Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-28 / 39. szám

ß

f

I

XI. évfolyam.

Nagygom kát,' 1913. szeptember 28.

39-ik szám.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSO.MKUT1 JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ DIVATA LOS KÖZLÖNYE.

Előrizeléni ár:

Egés2 évre .... 8 K Negyed évre . z K

Fel évre .... 4 K Egyes szám áré 20 fillér

Védekezés a kolera réme ellen.

Még élnek közöttünk emberek, akik a hatvanas évek kolerajárványára vissza emlékeznek. Olyan súlyos benyomást gyakorolt ez a betegség az emberekre, hogy sokan nem is a kolerától, hanem a kolera látásának izgalmaitól, az elkóküiő, kínokban vo- nagló embert k hörgésétől lettek beteggé. A Kór ellen nem tudtak másként védekezni, mint kuruzsló szerekkel, kénnel, füstölgéssel. Még ma sem találták föl a kolera szérumát, mégis összehasonlíthatatlanul kisebb a kolera megbetegedések száma. Mert rájöttünk, bogy e fertőző járvány ellen mind össze egye lőn orvosság létezik : a tisztaság.

Az orvosok ebben a betegségbe i rendszerint kikérik a hatóságok támogatását. Mert csak az előzetes óvintézkedések til tják megóvni az embereket attól, hogy a veszedelem közzéjük ne férkőzzön. Az előzetes intézkedések azonban rendszerint egy kissé megkésve történnek. Mer nemcsak a megfertőzött vidékhez közel eső folyam vizét kell eltiltani attól, hogy a nép abból igyák, vagy hogy ruháit mossa, nem csak arra kell vigyáznunk, hogy a határok lezárassanak, hanem óvakodnunk kell még mielőtt a kék betegség gyökeret vert volna az országban.

Megakadályozhatnék a járvány becipe- lését azzal, ha nem az utolsó óraban kezde- nők meg az előzetes intézkedéseket, hanem ha a hatóság, a pap, a tanító és mind azok

Főszerkesztő: I»r. Olaavszky Viktor.

Felelős szerkesztő: Barna Benő,

a tényezők akiknek a népre befolyásuk van, évközben figyelmeztetitek a népet a tisztaság nagy előnyére, a tiszfasá nak arra a hathatós erejére amelynél külömb óvintézkedés nem létezik. Miért nincs a hollandusoknál, miért nincs az angol nép között elterjedve a kolerajárvány. Sem az egyik, sem a másik nincs sokkal különb gazdasági helyzetben a magyar népnél, de a hollandus nem tölti éleiének legnagyobb részét korcsmákban nem dörzsöl és nem forgácsolja szét erejét, hanem gazdaságosan rendezkedik be, az életét a tisztaság alapelvei szerint rendezi be és ez a betegség ördögét vissza szorítja.

A mi törekvésünk nem leltet más, a kolera és egyéb b- tegségek ellen küzdelemben, mint az. hogy tisztán éljünk, és hogy a lisztátalanságot mindöiíléle eszközzel megakadályozzuk. A testi tisztátalanság nem kevésbé megvetendő, mint a lelki tisztátalanság. Aki nem tudja rászoktatni arra, hogy tisztán éljen, tisztát egyék, tiszta ruhát vegyen föl, sűrűn mosakodjon, világos és pormentes lakásban lakjon az ham fogja megérteni azt, hogy mi a betegség ellen a legjobb orvosság. A ki erre nem képes, az mindig ki lesz téve untuk, hogy egy járványnak áldozatul essen.

Népünket oktassuk ki inkább a tisztaságra, mint minden más egyébre. Tanulja meg a nép, hogy tiszta letek csak tiszta testben lakhatik és hogy nincs nagyobb bolSíevkesztZség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 [MEGJItLENIH MI.MDA 1 ASiltiVtP

dogság a világon, mint az a tudat, hogy az ember saját akaraterejével, önfegyelemmel tudott gátat vetni a kór terjedésének.

Tehát ne terjeszkedjünk ki másra, mint a tisztaságnak minél szélesebb rétegben való meghonosításra. El legyei a célunk a kolera elleni védekezés során. Csakhogy vigyázzunk és ne későn, amikor már az emberek a járvány ittléte miatt elvesztették a fejüket, vgyázzunk, hogy ne ilyenkor kezdjük meg a baj reparálását, hanem korábban intézkedjünk. Oktassuk ki a népet arra, hogy a tisztaság nem követel okvetlenül jó módot, hanem kogy lehet — mint ahogy azt a hollandusok és angolok példája is mutatja — még szegény sorsban is tisztának lenni. Aki az északi országokban járt és ellátogatott akár egy bajósmunkás otthonába, az csodálkozással tapasztalta, hogy milyen remi—Ito- nol a kis hajlékban. Milyen egészségesek gyermek és agg egyaránt és hogy milyen egyszerű eszközökkel tudnak ezek az emberek küzdeni a betegségek mindenféle fajtája ellen.

