Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-06-16 / 24. szám

2 lőrrsökös népesség lassú növekvése vagy éppen csökkenése meglelte okát a nagy gyermekhalandóságban, valamint a jár­ványos betegségekben, a melyek leküz­dése végett igyekeztek azután fokozott erővel a közegészségügyi berendezések tökélete­sítésén vagy megteremtésén, ezek közé tar- tozvák első sorban a jó ivóvíz előterem­tése, a csatornázás, helyesebb építkezési szabályzat, kórházak stb. A jó ivóvíz álta­lában ismeretlen volt a vidéki városokban s ennek hiánya volt a főtényezöje a jár­ványok pusztításának. És fájdalom, hogy például az oly fontos csatornázás még ma is hiányzik nem egy előkelő színezetű vá­rosban is, a hol pedig luxus-kiadásokkal szemben nem szoktak szűkmarkúak lenni. A német sikföldek városai kő dolgában csöppet sincsenek jobb helyzetben, mint a mi alföldi városaink, a melyeknek javarésze hajón is elég könnyen juthat kőanyaghoz ; de ott nem láthatjuk ötvenezer lakosú vá­rosokban azt, hogy maguk a főutcák is csak hiányosan vannak burkolva, ellenben a keresztutcákban már elmerülhet az ember sárban, iszapban, vagy a porban. Egyes városok ugyan hivatkoznak arra, hogy pol­gáraik túl vannak terhelve a közszolgálta­tásokkal, a pótadók már is mértéken túl fokoztattak; de akárhány városnak admi­nisztrációjára éppen a-szükségtelenül kivetett pótadö mondja ki a kritikát, mert a város jövedelmi forrásának okszerűbb kihaszná­lásával kerülne jövedeiem'öbblet a ma papiroson nem fedezhető szükséges kiadá­sokra is. A kormány már megtette az első lépést arra, hogy a városok a kapott se­gítség révén — a személyi kiadások rész­beli mentesítésével — többet fordíthassanak a fontos tárgyi kiadásokra. A további kön­nyítést a megalkotandó uj városi törvénytől várják. De ez csak külső eszköze, mintegy határszabója a haladásnak. Az igazi hala­dást a városok belső erejének, a polgárok szellemének kell biztosítani. A mikor sze­gényebb, de kultúrában mégis haladott vá­KŐVÁRVIDÉK i rosok a polgárok haladó közszelleme által feltudtak emelkedni: ezt könnyeben vihetik a magukban is gazdák, a mellett pedig vagyonos, tehetős lakosokkal dicsekedhető i városok, ha a polgárságot áthatja a ma- i gasabb kultúrának szükségérzete. Erre hosszabb idő, mondhatjuk, nevelés szük­séges. Erőteljes nyomai azonban megtalál­hatók mindenütt, A fölkeltett érzék további fejlesztésére mindenesetre jó szolgalatot tehet az, ha a városok egymásnak viszonyait összehasonlíthatják, látják, miben haladtak s miben maradtak el. De egyöntetű programmot nem lehet megállapítani. A készülő városi tövény is csak ugv szülhet jó eredményeket, ha vég­rehajtásában az egyes városok a maguk természeti szükségleteihez és képességéhez alkalmazhatják. Éppen ezért lehető szabad mozgást kell biztosítani a városok részére, hogy bennök a nemzeti közművelődésnek és gyarapodásnak erős, egészséges gócpont­jait nyerhessük. A midö 1 az ország lakos­ságának jó öiödrésze esik a városokra, s ez a lakosság nemcsak az intellektuális, hanem a vagyoni erőnek is niég nagyobb részét alkotja: akkor nem kell bővebben magyarázni, hogy vezető szerepüket a poli­tikai és a gazdasági téren iparkodniok kell mentői jobban kiterjeszteni. Hl BEK. A nagysonikuli választókerület munkapárt üdvözlése. A nagysomkuti választókerület munkapártja e hő 12 én nagyszámú választóközönség részvétele mellett gyűlést tartartott, Gróf Teleki Sán­dor pártelnök elnöklete alatt, mely alka­lommal egyhangúlag kimondta, hogy Gróf Tisza István házelnököt az ellene irányított merénylet sikertelenségéért táviratilag üd­vözli. A hozzá intézett távirat szövege a következő: »Nagyméltóságu Gróf Tisza István — Ne az Istenért! Azt nem szabad káplár ] ur! Adjon inkább két egészséges embert! — Úgy ? akkor hát nem is volt itt himlő, vagy vürheny a házban ? — Csuk a fiamnak volt bárányhimlőjo. — Oszt mikor volt a gyereknek ez a bárány­himlő ? — Ha jól tudom tavaly vót szüretkor . . Legtöbb gondot az őrnagy elszállásolására fordított Kondás. Pompás kvártélyt szerzett neki egy csinos szobalány segítségével, akinek erőseu kurizált és akinek nagyon megtetszett a fess káp­lár. A maga részére is oda irta meg a kvártélycé- (lulát, hogy amint motidá: kéznél legyen, ba az őrnagy ur maga elé szólítja. Deés Blanka, a ház úrnője — szép és gazdag fiatal özvegy — sze- szeinélyesou intézkedett, hogy a bejelentett őruagy kifogástalan kényelemben részesüljön. A bevonulás után Kondás és két segédje megtették a jelentéseket. Utána