Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-04 / 5. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „N AGYSOMKUTl JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ári Egész évre . . . . 8 K Megyéd évre . Fél évre ......................4 K Egyes szem ára . 2 K . 20 fillér FéíszerkesztO: Dr. Olsavszky Viktor. Felelős szerkesztő: Barna Benő, Szerkesztőség és kiadóhivatal. Naqysomkut,Teleki-tér 384 MEGJRLEÜVIK MINDÉIN VASÁRNAP Iparunk kinövése. A legnagyobb hiba abban áll nálunk, hogy csakis tanulásra hajlammal nem biró fiukat adták ipari pályára, amikor ott is kellene tanulni és tanítani. De a mikor még az amúgy is fennálló hiányok mellett — a tanító iparosok zöme — tanoncokat nem a műhelybe, hanem a szakmán kívül, igen nagy ideig, mással foglalkoztatják a tanonc- idö rövidre szabott tartama alatt, hacsak a tanoncok különös oknál fogva jobban óhajták az ipar elsajátítása körüli ismeretek megszerzését. A tanoncidö tartamát legtöbb esetben a minimumra szállítják le, illetve állapítják meg, mert az ipartörvény erről sem intézkedik, de még ezen idő alatt is tanonc — a mint igaz is — csak játékkal tölti ifjúkorának arany napjait. Az idő eljár, a tanonc segéddé lesz, akár nem lanult, akár nem ért a szakiparához. Hogy az'án az élet nehéz küzdelmeiben, úgy a sa*át, valamint családja avagy hozzátartozói kenyerét mint lesz képes megkeresni, arról a mai napig is hallgat a krónika. No de honnan tanuljon az a tanonc, a mikor néhány iparos—tisztelet a kivételnek — még maga sem ért az iparághoz, mert öt sem tanították. Ha az idő elérkezik, a tanonc felszabadul s az ipartestületek révén megk pja a stilizált rajzokkal díszesen kiékesitett, pecsétes rámába foglalható >Tanuló-bizonyitvány«-t, pedig akkor meg mit se tudnak az újszülött iparossegédek. így aztán a munkakönyves segédek egyrésze minden számítás és tanácskérés nélkül megszabadulva a tanonckodás nehézségeitől, örömükben a nagyvilágba indulnak munkát keresni. A másik része — belátva kevés és hiányos ludásukat — a felszabadító mestereknél visszamaradnak továbbképzés céljából még egy ideig. Azok aztán, kik vándorútra kelnek munkaszerzés céljából, nem mondjuk, hogy helyet nem kapnak, sőt igen sok helyet, mert sok ideig sehol se tűrik őket tudatlanságuk miatt. Miért? Mert mindent tudnak, csak a mesterséghez nem értenek, mert őket a tanonckodás ideje alatt kevéssé oktatták az ipar titkaiba. Mig az életfentar- tásra pénzük és kitartásuk van, addig csak utazgatnak ; hol van munkájuk, hol nincs keresetük. Végre aztán anyagilag teljesen tönkre menve, belátják tanító mesterük és saját hibájukat, hogy ók mily kevéssé értenek a megélhetésüket biztosítandó iparukhoz. A sok jövés-menés mellett lerongyolódva, pénz nélkül, távol talajoktól, más megyékbe, elhagyottságukban, a rossz és erkölcstelen útra kénytelenek térni. Utóvégre mint munkanélküli egyének, a rendőr hatóságok gondjaiba kerülnek, a honnét is az iparossegédeink kényszer-útlevéllel avagy néha toloncuton haza és vissza illetőségi helyeikre küldetnek, illetve szállíttatnak; kezdhetik élőről tanulni iparukat. Ide vezet a falusi rossz és helytelen tanoncnevelés is. Számtalanszor hallottuk, hogy vannak iparosok, kik elszökött nótárius tanoncokat rendesen nagy mentegetés és enyhítő körülmények felsorolása mellett egy évi, sőt néha pár hónap alat. akarnak betanítani és felszabaditair. Hát hol van itt az ipariránt felettébb megkívánandó kölcsönös istápo- lás, az előrehaladott külföld elleni ipari versenyre való előkészítés. Az 1884. évi XVII. t.