Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-01 / 48. szám
I X. évfolyam. Nagysomkut, 1912. december 1. 48-ik szám. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZŐI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. {Előfizetőül ár: Egész évre .... 8 K Negyed ívre . . 2 K Fel évre ......................4 K Egyes sznm ára . 20 fillér Fő szerkesztő: Dr. Olsavszky Viktor. Föl el ős szerkesztő : Marna Kenő. A tornát ugyanis nem szabad úgy felfogni, hogy a mesterséges munka egypár izmot megerősít, és pont. A torna önfegyei- mezóssel kell, hogy járjon, és itt kapcsolódik jótékony hatása a pszikhológiába. Csak Svédo! szágban volt lehetséges oly sikeresen küzdeni az alkohol ellen ép a tornában nevelt akaraterő bázisán — hogy a törvényhozás úgy intézkedett, ha a svéd rendőr rés/eg embert talál, szállodába viszi egy kocsin, lefekteti ott aludni, s a költségek azt a kocs- márost terhelik, ahol leitta magát, Eddig is látnivaló volt, hogy a tornával együtt egy magasabb fokú higiénia jár együtt jó levegő, tisztaság, aminek a megszerettetése nem utolsó eredmény. Az angol nevezetesen az amerikai még szélesebb vonalon érvényesíti a testedzést, ahogy ő mondja : a „Phisic Culturt“ hatalmas szakfolyóiratai vannak e tárgynak, club- bok alakultak, amelyeknek tagjaiban megannyi apostolt nyert a higiénia, a kifejleszt tett akaraterő : a jellem. Nem szabad összetéveszteni a testedzéssel a ma divatozó sportversenyeket. A legtöbb atléta idő előtt hal meg sziv-billenyiyü hibájában, tüdőtágulásban, veseb jban. A versenyeket törvényileg el kellene tiltani, mert | bennük nem a sport szolgálja az egészséget, hanem az egészséget áldozzuk a sportnak. A testedzés józan határait igen ügyesen választotta meg fővárosunk, amikor a festkultusz. A klasszikus szép, amely az örökkévalóságig meg fog tartani jelentőségének integritását egy gyönyörű törekvést hagyott emlékül többek között reánk nevezetesen a ,.meus sana in corpore sano“-t. (Ép testben ép lelket.) Nem akarjuk ez alkalommal a művészet és esztétika szempontjaiból vizsgálni ezt az ujmutatást, de foglalkoznunk kell e tárgy- gyal orvosi szempontból. A gépek korszaka megroutotta a levegőt, különösen a városi emberét; az egyre gyarapodó kényelmi tényezőkkel egyidejűleg elenyésznek az izmaink, pusziit Magyarországon a tüdővész a tuberkolózis statisztikáját Oroszország után Magyarország gyarapítja legjobban. Ezek a szomorú tények jelzik egyúttal a fontosságát annak a tárgynak, melylyel o sorok keretében foglalkozunk. Az emberi test a természettől fogva munkára van praedestináiva, nevezetesen fizikai munkára, és csak abban az esetben tudja szerveinek épségét megtartani, ha ezt a munkát el is végzi. Az a test, amely nem végez fizikai munkát elsenyved. Ez a körülmény arra bírta a fizikai munkával hivaíásszerüleg nem foglalkozókat, hogy testüket mesterséges utón dolgoztassák és ez a művelet a testedzés. Ha tehát maradi szülők arra hivatkoznál , hogy nagyapáik egészségesek voltak torna nélkül is, ne felejtsék el, hogy nagyapáik természetes munkát végeztek, nem volt tehát szükséges azt mesterséges munkával pótolni. A testedzés az ókorban volt virágzásának tetőpontján, Helles félistenként tisztelte clympiai győzteseit, s ha valaki be tudta bizonyítani, hogy olympiai győztesnek az unokája, az máris elég jogcím volt arra, hogy az állam gondoskodjék az eltartásáról. A középkori lovagi tornák már kizárólag praktikus célzaluak voltak, a szép kifejlesztett test már közömbös, mert akkor erős vallási szellemben nevelkedtek, és bizony az ő hitbeli példaadóikat különös, hosszú, sovány szenteknek ábrázolták. Az újkor biológiája emelte fel újra a testnevelés zászlóját, még pedig elsősorban a Skandináv államokban. A hires svódgya- korlatok a világ legegyszerűbb testmozgás- műveletei, de elég ahhoz, hogy beesettmellü vézna emberek helyett, izmos életerős, jókedvtől duzzadó embereket neveljen. A nőemancipáció leszebb diadalának tekinthetjük, hogy svéd torna tereken száz és száz lény mutatja büszkén, izmos vádliját. Nem vélet- lenség, hogy