, együtt ozsonnáztam a fiúval. Jól él a gyerek. Teát, sonkát, gyümölcsöt és cukrászsüteményt kapott. Nekem kávét hoztak, mire a Bandi elkezdett kiabálni: — Ha a tágító urnák nem kell sonkát enni, akkor én se eszem ... Aztán sirt és ordított vagy egy félórát igy, hogy neki márt muszáj sonkát enni. A nagyságos asszony nem volt otthon, bejött tehát a szakácsnő l és próbálta elhallgattatni a fiút. De semmire sem | ment vele. Végre is behozott egy kis szelet sonkát ' odatette elém és a Bandinak magyarázta: — A tanító urnák is muszáj sonkát enni. Most már ne sírjon ..,
