Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-27 / 43. szám
I el téröl egf a nyugati államoktól, hol kezdet- bén az orvosok és psichológusok művelték a tudományt. Nálunk a nevelői gondolkodást a gyermekek megismerése révén a társadalom minden osztályához tartozó férfiak és nőkbői alakult társaság igyekszik köztudatba vinni és megkedveltein'. Ha tekintetbe vesszük, hogy a nevelést nemcsak a pedagógus, hanem nagyon sok más tényező is irányítja; akkor teljesen érthető, sőt kívánatos hogy a gyermekek megismerésének módjait és a helyes nevelés útjait a nagy társadalom is megismerje. Komoly, tudományos munkássága mellett ezt a célt is maga elé tűzte a Magyar Gyermektanulmányi Társaság, mely Nagy László képezdei igazgató kezdeményezésére alakult s jelenleg Gróf Teleki Sándor és löbb kiváló elnöktárs vezetése alatt működik. A társaság csakhamar megnyerte a közokt. minisztérium, az államkormány és a főváros erkölcsi és anyagi támogatását. Ezek segítségével kísérleti, adatgyűjtő s pedagógiai szakosztályokat létesített a gyermektanulmányi kutatások céljaira. A társaság tudományos népszerű előadásokat rendez az ország fővárosában s idönkint vidéken is a nagyközönség számára. Eszméit, munkálkodásának eredményeit, >A Gyermek« cimü havonkint egyszer megjelenő folyóiratban ismerteti. A közlöny szerkesztősége: Nagy László, Teleki Sándor gróf, Babarczi Schwarczer Ottó báró, Bárczi István dr., Návai-Szabó Sándor dr., Berkes János, Grósz Gyula dr. és Kanschburg Pál dr. Ezeknél kiválóbb nevek nem is garantálhatnák a folyóirat közismert magas színvonalát, melyben az eredeti ma- gyár gyermektanulmányi dolgozatokon kívül ismertetéseket közölnek a hazai s a külföldi gyermektanulmányi törekvésekről és eredményekről. A folyóirat gyakorlati utmuta__2 _________________________________ KŐ VÁRVIDÉK tást nyújt a nevelés minden ágáról; a csa ládi, iskolai és társadalmi nevelésről. Tájékoztat ifjúsági irodalom termékeiről. Emellett német »Das Kind« és francia »L’Eufánt« melléklettel is el vgin látva. Előfizetési ára 8 korona, de a tagok évi 4 korona tagsági díj fejében kapják. A közlöny maga többe kerül, mint a tagsági dijakból befolyt jövedelem, de a társaság örömmel meghozza az áldozatot a gyermektanulmányozás népszerűsítése érdekében. Füzetes és könyvkiadó vállalatot is tart fenn a terjedelmesebb pedológiai munkák számára. A »Magyar Gyermektanulmányi Társaság« megalkotta a világ első és egyetlen gyermektanulmányi múzeumát, hol a magyar gyermek testi-lelki életét fejlődésében is feltüntető tárgyakat, statisztikai s gyermektanulmányi adatokat és eredményeket gyűjtenek össze. A gyermektanulmányozás intenzív és eredményes művelése, másrészt az egész ország társadalmának együttműködése szükségessé tette, hogy vidéken is keletkezzenek gyermektanulmányi fiókkörök. Minden oly városban, hol a kultúrintézmények és a tagok száma biztosítják a kör működését, örömmel támogatja a központ a megalakítás mozgalmát. A fiókkörnek anyagi kiadásokról gondoskodtok nem kell, mert fölmerülő költségeiket a központ fedezi. Ma már több városban működnek fiókkörök s igazán kívánatos lenne a jövő nemzedék érdekében, ha minél több helyen létesülnének újak is;, Az ország minden részében kell foglalkozni a gyermekekkel, hogy a magyar gyermek testi-lelki életének fejlődését megismerhessük, és hogy ezáltal a magyar nevelés helyes útját megtaláljuk. A vidéki társadalom bizonyára részt vesz ebben a munkában s készséggel tesz bizonyságot arról, högv a vidék is tud október 27. lelkesen munkálkodni a kulturális fejlődés, egy szebb jövő s egy jobb társadalom érdekében. HÍREK. A ref, lelkész beiktatása. A nagy- somkuti ref. egyház községnek f. hó 20-án szép ünnepélye volt. Uj lelkészének