Kővárvidék, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

Níigysomkut. 1912. olttóbor 13.

X. évfolyam.

41-ik szám.

Egész évre Fel évre .

KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, A „NAGYSOMKUTI JA

Glőfizetéii ár:

, . . , 8 K Negyed évre . . 2 K.

, . . 4 K Egyes szem ér« . 20 fillér

JEGYZÖÍEG

Főszerkesztő: Ur. Olaavs/.ky

Felelős s/.erkes/.tö: Barna ÉfSnő.

YLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nagysomkut,Teleki tér 384

mi;g.iklenik miniieiv vasárnap

Öt világrész asszonyai.

Irta: Szikra (gróf Teleki Sándoraé )

Magyarországon még soha se volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 1913. junius havában Budapesten készül. A nők választójogi világ- szövetségének Vll-ik kongresszusa ez.

Érdekes, mert öt világrész társadalmának szine-javát gyűjti össze fővárosunkba és tauulságos, mert egészen uj látókört van hivatkozva a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni.

A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a kivételnek!) a nőt csak úgy; — nép dal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú muzsikaszó mellett dicsér- gette »a barna kis lány csókra termett száját«, s ószintén elbusulta ,magát, ha alkalma jött felsóhajtani, hogy: »szép asz- szonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni ... De már a férj, ha szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette: »nekem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel, stb. stb. — Egész mulatságos szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ, — nem! ház tájnézetröl összeróni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában— a nő csak mint szerelmi objec- tum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig — jobban mondva: tehát — mint

családtag bír létjogosultsággal. De zokon veszik tőle, ha eldiferenciázódott egyéni életet mer élni. Úgy tartják helyénvalónak, ha megelékszik »önfeláldozó jó anya; önfeláldozó derék feleség; önfeláldozó gver- meke szüleinek, vagy pedig: igénytelen, szorgalmas és háromszor önfeláldozó »szegény rokon« marad. Csak az Istenért! ne jusson eszébe »önállóskodni!...

Akik azonban az 1913-iki kongresz- szusra jönnek, azok már egytől egyig tovább mentek követeléseikben, s azt mondják: a nő, ha körülményei úgy hozzák, ösz- tönszerüleg lesz önfeláldozó, — és: családtag, de kell, hogy egyéb is legyen, még pedig, és mindenekelőtt: teljes értékű egész ember. Ne csak kötelességtudó, hanem felelősségérzettel, öntudatosan, célirányosan a közérdeke^ is átértő, átérző- szolgáló, s igy a tökélesedés felé törekvő egyén.

Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megvalósítani?...

— Hát igen.

Mert nem azon múlik, hogy a nőnek nincs választójoga, hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle.

Maradiságból? Csökönyösségböl ? Előítéletből? Félelemből? Indolenciából? Irigységből ? Bosszúból ? vagy rosszul alkalmazott gyámkodásból teszik-e? nem kérdem, de tudom, hogy ma már mesterséges és

mesterkélt és azért napról-napra kegyetlenebbé válik az a gát, amit a nők politikai felszabadulása útjába tesznek. Mert mivel lehel felnőtt, iskolát végzett, józan emberből megtagadni azt, hogy hazája törvényeibe — azokba a törvényekbe, melyeket neki is tisztelni kell, melyeket adott esetben öt is épen úgy sújtják (bár soha sem védik tigy, mint honfitársait) — ha azokba beleszólást követel? Mivel lehet azt tőle megtagadni? Azzal csakis azzal, hogy odautalják, odasorozzák, odakényszeritik a nőt, a hülyék, a gonosztevők és a kiskorúak szégyencsoportjához ... És tényleg ez az a gát, amelyet a férfiak valószínűleg hálából mindazért az évszázezredes hűségért, odaadásért, lelkes bátorításért, amelyet asz- szonytól kaptak, — a nő felfelé törekvő haladásának útjára vetnek.

Bizonyságul ime az 1897. évi XXXII!. törvénycikk 5 ik szakasza: Az esküdtek jegyzékébe nem vehető fel az, aki nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért volt elitélve, aki hlvetalvesztésre, vagy politikai jogai gyakorlatának ideiglenes felfüggesztésére volt elitélve, — aki szabadságvesztés végrehajtása alatt áll, aki ellen bünvizs- gálat folyik, vagy vád alá van helyezve; aki csőd, gyámság, vagy gondnokság alatt van, aki testi vagy szellemi foglalkozás miatt az esküdt kötetességeit teljesíteni nem képes, — és a nő, bárha a törvény előírta minden minősítése meg is van.«

A „Kővárvidék“ fáreája.

