Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

*

X. évfolyam,

Nagvsömknf. 1912. okiéba* 27.

43-ik szám.

<?/'>

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETIL \P, A „NAGY30MKUTI JÁRÁSI JEGYZÖIEGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Előfizetési ár:

Egész évre .... 8 K Negyud évre .

Fél évre . . . . . 4 K Egyes szem áru

. 2 K. 20 fillér

Főszerkesztő: Mr. Oisitvszky Viktor.

Felelős szerkesztő: liarmi Kenő,

Szerkesztőségés lőadóhívutal. Nagysomkut,Teleki tér 384 »IIRiJKLilKIK ílll.\f»S;\ VANÁIt.\AP

tanulmányozzuk a gyermeket,

A gyermekek századában élünk. Lelkesedünk, áldozatokat hozunk értük s tesz- sztik mindezt abban a reményben, hogy igy Ián sikerül egy egészségesebb s jobb társadalom alapját lerakni, De hiába való minden lelkesülés és anyagi áldozat, ha helyes és céltudatos munkát nem végzünk ily irányban. A munkát már megkezdtük s csakhamar arra az eredményre jutottunk, hogy eszméuyeinket csak gyermekek megismerésének utján tudjuk megvalósítani, mert miként a gyenge, vadhajtásból is csak az a kertész tud pompázó, nemes rózsát varázsolni, ki a virágok fejlődésének műiden titkát ismeri; úgy a könnyen hajlítható gyermekből is csak az nevelhet igazi ku 1- tur embert, ki a gyermeki lélek rejtelmeibe a gyermek minden cselekedetének indító okát látó szemeivel tekint be s a fejlődés illáit ismerő bölcsességgel irányítja a gyermek sorsát ... Az eddigi nevelői munkánk módjait és tanításuk anyagát filozófusok elmélkedései teremtették meg — a gyermek alapos ismerete nélkül; a mai modern nevelés szerint azonban meg kell ismernünk a gyermeket, hogy megtalálhassuk a nevelés helyes útját.

A gyermek megismerésére irányuló munkásság, a gyermektanulmány (pedológia) egy újabb tudományág, melyet népszerűsíteni kell, melyet általánossá, ismeretié kell tenni, hogy eredményeit a nevelésben és tanításban felhasználhassa szülő, nevelő, tanító egyaránt.

E tudomány megindítói a nyugati államokban az orvosok, kik a gyermek testi fejlődésével foglalkoznak, a piszicliológus a gyermek lelki életét vizsgálja, a pedagógus pedig értékesíti ezen eredményeket a nevelésben és tanításban. Tehát e téren találkozik az orvos, a pszichológus és pedagógus, sőt a jogásznak, a gyermekbirő- nak is szüksége van a gyermek- és környezettanulmányok ismeretére, hogy a züllött gyermekek életében előforduló bűnügyek megítélésében helyes utakon haladjon. A gyermekpatronusok és laikus szülők is sok oly kérdésre kapnak feleletet a gyermektanulmányozóktól, melynek ismeretére a javítás helyessége es a jő nevelés érdekében szükségük van.

Látjuk tehát, hogy korunk reálizmusában és önző harcaiban ezen az ösvényen együtt haladhat társadalmunk minden rétege; érezzük, hogy csak a gyermekek érdekében kifejtett tervszerű munka hozhatja meg a szebb jövőt s a jobb társadalmat. Egyesüljünk tehát igaz szeretettel a humá- nismus nevében s munkálkodjunk a gyermektanulmányozás szociális és gazdasági eredményeinek reményében. Ismerjük^ meg a gyermek egyéniségét, fejlődésének törvényszerűségét, hibái, felfogóképességét, az esetleges abnormis fejlődés okait, a külső körülmények hatását, mert csak igy tudjuk a tapasztalt hibákat javítani.

A gyermektanulmányozás három évtizedes munkája már ezideig is sok üdvös eredménnyel járt. A tanterveket, az isko Iákat ennek alapján igyekeznek reformálni; közelebb hozta a szülőt az iskolához, az orvost a pedagógushoz. A gyermektanulmányozók a helyes nevelést lankadatlan ’ szorgalommal közkincscsé óhajt ák tenni, mert a társadalom minden osztályára szükségük van, hogy a gyermekben rejlő testi- lelki erőt kifejleszthessék.

A gyermektanulmányozást nemcsak külföldön művelik, hanem hazánkban is már tiz éves, eredményes múltja vau s büszkén vallhatjuk, hogy e téren a külföld legnagyobb elismerését vívtuk ki.

A magyar gyermektanulmányozás élén a »Magyar Gyermektanulmányi Társaság« áll, mely budapesti nagyarányú működése mellett az ország több városában fiókkörökkel is szervezett.