tiszte- letes Gergely Knrolvnak beiktatási ünnepélyére. Délelőtti 10 órakor a vármegyeház imatermében- a bevezető dicsénekek után Nagytiszteletü Pap István esperes ur tartotta mély benyomást keltő, magas szárnyalást! beiktató beszédét. Szász Ferenc kohói lelkész megható imát mondott, Szabó Géza egyházi vezérénekes mesterileg énekelt. Ezt követte a beiktatott lelkész beköszöntő imája és beszéde, a melyek úgy tartalmilag, mini az előadás szépségénél fogva minden várakozást felül múltak. Befejező ének után az ünnepély e része végett ért s a nagy számban megjelent közönség, köztük első sorban a szép-nem, közéletünk vezér-férfiai s az összes egyházak képviselői lelkes hangulatban távoztak, s minden ajakról dicséret és elismerés hangzott el, az uj lelkész képességéről, s/.impaticus megjelenéséről s organikus előadásáról. Az egyházi ünnepélyt közebéd követte, melyen részt vettek: gróf Teleki Sándor, dr. Palyi Béla jbiró, Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró, Pap István ref. esperes, Cira Bálint köfárhosszufalusi, Szász Pál kohói ref. lelkész, Pilcz Ede helybeli r. kath. lelkész, dr. Berényi Antal jbiró, Dénes Sándor tb. szolgabirő, dr. Kovács Mór tb. járásorvos, dr. Olsavszky Gyula, dr. Buteán Simon ügyvédek, dr. Takács Sándor körorvos, Buttyán László stb. Nagytiszteletü Pap István esperes ur vallásiérzéstől áthatolt szép szavakban köszönte meg Öméltósága Dr. Kenessey Béla püspök urnák az egyház iránti szeretetböl fakadó, jóindulatát, Méltóságos Gróf Teleki Sándor ur a legnemesebb gondolkodást kifejező szavakban köszöntötte fel az uj lelkészt. Pohárköszöntőket mondtak még az egyházak képviselői, Jeszenszky Béla tb. főszolgabíró ur és többen. Az ünnepelt meghatottan mondott köszönetét. Noha sem kövér, sem öreg nem voltam, mégis jobban tetszett ez, mintha igy szólított : „Életem fénye“ vagy. Oh te utamat bevilágító napom ! Este a színházba ment és én egy uj nevella megírásába fogtam. De nem tudtam dolgozni. Vágyódtam o nagy ffektált, de jószívű gyermek után. Felöltözködtem és a színházhoz hajtattam. ’Uj darabot adtak, amelyet még nem láttam. A címe ez volt: „A kis veréb.“ Amikor elfoglaltam a helyemet, megkezdődött a második felvo -ás. Irina a színpadon ült és varrt. A színfalak mögött csörgettek, azután egy csinos, szőke kövér ur jelent meg a szil pado:?; ekkor Inra felugrott, kacagott, pajkosan térdre borult előtte, azután tarkón csókolta, megcibálta a fülét és igy köszönt neki: — Jó napot, öreg, kövér kis bolondom 1 A közönség kacagott. Mindenki nevete t, csak én nem. És ime most egyszerre boldog ember vagyok. A minap az ebé .höben ültem, amikor a konyhából behallatszott Irina hangja. Valakivel beszólt.. Elsőbben lustán figyeltem oda, azután figyelmesebben hiligatóztam végül felállottam és a félig nyitott apóhoz simultam. És a könnyeim vég:gfutottak az arcomon és megláttam a valódi Irftiiat, hal ottani a hangját, az igazit, nem az affektaltan színpadias hang ar. Beszélt valakivel, úgy hallottam,a mosónővel beszélt: — Ezt nevezi maga nadrágnak ? Ezek rongyok, nem pedig nadrágok 1 ezt nevezi mosásnak ? És ezek a harisnyák? Azt kérdem, honnan jöttek ide ezek a lyukak? Micsod a ? Hogy nem tudja jobban csinálni ? 