Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-19 / 20. szám
KŐVÁR VIDÉK május 19. egyhangúlag elfogadta és számadóknak a felmentvényt megadta. A közgyűlés még a következő ügyeket tárgyalta le: Az országos egészségügyi felügyelő javaslatára elhatározta, hogy a kórház tulajdonát képező 2 drb. kötvényeit eladja és 5000 kor. kölcsönt vesz fel, hogy abból a kórház épületét és berendezéseit jó karban hozza és a szükséges bútorzattal és ruhaneművel ellássa. A felveendő kölcsön törlesztésére szükséges összegnek a vármegyei ebadó alapból való fedezésére a törvényhatóságot kéri fel, a mennyiben a község ezen költségeket fedezni nem tudja. Tudomásul vette a törvényhatóság elutasító határozatát a községi faiskolának szederfák ültetése aluli felmentése tárgyában. A nagysomkuti kir. jbirőság által esz- közlendő telekkönyvi átalakításhoz bizalmi férfiakul Buttyán János kbirót és Buttyán János a Tóbit választotta meg. Egyben I megállapította a felmerülő költségekre vonatkozó pótköltségvetést 1600 kor. szükséglettel, mely összeg a f. évben csupán a földadó után kivetendő 50 '|„ pótadóból fog fedeztetni. Gróf Teleki Sándor birtoka között levő dűlő utat 50 évre adta bérbe, miután annak bérét előzőleg már ki is fizette. Megállapította a kórház 1913. évi költségvetését. Kimondta, hogy a kereskedelmi miniszter által a járdaépítésére megállapított 9000 kor. állami hozzájárulás kiutalását kérelmezi. Hirsch Izidor kérelmét, hogy a nép- kertben nyári mulató helyiséget építhessen, elvben elfogadta, a szerződés megkötésére és a bemutatott terv felülvizsgálására egy bizottságot küldött ki. A teriyész apaállatok beszerzési és tartásdijjakra vonatkozó kivetést megállapította. Végül Dr. Nyilván Aurél képviselőtesJ2. _______________________________________ tü leti tag indítványa került tárgyalás alá. Indítványa az volt, miszerint tekintettel arra, hogy az épülő járda évtizedekre épül és igy a tervezett 1 *60 cmteres szélességű járdán a forgalom annak növekedésével nem lesz lebonyolítható, intézkedjen a község, hogy mindenütt 2 méter szélességű járda létesüljön. A képviselőtestület az indítványt nem fogadta el, a mennyiben ez által a költségek tetemesen emelkednének, de eltekintve ettől elégségesnek tartja a megállapított 1 *60 cmter szélességű járdát. hírek. Kitüntetett községi bird. A király Kádár István magyarberkeszi községi bírót, e minőségben szerzett érdemei elismeréséül, a koronás ezüst érdemkereszttel tüntette ki. Épül a kir. .járásbíróság. Az újonnan építendő kir. járásbíróság épületének építését a jövőhéten kezdik meg vállalkozók. A mint lapunkban már közöltük az építkezést Tatorján, Révi és Gál nyerték el. Országos jegyzői kongresszus. A Budapesten e hó végén esetleg a jövő hó elején tartandó országos jegyzői kongresz- szuson való részvételre ezideig 2699 jegyző, 723 segédjegyzö, összesen 3422-en jelentkeztek. Versenytárgyalás. A községháza és állami iskola épületei előtt készítendő kerítésre e hó 16-ára volt kitűzve a verseny- tárgyalás. A falazati munkára beérkezett 3, a vasrácsozatra pedig 8 ajánlat. A beérkezett ajánlatok az e hó 21-én tartandó közgyűlésen kerülnek döntés alá. Jégverés. E hó 13-án hatalmas jégeső vonult át községünkön. Tyúktojás nagyságú jég esett, de a mennyiben a jégesés ritka volt, csekély kárt okozott a gyümölcsökben. A láposvölgyi vasút. A láposvölgyi vasút segélyezési ügyével a vármegyei törvényhatóság az elmúlt csütörtökön tartott közgyűlésében harmadizben foglalkozott. Elhatározta a törvényhatóság, hogy a halmi- bikszádi, a láposvölgyi, a nagykároly- fehérgyarmati és a nagykároly—peéri vasutak segélyezésére újabb 3a|0-os pótadöt vet ki. Ez a pótadó fog alapjául szolgálni a láposvölgyi vasút részére megszavazott 200.000 K segélynek is. E pótadó kivetésére azonban még a törvényhozás fölhatalmazása is szükséges, a minek megtörténtéhez azonban kétség sem fér. Nagyon valószínű, hogy a láposvölgyi vasút építését még a folyó év őszén megkezdik. Haláleset. Smilovits Sándor községünknek egyik derék, becsületes, jóravaló polgára e hó 17 én hosszas szenvedés után 64 éves korában elhalt. Katonák az aratáson A múlt évben junius 29-én szabadságolták a tényleges szolgálatban álló katonákat az aratás tarta mára. Az idén azonban valószínűleg ki fogják tolni ezt a határidőt, mert junius 29-én még aligha kezdhetik az aratást. Tekintve azt, hogy a szabadságolások iránt már most kell intézkedni a katonaságnál, az alispán körrendeletileg fogja felhívni a főszolgabírókat annak bejelentésére, hogy maradhat-e a múlt évi dátum a szabadságolásoknál, vagy tekintettel az abnormis időjárásra későbbre kivánják-e azt halasztani. Törlik az adóhátralékot. Az 1913. évi január elsejével életbelépő uj adótörvénnyel