Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-03 / 31. szám
XI. évfolyam. Nagysomkut. 1913. auglususz 3. 31-ik szám. BI<fii«U«i ár: Egáaa 4-r» . . . , 8 K l»»gyed érr* . Z K Fél évr« .... 4 K Egy»» Mám ára 20 fillér Utóhangok a jegyzők mozgalmához. Az a hatalmas jegyzősereg, amely eljött magáért szót kérni a magyar kormányhoz, hogy a tervbe vett közigazgatási reformoknál 6 rá is legyenek tekintettel, neki is juttasa- nak egy morzsát abból a sokat hangoztatott üdvös reorgánizációból, élénk megvilágításba helyezi a magyar közviszonyokat. Itt is szembe találkozunk azzal a sötét ponttal, mely mint egy nehéz kórság rágódik Magyarország testén, de csak olykor-olykor veti lel hullámait. A községi közigazgatás leghatalmasabb fóruma az a falusi jegyző, akinek a válla úgyszólván roskadozik a reá rakott közterhektől, aki egy személyben képviseli a rendőrkapitányt, a polgármestert, ügyvédet, atyai tanácsadót, adó beszedőt, anyakönyvvezetőt es még a vásárfelugyelót is, eljött a magyar kormányhoz közjogi és anyagi helyzetén változtatni. Nem ex passzió jött kétségbeejtő helyzetét feltárni, hanem ex offo, a s .ükség, a kénytelenség kergette az t-xelenciás urak szine elé. És nem nagyhangú követelésekkel lépett elő, csak helyzetének szerény mérlegelését kérelmezte, hogy javadalmazasa szinte abszurdum sokoldalú munkásságához, kifejtett tevékenységéhez képest. Elmondta mindazt ami a szivén feküdt, elmondta, hogy javadalmazásának javítása nemcsak a magán, haFönerkMitft: Itr. Oliafuk; Viktor. Felelői azerkeaztö: Barit Beái. nem a közérdeket is szolgálja, mert lelkiismeretes munkát csak abbau az esetben tud végezni, ha az anyagi gondoktól, amely mindén felelősségérzettel járó munkának a megélője mentesitik. Lépéseiben a sajtó meleg haugja kisérte, sőt megígérték nekik, hogy számukra is helyet szorítanak a javadalmazás javításában és ezzel vége volt a nagy cécónak. Egy pár udvarias parafrázis, egy kis komédia, egy kis parádé amely közelebb hozott bennünket a nyugati kulturállainboz, ez talán az egész amit a reményekkel megrakott inonstredeputáció kivívott magának. Más kezelésben kellene az ő ügyüket részesíteni, mert olyanokról van szó, akik mindenüket feláldozzák hivatásukért. A kormánynak oda kellene hatni, hogy megszüntessék Báró Eötvös József a .falu jegyzője ben vázolt állapotaikat. Oda kellene hatni, hogy ezt a bajt gyökeresen orvosoljak, amely csak úgy képzelhető; el, hogyha nem csak inci tinói Ígéretekkel halmozzák el őket, hanem ténylegesen államosítják. Helyzetük javítása épen olyan életbevágó kérdése a köz- igazgatási reformoknak, mint a többi, amelyet a kormány tervbe vett. Mert amint már fentebb vázoltuk, ha sokoldalú elfoglaltságunkba a mindennapi kenyér kérdése is betolakodik az megbénítja bennük azt a munkaképességet, amely kell, hogy mindent felöleljen és mely annyi felelősségérzettel jár. Az a monstre-deputáció, amely kérelmével a kormányhoz járult, gazdag tapasztaS(.rk.»zt6aég és kisdóhív.tal. Nagyaomkut.Talaki-tér 843 MisciJici.BNaH mTniissiv vauAhnaf latokkal tért haza, mert jött és — látott, de ezzel még egyengette is neki az Utat fölfelé, hangoztatta kérelminek jogos voltát javadalmazásának silányságát, tarthatatlanságai. A közönség is rokonszenvvel volt mozgalma iráat, belátta, hogy a magyar közigazgatásnak arria proletárjaival nagyon mostoha bánásmódban részesülnek, hogy tenui kell valamit az érdekükben és hogy lélekemelő munka vár most a kormányra tekintet nélkül. Mindenki politikai pártkülöinbségre várta, leste, hogy eme monstre-deputáció hatalmak hanghullámai fognak e viszhangra találni, fogják e méltányolni a közigazgatás proletárjainak jogos kívánságát. És megindultak a dikciók, a monetre- deputáció élére állított retorok kivágták a rezet, félelmetes brilliáns szónoklatok hangzottak el, kimért pózszerü, de annál hatásosabb stílusban és a deputació lázasan olvasott az exccienciás urak gondolattáblájan ... És mi volt az