Kővárvidék, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-29 / 26. szám

XI. évfolyam. Nagysomkut, 1913. junius 29. 26-ilt szám. KOVARVIDEK HKfiicléal ár: Égé«* érr# . . .. , a K Negyed irt» . , 2 K Eél évr# .... 4 K Egy#« Mám ár« 20 fillér Ffiazerkoaztfi: Dr. OUaaiikjr Vlkt*r. Feleifi» »zerkeaztfi : Barna UeaA, ISx«rk#»t6#ég 4« kiarfdhívxUl. Nagyaomkut.Tftleki-tér 843 MRGJRLRNIk mTk»BN YANAIINAP Felületes tanonc nevelés. Nálunk csak a tanulásra hajlammal nem bíró fiukat adják ipari pályára a mikor ott is kellene tanulni és tanitani. De amikor még az amúgy is fennálló .hiáfiyok mellett a ta­nító iparosok zöme — a tanoneokat nem a műhelybe, hanem a szakmán kívül, igen nagy ideig mással foglalkoztatják a tanoncidő rövidre szabott tartama alatt hacsak a ta- noncok különös oknál fogva jobban óhajtják az ipar elsajátítása körüli ismeretek megszer­zését. A tanoncidő tartamát legtöbb esetben a minimumra szállítják le, illetve állapítják meg, mert az ipartörvóny erről nem intézke­dik, de még ezen idő alatt is a tanonc amint igaz is — csak játékkal tölti ifjúkorának arany­napjait. Az idő lejár a tanonc segéddé lesz, akár nem tanult, akár nem ért a szakipar­ághoz, hogy aztán az élet nehéz küzdelmé­ben úgy a saját valamint a családja avagy hozzátartozói kenyerét miként lesz képes megkeresni arról a mai napig is hallgat a krónika. T No de honnan tanuljon az a tanonc a mikor néhány iparos — tisztelet a kivétel­nek — még maga sem ért az iparához, mert őt sem tanították. Ha az idő elérkezik a ta­nonc felszabadul s az iparteslületek révén j megkapja a stilizált rajzokkal diszésen ki- j ekesitett pecsétes, rámába foglalható „Tanuló bizonyítványt“ pedig akkor még mit se tud­nak az tij szülött iparossegedek. Így aztán a .i A „KOVARVIDEK“ TARCAJA­Miklós gróf­Irta: Dóra. Ha felszólalok ma Miklós gróf megdöbbentő és sokat vitatott öngyilkosságának ügyében, teszem azt tisztán magára a szerencsétlen öngyilkosra és Velencében élő, sajnálatra méltó fiatal özvegyére való tekintettel, Miklós gróf öngyilkossága — me­lyet az elmúlt tavaszszal követett el genfi nyara­lójában — főleg azért keltett oly nagy íeltüuést, mert az elhunytnak latszó.ag meg volt adva min­den, ami a teljes boldogsághoz szükséges. . O Egyetlen fia volt szüleinek, akik kényszeri- tették és rajongó szeretetük miuden melegével vették körül. Előkelő, rokonszenves fiatalember volt, megáldva a test és lélek minden szépségével. Végül pedig szerette őt a leggyönyörűbb asszony, akinek szépségét az előkelő társasig páratlanul elismeri és csodálni volt kénytelen. Akia a Stefániá­mon szoktak sétálói, azok bizonyára ismerték Mik­lós gróf elegáns könnyű hajtókocsiját, mely elé két nemesfaju barna ló veit lógva. A huszonhat éves gróf maga hajtott Utol­jára a műit évi tavaszi léversenyek alkalmával lát­ták fogatát, amikor többször a fiatal grófné hajtot'a munka könyves segédek egy része minden számítás és tanácskozás nélkül megszabadulva a íanonckodás nehézségeitől örömükben a nagyvilágba indulnak munkát keresni. A má­sik része belátva kevés és hiányos tudásukat a felszabadító mesterüknél visszamaradnak tovább képzés céljából még egy ideig. Azok aztán, kik vándorútra kelnek muukaszerzés céljából, nem mondjuk, hogy helyet nem kapnak, sőt igen sok helyet, mert sok ideig sehol sem tűrik őket tudatlanságuk miatt. Miért? Mert mindent tudnak, csak a mes­terséghez nem értenek; mert őket a tanone- kodás ideje alatt kevéssé oktatták az ipar titkaiba. Mig az élet íentartásáia pénzük és kitartásuk van, addig csak utazgatnak, hol van munkájuk, hol nincs keresetük. Végre aztan anyagilag teljesen tönkre menve, belátják tanítómesterük és sajat hi­bájukat, hogy ők mily kevéssé értenek a megélhetésüket biztosítandó iparukhoz. A sok jövé8 menés mellett lerongyolódva, pénz uél kül távol falujuktól más megyébe elhagyott- ságukban a rossz és erkölcstelen útra kény­telenek lépni utóvégre is miüt umnkanélküló egyének a rendörhatosagok gondjaira kei ül­nek a honnét is az iparossegedeiriK kényszer útlevéllel avagy neűa toloncutou haza és. vissza illetőségi helyeikre küldetnek, illetve szalli tatnak; kezdhetik előírói tanulni iparu­kat. ide vezet a falusi rossz és helytelen tanoncuevelés is. tázamtalanszor hallottunk, hogy vannak iparosok, kik elszökött notórius tanoneokat rendesen nagy mentegetés és enyhítő körül­mények felsorolása mellett egy év sőt néha pár hónap alatt akarnak betanítani és fel­szabadítani. Hát hol van itt az ipar iránt fe­lettébb ^megkívánandó kölcsönös istápolás, az előre haladott külföld elleui ipari versenyre való előkészi és. Az 188i. évi XVII. t.