Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-05 / 18. szám
18-ik szám. X. évfolyam. Nagysomkut, 1912. május 5. Előfizetési ár: . . . 8 tv Negyed évre . . 2 K. . . . 4 K Egyes szhui ára . 20 fillér Főszerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. PeleiÖK szerkesztő: ISurna Kenő, Szeriresztóség es i<i«Jóhívaui. Nagysornkut,Teleki tér 384 ItlEtiJKLIÜVIK MIMiKV V ISÚlVtí* KÖZÉRDEKŰ TÁRSAD ALMI HETILAP, A „N VííYSlMKUTI JÁRÁSI JßfiYZÖl EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Közbiztonságunk. Községünk minden irányban való örvendetes fejlődése, mintegy, természetszerűleg vonja maga után vagyon és közbiztonsagunk fokozott erősítését. Minél jobban megközelítjük a városi jelleget, — már pedig ehez az aszfaltjárö, villanyvilágítás és telefon beállítása által hatalmas lépésekkel "közeledünk, — annál nagyobb gondoskodást igényel, hogy köz- biztonsági szolgálatunk is olyan legyen, a minő a község polgárságának nyugalmát és békéjét, fáradságos munkájának szerzeményét, a község fejlődése érdekében hozott nagy áldozatok ellenértéke képen minden téren biztosítsa. Már pedig a jelen állapotok mellett közbiztonságról községünkben beszélni sem lehet. A közel múltban történt betörések, rablások, a nyomozás körül feltűnt nehézkesség és eredménytelenség eléggé igazolja állításunkat. Községünkben az éjszakák a tolvaj és betörő uraknak a legteljesebb csendet biztosítják, melyet költőileg szólva «még az éjjeli örök egyhangú kopogása sem zavar meg» és a siker biztos. Nem is lehet máskép. Mert, hogy is állunk közbiztonsági szolgálatunkkal? Az éjjeli szolgálatot teljesíti 4, mond A „Kővárviaék“ íáreája. lü púpos győzött. Irta: Erdős! Dezső. (Folytatás és vége.) Ilyenkor mosolygott a pár. Igen, összeillünk, mi nyomorultak. Senki máshoz nem iltutik. A mi neked hiányzik, az nekem megvan. Az én füleimmel lógsz hallani, a te egyenes derekaddal fogok pompázni. Összeillünk mi, szegény boldog nyomorultak. Egy este a púpos egy férfit talált Angélánál. A leáuy szemei ki voltak sírva. — Ki ez az ur ? — Atillák ur, a volt vőlegényem — mutatta be Angela a jövevényt. Miliáfc ur is sltketuéma volt. Együtt dolgozott Angélával az aranyhimzö műhelyben és feleségül akarta venni. Történt egyszer, hogy a vőlegényt egy vidéki kastélyba küldték dolgozni, itt szemet vetett a nevelőimre és visszaküidte a jegygyűrűt Angélának. — Hogy mert ön ezek után idejönni ? — kérdezte szigorúan a púpos. Alibák ur busán simogatta a gyér, szőke négy éjjeli őr havi 16 korona fizetés mel lett. Arról nem is szólok, hogy községünk több kilométer hosszú és mig a négy őr, kettesével a végeken jar, a község közepén akár embert lophatnak; de figyelmet érdemel az a tény, hogy az örök a havi fizetésből meg nem élhetnek, tehát nappal fárasztó munkával keresik a kenyeret s igy testben kimerülve a reájuk bízott őrködést — dacára a legerélvesebb ellenőrzésnek — hiányosan vagy épen sehogysem teljesitik. De nem is teljesíthetik, mert a napi munkától elcsigázott fizikuma pihenést igényel és ha mindenik ily éjjeli őr a kötelesség teljesítés ideális nívóján állanak is, fizikai lehelellenség a napi munka után éjszakáról éjszakára virasztani. Tehát közbiztonsági szolgálatunk abszolúte nincs. Ily körülmények között, tekintve, hogy a legtöbb ajtó, kapu nyitva áll, vagy egyáltalán nincs is kerítés, — ami ismét nem a rendszeretet és községi szabályrendeletek végrehajtását dicséri — egyedül a lakosság helyes erkölcsi érzékére vall, hogy napnap után lopások nem történnek, mert ha valahol, itt érvényesül az elv: csak az nem lop, aki nem akar. Mert ha akar, mi sem állja útját. Igaz, hogy