eredmény? Nulla a köbön, vagy: nesze semmi fogd még jól.Csak éppen annyit tartalmazott a válasz: hogy, ha ti tudtok szónokolni, úgy mi is megálljuk a helyünket! Azok'a szivlövégek* amelyek a kormány szive felé lettek irányítva,, hogy meglapitsák azt, visszapattantak anélkül, hogy valami számottevő eredményt értek volna el. Az államosítást kérelmezték és kaptak egy ígéretét, amely arról szól, hogy 1914-iki költségvetésben a rájuk való számítást, is kilátásba helyezik. A „KOVARVM“ tarcaja Háború uiáti és előtt. Levél a Balkánról. Vranja, julius közepén. Itt ülök egy szomorú török kávéház előtt, ahol Mt emberek csupa agg és harcképtelen, egymásra néznek és a pillantásaikkal kérdezik, hogy Vajon ki lehetek V Jól öltözve, innen a negyvenen ; igazság szerint ott kint kéne lennem a Látótéren. Kohainot vezényelni; vagy az agyút tömeggyilkos- Ságra igazítani, vagy lekeritietni az ellenséget, Ösz- sztsugnak az emberek; meglehet, hogy keni vájjon, a bolgárok kémje. De látják, hagy a pincérrel a a siketnétnak jeleivel érintkezem es eltaiatj.»k, men len, hogy angol hadituilósitó vagyok és hidegen szemlélem az ő nagy világ történeti eseményeiket onnan a határról, a közelről, a háború színteréről. Egy öreg pap. latin szövegű uj testamentumába elmélyedve, ül az egyik sarokban. Odamegyek hozzá és tisztességtudón köszöntőm. Angolul kérdezi, hogy milyen nemzetiségű vagyok és amikor megmondtam, hogy hazám Magyarország elkezdőit velem magyarul beszélni. Deákéveinek egy részét — úgymond — Aachánban, Németo ^ szágban töltötte, ahol két magyar teológus is tanult. Nagyon megkedvelték egymást és a magyar fiuk kollegájuk tiszteletére megtanultak szerbüi, míg a szerb deák a magyar nyelvet sajátította el. Az agg hlkiatya pedig meséli szomorú apróságokat a habomról. A balkáni asszony. Ristovác és Fatérica között húzódik a Banjszka patak. Két patericai gazdálkodó, Juon Szeudics és Kaspar Ochlavva művelték meg a Pa- terica határát Az egyik oldalon volt Juon, a másikon Khspar kis birtokocskája. öregek voltak mindketten. Juonnak katonaviselt fiát, Pévelt behívták a háborúba. Azalatt a Pável kis gyerekére, Ilica, a Ka.-par leánya vigyázott, mert a katona felesége a Pável bevonulása előtt egy háttel meghalt. A gyermeket nagyon a leány szivére kötötte az özvegy ember. Azt mondta neki: „Ilica, meglátod* a jó Isten is megsegít és talán csak egy golyóval jövök vissza hozzád. Ezt a golyót kiveszik a dektorok a lábamból és megint olyan nyalka ember leszek, mint a milyen legény koromban voltam. Eljösz e akkor hozzám feleségül ?“ „Hogy elmegyek-e, felelte a leány, hiszen ha nem jönnél vissza, akkora kis gyereked fölnevelésére szánnám az életemet.** Pável nem tudta, hogy miért olyan áldozat kész a leány; soha közöttük nem volt olyan barátság, amely erre késztethette volna Ilicát. De a lány megadta rá a választ. „Mohát, tudd meg, hogy ez azért van, mert én nem akarom, hogy ti férfiak azt mondjátok, hogy nálunknál áldozatkészebbek, külömbek vagytok. Én is ki akarom venni a magam részem a honfoglalásból. Es ha te az életeddel fizetsz, akkor én azzal fizetek, hogy egy idegen asszonyfiát nevelem föl a hazának. “ — Lássa, — mondotta az ősz pap, — az olyan népet, ahol ilyen nagy még a nőben is a hazaszeretet nem lehet olyan könnyen tönkretenni. NépitéleL Azután egy másik dolgot mesélt az öreg. Most pedig — mondta, —majd olyan esetet mondok el, amiből kiderül, hogy a szerb népből meg nem pusztult ki az a vadfiág, amely csak kultiválRtlanoknak a sajátsága. — Még a háború legelején, amikor a négy királyság egyesült a török uralom megsemmisítésére* történt, hogy egy félénk szerb fiú, mielőtt még egyáltalán behívták volna katonának, egy éjszaka a falujából, Rabro- vóból megszökött. Gyalogszerrel ment Golubácsig, hogy ott a Dunán átkeljen és a Monarchia területén élvezhesse a nagy szabadságot. A holdvilág fényénél összetákolt magának egy tutajt és azon hasra fekve, a két kezével evezni keidett a Duna
