Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
XL évfolyam. Nagysomkut, 1913. julius 13. 28-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. KHőrizeléMi ár: Egész évre .... 8 K hegyed évre . 2 K Eé.l évié .... 4 K Egyes szám ara 20 filler Közveszélyes munkakerülők. A magyar újabb büntető törvényalkotásokat általában a sociális irány jellemzi. Az a classikus iskola, a mely hetenként azt vallotta, bogy a büntetés fogalma egy a bosz- szuállással, a modern feliogásnak adott helyet, a mely modern felfogás a társadalmat es ennek védelmét helyezte előtérbe és nem annyira magát a tettes személyi viszonyait es tettének a társadalom ellen irányuló ve- szedelmességét tekintette a büntetés neménél, mértékénél alkalmazásban ősszhangzónak. Ez a kiegyenlítő értek volt a büntetés, a mely védelmi jellegénél fogva javitásszámba megy. A képviselőház csak a közel napokban tárgyalt és fogadott el egy ilyen törvényjavaslatot, a mely a közveszélyes munkakerülők elleni védelemről szól. Kettős célja van ennek a törvénynek, a mely kettős cél, mint szembeállítás ismerhető fel. Társadalmi védelmet nyújt ez a törvény intézkedései által azoknak, kik munkaerejük egész megfeszítésével tisztességesen dolgoznak, de egyben megtorló intézkedéseket állít lel azok ellenében, kik állandó munkakerülő életmódjukkal veszélyeztetik a társadalmat. Ez utóbbi osz- taiy ismert alakjai az utszéii csalók, hamis kártyások, kóborló cigányok, utazó zsebtolvajok, s a „selyem Aladárok“ és annyi más species, a mely mar-mar — sajnos — fogalommá vált. Mi sem természetesebb azonban, hogy FöszerKea/.to: lír. Olsavs/ky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, egymagában büntető tételek felállításával és ezek alkalmazásával magát a célt megvalósítani nem lehet, bárha a törvény álts.l szervezett uj intézmény, a megfelelő feltételek mellett alkalmazható dolog illetve munkaházak és ezekben gyakorolt ipari és mezőgazdasági kiképzés mindenesetre bir szoktató, hogy ne mondjuk átalakító hatással a beutalt egyéniségre nézve és az élet igaz becsét: a munkaszeretetét felkölti a beutaltakban; regeneráló, szerves és egységes munkát igényel a törvény sikeres eredménye tekintetében az, hogy a talaj elkészíttessék és a társadalmi védelem félreismerhetetlen célját illetőleg a muukakerülósnok letagadhatatlan első oka, a szegényügy országszerte rendeztessek. Mert kétségtelen, hogy bizonyos biológiai, átöröklési és gazdasági körülményektől eltekintve, a hasonlatosságot a könnyű élethez, a dologkerüiés által a csavargáshoz az idézi elő, a mit általános-néven szegénységnek szoktunk nevezni. Az a nincstelenség, a melynek megfelelőbb neve nem is lehet, annak a magyar közmondásnak megtestesített prototypusa, a mely azt mondja, hogy „hátán van a kenyere.“ Munkát, foglalkozást, a kenyérkeresetre módot és alkalmat kell adui az emberi társadalom azon egyedeiuek, mely a hajnali órákban ténferegve lepi be a városok közteleit munkásul ajánlkozván és azoknak, kik az utcák, templomok előtt rimánkodva, szánalmat keltve mohó falánksággal nyújtják kezüket az- alamizsna után. Es ha azokat a megélhetési és életfentartási eszközöket — kétség! egyéni tekintetek figyelembe vétele mellett — meg fogja találni a belügyi kormány, nemcsak visszahódítja ezeket a tömegeket és azoknak minden egyes tagját a tis/.gességes munka terét, hanem felkölti bennük az ember isteni rendeltetés megszabta soha ki nem alvó érzését: a munkát és ami ezzel együtt jár a küzdést és a küzdés jutalmaként az értékelést, az életnek a becsét, a mely öntudatot, értéket képvisel. Mindezek mellett a törvény alkalmazásánál a biró tiszte nem abban kell, hogy kimerüljön, hogy egyszerűen paragrafust találjon, melyet, mint a suszter a kaptára a bőrt, ráruházza a deliquens cselekedetét és kiszabja a büntetést, hanem az élet megismerése alapján az élethez kell visszaveze ni, a büntetés foganatba vétele által a munkát kell megszerettetni s ekkor nem holt betű, hanem élő szellem lesz az uj törvény. Munkásnő-otthonok. Amikor Bezerédj Pálnak, a földmive- lósügyi