Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-29 / 52. szám
í^f X. évfolyam. Na^ysomkut, 1912. december 29. 52-ik széni. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NA3YS0MX.UTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elfífizetéiii ár: Égés» ívre . . . ; 8 K Negyed évre . Fel évre ......................4 K Egyes »»»ni ár». . 2 K. 20 fillér Kös/.erkee/.t'i: I>r. Oltiavszky Viktor. Felelő» szerkesztő : (tárna Ilonő, .Sierkeszi5*ég és kiedóhívntai. Naßysotnkut,Teleki-tér £4J 1UKGJELEK1K iHMHA’ VA^OlAAI* 1913. Nem hiába, hogy az omiózus 13-as szám foglaltatik ebben az évszámban. Ez az uj esztendő valóban nem kezdődik a legszerencsésebb auspiciuinok között, de azért még boldogoknak érezhetjük magunkat a jelenlegi bajos szituációban akkor, ha a bajok legnagyobbika. a háború b® nem következik. A lefolyt esztendő a gazdasági rázkód- tatások valóságos láncolata volt. A háború előrevetett árnyékaként már a nyár elején beállt a pénzszükség, amely először a vállalkozási kedvet silányitotta tönkre, aztán nyomasztó súllyal nehezedett a. kereskedelem és ipar minden ágára. Októberben kiütött a balkáni háberu, novemberben pedig felütötte lejét a világháború réme és erre már mi is felkészültünk a nagy összeütközésre. Százezer | és százezer embert szólítottak fegyver alá, fiukat, apákat és panasztól, jajtói led hangos város és falu. Ez az állapot aztán katasztrofális hatással, sújtotta közviszonyainkat. Az ezernyolcszázhetvenharmadiki nagy krach óta ilyen gazdasági válságot nem ért meg ez az ország. Most hogy a fellegek már oszladozni kezdenek és a háború terrorja nem fokszi már meg a kedélyeket, nyugodtabban tekinthetünk vissza a közelmúlt eseményeire és ezekből levonhatunk egy igen súlyos tanulságot. Azt, hogy nagyon gyenge bázison nyug- saik a mi közgazdasági életünk. Egy komoly külpolitikai bonyodalom esetére, amilyen a balkáni háború is volt, meginog megrendül nálunk minden, főleg a közönség bizalma. Oktalan pánik vesz erőt nv g a komolyabb elemeken is és úgy fest a dolog mintha mi hajtanok Önmagunkat a gazdásági katasztrófa felé. Ezt csak szegény országban történhetik meg, ahol a vagyonnak és existenótáknak nincs teljesen reális bázisa. Lém Németország ugyanezeket a nehéz időket minden rázkódtatás nélkül élte át, sőt Ausztria is hasonlíthatatlanul nyugodtabban bírta a válságot. S mi majdnem tönkre mentünk. A Balkán kérdés, amely íélszázad óta feküdte meg az európai állapotokat, remélhetőleg megoldódik é^ a világ felszabadul az aggodalmak alól.Megint hosszú évtizedekre biztosittatik a béke és nincs fontosabb kötelessége sem a magyar kormányoknak, sem a Közönségnek, mint hogy gazdasági ellen - álló képességünket fejlessze és a közvagyonosságot reálisabb bázison mozdítsak elő. Ennek nélkülözhetetlen előfeltétele a gazdasági függetlenség. Amig ez bó nem következik, addig Magyarország koldus marad. Monte-' í negró nívóján fogunk vergődni. Az uj évet tehát azzal a szilárd elhatározással kezdjük meg,' hogy minden erőnket összelogva kuzdjünk hazank gazdasági önállóságáért. A mire a boldogulásukért küzdő diadalmas balkáni népek kepesek voltak, arra képesnek kell lenni az ezer éves magyar nemzetnek is. Mert a mely nemzet erre nem kepes, annak el kell pusztulnia. A téli gazdasági előadások hiányosságai. A m. kir. földművelésügyi miniszter évről évre nagyobb;: összeget ailit be költség- «lőirány tatába azon célra, hogy abból gazdasági vándor-előadók a téli.napokon bejárják a vármegyék községeit és hasznos gazdasági ismeretekre oktassak a fóldmivelő gazdakö- zönseget. Elismerés és köszönet illeti ezért az akcióért a magv. kir. földniivclé-sügyi kormányt, nem lehet azonban elhallgatni azt a megjegyzésünket, hogy dacára a jóindulatnak, mig ezen előadásokra fordított költségek évről- cvre emelkednek, addig maguknak az 'előadásoknak nívója, külsőségei, sőt eredményei is, alig mu atnak fejlődést. A vándor előadók tényleg tudásuk legjavát viszik felolvasásuk, szabad előadásuk keretében a nép elé, sajnos azonban, hogy a legjobb imulatu kezdeményezések is az ilyen előadások után maradandóbb nyom nélkül maradnak. Az előadók is rendesen