Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-26 / 43. szám

XL évfolyam.

43-ik szám,

Nagysomkut, 1913. október 26.

Ellirizeléii ár:

Égés* évre .... 8 K Negyed évre . 2 K

Fel évre .... * K Egyes szem éra 20 fillér

Főszerkesztő: I>r. Olaavszkj Viktor.

Felelés szerkesztő: Barn» Benő.

kedett, 300 méter magasságban éles fordulatot tett és rettenetes robbanás után égni kezdett. A gáz explodált, a hatalmas gáztöltényből és egy szempillantás alatt megégett az óriási léghajó. Semmisein .maradt belőle, a hurok elhamvadt, a nikkelváz az égő vasliajóval lezuhant. A fölszállók közül egyetlenegy nem maradt életben, szénné égve kerültek le a földre.

Ez a tömeghalál mind modern és legújabb és legújabb találmányokkal fölszerelt találmányokon történt. Amit tehát mi hirdetünk, hogy a találmányok egyu tál közelebb hoznak bennünket az emberiesség gondolatának keresztülviteléhez, ime nézzük, hogy annak éppen ellenkezője válik va óvá. A tömeghalállal mostanság még kevésbbé törődünk. mint törődtek a régiek. Amit a kémia robbanó szerek körül fölfedezett, amit módosított és javított, amit a mechanika művelői kitaláltak a puska és az ágyú tökéletesítése dolgában, lássuk, hogy ez bizony az emberiségnek több kárt, mint hasznot okozott. Csak az utolsó balkáni hadjáratokra kell visszaemlékeznünk, hogy ez az igazság teljes erejével meggyőzzön bennünket.

Nem mondjuk ezt azért, mintha a kultúra vívmányainak ellenségei volnánk. Ellenkezőleg, baratai vagyunk a haladásnak és bárha a haladás ilyen gyors tempóban fejlődne tovább is előre. A haladás alatt azonban ezúttal értjük az erkölcsök tisztulását és

Tömegitalai n.indon[fele.

Nagyra vagyunk fölfedezéseinkkel és uj találmányainkkal. Két téren: a közlekedés terén és a gyógyászatban rohamosan, a rendes fejlődéstől majdnem eltérően, egymás liegyóa-hátán bukkannak föl az elektromosság, a benzin és a gőz csodái, úgy hogy bizony ez az utolsó század fölfedezések dolgában egymaga többet produkált egy évez- j lednél, amely ezt megelőzte. A kultúrával J kérkedő és a kuliura nevében barbárkodók azt terjesztik, hogy mind eme újítás tisztára azt az egyetlen célt szolgálja, hogy népeket ' boldogítson és hogy prófétáknak ama jóslásai, amelyek szóltak az emberiség nagy megváltásáról, amelyek hirdették a tanít .st az egyenlőségről és testvériségről, hogy mindez az uj-kor találmányai segítségével most már közeledik a megvalósulás felé. A szárazföldöli a vasúthálózatok, a vizen a dreadnoughtok, a levegőben pedig a léghajók es repülőgépek viszik és cserélik ki az országoknak nemcsak terményeit, hanem egymás kulturális eredményeit is : a technikában, a tudományban a művészetekben és iparban elért eredményeit.

A fejletség eme fokán joggal kellene hinnünk, hogy mindjobban közeledünk az ideál felé, a humanizmus feló amelyet e Kultur fejlődés csúcsán elképzel tünk. De mit látunk ehelyett ?

Az utolsó napokban a szélrózsa minden

irányából jöttek felérik borzasztó híradások emberek tömeges pusztulásairól. A Voltunió gőzös katasztrófájával megismétlődött egy méreteiben és eredményében nem is sokkal kisebb katasztrófa, mint amilyen a Titanic katasztrófája volt a múlt év telén. Az úszó városok, mint ahogyan e hajóóriásokat nagy- képűn elneveztük, martalókjává lettek a hullámoknak és mindaz a nagyszerű berendezés, amit villamosságnak és gőznek köszönhetünk, mindaz áldozatául esett a háborgó zivatarnak. A megmaradónak életét megmentette a drótnélküli táviratozási, Álarcomnak eme legszebb és ez ideig a veszélyben leghasznosabb találmányai És jó tek rémhírek megint Angliából, ahol Wales tartományában, Cardiff városa közelében egy bányaszerencsétlenség 433 ember életébe került. Milyen biztos óvintézkedéseket 'esznek a banyákban mindenféle szerencsétlenség ellen, valóságos tudománya vau már e .eknek a preventív intézkedéseknek és ime mégis történnek tömeghalálozások és előre nem is sejthető szerencsétlenségek. Legújabban pedig az L. II. jelzésű tengerészeti léghajó alig pár perccel azután, hogy a Berlin mellett lévő Johaunist- háli repülőtérről fölszállott és 300 méter magasságban óriási dörejjel felrobbant. Próbarepülés volt, amelytől függővé tette a né net hadügyi kormány, hogy átveszi-e az uj léghajót. Az első tudósítások szerint a léghajón harmincait ültek fölszállása alkalmával. A nagy légi alkotmány gyorsan emelA „KŰVÁHV1DÉK“ TÁRCÁJAA2 M uz»a.

