Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

november 16. KŐVÁR VIDÉK 2 világos s már maga ez a körülmény szinte kényszeríti a gyermeket arra, hogy minden figyelmet a világosság felé koncentrálja. A képek szinessége, mozgékonysága, változa­tossága, sokszor groteszksége pedig meg­erősíti, megfeszíti a figyelmet. Az élet nem tudja azt produkálni, amit a mozi! Hogy is tudná, hisz az említett ké­pen a gyermek 10 perc alatt látott egy ér­dekes cselekmény kapcsán egy szép kastélyt, gyönyörű erdőt, barlangot, egy kitűnő vá­rost, tengeren járó hatalmas hadihajókat és repülőgépeket. Ilyen cselekményt és ennyit egyszerre sohasem láthat az életben, ez te­hát csodás előtte. A csodálatos dolgok min­denkinek a figyelmét megragadják, termé­szetesen a gyermekét legjobban. Ezért figyel, ezért bámul a gyermek annyira. Nem osz­tozhatunk Wallace Wallin amerikai pedagó­gus véleményében, ki a gyermek mozgóké­pek iránti nagy érdeklődésének okát abban látja, mert az életet állítjuk eléje. A gyer­mek figyelmét nem az élet köti le, hanem a különböző helyzetek csodálatosan gyors vál takozása. Én azt hiszen, hogy a hatalmas természetet és a szövevényes életet a maga eredeti nagyságában nem is tudja átlátni és felfogni a gyermek az ő kis látóköre miatt, de a moziban gyönyörködni tud, tanulni ké­pes, mert egy darab vásznon egyszerűsítve, de mégis változatosan láthatja a Himaláját, a hullámzó tengert, az égő petroleum forrá­sokat, s a nyüzsgő emberéletet. HÍREK. Búcsúszó. „Már többet itt Nincsen kredit!“ Mondja a búcsúzó színész. Én ezt nem mondhatom, Van kredit és mégis men­nem kell. Egy gyerekkori kép jut eszembe, mikor olyan sokáig eibámultuk a faluról- íaiura menő cigánykaravánt. Magas, tete- jes szekerek oldalán meztelen lábak kan­dikáltak ki, purdók kiabálása, felszálló por és inkább elcsodálkozott, mintsem megijedt, amikor egy erős ököl ránehezedett a vállára es egy dörgő hang ráorditolt : — Ahá, még itt jár a gazfickó ! Úgy is néz ki, mint aki elcsenhette a pénzt. No fiacskám, elő azzal a pénztárcával ós aztan a rendőrségro. Ilyen gazfickónak alaposan be kell fügyölni ! Frigyes azt se tudta, mit akarnak tőle. Hogy ő pénzt lopott ? Csaknem elpityeredett ennek hal­lattára. De a háziszolga durván megrázta. — Allons, öregem. Csak ne izéij ezzel nem imponálsz nekünk. Kicsoda vihette el a pénz ár- cát, ha nem te ? Ott láttad a felöltőt az előszo­bába folyosón és kaptál a jó alkalmon. Kár, hogy rajtakaptalak, ugy-e ? — mondta gúnyos neve­téssel. — Én nem loptam,— védekezett Frigyes.— Azt a három márkát, amely nálam van, auól a kisasszonytól kaptam, aki a konyhában v ,n. — Haiiaha, kisasszony I Nagvszerü, de majd kiderül. HU lesz, vagy nem lesz ? 