Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
XI. évfolyam. Nagysomknt, 1913. Julius 6. 27-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. HUrizetéii ár: Égés* évte .... 8 K Negyed évre . Fél évre .... 4 K Egyes szem áré 2 K 20 flllér Főezerkeaztö: Dr. (Msaviiky Viktor. Felelő* szerkesztő: Barn« Ueni. SzerkesztAség és ki*dóhiv«t»i. Naqysomkut,Teleki-tér 843 MKtiJRLBNIK MIKIIÉN VANÁHNAP A hostzu élet. Ki ne ismerné még gyermekkorából azt az elemi iskolában tanult Kis verset : Az öreg és a halál. Rövid tartalma a következő: Egy vén a gondte beitől és a munka te; beitől meggörbedt aggastyán az erdőbe ment fát szedegetni. A keserves munka közepette az a kívánság fakad ajkairól: vajha a halál megjelenne előtte és szabadítaná meg terhes életétől. — A halál meg is jelenik és midőn a megrémült öreget megkérdezi mi a kívánsága, ez akadozva rebesgeti: „Oh légy irgalmas velem és segítsd ezt a batyu fát a hátamra.“ Ez a kis mese elég élénken illusztrálja, menynyire ragaszkodunk az élethez akkor is, ha a megélhetés körüli visszonyaink még oly mostohák is. Es ép ez okból igazolva van ama törekvés, mely az emberi élet meghossza- bitását tűzi céljául. Nézzük csak, hogy egyik modern tudósunk, Bückner Lajos dr. tanár, mikí’it vélekedik, az emberi élet meghossza- bitásának művészetéről, Mielőu azonban e tárgyat közelebbről szemlélnők, első sói ban ama kérdés áll előttünk, vájjon egyáltalán érdemes-e ezen tárgyal behatóbban foglalkozni? Ha valaki néhány évvel tovább él, mint az a rövid idő, mely — a halandónak adatott — mi annak előnye, ha valaki jár-kel mint ezt Sehakespeare mondja — látás, hallás, érzés és fogak nőikül szóval minden nélkül, mi szükséges, hogy életünk kellő értékkel is bírjon. Egészsége tevékeny élet, ez az alapföltétel karöltve jár tehát azon művészettel, mely az emberi élet, meghosszabitására törekszik. És ha valaki 70 éves korában még teljesen jó egészségnek örvend, elég munkakedvvel bir — inig más valaki már 20 évvel előbb elveszti teste és lelke minden erejét és erélyét, úgy bizonyos, hogy hasznos foglalkozás mindazon körülményeket kutatni, melyek a jó erővel járó előrehaladottabb kort eredményezik. Igaz, hogy e téren is fordulnak elő különlegességek és kivételes esetek, Büchner egyes oly eseteket említ fel, hol korosabb embereknél csodálatos, regenázó az ifjúság megújulása mutatkozott, amennyiben egyesek oly korban, a melyben már mások életök végén vannak, uj fogakat kapnak, hajuk újra kezdett nőni, arcuk redői elmúltak, látásuk, hallásuk erősebb lett. Meg kell jegyeznünk, hogy azon számos titkos szer és mestersé es tanácsok közül az élet meghosszabitására egy sem feiel meg céljának. Azon kérdés megoldása tehát: hogyan lehet életünket meghosszabitani, eszerint természetesen csak az lehet, hogy legelső sorban iparkodnunk kell életünket meg nem rövidíteni, másodsorban, hogy életmódunk mérsékletes és szabályszerű legyen. A régi tudósok igy szólnak: „Életünk nem rövid, önmagunk rövidítjük meg." —Még erősebben és rövidebben fejezi ki ezt Thomrak P francia tudós, ki azt mondja: „Az ember nem ha! meg, hanem megöli magát!“ Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az emberek legtöbbje nem természetes halállal végzi életét, amennyiben céltalan és rossz életmód avagy a legegyszerűbb egészségtani szabályok mellől tévesztése által idő előtt rövidítik meg életüket. Igaz ugyan, bogy legtöbb esetben szegénység és betegség karöltve jár, de jóval nagyobb számmal vannak és veszedelmesebbek is azon betegségek, melyek a fényűzéssel és dús fogyasztással járnak, mint a milyenek: köszvény, elhájosodás, cukor, máj, vesebaj stb. Salamon, a bölcs azt mondotta: a gége több embert öl meg, mint a kard! Nagyon jelentékeny a bölcs király eme mondása, ha meggondoljuk, hogy oly időből származik, mikor az élet még nem volt oly fényűző, mint Manapság. Hasonlóan nyilatkozott a párisi orvosi fakultás elnöke, dr. Helyot hires orvostanár már a 17-ík században. Nagy szatírával mondott az orvosi fakultás nevében köszönetét a szakácsoknek és konyha- mestereknek, megjegyezvén, hogy ezek nélkül az orvosok koldusbotra jutnának. Mértéktelenség az élvezetekben, ez képezi tehát fő és fon os kellékét a hosszú, egészséges életnek, legelső sorban áll ez az alkohol tartalmú italok élvezetére nézve, mely manapság oiy annyi a terjed. Nincs egyéb eszköz életünk meghosszabitására, nincs n.