-c. (ipartörvéuy) határozatlanul ijja elő a tanonc képzési idő tartan át, nem állapit sem mini­mális, sem maximális határt, csak a kontá­rok szaporodását mozdítja elő. Az ipartörvéuy csak azt mondja ki, hogy a fölvétel alkalmával az iparos és.a tanonc szülői vagy gyámja közt a tanidő tartama stb. egyetértőiéig állapítandó meg. Bizony sokszor az anyagi érdekek mellett agyonálla­pítják a 'tanidőt. Nézetünk szerint a tanonc 17 évének betöltése előtt felszabadítható nem volna, nehogy lelkiismeretlenül járjanak el a tanoncs^érződések megállapítása körül. Minden tanonc kötelezendő-lenne fel­szabadításakor a 3—4 évi tanoncidő letelte mellett, az általa tanult iparból gyakorlati és elméleti szakvizsgát tenni, Ezen eredmények elbírálására pedig ipartestületi als almi bizott­ságok volnának szcrVezendők, mint szakkép­zettséggel birő tényezők. Az irrií nem tudó fiuk pedig tanoncokul felvehetők egyáltalán nem lennének, mert igy ki volna zárva le­hetősége annak, hogy műveletlen , segédek, illetve iparosok neveltessenek. Az iskolai kép­zettség kimutatása sarkalatos alapfeltétele ■ -r;» ■ »’■- —-— ----------------1--------J--------------I-1JII-1. ' i 11.« a lovakat. A grófné egy futtatást sein mulasztott «I, mig férje csak ntkau jfcknt meg a versen) torén. Miklós gróf feltsege B..cs egyik előkelő szin-v házának voll nagy tehetségű, fiául művésznője. A gróf szülei nem gördítettek akadalyt egyetlen tiuK házassága elé. A menyegző pompás volt. Kétszáz vendég vett részt a kastól) üau rendezett lakouian. Ot hó­nappal később a fiatal térj öng) ilkossaga vetett veget a látszólag buldog frigyuea .. v A fuvarosban mindenfele sokat fecsegtek a dologról. Miklus gru- lék nem tartoztak azo* köz«, arukét gyorsan el­felejtett az ember. Két hónappal ezelőtt Miklós gróf följegyzései kérditek kezeimhez, amelyeket közvetlenül a lra- laia eiőtt fejezett be es a nevemre címezte. Hó-' napokkal halain tiölt taiaitak meg tgyik ruhájának zsebebe. jtog ririsb A .ÍÍÓY 3JÍÍ7JJ9 [ Leközlöm e feljegyzéseket. Megkapó ayilvá- aulásai egy lelki egyensúlyát vesztett ember emésztő szenvedéseinek .... * D .., . puszta, október 4. .... Milyen gyönyörű ee a tiszta, hűvös ok­tóberi éjszaka. Nem tudok aludni, do olvasui sem tudok ma. Elkergetni igyekszem a gonosz goudo- latrajt, amely űzi, kergeti egymást szegény, zakla­tottan lüktető agyamoan. ... Imádlak, Gilda, gyónj örü, szépséges meny­asszonyom ... és mégis.. Ma est« együtt' ülünk Gildával a kertben. Boldogan simultunk egymáshoz — szerelmesen, szótianul... ....... Az óhitatos csöndet Gilda suttogása törte meg. — így s/.érctfiék meghalni. Részem:« az élet nagyobb boldogságot már hé in hozhat... E szavakat Gilda számtalanszor mondta már a színpadon —“ és ugyanilyen hang>ulyoziis.«.*l. Úgy érzem, mintha' váratlanul hidege zuhany ala •kerültem- volna. EegsziVesebbori otthagytam volna Gildrvt, de ő oíy megható szeretettel nézett ream, hogy túláradó érzelemnifcl öleltem magamhoz... — Jó éjszakát Gilda, jo' éjszakát... ‘; November 18. Nyolc nap óta férj vágyók. Mennyei boldog­ság .— és egyben pokoli kínszenvedés ! .. . Enyém a legédesebb, a legcsodásabb asszony 1. .. forróu szeretett hitvesem, és a kezem mégis Ökü.be szo­rul néha, hogy lecsapjon a lagszebben mosolygó ajkakra ... » December 3. Ma jól érzem magamat. A feleségem séta- kocsikaziii vitte a nővérét és én felhaszn álom az alkalmat, hogy rendbe szedjem a följegyzéseimet. Hi tclenül aiegh .'ha! az ember <-s ne mondhassák

Next

/
Thumbnails
Contents