Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-07 / 36. szám

XI. évfolyam.

30-ik szám,

Na2.vsoniliul.U913. szeptember 7.

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUT’ JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

V

i

(Olílfizetégi ár:

Egész évre .... 8 K ivegyed évre . . 2 K

Fel évre .... 4 K Egyes szem ara 20 fillér

Főszerkesztő: I>r. Olsa»s/kr Viktor.

Felelős szerkesztő: lka rím Itcnő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut.Te leki té'r~84

»IKUJFI.EIKIH Ml.\ IIBOiM VAStK.VAI'

Iskoláink jövőjt*.

Kettős hivatása van a modern iskolának. Nemzeti és kultur hivatása, Nem ellentétes két gondolat ez, sőt egyik kiegészítése a másiknak. Igaz nemzeti élet csak ott lüktethet modern országokban, ahol igazi kultúráiét is érvényre jutott. Franciák voltak az elsők,, akik megmutattak már Napoleon előtt, akinek korát egy intenzív fölvilágosodási áramlat előzte meg, hogy országukat nagygyá csak egy nemzeti eszmékkel telitett társadalom tudja növelni, de e nemzeti nevelés alapját egy általános és a tudományos kutatással megalapzott közoktatás képezheti.

A mi köznevelésünk sem nél ülözheti ezt az irányelvet. A külömbség mindössze az, hogy nekünk nagyobb súlyt kell helyeznünk a nemzeti szempontra. Országunk kü- Jömböző nemzetiségekkel vau elhintve és e nemzetiségek megmagyarositásának hő eszköze az iskola. Azonban az iskola nem lisztára arra való, hogy nyomtatott Írást, hogy vonalak rajzolását, hogy nemzeti érzelemmel atfült versek bemagolását szolgáltassa a fiatal es minden iránt logékony gyermek lélek számára. Egészen más céljai vannak az iskolának. belesül a nép-iskolakak. A nép leikébe a kultúra magvait, a további művelődéshez való érzéknek a fejlesztését csak úgy tudjuk beleplántálni, ha előbb egy más művelődési alapot szolgáltatunk. Ez az alap nem lehet más, mint a jellem fejlesztése. Régen

belátták a jellem fejlesztésének a további életpályán való hasznát az angolok. A gyermek fiatal és minden iránt fogékony lelkét nem tömik tele gramatikai formákkal, sem matematikai képletekkel Ezt egy későbbi időszakra hagyják az angol pedagógusok, amikor a gyermeknek kellő jártassága van irodalomban, hallgatott szónokokat, olvas atták az angol nemzet klasszikus Íróit. Csak azután szoktatjuk rá, hogy keresse ki az élő és iroit nyelv törvényeit és rendellenességeit. Csak amikor a gyermeknek fejlett logiká a van, amikor az elvont tárgyakat a reális világból következtetni tudja, szóval amikor megérett az eszme a matézisre, csak akkor oktatják ki öt a matematikára. Alsóbb íokon a fősulyt arra helyezik, hogy u gyermekkel a természetet és a j óságot, mint erkölcsi elvet ismertessék meg.

Nekünk magyaroknak erre a körülményre is figyelemmel kell lennünk, de sajátos helyzetünknél lógva más körülményre is, arra, hogy ez ország népét megmagyarositsuk iskolái utján. Elsősorban azoiban az angol m nta szerint kellene eljárnunk. A gyermek leikébe kevesebb formai tudást és több szeretőiét kötelességünk beplántálni. A száraz tanterv holyett egy nevelési tervet kellene kidolgozni és ezen az alapon keljeim megindítani a hóditu hadjáratot a nemzetiségi izgatás ellen. Be keli bizonyítanunk, hogy magasabb kultur érzékű nép vagyunk, amelyhez hozzásimulni más nyelvűek számára valósággal nyereség. Ha ezt elértük, egy verteién, de dicső csatát nyertünk. Nincs az az izgága propaganda amely legyűrni tudná azt a hadsereget amelynek katonái szeietette! vannak vértezve.

Csakhogy ez nem tisztara nemzetiségi vidék iskola számára való lecept. ; ag ar vidékek gyerekeit is jellemneveléssel ken iskolára fogni és csak ha már kellő érettségi io' ot értek el, Miét őket a tudományok világába bevezetni. Lassan, de mégis álszivárgott hozzánk ez a nevelési módszer, amelynek első foka az, hogy a falusi iskolákban a mezőgazdasági tárgyakat kiválóan kultiválják és az elemi ismeretek közül is nem sokat ölel fel a tananyag. Ezen az utón kell tovább haladnunk, de a gyakorlati életre való nevelés mellett oktassuk ki az idegen ajkunkat a magyar nyelvre, nem gramatika utján, hanem a szeretet taneszközével. Ez nemzeti és kultur hivatás lenne. Csak ezzel és ha a nemzetiségieket gazdasági fejlődésükben is istápoljuk, tudjuk megnyerni a mi nagy ügyünknek.

lskolanyilás elején különös nyomatékkai kell hangsúlyoznunk, hogy tisztára ez az eg/ellen módja annak, hogy mi itt ebben az országban nemzetiségi féktelenségek állal ne zavaitassunk. Adjunk ennek az országnak a szeretet emlőjén táplált nemzetiségi nemzedéket és akkor meglehetünk győződve róla, hogy ennél hathatósabb eszközt nem

A „KUVÁRVIDB&“ TÁRCÁJAAz asszony.

