Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-02 / 22. szám
X. évfolyam. Nagysomkut, KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAG YSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. 22-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 K Negyed évre . Fel évre .....................4 K Egyes szem ára 2 K. 20 miér Főszerkesztő: I>r. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Itarna Kenő, SzerUesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tár 384 MHG.IEEENIK MI\IM]\ VASÍKVtl' A jegyzők. Az ország községi- és körjegyzői kongresszusra jönnek össze a fővárosban e hó 4-ikén, hogy érdemlegesen megbeszéljék ügyeiket. Nemcsak személyes érdek hozza egybe őket, amely körülmény felette dicsé retre méltó, hanem a községi közigazgatás helyes mederbe való terelésének módját, tehát a nép helyzetének javítását is célozzák. A közigazgatási ügyvitel keretében nehezebb, felelősségteljesebb és sokoldalúbb hivatást a községi és körjegyzőknél senki ember fia nem tölt be. A községi élet minden ügye-baja az ő válltikra sulyosodik, a közigazgatás megannyi szövevényes és le- kervényes szála az ő kezükbe fut össze, a tömérdek felmerülő, változatos, fontos és kevésbé fontos ügy elintézése reájuk tartozik; adókirovók, adóbeszedök, végrehajtók, utimunkára kergetők, anyakönyv- vezetök egy személyben. A nép hozzájuk fordul minden panaszos dolgában, tőle kér, var tanácsot, remél segítséget, tőlök többé- kevésbbé retteg, mert a jegyzői felsőbb zaklatásokra kénytelenek a legkellemetlenebb dolgokba ártaniok magukat. A jegyzőnek valóságos ezer mesternek kell lennie. Úgyszólván napot-éjjelt tölt görnyedő, verejtékes munkában. Mindenre telik idejéből. Restanciája kevés akad, lelki ismeretesen, kötelességszerüen elvégzi munkáját. Valóban hazafiasabb, ügybuzgóbb és kötelességteljesitöbb testületé nincs az országnak a jegyzői karnál. Hihetetlen munkabírással, nem lankadó energiával és szívós kitartással intézi rengeteg ügyeit. Kedvét nem szegi a sokféle ügy, a néppel tud bánni, eligazítja bajaikat, a polgárság lelkűidét, természetét és észjárását ismeri, úgyszólván össze van forrva a néppel, amely között él, a melynek ügyeit intézi, vezeti és ellátja. A polgárságnak is csodálatos bizalma van a nótáriusához, tudja, hogy amit ez mond az helyes, amit ez javasol, az célszerű, amit magára vállal azt telje I siti is. Igaz ugyan, hogy a községi- és körjegyzők nyakába varrott kellemetlen ügyek intézése miatt a polgárság előtt — ami természetes is — némileg veszhet- tek ninbuszukból, de a falu pennája érthetően tudja megmagyarázni az egyszerű nép- i nek, hogy ö felsőbb utasításra, kötelességszerüen cselekszik ilyképen. Az államérdek végrehajtása pedig nagyon fontos és lényeges dolog. Ez ellen tenni nem lehet, de nem is szabad. Midőn még a Széli-kormány felszínre vetette a közigazgatás egyszerűsítésének szép tervét, a jegyzők föllékzettek: »No végre- valabára megvirrad nekünk is. A ránk nehezedő, mindkét lenyűgöző terhek közül egy és más elkerül máshová, szabadabban mozoghatunk majd s következéskép: valójában élhetünk igazi hivatásunknak. Derék jegyzőink megcsaladkozták. A közigazgatás egyszerűsítésének -lerv.^ parti - roson szépen festett, de gyakorlatilag meg- valósithatatlannak bizonyult. Keresztül vitele még nagyobb zűrzavart, bonyodalmat és kavarodást idézett volna elő. Maradt tehát minden a régiben és az ólomsulyokat tovább cipelték a jegyzők. De hát örökké nem akarnak vagy legalább is nem szeretnének emberfeletti munkát végezni, noha zúgolódás, panaszkodás nélkül elláttak és ellátják mindenkor összes teendőiket. Megvannak azonban győződve, hogy hova-to- vább tarthatatlan a helyzetük. A mit a jegyzői kar kíván az helyén való, méltányos és nem túlzott kívánság. Azt akarják, hogy az állami adóügyek intézése ne tartozzék hatáskörükbe, kívánják a jegyzői nyugdíjügy államosítását, a jegyzőnek a közigazga:át élére való állítását, a szolgálati pragmatikát, továbbá a nyilvános jogvédelmet fegyelmi esetén. Mind oly óhajtások, melyek tetemesen könnyithetnek a jegyzői kar helyzetén, szabadabbakká lenÄ „Kővárvidék“ láreája. Zgy leány naplójából, A báli zene uiélabus akordjai még ide is elhangzanak. Menekülnöm kollett, hogy ne halljam, inert