1 A lármára kijött Biauvitz is. — Megvan a tolvaj, gazember, nagy-ágos ur, — mondta a szolga és előretolta a remegő Frigyest. Tagadja ugyan, hogy ő lopta el a pénzt, de majd kitudódik, természetesen megmotozzuk 1 És Frigyesnek türnio kellett, hogy minden zsebét átmotozzák. A pénzláica nem került elő. Ezért végül elengedték, hogy elmenjen, miután még elmondotta, hogyan került a házba és szavai­nak valódiságot a cselédleány is igazolta. jelezte utjokat. S most irigységgel gondo­lok a cigánykaravánra, a mely teljes érzé­ketlenséggel, közönnyel baktat a fa'ukon kei észtül és örül, amikor tovább viszi sá­torfáját. Milyen jó volna igy tovább vo­nulni innen, teljes közönnyel, hidegen, érzéketlenül. De úgy éreztem itt magam, mintha évek óta itt laktam, mintha itt szü­lettem volna Beleláttam az emberek leikébe, gondolkodásmódjába és megszerettem azt. Bizonyos telepatikus érzés uralkodott raj­tam az itteni viszonyok és az itteni embe­rek iránt. S most búcsúzom mindentől és mindenkitől. Búcsúzom tőletek ti csendes, jó emberek, kiknek a természeti szépsé­gektől megáldott vidék megtermékenyítette sziveteket, mely minden szép és jó iránt hajlandósággal bir és egymás iránt a leg­jobb érzésekkel vagytok eltelve; Sokat gon­dolkodtam ezen és arra a következtetésre jutottam, hogy minden a fejétől indul k:. Ennek a vidéknek az arisztokráciája is jó érzésben, nemes hajlandóságokban, népszerűségben fölötte áll talán minden más vidék arisztokráciájának. Nem szük­séges nevet említenem, hiszen ezen vidék arisztokráciáját egyetlen nagy család ké­pezi, mely az országban legnemesebb haj­landóságokkal bir, méltán ahhoz a szerep­hez, melyet évszázadok óla hazánk törté­netében betölt Nem csodálkozom azon a rajongó, féltő szereteten, melylyel a polgár­ság ezt a családot körülveszi, mert nem leereszkedőleg bánnak a polgársággal, nem leereszkednek hozzá, de felemelik a pol­gárságot magukhoz abba a jó, finomult gondolat- és érzésvilágba, mely az évszá­zadok óta tartó, az élet durvaságától és tülekedésétől mentes jó és szép élet leszü- ródött öröksége. Szeretném a községet környékező he­gyeket megnyujtani, még magasabbra emel­ni, szeretném ezt a lakosságot valóságos kinai fallal körülvenni, hogy megőrizzem lelkivilágát, gondolkodásmódjá , életfelfo­gását. Mily lélegzetet vett, mikor az őszi szél lo- hütötte forró homlokát és mint egy alvajáró ment végig a kerten, ki a kapun. Lopással vádolták őt, aki életében még egy gombostűt sem tulajdonított el mástól. Igaz, a külseje csöppet som volt bizal­mat keltő. És noha szabadon bocsátották, mégis azt képzelték róla, hogy gazember ... Nem figyelt az útra, megbotlott és elvágódott, egyenesen bele az esőcsatornába. És ott, közvetlen mellette meg­pillantotta a pénztárcát. Mégis itt ejthette el Biauvitz ur és bizonyára menésközben félrelökte a lábával. A csatornába nem kereshette senki. Megnézte a pénztárca tartalmát. Négyszáz márka volt benne. Neki ez most vagyont jelentett« De hiszen nem az övé. Megérdemelnék, hogy el­vigye a pénzüket. Miért bántak vele olyan rosszul, amikor meg sem érdemelte tőlük, szidták, elmond­ták csavargónak, gazembernek ! ... De nem, ne Héljék őt meg a ruhája után, lássák, hogy becsü­letes fiú, bármilyen égető szü’iségj volna most a pénzre, visszaviszi. Egy fillért sí m vesz el belőle. De azt megkívánj i, hogy bocsánatot kérjenek tőle. És büszkén fölemelt fővel ment vissza és bec-ön- getett újra a Margit nyaraló kapuján. A háziszolga nyitott kaput. Nevetve hallgatta végig a megtalálás ka­landját, áttvette a pénztárcát és csak ennyit mondott: — Jól van, no. Ezt