Komiás boldogan és diadulmasau a Deésy felé „tündérkovártélyba“ vezette az őrnagyot. Breuner őrnagy nagyon meg­dicsérte. — Kitünően végezte a dolgát Kondás ! Hol­nap délután folytattiatja a kvártélycsinalást. Addig piheuhet, — Kondás boldog volt. — A parancsnok megdicsérte, finom kvártélya volt, felnapi pihenő és egy csinos leány figyelmességei — uiég a ge. cerálisuak sem lehetett jobb dolga ! Brenner öruagy és a hadsegédje kitünően érezték magukat a ház szép, kedves és vendég- szerető úrnője társaságában. Az estebéd pompás volt és a kis társaság hangulata szintén. Az őrnagy féltve őrzött agglegenységét veszély fenyegette. Lelkes szavakban köszöntötte fel a szeretetreméltó háziasszonyt és felköszöutőjét e szavakkal fejezte be : — Boldogok vagyunk Nagyságos asszonyom, hogy e tüudérotthonba kerültünk. Ily szép hajlék, ennyi jóleső, kedves vendégszeretet katonaember­nek csak nagynéha jut ki gyakorlaton. Nagyon hálásak vagyunk a véletlennek — itt megakadt és nem akadályozhatta meg, hogy. egy kellemetlen vér- bullám bíborvörösre ne fesse napsütötte arcát — amely ide vezetett bennünket! — tette hozzá kissé hadarva és akaratlanul Kondás boldog vigvor- gásu, széles arca jelent meg előtte. Eközben Kondás káplár a cselédszobában érezte magat kitünően. Finom vacsorát, jó bort kapott és amikor véget ért az uraságnál, az est­ebéd, Orzsi is lejöhetett hozzá és Kondás nem tudott betelni a tüzes borral és a még tüzesebb udvarlással. — Sok mindent fecsegett össe- vissza, inámorosfejjal és ekkor történt, bogy a csinos szobalány váratlanul ellökte magától a szerelmes káplár ölelésre kész karjait. Egy szék dűlt el és a leány ijedt sikollyal szaladt ki és nem is jött vissza többé. Ahhoz nem volt elég józan Kondás káplár, képviselőházi elnök urnák Budapesten. A nagysomkuti választókerület munkapártja hazafias kötelességének hű és odaadó tel­jesítése közben Méltóságod személye ellen intézett merénylet sikertelenségeért őszinte örömének ad kifejezést. A nagysomkuti választókerület megbí­zásából: Gróf Teleki Sándor elnök. Papp István és Dr. Olsavszky Gyula alelnökök.« Kifogott hulla. Költő községhatárán a Lápos folyóból f. hó 7-én egy muukáskülsejü feloszlásnak indult férfi hulla fogatolt ki. Személyazonosságát nem tudták megállapítani. Kis»az(liiképző tanfolyam. A kecske­méti, Jászberényi és Nagykállói földmives iskoláknál kisgazdatanfolyamok tartatnak. A tanfolyam kezdődik október I-én és tart a következő év március hó 31-icf. Felvé- telért az illető iskola-igazgatóságához kell folyamodni. Felvétetnek a 17. életévet be­töltött, Írni, olvasni és a négy alapműve­lettel való számolást tudó ifjak A felvett tanulók az iskolában laknak, a hol teljes ingyenes oktatásban és ellátásban része­sülnek. Kérelem. A Szolnok-Doboka és Ma­ros-! orda megyékben keresztüvonult ret­tenetes szélvihar következtében több magyar község lakossága olya n kétségbeejtő hely­zetbe jutott, hogy ha az emberi könyörület segélyükre nem siet saját erejükből többé lábra nem állhatnak. A kiben magyar szí v dobog ezek segélyezésétől magát el nem vonhatja. Fölkérjük tehát községünk lakos­ságát, hogy adományaikat juttassák a köz­ségi elöljárósághoz. Táncmulatság. A nagysomkuti román dalárda saját alapja javára e hó 16 án, a gör. kath. iskola termében táncmulatságot rendez. Beléptidij személyenként I korona. Kezdete este 8 órakor. A zenét pácz Laczi zenekara szelgáitalja. Ételek és italokról mérsékelt árban gondoskodva van. Versenytárgyalás. A községháza és állami iskola épületei előtt tervbevett, vas __________________________________junins 16. bo gy sokat gondolkozzék a nők ingatagságán Bosszúsan és fáradtan botorkált a liálókamarájába és végig hortyogta az éjszakát. Másnap reggel az őrnagy éppen dicshimnuszt zengett utólérhetétleu csobogásáról az adjutánsának, amikor halk ko- poktatás után benyitott hozzájuk Örzsi, a szoba­lány és levélkét nyújtott át Brenner őrnagynak. A furcsán, kissé szemtelenül mosolygó leány gyor­san eltávozott és az őrnagy felbontotta a levélkét és fennhangon olvasta : — Tisztelt őrnagy ur! Sajnálattal kell le­mondanom a szerencséről, hogy az urakat to­vábbra is vendégül lassam az asztalomnál. Nem szoktam meg, hogy vendégeimet a — temetőnek köszönhessem. Tisztelettel özvegy Deésy Jánosné. Negyedórával később Kondás káplár halott halványan állt az őrnagy előtt — kinek elleuben vérvörös volt az arca . . . Ez eg\szer nem sikerült, nem vált be a ki­próbált c/elfogás . . . "W .

Next

/
Thumbnails
Contents