Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILVP, A „NAGYSOMKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. E315fÍzetéNi ár: Égé»* évié .... 8 K Negyed évre . 2 K Fel évre ..... 4 K Egyes szám ára . 20 fillér ft halál büntetés eltörlése. Irta: Nagy Zoltán szegedi kir. törv. biró. A minapában Becsben megtartott német jogászgyülés egyik vitatott kérdése volt e sorok címeként feltett tétel, amelyre a határozat — talán minden újságolvasó előtt — ismeretes A Kahl-féle előadói javaslatot, amely a halálbüntetés fentartása mellett szólt, 470 szavazattal, 424 ellenében elfogadta a teljes ülés azzal a sankcióval, hogy a halálbüntetés eltörlése arra az időre tartandó fenn, mikor a kétségen kívüli és általános jogi meggyőződés a halálbüntetést nélkülözhetőnek fogja tekinteni. Korántsem lehet célunk vizet hordani a tengerbe és csak egy sorral is gyarapítani azt a százszor felvetett, de soha még eddig meg nem oldott kérdést és vitát: fentartandó egyes nemzetek büntető törvénykönyveiben a halál- büntetés avagy törlendő. Nem idézzük Becca- nát, Savignyt, sőt még Bismarkot sem, nem, soroljuk fel azokat az államokat — civilizált államokat értünk ezalatt, — a hol a halálbüntetés el van törülve; nem említjük külön a két legnyomatékosabb érvet a halálbüntetés eltörlése mellett, (helyrehozhatatlanság és Jnsticmord) de nem kalondozunk el sociálpo- litikai mezőkre sem, amely a nép lélek és a nép jogi meggyőződése alapjából merit érvet a fenntaitás mellett vagy ellene. Áliitjuk, hogy a halálbüntetés nem jogi Főszerkesztő: I>r. Olgavszky Viktor. Felelős szerkesztő: fit ama Ilenfi. SieikesztZsígés ki*dóhívatai. Nagysomkut,Teleki-tér 384 IHEGJÜLEIUK MINDEK VASÁRNAP kérdés többé, hanom egyszerű kultur kérdés. Egészen más lapra tartozik az, hogy lenni kell valami legnagyobb résznek, amelyet az állam büntető hatalma a legnagyobb roszért az azt elkövetőn elszenvedtet, amint más lapra tartozik az, vájjon az elrettentés példájára ilyen alakban: a halálbüntetés fenntartása által, valóban szükség van e kultur nemzetek életében? Társadalmi és kulturkérdésként kell ezt a merőben gyakorlati kérdést kezelni, amelynek talán eddig az volt a legna6yobb hiba a, hogy elméleti eszmenyargalás és vitázás tere volt. A társadalmi cletkonjunkturák és a létező kulturviszonyok szabják meg a föntar- tást, avagy az eltörlését a halálbüntetésnek. Megengedjük, sőt állítjuk is, hogy ezeknek a konjunktúráknak és viszonyoknak a felismerése egymagában nvAg nem döntheti el a kérdést és szociálpolitikai, büntető tudomány, statisztika és segédeszközök és tényezők lesznek, a mint hogy a társadalom mivelálló munkájának folyománya adatszerüleg kell, hogy szemba állittassélc. Ezt a munkát hasonlította Thibant geológiai szemléltetésében, mikor a büntettek számát szembeállítva a kisebb vétségekkel akarta szemlélhetővé tenni, mondván hogy: „hegyláncoknál jelenség: az ormok omladóban vannak ugyan, de a mily mértékben omlanak n csúcsok, oly arányban ma- gaslik fel körülöttük ismét a talaj, úgy, hogy a mint e hogységek magasságukban veszítenek, visszanyerik kiterjedésük növekedésében.“ Nagy büntettek apadnak, csekélyebbek aránytalanul emelkednek. Ez a kulturkérdés pedig szorosan ösze- függ a nép moralitásainak az erkölcsi alapra és szokásjogra alapított állandóságával, melyet egy nap, egy ev, talán egy évtized még nem dönt ei. És felismert állandóság mellett is, megállapítás dacára bár még mindenkor eldöntendő kérdés marad a civilizációnak a hatása a kriminalitásra. Csak ezt is megoldva lehet a kérdéshez igénylőleg vagy tagadólag hozzászólani, mindaddig jogászg/ülés határozata éppen úgy: mint szakemberek Írása csak elméleten való nyargalás lehet. ft,,ft'agysomkuti Magyar 2)alegy!e!.