Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-28 / 4. szám
I elvon megannyi ártalmas, haszontalan dologtól. Az ép test egészséges lelket, üde szellemet, nagy önbizalmat és hatalmas tetterőt jelent. És nemzetünknek acélos idegzetű, edzett lelkű és öntudatos férfiakra van szüksége, kik mindenkor mindenben megállják a helyüket és csak ilyen férfiakkal érhetjük el egy erős, egységes, jólétben élő nemzet kialakulását. január 28. ___________________________ ít háziipar felkarolása és támogatása, igen sok fel nem használt és kiaknázásra váró kincs van a mi hegyes-völgyes szép hazánkban. És hogy ha fokozatosan jutottunk volna ahhoz a kultúrához, a hol jelenleg vagyunk és ha nem idegenből szedtünk volna minden európaiságot, akkor bezzeg mi magunk is megtudtuk volna becsülni azokat az értékeket, melyek egyrészt népünk etikai tartalmában, másrészt magában az anyaföldben rejtőznek. A mit még nem használtunk fel és a miből sok száz vagy ezer ember megélhetését tudnánk megjósolni, az parlagon hever. Parlagon hever pedig azért, mert mi magunk nem vagyunk vállalkozó nép. Pénz intézeteink is csak olyan nagyobb vállalkozásokba bocsátkoznak, melyek csak az anyagi haszonra nyújtanak kilátást és fáznak az olyan alapításoktól, melyek a biztos nemzeti haszon mellett az anyagira csak valószínű kilátással néznek. A pénzhatalmak nem látnak tovább, csak a mennyit a pénzügyietek céljai megkörvonalaznak. Ők nem gondolnak arra, hogy ha nemzeti talajon, nemzeti ízlésben és a nemzeti munkaerő felhasználása mellett idegenné válik minden magyaremberben az, a mi máshonnan jön ide más Hiszen ez . . . Kétség nem férhet hozzá ! Ez Has, nz ő gyermeke ! Düh és szégyen fojtogatja a torkát! A megszólalásig hasonló, briiiián" san megfestett portré ! Lázas nyugtalanság gyötri a becsületes Gombát. Gyermekének arcképe egy képaukción. Valami ószeres, vagy más efféle bandita kezei közé kerülhet! Sőt — még a kirakatba is! Milyen szégyen ! — Öt koronát — kiáltja valaki. — Tiz, — kiáltja izgatottan Gomba. — Alia! — mondja az árverező. — Hja! a nők ! — Tizenöt — mondja egy csengő hang. — Húsz. — Ha’ininc. — Ötven — mondja Gomba erős hangsúlyozássá!, mintha azzal véget vethetué a további ■kínálatnak. — Hatvan ! — kiálllja bele valaki, aki most jött be az utcáról, de nyomban megszökne, ha szavánál fognák. — Hetven! — szól bele a megszorult piktor egy mély hangú kollegája. — Száz — mondja akadozva Gomba. Az arca vörös és izzadt* Százhúsz. — Negyven. — Ötven. — Hatvanöt. — Kétszáz!! — d'irgi Gomba. Erre áhitatos, tiszfelettelje* csend következik. A l'estőkollégák egyetértőén néznek össze. — Kétszáz — először — másodszor <s — harmadszor! — siet véget vetni az aukciónak a kikiáltó. — Tessek uram a kép! Testvérek között megér háromszázat! Kár igazán, hogy netu folyatjuk az aukciót, mert ez a csodaszép leányfej KÖVÁRVIDÉK országból, más népnek ssellemétő! áthatottam Ha pedig a pénzcentrumok nem akarják a kezükbe ragadni azt az eminens elsőrangú országos tényezőt, akkor igen helyes és okos dolog, de mindenekfelett hazafias cselekedet, ha egyes körök, egyesületek oda hatnak, hogy a magyar háziipar kellő és méltó helyet foglaljon el különösen a családban, a magyar családban és egészben az ország gazdasági lendületének helyén. Tudjuk nagyon jól és fájdalmasan tapasztaljuk a mindennapi életben, bogy azok a gyári iparcikkek, melyekért az o szag óriási összegeket ad a külföldnek, olyan gyatra alkotásnak, olyan semmit sem érő tárgyak, olyan ipari szemfényvesztő cikkecskék, hogy bármelyik kezdetleges ipari termék bátran felvehetné velük a versenyt. Mi azonban mégis hódolunk ezeknek a gyári semmiknek, mert vakon hisszük, hogy ezzel is modernebb, európaiabbak, műveltebbek leszünk. A sokféle csalódás azonban már any- nyira amennyire kijózanított bennünket; az utolsó évek immár meghozták azt a tapasztalatot, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Nekünk erkölcsi, de főleg zsebbeli kötelességünk a magyar háziipart istápolni. Erkölcsi kötelességünk, mert általa sok száz, vagy sok ezer munkás kéz mentödik meg a téli hónapok számára. A magvar ember, ki jó rosszra nyári keresetét kény télén elkölteni a télen, a mikor a semmitevés rendesen a korcsma veszedelmes légkörébe hajtja öt és ott elíompitja igen gyakran a komoly és önérzetes munka iránti hajlandóságát. Gondoljuk csak meg azt, mi csoda káros és veszedelmes állapot az egész gazdasági életre nézve, ha