a helyes erkölcsi érzék nagyobb biztonságot nyújt minden őrizetnél. bajuszát, sóhajtott, bűnbánóan nézett Angélára, azlan beszédnek lendítette a kezeit. — Tudom, hogy én nyomorult vagyok és nem érdemiem meg Angélát De én nekem van egy süketnéma bátyám, egy órás. Az ép leányt vett feleségül és öt gyermekűi van, akik közül csak egy süitetnéma. A többi mind hall és beszél. En azt akartam, azt szerettem volna, hogy nekem is legyen ep gyermekem, legalább egy. Oh, én Angélát nagyon szerettem, de attól téltem, hogy nekünk csupa süketnéma gyermekeink lesznek. Ezért kezdtem a nevelönövel. De faképnél hagyott, mert süketuéuia vagyok. Nem mindenki olyan szerencsés mint a bátyám. Visszajöttem Angéláért. — Angela az enyém —- szólt neki vörösküdva a púpos. Alibák ur kacagott. — Alit ? Egy púpos meg egy süketnéma ? Na, jól fognak maguk kinézni. A gyermekek nemcsak süketnémák lesznek, de púposok is. — Nem igaz Kérdezzen meg egy orvost. A púposoknak nincsenek púpos gyermekeik. A púp nem örökölhető, csak a süketnémaság. Alaga ezt nem tudja? — Igen, de a süketnémáknak is lehetnek ép gyermekeik. — Lehetnek, de nem leszuek. Angela az enyém. De mert nem a legjobb világot éljük, az. óvintézkedés kötelesség, mert enélkül az esetleg bekövetkezhető károkért senkit sem vonhatnak felelősségre. És ezen a tűrhetetlen mizérián segíteni, gyökeresen változtatni kell. Községünk fejlődésével lépést kell tartani közbiztonságunknak és gondoskodni arról, hnjjy a megfelelő szolgálati erők beállításával felelősségre vonhassuk az ellenőrzés és szolgálat vezetésével megbízott községi tisztviselőket. Olt a hol a 6 pénzintézet a községi pótadó felét fizeti, a határ őrzésért kerü- Iöknek4 500 korona értéket adón kívül fizetnek évenkint a földtulajdonosok, a vendéglők zárórán túli nyitvatartásért elérhető bevételek kihasználatlanul állanak rendelkezésre, ahol különféle címeken: minők a vásártér seprés, hetivásárkor kisegítők stb. eddig is kiadásaink voltak s most a járda építéssel utcaseprőkre is lesz szükség s ahol a tűzoltóság kérdése sincs még egészen megoldva — ott nem lehet nehéz a rendszeres közbiztonsági szolgálat szervezése a tűzoltói kérdéssel kapcsolatosan. Ha a felsorolt1 az éjjeli őröknek eddig fizetett összegekkel együtt nem szolgáltatna elég fedezetet a kielégítő és megfelelő éjjeli őrszolgálat létesítésére, úgy még némi megterneltetés árán is elodázbatlan kötelesAtigela pirulva, szelíden mosolygott a púposra, a ki vakmerőén átölelte és megcsókolta. Aztán diadallal nézett a másikra. — Látja, Angela szeret, A süketnéma férfin a fejét rázta. Nem lebet az. Nem illenek össze. Ha maga is süketnéma lenne, az más lenne. Vagy ha legalább ép lenne, mint a bátyám felesége. De igy nem illenek össze. Alajd rájönnek. Én várok. — Angela — kiáltotta a púpos. — Angela válaszsz közöttünk ! És a süketnéma 1 eány moghatottan, kacé- ran mosolygott. Tetszett neki a süketnéma, mert szép, egyenes, magas termete volt és tetszett neki a púpos, mert beszélni tudott. Azóta két udvarló ostromolta Angélát. Mind két suskeselytí viaskodtak egymással az egyetlen, utolsó prédáért, melyet elibük vetett kegyetlen, atkozott sorsuk. Alindeu más reménységben csalódva, csak ez az egyetlen maradt meg nekik és Angéláért versenyeztek, mindegyik a maga módja szerint. Esténként, vasárnaponként ott voltak a leánynál. A süketnéma olcsó ékszeieket, illatos szappanokat ajándékozott Angelláuak, a púpos verses könyveket, finom mivü legyezőket, a mikre szerelmes vallomásait irta. Ha együtt Ulte« Angela szobájában, a sliketnéma a tükör elé állott, nyújtózkodott, daliás, peckes állásba helyezkedett és