‘‘ E lap f. évi október hó 13-iki számában közzétett felhívása után, — egyesek pessimis- ticus előítéletének dacára is — Szabó Géza ! áll. tanító szervezése folytán 24 taggal meg- ! alakult s működését is megkezdette. Összejöveteleit hetenként háromszor: hét- ' főn, szerdán és pénteken este fél órától, fél 10 óráig tartja az állami iskola tantermében. A kották előállítását, a szólamok betanítását és az egyesület folyó ügyeinek vezetését ezidő szerint Szabó Géza karmester végezi. Az egylet pénztárosa Nagy József működő tag. A.JÉÁBVIDBR“ TÁRCÁJAlíi- ba-bó. — Jaj, da farcsal Milyen baba ez? — Ez egy kiuai baba, kedves Claire. S neve: Bi-ba-bó. Ez csak egy fejből ál és alatta vau egy üres, sárga kimonó. Ebbe bedugja az ember a keiét és úgy mozgatja a Bi-ba-bót, mint a Paprika Jancsit. Látja, most olyan, mintha élne... — Jaj, de érdekes. Köszönöm, hogy hozta ? Most mindjárt megtáncoltatom egy kicsit.. . És a kezébe kapta a Bi ba-bót és beledugta a sárga kimonóba a kis, hófehér kezét. Ugráltatta a babát és rákopintolt az ú jával az orrocskájára, megverte, aztán megsimogatta. Én a háta mögött álltara és vágyódva, lángoló tekintettel néztem. A szemem a fehér nyakára tapadt és a bensőmben megremegtem. Melegem volt, forréság öntött el és gyötrődve az ajkamat harapdáltam. Odahajóltam föléje, bogy a forró, lihegő ajkam majdnem a vállát érintette, — Claire — mondtam remegő hangon. De meg se rezzent, mintha nem is hozzá szóltam volna. A Bi-ba-bó-val játszott, most éppen csókolni tanította. Egészei elmerült a játékban. Égő me’egség öntötte el arcomat. Az ajkaim reszkettek, pirosak voltak, majdnem a vér bugy- gyaut ki belőlük a harapdálástól. És ekkor hozzá hajoltam, magamhoz húztam és megcsókoltam a fehér nyakát... Bágyadtan bontakozott ki a karjaimból és izgatottan és erőitetten kacagott. — Maga bolond ! — moadta nevetve és elő- renyujtotta a két kezét és védekezett. — Nem szabad többet — mondta kacagva és meglegyintette az arcomat egy kottacsomóval, amit a zongoráról vett fel. — Különben is, ma rosszul viselte magát — kacagott megint — most elkergetem. De holnap.. ilyenkor... holnap.,. — Föl fogok jönni — egészítettem ki és meghajoltam. Kezet se nyújtott bólintott és visszaült a zongorája mellé. Én pedig szédülve, lázasan botorkáltam ki az ajtón. — Jöjjön, hintázzunk egy kicsit! A másik ajtóban — amely az előszobára nyilt — egy hinta volt felakasztva. Erre fölugrott, ráült, nevetett egyet, aztán vidáman mondta: — Indítson meg már! ... — Igen — mondtam és meglóditottam a hintát. A vállát érintettem a kezemmel és a testének édes melegét a puha bársonyon keresztül is éreztem. Ó pedig kacagott és behunyta a szemét. — Jaj, de jó — mondta mámorosán és erősen hajtotta a hintát. Aztán hirtelen megállította lessált és azt mondta: — Jöjjön ! Hintázzunk együtt egykicsit! — Hogyan ? — Állva. Mindkettői állni fogunk. Fölugrottam a hintára és őt is fölsegitettem. Most ott álltunk mindketten szorosan egymás mellett, hogy a testünk egymáshoz ért. A lába lábamhoz simult és a melegét még a ruhán keresztül is éreztem. Szinte részeg voltam a közelségétől,.. És lassan megindultunk, repülni kezdtünk. Valami szédítő és édes volt ez. A testünk eltávolodott egymástól, aztán megint teljesen összeért és ritmikusan,forrón, újból és újból egymáshoz simult. — Ilyen közel és ilyen messze — mondtam szédülve és mámorosán. Szinte kész lettem volna ott — a levegőben — elereszteni a kötelet és magamhoz ölelni. Egyszerre gyengén elsikitotta magát. — Szédülök — mondta nevetve — álljon meg. Le akarok szállni! Megállítottam a hintát. Szelesen leugrott és hozzám ütődött. Ekkor elfogott a mámor és re. megve, hosszan magamhoz öleltem, A nyakát, az arcát forró csókokkal borítottam el, mint mikor meleg záporeső ömlik a tikkadt földre. Lankadtan feküdt a karjaimban és elfúló lélekzettel moadta :