kapcsolatban a pénzügyminiszter több millió koronát tevő adóhátraléknak törlésbe hozatalát rendelte el azért, hogy az uj adótörvényt annál simábban és az adózó polgárok zaklatása nélkül hajtsák végre. Az államnak ugyanis állandóan milliókra menő adókövetelése áll fönn. Ezek a követelések jórészt olyanok, amit az adózók nem tudnak fizetni. Most nehogy az uj adótörvény alapján összeállított adólajstromba olyan összegek kerüljenek, amelyek behatóságához kétség fér, a pénzügy- miniszter utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy a kétes követeléseket törölje s az uj törvény alapján fölfektetendő adótartozási könyvekre csak azokat a tételeket írja elő, melyeknek behajtásához kétség nem fér. lekedett? Ki tudja, nem-e létezik orvosság, amely idejében alkalmazva, segített volna a bajon ? ! Kell, bogy létezzék gyógymód — lehetetlen. bogy a betegség kezdettől fogva gyógyíthatatlan volt t Akkor magára vállalta a felelősséget — Magda halálának tehát 5, dr. Beude Miklós, az egyedüli okozója !... Biztosat a teljes igazságot akarta megtudni! Ily kínzó, gyiitrelmes kétellyel szivében nem élhetett tovább! Kutatott, orvosi könyveit tanulmányozta ! Olyan lett, mint a halálra Ítélt, aki utolsó pillanatig reméli a niegkegyeliuezést! Állapota lassacskán beteges képzelődéssé fajult, amely elhitte vele, bogy a legdrágább, az imádott leányt, könnyelműen megölte! Éjjel-nappal kínozta a borzalmas képzelődés, Sőt álmaiban is gyötörte a vágy, hogy szabadulhasson őrjítő gondolataitól. Elismert igazságokban sem hitt már és amiben azelőtt rendületlenül bízott, arra nézve támadtak a legerősebb kételyei. Ha az agyondicsért tudomány képtelen volt egy viruló életet kiragadni az enyészet karmaiból, — akkor egy vak óriáshoz hasonló, aki a saját gyermekei elleu emel fegyvert! Egy éjjelen megint a könyveit bújta, de nem értette meg, amit olvasott. A szemei gépiesen foglalkoztak, de ő nem ébredt tudatára annak, amit olvasott! Feleszmélt. —• Bizonyára aludtam ! — suttogta szomorú mosolylyal. Az ablak nyitva volt és hűvös esti szellő surrant be rajta. Künn egyhangú zajjal esőcsöppek hulltak le az udvar asztfaltjára. Az Íróasztalon, vele szemben, Magda arcképe állott. Ránézett és a gondolatai messze elkalandoztak. Félálomba merült, biitelenlll, — mintha messze távolból jönue — halk zenét hallott! Honnan jöhet?! Nem tudta, hogy a zene csak a lelkében esendőit meg! Mégegyszer átélte azt a gyönyörű nyári estét, amely eddigi életébon legboldogabb estéje volt Kirándulásról jöttek haza Magdával, amikor a hirtelenül támadt záporeső elől egy nyaraló előtt álló teiebélyes fa alá menekültek. A szemben lévő nyaraló nyitott ablakán beláttak egy pazarul bútorozott és fényesen kivilágított szalonba. A zongoránál érdekes fejű férfi ült és egy mellette álló karcsú, fehérruhás leány énekét kisérte, aki csodásán, mélységes érzéssel énekelt egy szomorú dalt és megremegtette a künn- állók szivét . . . Miklós erősen, szenvedélyesen magához ölelte a halkan zokogó meunyasszouyát és hizelegve, simogatva nyugtatta meg a már akkor is beteg leányt. — Ne félj, egyetlen szerelmem, meggyógyít- lak ! Szentül ígérem, bogy egészséges leszel! Heves szélroliam kerekedett és erősen az Íróasztalhoz csapta a nyitott ablak szárnyát, dr. Bende ijedten eszmélt föl félálmából. Odakünn még mindig zuhogott az eső. Értelmetlenül bámult Magda arcképére! Hogyan lehet az ? hiszen e percben még karjaiban tartotta Magdát és most egyszerre eltűnt! Igyekezett összeszedni a gondolatait! Miért nem tud emlékezni?! Két kezével erőien szorította a halántékait. Borzalmas félelmet érzett. — Istenem ! Istenem !— suttogta. —• Elszállt! Eltűnt! — Felugrott. Futkosott a szobában. Újra megállt az íróasztala előtt. Sápadt arcán gyötrelme« lelkifájdalom tükröződöd és szemei mereven bámultak az űrbe. — Csak tudnám, — de hiszen tisztán hallottam ! — Ideges remegés futott végig a testén . . . Most megint hallotta a dalt! De ki énekelt ? ! Szemei a képre meredtek, — gondolkozott! — Ki volt? suttogta.— Ki volt? Egy szélroham clfujta a lámpát, de ő nem vette észre, nem is báuta, hogy teljes sötétség volt körülötte. Nem tudott már tisztán gondolkozni, elmosódott, zavart képek vonultak végig az agyáu— Hiiteleuül nagyot sikoltott. — Magda! — és kitárt karokkal ugrott fel a helyéből, mintha ott állana előtte a leány és ő magához akarná ölelni. Azután hangosan elkezdett énekelni. Ekkor úgy érezte, hogy a leány eltüut karjai közül- Örült télelemmel kapott utána, magához akarta szorítani a menyországnak tovalibbenő alakját. De az mindig messzebbre tűnt emlékezetéből . . . Irtózatos kacajjal végig vágódott a szőnyegen . . . Másnap, velőfényes tavaszi napsütésben, a tébolydába vitték dr. Beude Miklóst.