fajó szivemet széjjel marcangolta. Ide menekültem kisded fehér szobáeakámha, virágaim s könyveim közé, hol annyi rózsás tündéri leányálom szövődött, érzékeny lelkemben . . . Éjfél van. A báli vendégek vidám kacagása visszahangzik a termeken keresztül. Mit tegyek ? Nem tudom hallgatni! Forró, lázas fejemet kezemre hajtva azon gondolkodom, hogyan bírtam eddig is ezt a mai mulatozást. Még mosolyognom is kellett. Ha valaki sejtette volna, hogy minden percben közel voltam az elájulasboz. Édes kis naplöm megint neked panaszkodom. Beszélek hozzád, mintha csak 0 volnál. Neked siroin el nagy bánatomat, fájdalmamat. Te fogod fel hulló könnyeimet is- Te vagy az egyetlen jó barát, kire rábízni merem boldogtalan szerelmem titkát. És te oly jó, oly türelmes vagy. Hányszor öleltelek már keblemre s hányszor halmoztalak el csókjaimmal. Nem tudom mi lenne belőlem, ha te nem volnál. Talán már most sem élnék; de te éltetsz, vigasztalsz; benned Öt látom, benned Hozzá beszélek. Csakhogy éppen hangtalan vagy, nem beszélsz, de auuál többet beszélek éu. Oh, te imádott lény, mily távol messze vagy tőlem. Miért hagytál el éppen akkor, mikor mar oly közel hittem boldogságomat ? Miért fosztottál meg hitemtől, reményemtől, az élethez való bizalmamtól? Miért is kellett annyira csalódnom? Miért is szeretlek oly nagyon ? . • . Ah, az óra már kettőt üt. Neveddel ajkamon hajtom álomra fejemet. Megcsókolom édes kis napjómat, mintha csak te volnál , . . Oh, miért is kell lenni holnap ismét felébredésnek. Január 26. Miért zavartak meg nyugalmamat, oh, mond miért tetted ezt ? Álmodtam. Azt álmodtam, hogy szeretsz, igazán szeretsz- Almomban oly jó voltál, oly kedves és jött az ébredés. Oh, miért is kellett oly hamar visszatérni a fényes Uintéralmok boldog országából ? Hiszen olyan boldog voltam ott én is, te is, igen te is, mert akkor szerettél. Mondd, ni ért nem szeretsz most is ? Azt álmodtam : Csendes őszi alkony volt. A letűnő nap utolsó sugarai még ott fénylettek halványan, megtörteit minden bútordarabon. Ketten voltunk a szobában, ketten, tudod ott, hol az első meleg érzések hulláma csapott a szivembe, álról először láttalak. Te olvastál vagy iriál, mar nem tudom, én meg elmerültem a lenyugvó nap nézésében. Ki tudja egyet gondoltunk-e ? Én szeretettel néztem read, mint merülsz el munkádban, mint mozog a szemed, a kezed. Néztem ... néztem férfias szép arco iát, kebled, a |assu emelkedést. Nyugodt és komoly voltai. En a hátad mögött álltam, minden lélekzetvételedet számolva ; oly férfias, oly szép voltál ebbeu a pilla- i natban. Idegeimet feszaülni érzém, ereimbe felcsapott a láng, közel hajoltam hozzád és te megérezs ted forró lehelelemet, hátrafordultál és egy erő- öleléssel magadhoz vontál. Ajkunk összetört, liosz- szan, édesen és én boldogan vergődtem karjaid között- A kl ór szerettél. Miért szabad álmodni azt, amit remélni tiltva vau, miért szaggattad tel szívsebeimet, mikor az úgy faj. Álmaimban jüsz el boldogítani, mikor a valóságbao egy szavad sem volt hozzám. Elmentél messze földre egy búcsú szó nélkül. Nem vonzott hozzám semmi, nemérez- ted lelkem melegét lángoló szerelmem hevét. Hát senkid so vagyok? Nem gondolsz rám soha? Mig az ón gondolatom mindig a tied. És te ? re nem szeretsz, Miért? Egyszer, valóban magadhoz vontai és megcsókoltál. Akkor plántáltad ártatlan, hótiszta lelkembe a szerelmet. Benned a pillanatnyi fellobbanó szenvedély, bennem a szűzies, örökké- j tat tó szerel m égett. Akkor kezdődtek szenvedé- | seim. Te akkor nem akartai egészen megismerni, ! vagy félreismertél, lassan egészen elfeledtél. Szi- | vemben a lemondás fajdalmával járom a Golgotát, j Forrón hulló könnyűim partiamat áztatják. Némely kor azt hiszem, megfogok őrülni. Izzó testemből felcsap a lang agyamba s ilyenkor végkép elvesztem eszem. Azt hiszen, hogy a pokol ég körulöt tem. Falnom kell oda hozzád, labaid elé bomlni és könyörögni, hogy szeress ! Nem ! Egy lépésem sincs hozzad. Bennem is van egy parányi gőg. Nem hódolhatok neked. Nem kodulhatok szerelmet. Ne feledd el azt a sirkoszorut, amit Ígértél. Ez lesz egvszersrnint a mátkakoszorum is. Ott lent megnyukszik faradt. sokat hányatott testein. Ott nincs szerelem, De ha van, — én ott is szeretni foglak. M. lloua.