1 Akkor ue fogadjon el ruhamosást ! Én egy rubelt és húsz kopeket fizettem az ingeken levő csipkékért Arsinnak és maga egyszerűen eltépi őket ! Amikor a szavakat hallottam, úgy hangzottak fülembe, mint nienyországi zene hangjai. — Irina í — sugttogtam boldogan ... — Oh az igazi Irina 1.. . Különben ... hölgyeim! Ki ismeri önök között teljesen a drámai irodalmat? Nincsen-e vala- meljik színdarabban egy jelenet, amelyben a nagyságos asszony beszélget a mosónővel ?!.... soha sem láthattam. Egyszer egy karkötőt vettem neki, mire a hála jeliül a nigy koko te bicézett engem, a törvényes forrni szerint átölelve a nyakamat. Máskor bűnbánóan tértéin haza késő éjszaka; azt re méltó ni, hogy a siró, közömb öss'gnn által vérig sértett Irinát találom, helyette azonban a nagy tragika fogadott, aki elegáns mozdulattal tördelte a kezeit (szemben velő a falon tükör lógott!) és halk, remegő hangon okkép szavalt: — Nem okozlak .. . nem akartam a szeretett férfit megfosztani szabadságától . . . azonban én messzire látok, nagyon messzire . . . (elsötétüli tekintete a tűkörbs nézott és hirteleuül hangos suttogással folytatta), nem ! közel 1 ltom — egészen köze! látok egy kutat: az édes, minden láncot széttörő jótékony halált!.... — Hallgass! — mondtam idegesen. Ez Ka« salotov drámája „Az élve eltemetettek,“ második felvonás, Paolovua Olga és Bazaróvszki közti jelenet. Ugy e? Te adtad az Oga szerepét és Ruaclov volt Bazaróvszki . . . igaz? — Sértegetni akarsz? Jól van! Kínozhatsz, megalázhatsz, de esik azt könyörgöm tőled, ha azt követem majd, aki őszintén hív magával, akkor tavaszvirágos emlékemet őrizzed meg ! — Ne n — j ivítottam ki közönyösen, miközben levetett* m cipőmet és kit o uboltam a mol é- nyemet— nem úgy volt, nem t -vaszvirágos, d-j „ragyogó“ emlékem t! Már elfe’ej etted az „Égi madarak“ negyedik felvonásának hetedik jelenetéi ? Némán, nagy szemekkel nn redt ream, fájdalmasan suttogott, valamit, hirtelrml feljajdult, az ágyra vetette magát és betakarta az áréit egy párnával. A párna alul tgy szép a tükörre meredő szempár csillogott és a keze ösztönszerüln igazította a takarót. Amikor egyszer valami civakodás utón ki- it am a teámat és a felöltőmhöz kap'am, hogy eltávozzam, könnyes szemeit lámemelte és csak halk szavat mondott: ■— To el távozol ? ! A szivem ö-szeszorult, meg akartam fordulni, hogy lábai elé vessem magam — mert nagy on szeretem — de rögtön feledékeny hülyének neveztem el magamat. — Hallod, kárlek — mondtam neki szemrehányó pi lantással — sohse lesz vége ennek a förte- lemnek?... Csak két apró szót mondottál most és ezek sem a te szavaid és nem te beszélted őket!. .. ' — Hit ki hoszélte őket ? —susogta rémülten és ösztöaszerüei hátrafordult. E szavakat Dobrovszkája grófnő mondja abban a főúri komédiában, uárvanaz a Dobrovszkaj i. akit az a gazember, az a Obdorszky herceg elhagy és ki csili e kétsígl)i3Mtt siót mórija. nski ; — Te eltávozol ? — Valóban? — suttogta meghökkenve Irina, Természetesen, hiszen te játszod'ad a grófné szerepét! Ne haragudj kérlek ... beszéljünk őszintén egymással... hiszen ez minden igen szép lehet a színpadon, de a háztartásunkban nem ér semmit ... D ágim ! Hiszen nagyon szeretlek! De én az Irinát szeretem, nem az Abzsokia siránkozó Verot- skáját, vagy pedig Lirnmor ur grófnéját... Komolyan kérlek, maradjunk meg azoknak, akik vagyunk! A szemeiből könnyék peregtek, A nyakamba ugrott és sírva kiabált: — Szeretlek ! Visszajöttél hozzám ! Minthogy e váratlan rohamában karjaim alatt átfogott (ami törvényileg meghatározva nincsen) többfélét megbocsátottam neki, még e gyanús szavakat is: „Vis-zajöttél hozzám.“ Kibékülésünk után megkönnyebbült mi j írtam a dolgaim után és délben jöttem haza. Da Irinát ne ?, ismertem mrg. Megváltozott. Amikor a lépteimet meghallotta, megrázó sikolylyal rohant ki az előszobába. — Vobodka van itt! — Térdre vetette magát elő'temé«, amikor nevetve lehajoltam hozzá, megcsókolta a tarkómat és rnegeibá ta a fül* met. (E becézgetéseket eddig még nem láttama színpadon). Amikor ebéd közben megkérdeztem, nem haragszik-e reám, in rt megdorgáltam, rámdobta a szalvétáját, szép kezeivel ho-szu orrot mutatott nekem és hunyorítva moadot a : — Hallgass, kövér, kis öreg bolondom! r