Mert nemcsak ez az egyetlen előnye a tisztaságnak, hanem van egy más fontosabb előnye is, az, hogy az ember megelégedet- tebb vidámabb és jóval nagyobb az életkedve, minTu testi bajokkal kell küzdenie. A magával megelédett és jókedvű ember tud már a testével ellentállni a fertőző betegség .ek. A lerongyolódod, külsőleg és ben- sőleg lezüílött ember nem tud védekezni

A JÍÜMVIDÉ“ TÁRCÁJAYan egy játszótársam.

Irta: ifj. Veress József.

Van egy játszótársam, ven legeuy már az is, Az ő gazdája volt űr is meg paraszt is,

Most hozzám eljutott és megpihen szépen, Mert nem j Úszom rajta ki tudja mily régen. De most az izgalo m elfogja a kezem,

Érte nyúlok lassan s állam alá teszem, iá felsír a hegedűm, bús, szumorun, mélyen, Volt égj szer egy leauy, valamikor régen.

Húzom halkan, csengőn, búsan, eztán vígan, Jobb volna pihend odalenn a sírban,

Aztán jó kedvem van, ismét szép az óiét,

A késő éjszaka vet csak ennek véget. Leteszem, hegedűm, de ime megszólal, Felhangzik gyönyörűn egy búsan csengő dal, Es sir a hegedű szomorúan, mélyen,

Volt égi szer egy leány valamikor régen.

Mese-emberek.

A tenyér ember.

Egyszer volt, hol nem volt, volt eiryszer égy jól öl;ózott ember. Állandóan vasalt nadrágban járt, tiszta ingben és lakk-cipőb.n. Divatos nyakkendőket viselt és az arca napról napra simára volt borotválva. Egyáltalán egy rokonszenves tiszta ember beuyoaiusát kellette minden társaságban, ahol megfordít t. Es sok helyütt foidu.t meg. műt szerelte, hogy lassúk és hogy azt mondjak róla:

„Lám, lám, milyun csinos ez a Mindenkit Putnpol ur es milyen beszedés, és milyez udvarias,“

Mindene szép volt és tetszetős, minden klappolt raj a, csak a jobb tenyer., az bizony különös- képen nem illett sem az arcához, sem a Ürmeiéhez, sem a behilzclgő úri modorához. Mert ha kinyújtotta a kezét, azt mindig ilyenfajta beszéddé! kitárta a finom Mindenkit Pumpol bácsi.

„É les öregem, pil.analnyi zavarba jöttem : a nagybácsim a beígért 300 koronáját csak ma adui postára, de nekem minden garasom elfogyott már. Tudod egy kurta lejáratú ko.csüure le»z szükségem. Nem kell sok, mindössze száz krón. Remélem öregem, örülsz, hogy barátod segítségére kdietsz.“

Amikor ezeket szénokolta, akkor a kezefeje még marokba volt szerintva, de a prédikáció után kinyílt a tenyere és juj milyen csúnyának látszott a felülete ! Mintha féké yes gyíkok és csúnya va- rangyos békák vonszolták vo na végig tes.ütet a tenyerén, amely olyan nagynak látszott, mint egy cinktányér és ezenfelül még olyan bűz is áradt belőle, mint egy pocsoyaból, amelyben döglött nr esk k fcksz.nek.

Az emberek nagyon utálták ezt a kezet és hogy megszabaduljanak tőle, egyszerűen kinyitottak a búgjellárisukat és bármennyit is kért Mindenkit Pumpol ur, csak egy ezüst forintot dobtak bele. Akkor azutáu (becsukta a tenyerét, az orra tövétől az ajka széléig egy ördögi mosoly jelent meg, meghajolt és vagy eltávozott, vagy fél- rehivott egy másik embert és ezzel is megmáltaf.a magát és a végén megpumpolta. Amikor pedig pumpolási körútját befejezte, akkor jókedvű emberek közé ült, akik szintén nagyon kedvelték, mert olyan jó mulatós gyerek volt és a kocsmai nők nem találtak olyan vi szataszitónak a kezét; olyik meg is engedte, hogy megsimogassa ezzel a kézzel az arcát és akadt bizony olyan nő, aki elragadjál mo.idta a tenyeres embernek;

„Istenem, pubi miiyen bársonyos a maga kis kezecskéje I“

így élt éldegélt a Pumpol bácsi, amikor egyszer megint csak félrehivott egy e nbert, akinek az orra alá tartó,ta a tenyerét. A szegény összerezzent, nagyon megijedt, mert alig volt nála több egy pár rézkrajcárnál cs attól tartott, hogy sokáig ott áll majd előtte a tenyér-ember. Esdve kérte, hogy foganja el pénz helyett az osztálysorsjegyét.

„Holnap lesz a húzás, hátha megütöd a főnyereményt — mondta neki, kivette a kabátja belső zsebéből a sorsjegyet és bedobta a tenyerébe.“ Csakugyan megütötte a főnyereményt és mia*