ás óvszer az aggok gyengesége ellen, mint az A „kővárvidek“ tárcája. Miklós gróf. Irta: Dóra. (Folytatás és vége.) Karácsony estijén. — Ma egyedül voltunk Gildával. Együtt díszítettük fel a karácsonyfát. Gilda inegajandékozta a cselédséget. Az ajándékaim látható örömet szereztek neki. Én másnak képzeltem ezt az ünnepet’ Öregszem. Már nem tudok örülni a karácsonynak... Alá szigorúan rászóltam Gildára: — Kérlek, ne nevess ilyen — rémesen I Aggódó szomorú arccal nézett reám. Nagyon megsajnáltam szegénykét. Már többször leintettem, hogy ne beszéljen. Amikor reámnéz, én lehunyom a szemeimet és a fejemet az ő fejébe támasztom... Ilyenkor boldognak érzem magamat... Milyen csodaszép volt ma Gilda! Gyöngéd, tigyelmes és engedelmes 1 De ez nekem nem elég 1 Hiányzik valami a boldogsághoz 1 Nagyon dicsérték Gilda utolsó portréját, amelyet még be sem fejeztem. Főleg a csábítóan édes mosoly tetszett rajta, amely állítólag, oly vonzóvá teszi a feleségem szép arcát 1 Gyűlölöm ezt a mosolyát. — Szivnélküli arcfintor. — egyformán mosolyog reám és a többiekre is ... Január 27. Bűnösnek érzem magamat. Nagyon brutális voltam Gildaval szemben. Egy apró jelentéktelen hazugsága annyira fe.böszitett, hogy ököllel fenyegettem meg és nv gvetően ordítottam reá: — Hazug! ... Sziuészuőj l Azután otthagytam is elrohantam hazulról. Csak késő éjjel kerültem haza. Szégyeltem, hogy ok nőikül inzultáltam.. LabuJbegyen surrantam be... Az ebédlőben ült szegén sápadt an, kisirt szemekkel és várt reám. Téi enállva kénem bocsánatot. Szegínv kis feleségem ; érzem, hogy beteg vagyok. Az at com beesett, a üzemeim sugara megtört, a testűn megroppant.. ..Mégis, ha Gilda sajnálkozó, szomorú pillantása simogaija végig az arcomat, csak nagy- nehezen tudom visszafojtani az ordítást, amely kitörni készül összeszorult torsomon: „Hazug a nézésed is, nem sajnálsz, szabadulni szeretnél tőlem !“ Elfordulok, úgy teszek, mintha észre se venném aggódó pi-Hutását... Február 11. Külön' hatást észleltem magainon. Már teljesen nyu, lettem. Ez a folytonos önmagámmal való foglalkozás megőrjít. Nem folytatom hát a feljegyzéseimet. Komoly*« attól félek, hogy egyszer nem bírom elűzni magamtól féktelenül üldöző agyrémeimet és főbelövöm magamat .. Ezután mar nyugodt leszek, nem törődöm seinn. vei, közönyösség — te vagy az élet egyedüli tíio.óhaja. így végződték be Miklós gráf följegyzései. I E papírlapok tartalmát közölni kívántam Miklós gróf özvegyével. Egy szolgálati utazásom Tirolba és Felső Olaszországba vitt. Velencébe utaztam. A fogadoszobában, ahol bejelentése után várakoztam a grófnéra — minden darab elhunyt barátomra emlékeztetett. Egy képállványon a gróf- nenak férje által festett arcképe á lőtt, amely előtt öngyilkos lett. Gyászfatyolla! borított borostyán koszoi ut tettek a kép keretére. Miközben elmerültem a kép nézésében, bejött a gréfné. Meglepő változást észleltem rajta. Ez a gyászruhás átszellemül arcú szépség egyáltalán nem hasonlított nz döbbeni örökke mosolygó, vig, fiatal asszonyra. Alakja kissé megnyúlt, nem volt már oly viruló s/.inü és élénk az arca. Sápadt volt kissé, de az arcvonásai megfinomultak. Szegény elköltő zött barátom, találtal-e volna most is kifogásolni va- ! lót szépséges feleségeden .. A sors akkor szakította el őket egymástól, amikor boldogságuk tökéletes lehetett volna. Elmondottam a grófnénak jövetele» okát és átadtam neki a talált papírokat. Zokogva olvasta végig a kusza följegyzéseket. — Hálás vagyok önnek szólt, hogy felkeresett. Ezentúl könnyebben viselem szomorú sorsomat. Eddig kinzó gyötrelmeim azt hitették vele, hogy —akaratlanul bar — de magam okozója voltam Miklós önsyilkoss igának. Gyakori igaztalan megbántasai- nak fullánkja sok sajgó -ebet ejtett szivemen. Szegény, szerenc-étlen Miklósom nem is tudi», hogy milyen vég’elenül szerettem... I