Irta : Erdösi Dezső.

(Foiytatás is vége.)

— Vimmer Pali, te vagy az ?

— Én, szervusz.

— Szervusz. Ilusz éve nem láttalak.

— Elmúlt az idő — felelte szárazon a kopott.

— Ez a te képed itt ? — És Zászlós a bányászra mutatott.

— Áz. Figyeltelek, láttam, hogy meg'smerted benne magadat.

A kopott kacagott,

Za.'-zlos is nevetett.

Igen, ilyeneket pingáltam huszonöt esztendő előtt — szólt, s kicsinylően legyintett

A kopott Zászlós vállára tette a kezét.

— Ne tetesd magad, Miska. Akkor voltál művész.

— Akkor ? És mos! ?

— Gazdig ember vagy. Neves fes ő.

Zasz ást egy pillanatra elöntötte a düh. Úgy kell nekem, — gondolta — minek állok szóba az ilyen e!maradt legénynyel ? Moat is ott tart, a hol huszonöt év előtt.

Vimmer nevetett.

— Ne haragudj pajtás, régi cimborádra. Lé;

tód, én nem haragudtam, a mikor szalonnát és disznósaj ot kaptam hazulról és a te szeretőddel mind megetted. Emlékszel még a Józefiure ? A kis ■zöle uitdelre? Nem hiába, hogy úgy szerette a disznóságot, egy hentes veite el.

Vrmmer haugo-Ttn, illetlenül kacagott és Zászlós kényelmetlenül erezte magit. Nevetségesnek találta, hogy öt perc előtt a miniszter szorongatta a kezet, s most egy ilyen senki ember komazzék vele. Latta, hogy a felesége közeledik, de aztán visszafordul. Nyilván nem vo.t ínyére a kopott.

— Bocs .ss, a feleségem vár — szóit ts elnézett Vimmer feje felett.

— Igen ? Ó.íagysága ? Az a hölgy, a ki visz- szafordult, a mikor engem meglátott ?

— O hova gondolsz ?

— Persze, úri nő. Műm volt model.

Vimmer hangja édes, gúnyolódó volt.

— Mi az? M.t akarsz tólem? — rivallt rá Zászlós.

A kopott szétterposztette lábait és miud a két kezét Zászlós váliaira rak a.

— Miska, öreg cimbora, hiába pingáltad azt az eperajku nimfát, meg azt a kecskelábu faunt, én tudom, hogy művész vagy.

Zás dós megdöbbenve, szivén találva nézett a kopottra, a ki egyszerű, durva szavakkal leplezte la előtte a nagy igazságot, melyet szégyenkezve» gyötrődve érzett át mar esztendők óta és nem mert magának bevallani.

— En ismerlek — folytatta suttogva a kopott — Jobban ismerlek, mint te önmagádat. O yan vagy, mint a nap, ha kormos üvegen átnézik. Mint a fogságban megszelídített farkas, e ki jól éi. Együtt nyomorogtunk Pesten es Münchenben. Bámultam és irigyeltein a tehetsegedet. Emlékszel, hogy indultai neki ? Mint a legendák hőse. Újat, újat akartál teremteni, a minél nagyobb diadalu művésznek nem Ehet. Mi voltam melletted én? Gnóm. Rajongtam a művészetedért, hittem benne és hű maradtam hozzá. Ez a bányász, ez az első Képem, a mit a zsűri elfogadott, a te iskoládból való. Senki, semmi nem lettem, de hü maradtam a művészethez. Hol tartanál, ha te is hü maradtál vo.ua hozz. ?

— Hol tartanék ? — sóhajtott Zászlós. — Hol ?

— Eladtad magad. Jött egy nap és meggondoltad a dolgot. Mit küzködjek, koplaljak? A tömeg nem érti az én igazságomat, hát vigye cl az ördög. Tudok én másképpen is. Hát Estek a tömegnek. Meghamisítom magamat, sutba dobom az igazságot, pénzt akarok, jó lakást, előkelő barátokat. Így történt, Miska, tudom magamról. A nyomor magánosság óban százszor kísértett ez a gondolat, talán végre is hajtottam volna, de nem voltam annyira tehetséges. A mi nem jött a szivemből, azt nem tudtam megpingálni, A tömegizlést sem lehet szolgálni tehetség nélkül. így maradtam

1 becsületes művész és koldus. De te, az ős-tehetség

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 »llüliJKIÜNIK MIKIIKN YASiltlVAP