munka híjában megvan még, vagy — tizenkét példányban és mindannyi művészi alkotás . . . Mi cső . . . da?! — dadogja újabban Gomba, aki már lefizette a kétszáz koronákat. — Ide velük ! Mind az enyém! — Igazán sajnálom uram, hogy nem tehetek eleget e kívánságának. De nem licitálunk tovább. Az adósság és a költségek összege már befolyt és többre nincsen szükség. Tessék talán a művész lakásába fáradni. Á gazdag Gomba házában Ukilc : Bimbó utca 1 ö. Mansarde. Gomba letürten sompolygott ki az utcára. Lehajtott tővel bandukolt és beleütközött két hölgybe. Boesáuatkéi és közben megeme'te a kalapját és a hölgy ekben felismerte a feleségét és a leányát. — Nini — mondja boldogan és fülig pirulva Ilnska — az én arcképem ! Es milyen csodálatos hasonlatosság ! — mondja meleg, elismerő hangon a mama. Nagy művész lehet ez a fiatal piktor — segíteni kellene rajta. Fejből ilyen pompás képet teremteni . . . — Van belőle még egy tucat! — dörmögi dühösen az öreg Kétszáz koronába kerül ez a gyönyörű mázolás ! Úgy latszik mást se festett csak ezt, mindig csak ezt az egyet! Beletanulhatott ! ! — Midig csak engem ! — suttogj i boldogan Ilonka és a szive erősen dohog. — Kétszáz korona ?! — mondja finom mo- solylval a mama. — Mégis csak jövedelmez valamit a művészet! — Sajnos, az én pénzem ! — sóhajtja bősz- szusan Gomba ur. — Lahivatom azt a fiatal embert, majd beszélek éu vele az IIus többi arcképe miatt és kikérem magamnak, hogy folyton csak öt iná- zolgassa ! Ha olyan nagyon szerelmes, hát — Ilyen neki — veg»e el feleségülj Ki a fene vásárolhat össze annyi Hm lom ké}»et! Annyi pénzem nekem nincsen. Es pünkösdre vig, boldog uap lett a Bimbó utcán. 2 a nép, a melynek produktiv erejére feltétlen és égető szüksége van az országnak, ha ez a nép elsatnyul, eliszákosodik el- züllik. Ez pedig bizony nagyon könnyen megteheti és meg is teszi az alkohol, a melynek élvezetébe csak munkahiányában veti magát a nép fia. Ha nem látnok nagyhasznát azoknak a cikkeknek, a miket ezek az egyszerű emberek produkálnak, még akkor is kötelességünk volna, hogy fenntartsuk a munkaadás őrve alatt a népet a nemzetnek. Ámde nincs a pietizmus és hazafiságra való apellálásra szükségünk, a midőn ráutalunk magyar házicikkek kötelező vásárlására. Mindenki tapasztalhatja, hogy csak az egyszerű, de igen ízléses, magyaros házi apróságok sokkal különbek, célszerűbbek, mint azok, a melyeket az idegen sóz a nyakunkba. Valóságos átváltozást okozhatna népünkben az, ha a házi berendezésünk magyar termékből állana. Józanságot, komolyságát, művelődésre való törekvését a népnek tudnánk visszahódítani, a mit az alkohol tőlünk részben vagy egészben elrabolt. kívánatos volna, hogy nemcsak nagyobb, de szórványos csoportok vegyék kezeügyükbe e/.t a jelentőségteljes akciót, hanem a maga kebelében mindenvármegye, minden város, minden falu, de leginkább minden magyar család, áldás volna ez a magyar népre, áldás a magyar kulturára, kiváltképen áldás a magyar iparra. HÍREK. Tisztelettel kérjük igen tisztelt előfizetőinket, hugy lapunk legutóbbi számához csatolt postautalványon kitüntetett tartozásukat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Közgyűlést ügyek. A képviselőtestület legutóbbi közgyűlésén a néhai Olsavszky Simon elhalálozása folytán megüresedett iskolai gondnoksági tagsági állásra, egyhan- ' gulag Dr. Olsavszky Viktor, kórházi igazgató. lapunk főszerkesztője választatott meg. Ugyancsak ezen gyűlésen hivatott be a képviselőtestületbe az elhunyt helyébe Dr. Blumenfeld Dezső ügyvéd mint első I választott póttag. Széiigázmérgozés* Folyó hó 16-án I Rácz Juon a Teientyi és neje kisremetei lakosokat lakásukon halva találták, az előzetes vizsgálat bűntényre engedett következtetni, azonban a megejtett orvosi bon- } colás kétségkívül széngázmérgezést állapított meg. Csodálatosképen 3 éves kis leányuknak semmi baja nem történt, ami azzal magyarázható, hogy az ablak közelében feküdt s annak hasadékáből állandóan kevés levegő áramlott be. Az árván maradt gyermeket a szomszédok vették magukhoz. Helyettesítés. A mezőteremi körjegyzőségre Madarassy István központi főszolgabíró Szabó Elemér okleveles jegyzőt helyettesítette. Lemondás Dr. Vida Gyula mátészalkai közigazgatási gyakornok ezen állásáról lemondott. a kivándorlás. Vármegyénkből a múlt évben 1700 ember vándorolt ki Amerikába, 900 pedig visszavándorolt, tehát a hiány 800 ember, vagyis 800-al kevesebb, mint tavaly,