‘férjezett nők kenyérkeresete,

A társadalom általános véleménye szerint a férjezett aők a természet oly rendeltetést adott, melyaek csak ők maguk falelhetnek meg s annyira leköii idejüket, erejüket, hagy kenyérkeresök nem lehetnek. S ha van kivétel, ez se hozhat üdvöt és hasznot se a társadalom, sem az illető családja számára.

Bár nehéz feladat ilyen elméletet, melyet ugyszólva egy hagyományos és szentként küszködő bor szive-vérével táplált, a kutató hidegen bíráló szavával megdönteni, mégis — e lap szűk keretének figyelembe vételével is — megkísérelem.

Eredeti, veleszületett szokása a józanul gondolkozó s a szokások hatalmán falúlemelkedui tudó emberi léleknek, hogy a jelen és a jövőre vonatkozó igazságait a régmúlt időkbe vetíti. Pillantsuuk tehát az ember fejlődés történetébe. Ott látjuk, hogy a szegény, küszködő anyaállat nemcsak világra hozza és felneveli kicsinyeit, de eközben keresi mindennapi táplálékát.

Igaz, ... a fakó lapokon azt is látjuk, hogy hosszú időn át csak a fér íi volt a kenyérkereső, az élet harcosa, ellentétben a gyöngének tetsző

nőve! szemben. Ámde be van bizonyítva, hogy a halál csiráját hordja magában az a házassigiforma, mely az egyik szerelmi-társ elnyomására vezet. A nőt nem az igazságos természet, hanem az igazságtalan emberiség tette gyöngévé. A gyöngeség pedig magában íogla’ja a „rabszolgaság“ valószínűségét. — Ezt a rabszolgaságot látjuk szabályozva a kercsztyénség fellépése után. Itt már a íérfi és a aő egy legfelsőbb világegység előtti egyenlőségnek e»zméjét látjuk kidomborodva. Uj szabályozási fokot rejteget végül, a uö mai szabadsagharcának jobbik és jogosult része. (Modem feminismus.) Előhírnökök azonban már a későbbi századokban is találhatók.

Az embernél a fizikai erő helyébe — ha lassan is — egy másik, az intellektuális erő lépett. Ma már az egész socialis életben, messze háttérbe szorul a fizikai erő az intellektuálissal szemben. Ezáltal azonban uj helyzet alakul ki, féfi és nő között.

Elvitázhatatlan tény, hogy a természeteién, szabadon nevelt lő, egyenlő fizikai erővel áll a férfival szemben. így van nz az állatok legtöbbjénél is, sőt némelyik fajnál éppen az anyaállat az erősebb, s mint ilyen ő is inkább a ker.yérkn- reső fél.

Kérdés, vájjon az intellektuális téren van e különbség férfi és nő között. Lehet, hogy van, de e különbség mindinkább a női nemre kezd kedvezőbb lenni. — A laikus, dilettáns lelkek persze gyakorta azt állítják, hogy a nőnek gyengébb az intellektuma. Ily itélök, kik részben elmaradottak, részben majmolásból a divatnaK hódolnak és áruba bocsátják az igazságot, . .. untig próbálták és iparkodnak be is bizonyítani ez utóbbi állításukat, ámde mindannyiszor érzékeny vertségot szenvedtek. Hiszen van elég asszoay, ki egymagában képes arra, hogy a férjurak használta összes ravagz- kodást, hamis bölcseletét, mint absolute értéktelent, menthetetlenül ad absurdum veze.'se.

Inteltíktus és fizikai erő közt rejtett vonatkozás áll fenn, mely lényegében azt bizonyítja hogy test és lélek, belsőleg tulajdonképpen egy és ugyanazon jelenség.

Fizikai erő tekintetében pedig ma, a somato- logia és psychologia Világitó fáklyájánál különbségről beszélni nevetséges. Hisz azon állítás, hogy női nemünk elpuhultabb, munkára kevésbbé képesebb, mint a férfi, piradoxonnál is több. Hisz az állatországb.m — eredetileg — az anya a fizikailag hatóképcsebb fél. (Pl.: a pók.) Túlnyomó esetben épp úgy viseli a létért való küzdelem terheit, mint a him, sőt ráadásul viseli az összes anyai terheket is. (Méhek.) Élénk példák erre az emberek soraiban dolgozó napszámosnők, kik kenyérkeresetük mellett, kicsinyeiket sokkal egészségesebben nevelik fel, — a szabad, természetes nevelés korlátái között — miut legtöbb előkelő szár-