-c. (ipartörvény) határozatlanul írja elő a tanonc képzési -időtartamát nem állapit sem minimális, sem maximális határt, csak a kontárok szaporodását mozdítja elő. Az ipartörvény csak azt mondja ki, hogy: »A fölvétel alkalmával az iparos és tanonc szülői vagy gyámja közt a tani Jő tartama slb., egyetértöleg állapítandó meg.« Bizony sokszor az anyagi érdekek mellett agyonállapitják a tanidöt. Nézetünk szerint a tanonc 17. életévének betöltése előtt felszabadítható nem volna, nehogy lelkiismeretlenül járjanak el a tanoncszerződések megállapítása körül. Minden tanonc kötelezendő lenne felszabadításakor a 3—4 évi tanoncidö letelte mellett, az általa tanult iparból gyakorlati és elméleti szakvizsgát tenni. Ezen eredmények elbírálására pedig ipartestületi alkalmi bizottságok volnának szervezendő!«, mint szakképzettséggel biró tényezők. Az irni nem tudó fiuk pedig tanoncokul felve- netök egyáltalán nem lennének, mert igy kivolna zárva lehetősége annak, hogy műveletlen segédek, illetve iparosok neveltessenek. Az iskolai képzettség kimutatása sarkalatos alapfeltétele lenne a tanonc fel fogadásának. Ugyanis az iskolai képzettség hiánya miatt nem lehet megtagadni az ipartörvény szerint a tanonc lajstromszerü beiktatását, valamint a munkakönyv kiadását. Ez esetben mit tud a tanonc a mikor segéddé, később mesterré lesz? Mi módon fejleszti üzleti tevékenységét? Hogyan lesz képes versenyezni a külföld hatalmas iparával ? Az ipartörvény revíziója annak idején elkerülhetetlen volt, mert kuruzslással nem lehet a kisipar nehéz és immáron elvisel- hetlenné vált küzdelmein enyhíteni. Az ipartörvény útvesztőin ember legyen, ki minden akadály és kétely nélkül el tud igazodni. A kevésbbé tanult kisiparos nagyon ki van téve a szabadipar leple alatt—a kereskedelmi szellem térfoglalására. Nagy az iparszabadság. A képesítést igen szűk korlátok közé kell zárni s a tanoncképzést szigorú ellenőrzés alá kell vetni. A tanoncnevelés nemcsak ipari, hanem nagy nemzeti érdeket is képez, mert az ipar jövője a mai kor tanoncaitól volna remélhető, hogy a meglevő s mérhetetlen bajokon is segítve legyen. —^ ' HÍREK. Református tál. Mint értesülünk egy nagyszabású református bál van készülőben febr. hó !7-ére, melynek jövedelme jótékonycélra fog fordittatni. Vármegyei közgyűlés. Csaba Adorján vármegyénk főispánja e hó 8-ának d. e. 11 órára rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a vármegyei bizottság tagjait. A tárgysorozatban községünket és járásunkat érdeklő következő ügyek vannak felvéve: Nagy- somkul község szervezési szabályrendeletének módosítása. Nagysomkut község kérelme a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési iparról alkotott vm. szabály- rendelet módosítása tárgyában. Nagysomkut, Szakállasfalu, Koltó, Kővárkölcse községek 1909. évi zárszámadása. Nagysomkut, l\ovás, Karuly, Kövárremete, Erdőaranyos, Kővárkölcse, Szakállasfalu és K°0ó községek 1910. évi zárszámadása. Kovás, Kövárremete, Karuly, Szamostölgyes, Jávorfalu, Gyökeres, Nagynyires, Pusztahidegkut, Magosfalu, Kisfentös és Kövárhosszufalu községek 1912. évi költségvetése. A Kővárvidéki takarékpénztár ma 4-én délelőtt 11 órakor tartja rendes évi közgyűlését saját helyiségében. A magyar bank részvénytársaság. Községünkben ezelőtt négy hónappal alakult meg az 5-ik pénzintézet »Magyar bank részvénytársaság« cég alatt. Az uj pénzintézet három havi fenállá- sának forgalmáról számol be lapunk mai számában megjelent zármérlege, mely szerint rövid három havi működése alatt 5482 kor. 96 fill, tiszta nyereséget ért el. A nem remélt forgalom és elért nyereség összege fényes bizonyítéka annak, hogy a szolid alapon nyugvó intézet élén állók és különösen az intézet vezetője Dr. Hirsch Gyula vezérigazgató az intézet rövid