a skandináv államokban a legkevesebb az analfabéták és bűne etek percentje. Az egészséges test, a jól nevelt akaraterő bizonyára jobban megtudja találni a boldogulás utját, mint a petyhüdt, alkoholtól butított egyén. UÜVÁRVIDÉR“ TÁRCÁJAft halhatatlanság ara. Irta : Kálmán Jenő. — Weiszl — mondta elfojtott maliciával Placsek Pougrác főtisztelendő ur. — Weisz László. Az utolsó pádból egy égőszemü, barna kisgyerek emelkedett föl. Abból a gesztusból, ahogy íölemeikedett, lehetett látni, hogy elfojtott indu. latok szeretuének belőle kitörni. De főtiszteiendö Placsek Pongrác gúnyos kemény tekintete alatt megalázkodott a fiú és csak ennyit rebegett: — Varga .., Erőtlenül és félénken szállt a szó a teremben és szinte úgy esett le főtiszteiendö Placsek Pongrác elé, m nt valami sebzett madar. A főtisz- telendö ur a fiukra nézett és e pillanatban a sok tekintet egyetértőén villant össze. A főtisztelendő ur szeme azt mondta, hogy szabad nevetni és mert a gyerekek csak erre az engedelemre vártak, kó. rusban, harsant föl a kacagás. A főiisztelendo ur zsíros arcán is széthúzódtak a vonalak, elernyedt, vastag ajka kedélyesen megnyílt és megmutatta a nikotintól sárgára föstött, nagy, lapátszerii fogakat. A fölszakadt, vidám hanghullámok pedig ott röpködtek a kis Weisz vérpiros arca körül és köny- nyeket csaltak ki lobogó, fekete szeméből. A kis zsidőfiu törékeny teste szinte összeroppant a tanár ur tréfájának súlya alatt, csak állt meghajtott fő. vei és sután leereszteit karokkal, de az ajkai mégis makacsul összerázódtam és bezárták a megszégyenítés elcsuklo, sírásba hajló hangját. Főtisztelendő Placsek Pongrác most még egyszer kiélvezte a diadalt, majd uj tréfa Meszelésén törte a fejét. Harsányan lecsapta az osztálykönyvet az asztalra, amire hirtelen csönd támadt, esik a hátsó padokból táncolt még föl pajkosan n.'mi kun- cogásfélc. — Hát jó — mondta főtiszteiendö Placsek Pongrác és úgy élvezte a szavait, hogy a fiuk már készülődtek az újabb mulatságra — én nem bánom, ha éppen hasznát akarod venni annak az ötven krajcárnak. Csönd, ha mondom ! — szakította félbe mosolyogva, mert örült neki, hogy tanítványai ezt az újabb ötletét is kacagással honoráltak. Eü nem bánom, légy hát ezentúl Varga, bár az anyád, aki igen tisztességes libásasszuny itt a piacon, okosabban tette volna, ha jó ebédet főz azon a koronán . . . Szabó, ne röhögj, mert kidoblak ... Kedves fiam, Weisz László, a te neved lészen ezentúl Varga László... Csitt! An egész osztályt beírom., . Hanem annyit mondok néked, Varga László, ha a történelemből csak egyszer is hibá-an mondod föl a leckét, én könyörtelenül megbuktatlak! Diadalmasén nézott szét a gyerekeken, akik most már némi szánakozással keverték a gúnyos mosolyt és szinte elkönyvelték már noteszaikba, amelyet a pad alatt tartogattak, a biztos eredményt, hogy szegény Weisz László megbukott a történelemből. A kis Weisz, azaz hogy Varga, még mindig hallgatva zárta le ajkait, a szeme alatt még nedves barazda mutatts meg a könyek utj it. amelyek nagy csöppekben hulltak a zöldre mázolt, tintafoltos padra, de a tekintetében kemény elhatározás tüze villant föl és ez a tekintet azt mondta : — Nem fogok megbukni a történelemből! Odakint Szaflavszky, a sánta pedellus megkongatta a harangot. Ideges nyüzsgés volt rá idebeun a válasz, könyvek csapódtak Össze, türelmetlen labak súroltak a padozatot, suttogó hangok falhangossá mereszkedtek, a főtiszteiendö ur is fölállt. Egyet rántott a reverendáján és a puha emberek ringó járásával megindult az ajtó felé. — Dicsértessék! — énekelték feléje a gyerekek, De Piacsek Pongrác az ajtóbél még egyszer visszafordult. — Megértetted ? — mondta a kis Vargához, akit már körülvett a gyerekek gyűrűje és ez a gyűrű gúnyosan és sajnálkozva, zavaros egyvelsg- beu tárgyalta a harmadik a) osztály legújabb szén- zácioját. * A piaristák gimnáziumában általán nem ha- rPguütak túlságosan a zsidtkrs, csak éppen hogy Szerkeszt5ségés kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki-tér 384 KIEUJIÜLENIK MINUEN VASÁRNAP