Irta: Knut Hamsun.

(Folytatás és vége.)

Ám a hosszú Pat nem ment lassabban. OJa- kiáltoitam neki, hogy emberek vannak a medencében — semmi váuozas. Most tisztán láttuk a lejét: ő volt az, ő állt a lyukban, az a fiatal hóbortos fickó. Az arcat felénk fordította. Kakor én a számhoz illesztettem a sipot és teljes erőmből belé fújtam. Pat csak ment előre változat an gyorsasággal: még egy ne. yedpillanat és... Ráütöttem a csengőre, fölhangzott a berregése — és azu án előre ugrottam és megragadtam a féket. De már késő volt, rikácsolva ineut el a vonat a medence lölött, mielőtt megállt.

Leugrottam; gondolataim zűrzavarosán keringtek az agyamban ; csak arra emi keztem, hogy meg kell ragadnom egy embert, aki védekezni fog_ De mindjárt fölszálltam újra, a „grip“ re és általában sehol sem leltem nyugtomat. A hosszú Patnak is dúlt volt az arca, összefüggéstelen szavakat hebegett a medencéről és emberekről, kik a medencében voltak és miképpen is történhetett, hogy ő

meg nem állította a kocsit. A fiatal hölgy azt kiáltotta, hogy: „Iszonyul Iszonyul* Az arca vértet en volt és görcsösen kapaszkodom a pad l&mlájabu. De nem aju i el és röviddel ezután leszállt es elunt a Sokaságban.

A hosszú Pat elkérte tőlem a késemet; oia- sugta nesem, hogy valamely csöndes ház kapuja ala akar menni, hogy ott luinesse az egyenruhája gombjait; ő most niar nem maradhat szolgain, báni nagyon sajnálja, de el kel. búcsúznia tő.ein, én rám hárul a kötelesség, hogy a veguhoin .sig vigyem a \Oaatot, ott majd kapok masu vezetőt.

Sok nép gyűlt oda; megtaláltuk a szerencsétlenül járt e.uber fejel a legliatui&o kocsi alatt, a leste meg ott állt a lyukb,.u: a gép eppen az álla alatt metszette el a fejet a törzsűn. Eltakarítottuk a holttestet a sinJtrói: rendőr jöa oda es sok nevet irt föl es rólam valamennyi utas kijelentette, hogy csöngettem és fáiyö.tcm és vigre in. gragadtam a fokot.

Es ezzel ment .. .

— Egy estén karácsony és újév között nem voltam szolgálatban és csöndesen ballagtam végig az u.cakón H gy egy pályaudvar elé értem, egy pilianatia belepjem : meg akartam tekinteni a hatalmas sürgést-forgást odabenn. Hirtelen a nevemet hallom — az egyik kocsi lépcsőjén áll, aki szólt Felém mosolyog és int. A hosszú Pat volt.

Nem ismertem rá mindj.rt: finom ruha volt tajta és levétette a szakádat. *

Rövid, ámuló kiáltás siklott ki az ajkamon.

— Csitt, ne olyan hangosan! Tulajdonképpen miképpen folyt le a do.og akkor ? kérdezte Pat.

— Vallattak bennünket. Teged keresnek.

— E.utazom Nj ug-'t Amerikába —szolt Pat. Mi öröme van itt az embernek az életben ? Hét,

.nyolc dollár hetenként, de ebből négy lápli- lékra . . . Földet veszek, farmer leszek. Hu velem akarsz jönni, oda;.t Frisco környékén keresünk földet.

— Nem mehetek .. .

1— J >, hogy eszembe ötlik : itt a késed. Köszönet érte. Latod, a viUamvasuti alkalmazottnak nincs jövője . . .

Foilwugzott a vasúti fütty.

— Isten veled — szólt Pat. — Mondd csak. mennyit kaptál attól az embertől, akit elgázolt a viliamvatut ?

— Tíz dollárt.

— Annyit kaptam én is. Nos, tulajdonképpen becsületes fizető volt. De az asszony ügyesebb volt nála.

— Az asszony ?

— A fiatal asszony, igen. Egykét ezer dollár nem játszott szerepet nála. Hu most könnyebb életet kezdhetek — neki köszönhetem.