Igazán hasznos munkát vélünk teljesíteni, mikor ezen kulturális és pedagógia életünkben nagy szerepre hivatott társaság munkakörét és fiókköreinek működését lapunk jövő heti számában megismertetjük.

Magyarországon a gyermektanulmányi mozgalom a társadalom köréből indult ki,

A „Kővárvidék“ (áreája.

Méreg.

Irta: Arkady Arcrísenk.

Rlazanzeva barátnőm öltözőjében ültem és figyelmesen néztem, hogy miképen festi az arcá\ F nőin, fehér kezei gyorsan felkaptak elittem ismeretlen kefécskéket és egyéb szerszámokat, odafogták összeráacolt szemeihez, az áréról a hajfo- natukra szöktek, megigazítottak a mellen egy szallagot és a fü.bevalókat — és nekem úgy tűnt, mintha o kezek arra volnának teremtve, hogy folyton mozogjanak,

— Édes kezek — mondtam meghatottan — édes szemek .. ,

Es birteleaül hangosan beszéltem:

— Irina Szergevna ! Szeretem magát . . , Halkan felsikoltott, tapsolt a kis kezeivel, felém iordult és egy pillanat múlva a karjaimban tartottam.

— Végre! — szólt mosolyogva. — E szavakat már rég óta várom. Miért kínoztál eddig?

— Hallgass! — mondtam és egy csókkal zártam le az ajkait. Az ölembe ültettem és gyöngéién súgtam a fülébe;

Most a Gordanov „Cryzanthémc“ című komó- diájánaí törékeny kányára emlékeztettél, aki ép oly sikollyal veti ma gat Lerbov földbirtokos karjai közé. Te ép oly törékeny vagy és úgy sikolUttál, mint ő. 0.1 n ennyire szeretlek !

Masnap Irina hozzám költözött és — teki&tet nélkül a tarsadaloai előítéletére együtt éltünk.

Az_é.eiünk szép volt és felhőtlen.

Voltak apxó civakodásaink, de jelentéktelenek voltak és csakhamar kibékükünz.

Eisö civakodasuuk akkor történt, amikor észrevettem, hogy miközben csókolom, 6 a tükörbe néz.

Eltoltam őt magamtól és sértődötten kérdeztem :

— Miért néztél a tükörbe? Ilyen pillanatban hogyan lehet ináéra gondolni ?

— Lá'od kérlek — mondta zavartan —kissé ügyetlenül öleltél ... Nem a derekamat, a nyakamat ölelted. Férfi a derekunkat ölelje!

— Micsoda — mondtam elcsodálkozva. — Csak nincsen ez törvénybe foglalva, hogy asszonyt csak derékon öleljünk! Amit véletlenül megkaphattam, azt öleltem magamhoz . , . Beláthatod . . .-- Elvégre tényleg nincsen ilyen törvény, de legalább is furcsa, ha egy férfi egy asszony nyakat öleli. . .

Boszankodtam és két érán át nem beszéltem Irinával. Ő jött hozzám, hogy kibékítsen.

Átölelte a njakam„t (törvényileg megengedett gesztus) és bajuszomat csókolva mondta :

— Ne haragudj kis bolondom. Okos és érdekes embert szeretnék faragni belőled . . .

És azután (kissé zavarba jött) azt szeretném hogy jótékony befolyásom által a dicsőség legmagasabb fokát érjed el. Szeretnék a múzsád lenni, sőt helyetted szeretném megszerezni a dicsőséget.

Azután elment a színházba és én elgondolkoztam ; vájjon, hogy akarná részemre megszerezni a dicsőséget ? . . , Talán jobb elbeszéléseket akarna írni a nevem alatt, mint aminőket én tudok ? — Mit értett a „múzsa“ szó alatt? Akarta, hogy a hívőim mind reá hasonlítsanak ?

És hirtelenül eszembe ju'ott valami. Nemrég egv színdarabot láttam, amelyben a hősnő a hős bajuszát megcsókolja és ezeket mondja neki:

— Azt szeretném, hogy befolyásom által a dicsőség legmagasabb fokát érjed el 1 Szeretnék a múzsád lenni!

— Furcsa! — mondtam magamban.

És olyan iz volt a szájamban, mintha egy üres diót haraptam velna szét.

Azóta figyeltem Irinát... És minél tovább figyeltem, annál nagyobb lett a rémületem. Melet- tem nem Irina élt. Néha egy tragédiának szenvedő Verotskáját láttam benne, néha meg egy drámáuak hisztérikus kurtizánja mozgott mellettem, aki egyik rohamában felhajtja a méregpoharat. A valódi Irinát