miniszterhez intézett, előttünk fekvő 1 jelentését lapozgatjuk, meghatottan gondolunk | arra a szerény kis selyemhernyóra, amelyet 1 Rafael, vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herceg jóvoltából került a vatikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senAJŐVÁHTIDÉ“ TÁRCÁJA. Szidóka és nővére. Nagyvárosi azfaltbetyárok körmönfont trük- kiévt'l ismerkedtem meg vele. Először csak szerel met szuggeraló szemérmetlen tekintetemmel üldöz- lem, de o mindig megmenekült előle. Állandóan a nővérével sétált, aki nagy mélyen beülő szemevei olyan megsemmisítő pillantást vetet ream, hogy szinte megborzadtam tőle és félbe kellett hagynom az ostrommal. Hiába bróbáltam megverekedni tekintetevei, én húztam a rövidebbet, Azokból a nagy sutét szemekből annyi világgyülület szivárgott ki, hogy lehetetlen volt ellentailnom. Futnom Kellett el-el messzire, hogy ne találkozzam többó ezeket a villámokat szóró szemekkel Sosem lattant olya csodálatos szempárt, amely egyszerre annji nyelven tudjon beszélni. Minden volt ezekben: epedés, vágy, bosszú, harag, gúny, ostorozás, lenézés, lealázas, megvetés csak az nem, amit ke restem: a meguyugvás, a krisztusi lemondás. Mikor a mellette sétáló selymes hajú Szidókára néztem, aki mindannyiunkat megrészegített nagy, sokat Ígérő szerelmével tóporzékolni tudtam volna dühömben, szinte a poklok fenekére szerettem volna küldeni azt a pufok arcú leányt aki mindig u'jába állott eme üde liliomarcu bájos teremtés boldogságanak-meg az enyémnek. Pedig ekkor már olyasvalami érzés tartott fogva, amely a szerelemhez nagyon közel áll, ha bár még nem ütötte meg teljesen annak a nagy végtelen vojzodásnuk a mérteket, s en éjjelemelt anjpala tévé, azon töprengtem, hog. aa lehetne amegismerked és nagy kérdőjelét a megoldás útjára terelni. Erős küzdelemmel állottam szemben. Féltem attól a „csodaszemű4 nőtől, a Szidóka nővérétől, aki bizouyára adudén követ megfog mozgatni, hogy akadályokat gördítsen a megismerkedés ele. És ha végre-valahara ezt sikerül is le- küzdeuem, hátra van meg a gordiuszi csomój hogyan lehet majd azokat az „igéző“ szeméket elkerülni. Egy napon pompás eszme fogamzott meg agyamban. Komikusnak és hatborzongatonak találtam, de ami a lő-nagyon praktiKásnuk Ígérkezett. Megtudtam Szidóka szüleinek a lakását és eiha- taroztm. hogy a kisvárosok bevett szokásaihoz mérten, ahoi az ember hivatlanul is bekopogtathat garcou-laKáskereses szempontjából, ezen ürügy alatt ma délután betoppanak Szidókáékhoz. Ami pedig a továbbiakat ideti, mélységes szerelmem megérdelmi az áldozatot. Ha már nem niegyen máskép, megbarátkozom azzal a gondolattal is, hogy azt a „csodaszemü“ nőt is elhalmozzam szerelmi ömlengéseimmel azért, hogy hozzáférkozhessek Szidókához. Úgy tettem mint a bibliai Jákob, azzal a különbségei, hogy ő mindkoUőt feleségül vette, addig éu-könnyen megeshetik-egyiket sem veszem el. Szidókát már ölele karjaiban véltem látni, amint lelki üdvösségre, szerelmetes forró csókra nyurja életet adó ajkait. Ésészbontó hangjával ritmikus szívdobogással suttogja füleimbe : „Sze .. . rét . . . lek“. A szines képzetek egyszerre rémképpeké vedlettek. Az arc többé nem Szidoka arca, hanem a növréé, a „csodaszemü“-é volt aki őrülten ma- í gához ránt, szorangat durván és hasztalan szeret1 nék segélyért kiáltozni, égető csókjai elzárják ajkaimat. . . Brr! hogy borzongtam, midőn a kábult gondolatok káoszából kieveztem és sikerült e rémes, gondolatokat elhessegetni. Gyors léptékké tartottam házuk leié. A külvárosban találtam magam, midőn újból a szép képzettek rajzottak köröttem. Ott voltam házuk elölt, ehol krizantémok, mimózák meg máj- vák virágoskertje terült el. Nem is képzeltem ej máskép Szidokát, mint egy nagy virágoskertben, ahol ő a jácintkirálynő. Mikor a kapun beléptem, olyan trémába estem, mint ha már a szerelmes strófákat kellett volna clzcngenem. Majd nekibátorodtam és elszántan nyomtam meg az ajtajuk kilincsét. Elhültem, S*erkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 843 ItlISCJKLKIVIK lUINDKM VASÁRNAP