szépen kispekuláltad, barátocskám. De mi nem kutatunk tovább, elhisz- szük neked a mesét. Rgndben van, majd elmondom az Uraságnak.... kenyvágányu vonat. Bocsáss meg, hogy annyit szapultalak én az idegen, cn a jö­vevény. Nem rossz szívből tettem, de most szánom-bánom bűnömet, nem is lehet az másképpen most látom, hogy hozzá tarto­zol a niilieuhöz. Csak járj lassan, csen­desen ... tartsd távol ezt a lakosságot a világ zajától, tülekedésétől. Búcsúzom tőled Te csendes kis patak. Aránytalanul nagy medreddel mintha figyel­meztetni akarnád az embereket: — Jól viseljétek magatokat, tartsátok meg jószándékaitokat, mert különben meg­töltöm nagy medremet és elöntelek benne­teket. Búcsúzom tőled, halk meséidet lel- kembe zárom, elviszem innen messze, messze, elmesélem az embereknek, a kik csillogó szemekkel fogják hallgatni. S most ismét eszembe jut a gyermek­kori kép, a cigánykaraván. Megy, megy a cigánykaraváu ... Megy közönnyel, érzé­ketlenül. Oh irigylésre méltó emberek. Én pedig várok egy esős, borongós napot, a mikor nem olyan fájó a távozás. Elmegyek, de a lelkem visszatér. Máté Sándor. Mozi Nagysomkuton Ismét egy lépés a haladás felé. Ugyanis Vámfalvi Sándor hely­beli lakos községünkben a Goldstein Sámuel- féle házban „Mozit“ létesít, a mely már a jövő hó elején meg is nyűik. Segely az árvízkárosult községeknek. A közigazgatási bizottság legutóbb tartott ülé­sében a rendelkezésére álló segélyösszeget az árvíz által legjobban sújtott 5 járás kö­zött a következőleg osztoita fel: még pedig a fehérgyarmati járásnak 18 ezer koronát a szatmári járásnak 9 ezer koronát, a nagy. somkuti járásnak 3 ezer koronát, az avasi és a nagybányai járásnak 2—2 ezer koronát, Szinérváralja és Szakasz községeknek 1 — 1 ezer koronát. Pénzügyigazgatóság mellé rendelt szám­vevőség főnök-helyettesi teendőit a pénzügy- miniszter Szilágyi István p. ü. számtaná­csosra bízta Pályázat. Vármegyénk főispánja az avas- újvárosi járás orvosi állásra 15 napra pályá­zatot hirdetett. Országos vásár lesz Nagybányán nov. hó 17. és következő napjain. Elvi döntés gyógyköltség ügyében. A közigazgatási bíróság egy konkrét eset kap­csán kimondotta, hogy a kórház csakis a belső cselédek után felmerült gyógydijat kö­vetelheti a munkaadótól ; ellenben a gazda­sági cseléd után felmerült gyógyköltséget nem, mert a törvény szerint ily esetekben csak a cseléd ós a munkaadó között létesül jogvi­szony a munkás javára, tehát a kórház a munkaadó ellen nem fordulhat. Állitáskötelesek figyelmébe. Azok az it jak, kik 1891., 1892. és 1893. évben szü­lettek, tartoznak e hó végéig jelentkezni a tartózkodási hely községi elöljáróságánál. A jelentkezés elmulasztásáért érzékeny pénz- büntetés vagy elzárásbüntetést szab ki a hatóság. Köszönet nyilvánítás. Mindazon jóbará­tunk és ismerőseinknek, kik szeretett férjem elhunyta alkalmából részvétükkel felkerestek ez utón fejezzük ki hálás köszönetünket. Özv. Vámfalvi Jónásné és családja. Áthelyezés. A nagykárolyi kir. Pénzügy­igazgatóság Máté Sándor a helybeli kir. adó- I hivatalhoz helyettesül kirendelt kir. adótár­S most búcsúzom tőled Te kis kés-

Next

/
Thumbnails
Contents