szólamokhoz idomulnak előadásaikban, a szólamokat pedig legtöbbször a legfőbb vezetők hangzatos frázisaiból merítik, amilyen liangza os jelszó most pl. az, hegy: termeljünk legtöbbet! Termeljünk ám, de rmbői ? Nem akarunk ezen téli előadások eredményessége, vagy eredménytelenségei felett ez alkalommal vitába bocsájtkozni, e;yet azonban konstatálnunk kell, és ez ez, hogy ezen előadásokon sok szó hangzik a gyakorlati munkálkodásra való sarkentésről, az okszerű gazdálkodás mikéntjeiről, stb., utalnak A„KÍ?A»K“ TÁRCÁJAMelegség. A muzsikusok hangoltak és Helvig idegesen verte a kottaalványt a dirigens-pálcával. A próba mar jól fo.yt csak a creliók ku.logtak lomhán a melodráma után. Helvig máskor a legnagyobb precizitással hozta ki a taktust, de most semmit sem baut, sőt úgy találta, hogy igy van jól lomha, kúszó visszhangokkal, ügy érezte, mintha a szin- ház falni rezcnalnának az ürességbe, amely olykor a hatalmas ponyvákkal letakart emeleti páholyok és széksorok között betöltötte az orfeum levegőjét. Az orosz táncosnő pedig énekelt, táncolt, egy pillanatra lihegve megáhott, hogy annál szédületesebb pironettet csapjon és aztán csilingelve beie- kacagott az elhaló fináléba. Tarara, tara... tarn 1 Egy gyönyörű kaden- ciát opókoit fel a csend. Heivig jó kedvűén simogatta ki a haját, amely a temparamentinros dirigálás alatt a homlokába csapzott. aztán lesegitoüe a leányt a falépcsőn, amelyet a próbákra állítanak, a színpad elé, hogy a nézőtérre le lehessen jutni. — Fogok tetszeni? kérdezte a leány németül. hideg, idegenes akcentussal, és ez a hidegség valahogyan kirítt életvidor fiatalságának a tónusából. Heivig igy érezte ezt és az arca idoge3en rándust, aztán szinte könyörögve igy szélt: — Ne beszéljen ... Ha énekel, egesz más! Ne szóljon! így gyönyörű maga a táncával, az énekével 1 Mit törődik maga a közönséggel ? Hát minden ember, aki lefizeti a belépti taksát, eléd azt, hogy ímga rágondöl? Nem az abszurdum volna ! A csáncsog», higfeju pönl profanizálja ezt a helyet, ah*>l mi az Ízlésünket es a szivünket tornásztatjuk 1 Lássa mennyivel műveltebbek voltak a görögök a templomokban táncolták es bacha- náliákkal az istenségnek vélték áldozni. A mő kedvesen hallgatta. Nem értette mrg a dirigens klasszikus álmait, sejtelme sein volt az ókor történetéről, de mosolygott, megél tőén és finómau, ahogy ez a természete volt. és ahogyan a metszett tükrök előtt megtanulta. A zenészek kimentek, aztáu tíz egyik ajtón a titkár dugta be borátvalt, ' kopaszoüo fejét és obiigát mosolygással hajlongott: — Itt, iustruKciok, instrukciók ? — Maris jövök kiáltotta szávait befejezve a lány. E búcsúzott a karmestertől és felment az igazgató irodájába. H. Es e az előadás előtt a karhioster bekopogott az öltöző-, aj te jan. Ab öltöztetőnő kijött és b:zail- niaskodóan jelentette ki, hogy a kisasszony mindjárt készen lösz. Valóbau, néhány pillanatnyi várakozás után megnyílt az ajtó. Az orosz artistalány most minden szépségét csillogtatta. A kristálycsillár fehér fénnyel hintette vakító, színpadra preparált testét s egy hatalmas, velencei ezüsuükör g..óriás reflexet szórt a fürtjeire. Hajló finom hullámokban tapadt testére a ruhának selyme, s a mezítelenül hagyott karolt és nyak felvillanó húsát drágaköves ékszerek fonták köríti. Heivig az e.ső pillanatban kóprázó szemekkel ámult el, aztán meghatva kezet csókolt és belesü- lyedt egy fotellbe. Aztán beszélgetni kezdtek:A muzsikus: En a maga helyében most nem mennék ki a színpadra. Bezárkóznék ide az öltözőbe és ma este magának játszanék. Tudnám, hogy odakint várnak, tombolnák az emberek énem, s óu belemosolyognek ebbe a tükörbe és csodálnám a szemem gyémántjának tüzót. A lány : Ugyan menjen maga... Abból nem lehet megéini 1 Á muzsikus: Nem, ma este nem engedném ki a deszkákra. Ma én szeretnék gyönyörködni magában; elmerülni csendes áhítattal a testének, a szépségének csodálatában, Miijén kár, hogy... A lány: Hogy ? A muzsikus :. .. hogy az este elmúlik, hogy a reggel eljön, hogy az i mber összeg} ürődik .. . a lány: És ortgszik. Úgy-« r . .A muzsikus: (a tükörbe néz). És mégis öregszik az ember. Én már.. . f